Keleti Ujság, 1936. november (19. évfolyam, 253-278. szám)
1936-11-01 / 253. szám
4 Pál Gábor dr. képviselő: „A székely közbirtokossági vagyonok felosztása szörnyű veszélyt rejtene magában” Felelőtlen elemek, — nem törődve a székelységet fenyegető veszélyekkel, — ismét a felosztás érdekében izgatnak — Mert célszerűtlen és veszedelmes a felosztás? (Mercurea-Ciuc, október 30.) Ilyenkor, amikor őszre fordul az idő, a székely ember sokat szokott töprengeni. Azt mondják, hogy „a székely embernek két esze van“, tehát van mivel... .Nemcsak különféle nagy tervek és elgondolások születnek meg a hosszú őszi estéken, hanem ezt az időt használják fel maguknak azok is, akik elégedetlenségre akarják szítani embertársaikat. Ilyen tünetek mutatkoznak a megyei községekben, sőt magában Gheorgheni városában is. Felelőtlen elemek a közbirtokossági vagyonok felosztására izgatják az embereket. A mozgalom egyébként nem újkeletű. Évek óta kísért már, a magyarpárti szervezeteknek azonban sikerült megfékezniük a veszedelmes mozgalmat. Most, a tél küszöbén ismét kiújultak ezek a törekvések. A közelítő téllel együtt járó gondok csak megérlelték az embereket arra, hogy a tévtanokat befogadják. Akik kezdeményeznek ... A ghiurghiui nagyfűrészüzemek megszűntek. Megmaradt azonban a baloldali szellemmel átitatott munkásság s ez a réteg most a közbirtokossági vagyonok felosztását követeli. A mozgalom kezdeményezői ügyet sem vetnek arra, hogy egy évszázados székely vagyonok vesznének el és semmisülnének meg, nekik csak az a fontos, hogy a zavarosban halászhassanak. Pál Gábor képviselő, a közbirtokossági vagyonok történetének alapos ismerőije sajtóban és gyűléseken egyaránt rámutatott arra, hogy a közbirtokossági vagyonok felosztása szörnyű veszélyt rejt magában. Utalt arra, hogy a közbirtokossági vagyonok felosztását a törvény szerint csak természetben lehetne végrehajtani. A felosztást megfelelően elkészített beadvány és hosszú időn keresztül folyó tárgyalások alapján csak a bíróság mondhatja ki. Már maga a felosztási eljárás engedélyezése is milliós költségekbe kerül. Ezt a költséget akkor sem lehet senkire áthárítani, ha a bíróság valamilyen okból elutasítaná a felosztást kérelmező beadványt. A költségek minden esetben az illető közbirtokosságot terhelnék. Milliós költségek Amennyiben a bíróság a felosztást mégis kimondaná, a felosztási tervezet elkészítése kerülne sorra. Ez ismét milliós költséggel jár, jóllehet a közbirtokossági vagyonok természetbeni felosztása a lehetetlenséggel határos. Pál Gábor dr. az utóbbi esetre is tudott példát mondani. Az odorheiu megyei Chibed és Porumbacul-Mic községben kierőszakolták a felosztást. Az eredmény az lett, hogy volt olyan közbirtokossági tag, aki az addig közös gazdálkodásban tartott és arányjog alapján jelentékeny jövedelmet hajtó közbirtokossági vagyonból negyvenkét méter hosszú és nyolcvan centiméter széles vízmosásos, kopár hegyoldalból kiszakított, teljesen hasznavehetetlen területet kapott. Tülekedés, általános leszegényedés... Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felosztás engedélyezése után megindulna a jobb területekért való tülekedés. De még ezzel sem érnének véget a bajok. Hátra volna még a telekkönyvi átalakítás, új földkönyvek szerkesztése, az adókataszter átdolgozása s ezek a közbirtokosságokat, illetőleg most már azok örököseit újabb milliós költségekkel terhelnék meg. Mi sem természetesebb, minthogy ez a folyamat általános leszegényedéssel végződnék. A költségeket legtöbb birtokos csak földecskéje eladása árán tudná előteremteni s igy — minthogy a földet nem vehetnék meg ugyancsak elszegényedett, birtokostársai — idegen kézre kerülnének a székely birtokok. Azoknak, akiknek agyában megfordul a közbirtokossági vagyonok felosztásának gondolata, érezniük kell azt a felelősséget, mellyel az ősök emlékének s az utódok jövőjének tartoznak. A hosszú őszi estéken ezenben kell gondolkozniok a székely gazdáknak, akik bizonyára el fognak kergetni maiktól minden megrontásukra formáló kísérletezést. R.F. ***** ******************** Angol válasz Göringnek (London, október 30.) Az angol sajtó foglalkozik Göring porosz miniszterelnök, legutóbbi éleshangú beszédével. Göring, amint ismeretes, azt mondotta, hogy Németországtól ellopták gyarmatait és aranyát. A „Times" megállapítja, hogy ezek az állítások csak megnehezítik a német-angol megegyezést. Nem szabad elfelejteni hogy a háborút, amelynek következtében Németország a t*^y************************* gyarmatait elveszítette, nem Anglia akarta. Egyébként a volt német gyarmatokat nem is Angliához csatolták. Arra a vádra, — írja a „Times", — hogy Németországot megfosztották azányától kijelentjük hogy a németek álal hadikárpótlás címén fizetett összeg kisebb, mint az Anglia és az Egyesült Államok által Németországnak nyújtott kölcsönök. r Leiathrofiták Roosevelt és Landon ellenjelölt (Newyork, október 30.) Az amerikai elnökválasztási korteshadjárat befejeződött. Landon köztársasági párti jelölt Newyorkban tartotta utolsó kortesbeszédét és alkotmányellenesnek mondotta Roosevelt elnök tevékenységét. A sokezerfőnyi közönség Roosevelt nevének említésekor percekig hurrogott. Landon a beszéd után megkoszorúzta politikai eszményképének, Roosevelt Tivadar elnöknek sírját és meglátogatta a volt elnök özvegyét. Roosevelt Tivadar családja a legerősebb ellenfele unokaöccsének, a mostani elnöknek. Roosevelt a pennsylvaniai Harrisburgban mondotta el a választások előtti utolsó beszédét. A rendőrség a hallgatóság soraiban egy gyanúsan viselkedő revolveres fiatalembert tartóztatott le. Az elnökválasztási fogadásokat jelenleg 3:1-re kötik Roosevelt javára. Hull, amerikai külügyi államtitkár Detroitban tartott nagy beszédet. A világnak le kell mondania a gazdasági elszigetelési politikáról, mivel ez fegyverkezésre vezet és háborúval fog végződni. A jelenlegi helyzet olyan, hogyha nem következik be katonai kirobbanás, akkor gazdasági válság fenyegeti újra a viágot. Hull rosszalja, hogy az európai államok politikai eszközökkel akarnak helyzetükön segíteni és ez még csak kilátástalanabbá teszi az állapotokat. 1936. NOVEMBER 1. - XIX. ÉVE. 253. SZ. KrETiWmr* Jóslat Nem merek jósolni. Aki azt mondja nekem: holnap, vagy negyedév múlva így meg úgy lesz, nem hallgatok rá. Nem hiszek a jóslatokban. Egy hónappal ezelőtt sajtó útján világgá kürtölte egy meteorológiával foglalkozó francia abbé, hogy háromszázéves tapasztalat szerint, kemény telünk lesz; október közepén lehull az első hó, kopogós fagy ereszkedik ránk, valóságos szibériai vad időjárásban lesz részünk s íme, október utolsó napjaiban elkékül az ég, kényszeredett nap süt, vagy langyos tavaszias eső csepereg. Bevallom, a szigorú tél hírére rögtön tisztítóba adtam téli felöltőmet, pokrócból tépett rongysávokkal s hamuval tömtem be az utca felé néző ablakok közeit, melyeken nyáron át vígan süvöltött be minden ajtónyitásra a levegő, aztán a gondos házigazda szakavatottságával és házi művészetével két fahasábot helyeztem el a kályha tüzelőjében, tetején deszkagyujtóst raktam keresztbe, erre vékonykás hasábok kerültek, majd megcsavart ujságpapirost dugtam be a kalitkaszerü építmény alá s még a petróleumos üveget is odakészítettem arra az esetre, ha a papirostól nem fogna tüzet a gyujtós és vártam. Vártam az első napot, amely valamely ősi ösztön, vagy hagyomány szerint olyan házi ünnep szokott lenni, a tűzgyújtás első napját. A karosszéket is a kályha mellé húztam, könyvet dobtam ülőkéjére, orosz regényt, melyet télen időszerű böngészni tűzpattogás, kéményduruzsolás közben s a függönyöket is elhelyeztem, amúgy teliesen, hogy tisztán és nagy kiterjedésben lássam a kanti havas képet, ha olykor kilesek a könyvből. Két hét óta állok szigorú készenlétben, a tél minden percben bekövetkezhető jelentkezésére számítva. Napjában többször kitekintek az ablakon, kételkedve, de azért bizonyos emberi reménységgel szemlélem az eget, a felhőjárást, künn feltartott kézzel figyelem a szél irányát, kora reggel megnézem a vizeshordót, bőrödzik-e felszínén a víz, aztán az embermagasan járó csalóka napot ellenőrzöm, még nem adta ki méregfogát, még van tartalék melege és valami öldöklő méreggel belsőmben nézem a könnyűruhás embereket. Igen, ők ellenségeim, már abban az értelemben, ahogy a mást akaró ember ellenség, titokban azt remélem, mingyár dermesztő szél kerekedik valahonnan, csontig ható fagy szakad rá a földre, lesz futkosás s elégtétel számomra, hogy engem, a gondos, előrelátó gazdát s óvatos, idejében tett intézkedéseimet nem voltak hajlandók megérteni és mérlegelni. Mialatt az utcán járok az átmeneti kabátos férfiak, kosztümös nők között, az a határozott érzés telt meg: bizonyos küldetésnek teszek eleget, talán kémszolgálatot végzek, adatokat gyűjtök a télnek. S nem hagyom magam. Tegnap mázsa fát rakattam be a szobába, az ágy alá és a kályha mellé, azonkívül a gyufát is kikészítettem a petróleumos üveg mellé. Nem meggyőződésből, de elvből, sál és nagykabát nélkül nem lépek ki az uccára. Ma a hócipőt kivettem az éjjeliszekrényből, megtöröltem és künn hagytam a dívány mellett. A szekrény tetejéről leszedtem a sit, megvizsgáltam a kötéseket s viasszal kentem be a talpakat, aztán a szekrény oldalához támasztottam. Legyen készen. A fehérneműs fiókból előkotortam a fülmelegítőt és a karmantyút. Ma este, később, még kinézek egyszer az éjszakába. Szépen, melegen ragyognak a csillagok. Várok. K.K. I. — Rövidesen megalakul a román—cseh petróleum-társaság. Bucurestit tudósítónk jelenti: Bucuresti gazdasági körök hírei szerint rövidesen román—cseh petróleumtársaság alakul nyers petróleumnak Csehszlovákiába való szállítására. A nyers petróleumot csehszlovákiai finomítókban dolgozzák fel egységes benzinné és olajjá a kisamant-államok hadseregei részére. A társaság alaptőkéje hatszázmillió lej lesz és ezt egyrészt a román és cseh állam, valamint az érdekelt országok nagyobb bankjai körül csoportosult pénzügyi érdekeltségek jegyzik le. Szó van hasonló román— jugoszláv társaság megalakításáról is.