Keleti Ujság, 1936. június (19. évfolyam, 124-147. szám)
1936-06-01 / 124. szám
4 vásárokat. Évről-évre azon dolgozott, hogy a székelyek által lakott vidék vasúti összeköttetése megjavuljon s ezen a téren is mind több eredményt ért el-Mindig kétfelé kellett harcolnia- küzdött az elvakult nemzetiesség ellen, másrészt a kiegyenlítő együttműködés érdekében. Megérttette és keresztül is tudta vinni, hogy a székely kamaránál meglegyen az egyensúly: az elnök román, a főtitkár kisebbségi volt és ennek a méltányos és hallgatólagos paktumnak mindig megvolt a jó eredménye. A targumuresi kamarában soha nem voltak nemzetiségi ellentétek. Ha a kulisszák mögött folytak is az intrikák, de a főtitkár tekintélye, értékes munkája mindig elhallgattatta a közgyűlési és tárgyalási termekben a gyűlölet szavát.Amilyen józan mérséklettel intézte kamarája ügyeit, olyan csendesen, zokszó nélkül vonult vissza most a „magánéletbe". Vájjon van-e valaki városában — akár román, akár kisebbségi —, aki azt merné állítani, hogy Biró József nem felelt meg teljes mértékben kötelességének? És mégis elküldték. Még nincs is ötvenéves • •. (az.) Kammnsksisse. junius 1. - xiv. szám. A Páris-környéki gyárak munkásainak bérmozgalma befejezés előtt áll Hatvanezer munkás máris dolgozik A munkaadók kormány figyelmeztetésére engedékenységet tanúsítanak (Paris, május 30.) A francia fémipari munkások mozgalma szünőfélben van A munkaadók engedékenységet tanúsítanak. Sarraut miniszterelnök ugyanis közölte a gyárosokkal, hogyha nem hajlandók engedményeket tenni, a kormány részéről nem számíthatnak támogatásra és a továbbiakért nekik kell vállalniuk a felelősséget. Pénteken még százezer munkás sztrájkolt, szombaton reggel azonban már csak negyvenezer volt a nem dolgozó munkások száma, legtöbb üzemben létrejött a megegyezés Kedden valószínűleg az összes gyárakban ismét megkezdik a munkát A francia szocialisták egyik gyűlésén Leon Blum kijelentette, hogy a győzelem kivívásában nagy részük van a francia nőknek s éppen ezért a francia kormány törvényjavaslatot terjeszt be a nők teljes egyenjogúságáról. Kormánya különben teljes egészében meg fogja valósítani a népi arcvonal terveit. Sajnálattal állapította meg, hogy a kommuisták nem akarnak belépni a kormányba. Az új kormány minden tőle telhetőt meg fog tenni, mondotta, hogy biztosítsa az együttműködést a kommunistákkal. Siratlmasért* elhanyagolt állapotban van a sighisoarai Petőfa-emléksír és a negyvennyolcas honvédl-tolsnegsír Petőfia emlékszoba tárgyainak javarésze is elkallódott már (Sighisodra, május 30.) Meghívóból olvasható: A napokban ül össze a történelmi múltú kisvárosban, Sighisoarán az országos Petőfi- bizottság, hogy előkészítse a fehéregyházi Petőfi-ünnepségeket. A bizottság itteni, tagjai még nem tudják határozottan, mi lesz az idei ünnepség műsora, mert előbb összeköttetésbe kell lépniük az ország különböző városaiban lakó bizottsági tagokkal. De aggályuk, melyet már az elmúlt években is hangoztattak, most is megnyilatkozik. A Petőfi-bizottság egyik tagja a következőket mondja: — Az ünnepségek alkalmával nagy tömegek zarándokolnak arra a fennsíkra, amelyen a hagyomány és egyes, hiteleseknek látszó történelmi adatok szerint is, elesett Petőfi Sándor. A fehéregyházi honvédemléksír azonban, amely állítólag Petőfi Sándor hamvait is takarja, szörnyen elhanyagolt állapotban van. Már évek óta nagy zavarban vannak a bizottság tagjai, amikor a tömegsír megmutatására kerül a sor. — Nincs miért kertelnünk a honvédeit, melyhez néhány holdas telek is tartozik, a nagy parkkal együtt siralmasan fest. A park gondozatlan, a fák sorra kidőlnek, mert senki sem viseli gondjukat. A kis ház, melyben a Petőfi-emlékszoba van, hasonlóképen gondo- zatlan. Már a szobában levő emléktárgyak javarésze is elkallódott, noha őrt is rendeltek őrizetükre. Majd a 48-as honvédek sírjáról beszél a Petőfi-bizottság tagja: — Nem lehet sokkal vigasztalóbb helyzetképet festeni a 48-as honvédek sírjáról sem. Siralmas állapotban van, körülötte a kerítés is töredezett. A tömegsír története különös Eredetileg a magyar államé volt s így a hatalomváltozás után természetesen a román állam tulajdonába ment át- Az állam azonban nem gondoskodik róla. A sighisoarai Petőfi-bizottság és a város magyar lakossága többször kérte az államot az illetékes hatóságok útján, hogy a tulajdonjog fenntartásával gondoskodhassék a tömegsírról. Főleg a kormányváltozásokkor küldöttségek keresik fel ebben az ügyben a megyefőnököket kötelező ígéreteket kapnak, anélkül azonban, hogy később teljesítenék az ígéreteket, így a Petőfi-emléksor lassú, de biztos halálra van ítélve Az idei sighisoarai Petőfi-ünnepélyek előtt ismét felvetik a nagy költő nyughelyének kérdését. Ma már Sighisoarán, pár kilométerre attól a helytől, ahol a nagy költő lelszenvedett, már alig emlékeztet valami Petőfi Sándorra. Valamikor ércszobor állt itt, ma már ez sincs. A szobor 1916-ban a menekülés első ijedt óráiban Kiskunfélegyházára került. Ezután csak . a szobor talapzata hirdette a magyar történelem és költészet egyik legnagyszerűbb alakjának dicsőségét. Három évvel ezelőtt az üres és díszétől megfosztott kőhalmaz is eltűnt Sighisoara főteréről. Ami a szoborból megmaradt, a Kiskunfélegyházára menekített szobor felső részének, a fejnek hat másolata Ez a fej a Magyar Kaszinóban áll a híres tizennyolc fekete márványtábla között. A táblákon tizennyolc nyelvre átültetve olvasható Petőfi halhatatlan verse: Szabadság, szerelem, E kettő kell nekem! Szerelmemért feláldozom Az életet, Szabadságért feláldozom Szerelmemet (b. b.) A PEPITA BLÚZ (Szerelem ősztől tavaszig) ősszel meglátták és megszerették egymást. A fiú, aki barna volt és szomorú s a lány, aki szőke volt és víg . . . Aztán egy ideig nem látták egymást. Csak gondoltak egymásra. De az ősz vége, egy csöndes októberi este újból összehozta őket. És azon ősz végén erősen szerették egymást. Egyedül voltak a kertben. A vén fák erre-arra dobálták megaranytolt leveleiket, ők egymáshoz simulva sétáltak, lábuk alatt sírtak és zizegtek a kicsi aranykoporsók. Minden hulló levél egy-egy múló emlék koporsója volt. A fiú meg a lány meg-megálltak és szembenéztek egymással. A búcsúzó nap arcukra dobta csókjait. Mindkét arc piros lett ettől a csóktól, de pirosak lettek a fák is, piros lett a lány pepita blúza is. A lány azt mondta: — Holnap hát mennem kell. Többet nem beszéltek. A beszédnél csak a bucsúzás gondolata volt nehezebb. Úgy érezték, nincs mit szégyelliök a búcsúzó naptól. Hiszen a nap is csókol bucsuzóban A leány lehajolt. Lábánál árva őszi virág álmodta vissza a nyarat. Fejét lehajtotta s már a harmat is hiába harmatozott rá. A lány, mintha megsajnálta volna, szépen megtámogatta. Aztán leszakította és odanyújtotta a fiúnak: — Nesze tedd el. Ez is emlék. A fiú úgy nyúlt utána, áhítattal, mint áldozó az ostya után. — Köszönöm . . . A fiú szomorú, gyáva és kicsit ügyetlen volt. Mikor a lány közelebb hajolt hozzá, nem értette, mit akarhat. Csak azt látta, hogy aki máskor vig volt, most szomorú lett. Aztán mégis magához vonta a lányt Megcsókolta s az vissza adta az első csókot. A fiú ránézett a lány pepita blúzára és azt mondta: — Amikor majd nem hordod már ezt a blúzt, adj belőle egy darabkát, Istenem, a szived fölül. A leány csengőn felkacagott: — Jó, majd adok. Ha karod. A leány pedig elment és nem látták egymást sokáig. Mikor újból találkoztak, tavasz volt és este. Valahol szólt a rádió. Szemben ültek egymással és sokáig hallgattak. Hűvös volt. Mintha ősszel melegebb lett volna. A fiú törte meg a csendet Minden igyekezetével könnyednek akart látszani, amint mosolyogva kérdezte : — Hol van ... hol van a pepita blúz? . .. A lány lassú szóval, zavar nélkül, kegyetlen nyugalommal felelte: — Meguntam. A cseléd ablaktisztító rongyot kért ma. Odaadtam neki Bíró János. FAJBORT csak termelőnél! Kostolja meg a médiáét FR. CASPARI fajborait STR. REGINA MARIA 34. Az uj clujjí leraktan! Szolid árak! Kihordás kicsinyben is!