Keleti Ujság, 1935. december (18. évfolyam, 276-300. szám)

1935-12-01 / 276. szám

pvi­selőház *■£%: IUDA­PEST V. Jfc ’vik,*' ■ Taxa poștală plătită In numera: No. 24.256—1927 Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 40&1~ negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Vasárnap, 1935. december 8.­­ Ara­d ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. - 276. SZÁM. Felelős szerkesztő: Szász Endre. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Pop-ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. • Görög sorstragédia A görög­ történelemnek lezárult az a feje­zete, amely valóban nem kímélte a görög nép vérét és pénzét. Évek hosszú sora óta egyik for­radalomból a másikba zuhant a nagy históriai múlttal dicsekedhető görög nép. Megpróbálko­zott mindenféle kormányformával, kacérkodott a szélsőbaloldaliak volt köztársasági rezsimje, „átvészelt“ egy-két polgárháborút, tábornokok váltották fel egymást, mint miniszterelnökök és diktátorok, úgy, hogy végül az ország közaka­rattal hívta vissza trónjára az elűzött dinasztiát. György király, aki a messzi Dánia uralkodó család­­ból sarjadt ki, hogy szívének minden dobbanásával azonosítsa magát a görög nemzet­tel — királyi elmében nemcsak ez áll: Görögor­szág királya, hanem minden görögök királya — jó részben Angliában töltötte a trónjától megfosz­tott uralkodó keserű éveit és ezalatt az idő alatt bizonyára bőven volt alkalma elmélkedni a kü­lönböző kormányformák alkalmazásának mód­szerei fölött és bizonyára leszűrődött benne a sokféle lehetőség közül az az út, amit a leghe­lyesebbnek lát. Kétségtelen, hogy mély hatást gyakorolhatott rá a mostanig eredeti tisztaságá­ban megmaradt angol demokrácia is, amely el­veti magától a diktatúra gondolatát, akárhonnan is jöjjön az. El tudjuk képzelni, hogy György király szép akarásokkal, a legnemesebb elgondolásokkal tért vissza hazájába, ahonnan pár évvel ezelőtt tra­gikus körülmények között kellett eltávoznia. Igazi parlamentarizmus, igazi alkotmányosság, a nép javának fenntartás nélküli szolgálata: ezek járhattak György király eszében, amikor hajója a görög partok felé vitte és később sokszázezer­nyi tömeg üdvrivalgása közben palotája felé hajtatott. Jó király akart lenni, aki nem akart gyű­lölködni, minden alattvalóját ma­gához szerette volna ölelni és az általános kegyelemből még azt a Venizeloszt sem akarta kifelejteni, aki né­hány hónapra csatatérré tette országát a király­ság elleni engesztelhetetlensége miatt. Gondolha­tott-e arra a király, hogy ezt az igazán felséges gesztust éppen olyan politikusok akarják elgáncsolni, talán féltékenységből, talán politikai elvakultságból, akik annak idején rálici­táltak a legvörösebb köztársaságiakra is. Az a férfiú, aki a leghangosabban kiáltott feszítsd meg-et a kiutasításra ítélt dinasztiára. Kondi­­lisz, most a monarchia-konjunkturából szeretne kifacsarni minden érdemet, pápább akar lenni a pápánál s a jelentések szerint még zavargások rendezésétől sem riad vissza, hogy diktatúrára kényszerítse az alkotmányhoz ragaszkodó királyt, íme, a modern görög sorstragédia. Az elromlott közszellem, az izmusok, a po­litikai hóbortok és a fásultság századában mind­ez nem is tűnik fel olyan abszurdumnak, pedig a történelemből úgy tanultuk, hogy a királyokat alkotmányos szándékaikban nem elgáncsolni, hanem ünnepelni szokták. Remélni lehet, hogy ebből a furcsa harcból mégis csak a király fog győztesként kikerülni. És ha ez bekövetkezik, vigasztaló fényjelt olvashatunk ki belőle a bol­dogabb jövendőre, amikor nemcsak Görögor­szágban, hanem Európa minden tájain ús értel­met, tiszteletet kapnak a manapság degradált fo­galmak: tiszta parlamentarizmus, szabadságjo­gok és mindazoknak a nemes eszméknek a tiszte­­­etbentartása, amelyek most stréber politikusok és demagógiára alapított pártok olcsó, de átlát­szó primiti­vitájukban is vészes és fenyegető já­tékszerei. A francia sajtó háborús veszélyt lát a­z olasz csapatmozdu­latokban Egyiptom is életbe léptette a szankciókat, emiatt Olasz­ország­ vissza akarja hívni kairói követét . Francia­­ország h határozottan leszögezte, hogy a végsőkig kitart az angol álláspont mellett Addisz- a­fn­éria Ual-Val elfoglalásait jelenti A világ figyelme most arra a kérdésre irányul, mit szándékozik tenni Olaszország azzal a haderővel, amelyet elvezényelt a Brenner hágótól. A „Jour“­ szerint az európai olasz csapatmozdulatok a líbiai helyzettel vanak összefüggésben. Könnyen lehetséges, hogy Olaszország a közel­jövőben nemcsak azt a húszezer embert küldi vissza, Líbiába, ame­lyet nemrég kivont onnan, hanem az anyaországból újabb haderőkkel fogja az előbbieket megerősíteni. Az is lehet, hogy a csapatokkal az olasz partvidék egyes veszélyeztetettebb pontjait erősíti meg Mussolini. Különösen Nápolyban már­ eddig is messzemenő védelmi intézkedéseket foganatosítottak. Párisi jelentés szerint francia politikai körök a diplomáciai helyzetet válságosnak látják. A legutóbbi francia—angol és francia—olasz megbeszélések rávilágítottak arra, hogy a kőolajtilalom alkalmazása súlyos következményekkel járhat. A francia sajtó nem titkolja aggodalmát afelett, hogy az olasz csapatmozdulatokról szóló hírek háborús veszélyt jelentenek. Londonban valószínűnek tartják, hogy Olaszország visszahívja egyip­tomi követét amiatt, hogy az egyiptomi kormány is életbe léptette a szankciókat. Erre Olaszország annál inkább hajlandó, mert Egyiptom nem is tagja a Népszövetségnek és így elkerülhette volna a szankciókhoz való csatlakozást. / ■ —­ — Hírek Ual-Iral elfoglalásáról (Addisz-Abeba, november 29.­) Az abesszin hivatalos jelentések az olasz cáfolatokkal el­lentétben az abesszin haderők lassú, de rendsze­res előnyomulásáról adnak hírt. Aráig az olaszok azt jelentik, hogy Tembien tartományt teljesen sikerült megtisztítaniok a guerilla csapatoktól, Addisz-Abebában úgy tudják, hogy Gheralta és Tembien területén egyáltalában nincsenek olasz csapatok. Az olaszok u." ” erélyesen cáfolják azt az abesszin forrásból állhatatosan ter­jesztett hírt, hogy Gorahajt és Gerlo­­gubit visszafoglalták volna. Egy további abesszin jelentés azt mondja, hogy az abesszin csapatok Ual-Ual felé törnek előre. Sőt harrari magánjelentések szerint az abesszinek már benn is volnának Ual­­- Ualban. Az abesszin hadvezetőség számít arra, hogy itt az olaszok rendkívül erős ellenállást fog­nak kifejteni. Az olasz hadvezetőség cáfolja azt is, hogy az abesszinek betörtek volna Erit­­reába, elismerik azonban, hogy az abesszin hadsereg újból rendkívül nagymennyiségű gépfegyvert kapott. Az olasz repülők a Ha­vas-iroda szerint csütörtökön bombázták Da­gaburt, a ledobott bombák azonban emberélet­ben csak kevés kárt okoztak. A galla tábornok elveszi s négül leányát (Addisz-Abeba, november 29.) Abesszin udvari körökben érdekes házasság lehetősé­geiről beszélnek. A galla származású Hapte Marian tábornok, Nekemte tar­tomány kormányzója megkérte a né­­gus leányának, Tszaha­i hercegnőnek kezet. A gallákat ugyan az amharak lenézik, de a négus mégis óhajtja a házasságot, mivel így szorosabban birodalmához kapcsolhatja az aranyban és elefántcsontban gazdag tarto­mányt. Franciaország óvása Olaszországnak (London, november 29.) Az „Excelsior“ azt írja, hogy az olasz csapatmozdulatok termé­szetes következményei annak a ténynek, hogy Franciaország minden fenntartás nélkül a meg­törlő államokhoz csatlakozott és hogy Lávai legutóbbi tanácskozásán kijelentette Cerutti olasz nagykövetnek, hogy ha Olaszország az olajszankciók esetleges életbeléptetése esetén erőteljesebb intézkedéseket tenne, úgy

Next