Keleti Ujság, 1936. november (19. évfolyam, 253-278. szám)

1936-11-01 / 253. szám

4 Pál Gábor dr. képviselő: „A székely közbirtokossági vagyonok felosztása szörnyű veszélyt rejtene magában” Felelőtlen elemek, — nem törődve a székelységet fenyegető veszélyekkel, — ismét a felosztás érdekében izgatnak — M­ert célszerűtlen és veszedelmes a felosztás? (Mercurea-Ciuc, október 30.) Ilyenkor, ami­kor őszre fordul az idő, a székely ember sokat szokott töprengeni. Azt mondják, hogy „a székely embernek két esze van“, tehát van mivel... .Nemcsak különféle nagy tervek és elgondolások születnek meg a hosszú őszi estéken, hanem ezt az időt használják fel maguknak azok is, akik elége­detlenségre akarják szítani embertársaikat. Ilyen tünetek mutatkoznak a megyei közsé­gekben, sőt magában Gheorgheni városában is. Felelőtlen elemek a közbirtokossági vagyonok felosztására izgatják az embereket. A mozgalom egyébként nem újkeletű. Évek óta kísért már, a magyarpárti szervezeteknek azonban sikerült megfékezniük a veszedelmes moz­galmat. Most, a tél küszöbén ismét kiújultak ezek a törekvések. A közelítő téllel együtt járó gondok csak megérlelték az embereket arra, hogy a tév­­tanokat befogadják. Akik kezdeményeznek ... A g­hiurghiui nagyfű­részüzemek megszűntek. Megmaradt azonban a baloldali szellemmel átita­tott munkásság s ez a réteg most a közbirtokos­­sági vagyonok felosztását követeli. A mozgalom k­ezdeményezői ügyet sem vetnek arra, hogy egy évszázados székely vagyonok vesznének el és sem­misülnének meg, nekik csak az a fontos, hogy a zavarosban halászhassanak. Pál Gábor képviselő, a közbirtokossági vagyo­nok történetének alapos ismerőije sajtóban és gyű­léseken egyaránt rámutatott arra, hogy a közbir­­tokossági vagyonok felosztása szörnyű veszélyt rejt magában. Utalt arra, hogy a közbirtokossági vagyonok felosztását a tör­vény szerint csak természetben lehetne végrehajtani. A felosztást megfelelően el­készített beadvány és hosszú időn keresztül folyó tárgyalások alapján csak a bíróság mondhatja ki. Már maga a felosztási eljárás engedélyezése is milliós költségekbe kerül. Ezt a költséget akkor sem lehet senkire áthárí­tani, ha a bíróság valamilyen okból elutasítaná a felosztást kérelmező beadványt. A költségek min­den esetben az illető közbirtokosságot terhelnék. Milliós költségek Amennyiben a bíróság a felosztást mégis ki­mondaná, a felosztási tervezet elkészítése kerülne sorra. Ez ismét milliós költséggel jár, jóllehet a közbirtokossági vagyonok természetbeni fel­osztása a lehetetlenséggel határos. Pál Gábor dr. az utóbbi esetre is tudott pél­dát mondani. Az odorheiu megyei Chi­bed és Po­­rumbacul-Mic községben kierőszakolták a felosz­tást. Az eredmény az lett, hogy volt olyan közbir­tokossági­ tag, aki az addig közös gazdálkodásban tartott és arányjog alapján jelentékeny jövedel­met hajtó közbirtokossági vagyonból negyvenkét méter hosszú és nyolcvan centiméter széles vízmo­sásos, kopár hegyoldalból kiszakított, teljesen hasz­navehetetlen területet kapott. Tülekedés, általános leszegényedés... Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felosztás engedélyezése után megindulna a jobb területekért való tülekedés. De még ezzel sem ér­nének véget a bajok. Hátra volna még a telek­könyvi átalakítás, új földkönyvek szerkesztése, az adókataszter átdolgozása s ezek a közbirtokosságo­kat, illetőleg most már a­zok örököseit újabb mil­liós költségekkel terhelnék meg. Mi sem természe­tesebb, minthogy ez a folyamat általános leszegényedéssel vég­ződnék. A költségeket legtöbb birtokos csak földecskéje eladása árán tudná előteremteni s igy — mint­hogy a földet nem vehetnék meg ugyancsak elsze­gényedett, birtokostársai — idegen kézre kerülné­nek a székely birtokok. Azoknak, akiknek agyában megfordul a köz­birtokossági vagyonok felosztásának gondolata, érezniük kell azt a felelősséget, mellyel az ősök emlékének s az utódok jövőjének tartoznak. A hosszú őszi estéken ezenben kell gondolkozniok a székely gazdáknak, akik bizonyára el fognak ker­getni maiktól minden megrontásukra formáló kísérletezést. R.­­F. ***** ******************** Angol válasz Göringnek (London, október 30.) Az angol sajtó foglalkozik Göring porosz miniszterelnök, legutóbbi éleshangú beszédével. Göring, amint ismeretes, azt mondotta, hogy Német­országtól ellopták gyarmatait és aranyát. A „Times" megállapítja, hogy ezek az állítá­sok csak megnehezítik a német-angol meg­egyezést. Nem szabad elfelejteni hogy a há­borút, amelynek következtében Németország a t*^y************************* gyarmatait elveszítette, nem Anglia akarta. Egyébként a volt német gyarmatokat nem is Angliához csatolták. Arra a vádra, — írja a „Times", — ho­gy Németországot megfosz­tották azányától kijelentjük hogy a németek álal hadikárpótlás címén fizetett összeg ki­sebb, mint az Anglia és az Egyesült Államok által Németországnak nyújtott kölcsönök. r Leiath­rofiták Roose­velt és Landon ellenjelölt (Newyork, október 30.) Az amerikai el­nökválasztási korteshadjárat befejeződött. Landon köztársasági párti jelölt Newyorkban tartotta utolsó kortesbeszédét és alkotmányel­lenesnek mondotta Roosevelt elnök tevékeny­ségét. A sokezerfőnyi közönség Roosevelt ne­vének említésekor percekig hurrogott. Lan­don a beszéd után megkoszorúzta politikai eszményképének, Roosevelt Tivadar elnöknek sírját és meglátogatta a volt elnök özvegyét. Roosevelt Tivadar családja a legerősebb ellen­fele unokaöccsének, a mostani elnöknek. Roosevelt a pennsylvaniai Harrisburgban mondotta el a választások előtti utolsó beszé­dét. A rendőrség a hallgatóság soraiban egy gyanúsan viselkedő revolveres fiatalembert tartóztatott le. Az elnökválasztási fogadásokat jelenleg 3:1-re kötik Roosevelt javára. Hull, amerikai külügyi államtitkár Det­­roitban tartott nagy beszédet. A világnak le kell mondania a gazdasági elszigetelési politi­káról, mivel ez fegyverkezésre vezet és hábo­rúval fog végződni. A jelenlegi helyzet olyan, hogyha nem következik be katonai kirobba­nás, akkor gazdasági válság fenyegeti újra a viágot. Hull rosszalja, hogy az európai álla­mok politikai eszközökkel akarnak helyzetü­kön segíteni és ez még csak kilátástalanabbá teszi az állapotokat. 1936. NOVEMBER 1. - XIX. ÉVE. 253. SZ. Kr­ETiWmr* Jóslat Nem merek jósolni. Aki azt mondja ne­kem: holnap, vagy negyedév múlva így meg úgy lesz, nem hallgatok rá. Nem hiszek a jós­latokban. Egy hónappal ezelőtt sajtó útján világgá kürtölte egy meteorológiával foglal­kozó francia abbé, hogy háromszázéves ta­pasztalat szerint, kemény telünk lesz; október közepén lehull az első hó, kopogós fagy eresz­kedik ránk, valóságos szibériai vad időjárás­ban lesz részünk s íme, október utolsó napjai­ban elkékül az ég, kényszeredett nap süt, vagy langyos tavaszias eső csepereg. Bevallom, a szigorú tél hírére rögtön tisztítóba adtam téli felöltőmet, pokrócból tépett rongysávokkal s hamuval tömtem be az utca felé néző abla­kok közeit, melyeken nyáron át vígan süvöl­tött be minden ajtónyitásra a levegő, aztán a gondos házigazda szakavatottságával és házi művészetével két fahasábot helyeztem el a kályha tüzelőjében, tetején deszkagyujtóst raktam keresztbe, erre vékonykás hasábok kerültek, majd megcsavart ujságpapirost dug­tam be a kalitkaszerü építmény alá s még a petróleumos üveget is odakészítettem arra az esetre, ha a papirostól nem fogna tüzet a gyujtós és vártam. Vártam az első napot, amely valamely ősi ösztön, vagy hagyomány szerint olyan házi ünnep szokott lenni, a tűz­gyújtás első napját. A karosszéket is a kály­ha mellé húztam, könyvet dobtam ülőkéjére, orosz regényt, melyet télen időszerű bön­gészni tűzpattogás, kéményduruzsolás közben s a függönyöket is elhelyeztem, amúgy telie­sen, hogy tisztán és nagy kiterjedésben lás­sam a kanti havas képet, ha olykor kilesek a könyvből. Két hét óta állok szigorú készenlét­ben, a tél mind­en percben bekövetkezhető je­lentkezésére számítva. Napjában többször ki­tekintek az ablakon, kételkedve, de azért bi­zonyos emberi reménységgel szemlélem az eget, a felhőjárást, künn feltartott kézzel fi­gyelem a szél irányát, kora reggel megnézem a vizeshordót, bőrödzik-e felszínén a víz, az­tán az embermagasan járó csalóka napot el­lenőrzöm, még nem adta ki méregfogát, még van tartalék melege és valami öldöklő méreg­gel belsőmben nézem a könnyűruhás embere­ket. Igen, ők ellenségeim, már abban az érte­lemben, ahogy a mást akaró ember ellenség, titokban azt remélem, mingyár dermesztő szél kerekedik valahonnan, csontig ható fagy sza­kad rá a földre, lesz futkosás s elégtétel szá­momra, hogy engem, a gondos, előrelátó gaz­dát s óvatos, idejében tett intézkedéseimet nem voltak hajlandók megérteni és mérlegel­ni. Mialatt az utcán járok az átmeneti kabá­tos férfiak, kosztümös nők között, az a hatá­rozott érzés telt meg: bizonyos küldetésnek te­szek eleget, talán kémszolgálatot végzek, ada­tokat gyűjtök a télnek. S nem hagyom ma­gam. Tegnap mázsa fát rakattam be a szo­bába, az ágy alá és a kályha mellé, azonkívül a gyufát is kikészítettem a petróleumos üveg mellé. Nem meggyőződésből, de elvből, sál és nagykabát nélkül nem lépek ki az uccára. Ma a hócipőt kivettem az éjjeliszekrényből, meg­töröltem és künn hagytam a dívány mellett. A szekrény tetejéről leszedtem a sit, megvizsgál­tam a kötéseket s viasszal kentem be a talpa­kat, aztán a szekrény oldalához támasztot­tam. Legyen készen. A fehérneműs fiókból előkotortam a fülmelegítőt és a karmantyút. Ma este, később, még kinézek egyszer az éj­szakába. Szépen, melegen ragyognak a csilla­gok. Várok. K.K. I. — Rövidesen megalakul a román—cseh petróleum-társaság. Bucurestit tudósítónk jelenti: Bucuresti gazdasági körök hírei szerint rövidesen román—cseh petróleum­társaság alakul nyers petróleumnak Cseh­szlovákiába való szállítására. A nyers pet­róleumot csehszlovákiai finomítókban dol­gozzák fel egységes benzinné és olajjá a kisamant-államok hadseregei részére. A társaság alaptőkéje hatszázmillió lej lesz és ezt egyrészt a román és cseh állam, val­­­amint az érdekelt országok nagyobb bank­jai körül csoportosult pénzügyi érdekeltsé­gek jegyzik le. Szó van hasonló román— jugoszláv társaság megalakításáról is.

Next