Keleti Ujság, 1937. augusztus (20. évfolyam, 173-198. szám)

1937-08-04 / 175. szám

egyetemi könyvtár OLVASÓTERME 12 oldal Szerda, 1927 augusztus 4. A L­­­f / postaifj. plátk­a In 1 V.­T . jx: No 24 256—1927. KentiUrsiíg Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP, Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon egy #VETÍT vám -ivk . ,r Baron L. Pop-ucca 5. szám. Telefon: 15-08. — Levélcím: évre 60, félévre 25, negyedévre 12.60, egy hónapra 6.50 V n' r ULi i Aitl. líp. ODAM. Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Felelős szerkesztő: Szász Endre, küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. „ _P._ SZEGED A ra lei EGYEF! imff] SZEGED, folyóiratok] *90tezer magyar acatraimdrok­olt el a fehéregyházi síkra Az erdélyi magyarság kódolata Petőfi Sándor szellemének — Gyárfás Elemér nagy beszédben méltatta a Petőfi-ünnep jelentőségét (SIGHISOARA-SEGESVAR, augusztus 2.) Vasárnap, augusztus elsején az erdélyi magyarság, eddig soha nem tapasztalt mérhetetlen nagy tö­megekben zarándokolt el a fehér­egyházi síkla, hogy a gyászos emlékű csata nyolcvannyolcadik évfordulóján a legnagyobb magyar költő szelle­mének hódoljon. A vonatok és a gépkocsik már kora reggeltől hatalmas tömegben ontották a résztvevőket Fehér­­egyházára, ahol a gyülekezés volt. Sokan jöttek szekereken, sőt gyalog is. A gyülekezés délután volt a fehéregyházi szövetkezet udvarán. Az ez­rekre menő tömegben színes dalár­dida sapkák, jelvények, színpompás székely ruhák tűntek fel. Az ünnepségen résztvevő tömeg megtekintette a sajnos, még mindig siralmas állapotban levő Petőfi műemléket, majd elhelyezkedett a hatal­mas térségen, az egykori ütközet színhelyén. Ötezer ember felvonulása Délután négy órakor a dalárdák és az egyes intézmények is elindultak énekszóval a fehéregy­­házi sík felé. Az udvarhelyi Székely Dalegylet ötven tagja Voszka István dr. elnök és Kiss Elek karnagy vezetésével vonult fel. A segesvári Ma­gyar Kaszinó dalárdájának negyven tagját Gábos István dr. elnök és Balázs András karnagy vezet­ték. Nyomukban a­ száztagú segesvári Református Dalárda következett Tóth Lajos dr. elnökkel és Sándor István karnaggyal az élén. Az udvar­idestova négy évtizede. Hogy e helyen összegyűlt az ekkori magyar társadalom színe-java, megünnepel­­ni Petőfi halálának félszázados évfordulóját s érc­­szobrának leleplezését. Ma is élénken áll szemeim előtt a fehéregyházi sík­ságot betöltő hatalmas tömeg, túlnyomóan udvarhelyi székelyek, kiknek soraiban a nagy Ugrón Gábor te­remtett rendet és fegyelmet éles, felcsattanó hangjá­val. Ma is látom magamat, a térdnadrágos fiúcskát, amint édesapám és akkori alispánunk oldalán a se­gesvári vártorony alatt a júliusi hőségben felvonultunk a szobortérre s fülembe csengnek a lelkes szónoklatok, melyekből keveset értettem ugyan, de azt láttam, vagy inkább megéreztem, hogy a magyarság vezetői és nagy tömegei a fehéregyhá­zi síkon s a segesvári érc­szobor előtt Petőfi Sándor küzdelmeinek beteljesülé­sét ünnepük, diadalrajutását annak a nemzeti gondo­latnak s annak a szabadság-eszmének, melyet Petőfi hirdetett s amelyért itt vérét is ontotta. Az akkori fényes ünnepség szónokai azóta talál­koztak már az örökkévalóságban a nagy költővel: az helyi Ifjúsági Keresztény Egyesület küldöttségét Gyárfás Pál és Vágó György dr. vezették. A med­­gyesi dalárda ötvenkét taggal Kiss Sándor elnök és Hammerstadt János karnaggyal, továbbá S. Nagy Sándor alpolgármester vezetésével vonult fel. Az Országos Magyar Párt képviseletében Gyárfás Elemér dr. szenátoron, az ünnepség dísz­­szónokán kívül Páll Gábor dr. képviselő jelent meg. A marosvásárhelyi magyarpárti tagozatot Buda Tibor dr. és Egey Jenő dr., a Magyar Párt udvarhelyi tagozatát pedig Hinléder Feli Ákos dr. képviselték. A nagyszabású ünnepség műsorának megkez­dése előtt a résztvevők meghatódva fedezték fel a Petőfi műemlékre helyezett babérkoszorút, amely­nek vékony aranyszalagján az „Erdélyi Fiatal Írók“ felirás állott. A rendezőség időközben elhelyezte a térségen a hatalmas tömeget, amely a felvonult dalárdák­kal és intézményekkel együtt mintegy ötezer főnyi volt. Az ünnepség műsorát a segesvári reformá­tus dalárda énekszáma vezette be. Ezután Nagy Béla segesvári unitárius lelkész magasan szár­nyaló imát mondott, majd a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet énekelt Kiss Elek vezetésével. Gyárfás Elemér dr. szenátor a térségen ösz­­szesereglett ezrek áhitatos csöndje közepette kezdte meg költői lendületű ünnepi beszédét, amelyet tel­­jes terjedelmében itt közlünk: ércszob­or sem áll már ott a varietén és a fiúcska, aki akkor dobogó szirtvel és tágranyit szemmel bámulta a lepel lehullását, ma őszbehajló fejjel áll itt, a sírem­léknél, hogy elmondja miért látja ma is nagynak Pe­tőfi Sándort s miért szent ma is ez a hely annak a sok­kal kisebb, sokkal halkabb szavú, de a küzdelemre annál megedzettebb testvéri csoportnak, mely ezt a sír­emléket a mai évfordulón áhítattal körülállja. Rég letűntek s ma már senkiben sem ébresztenek rettegést azok a hatalmasságok: az osztrák császár s muszka cár, melyek ellen Petőfi harcolt s amelyek őt testében letiporták. A Petőfit lelkesítő elvek és esz­mények, a szabadság és a nemzeti gondolat az évtize­dek körforgásában elváltoztak színükben, sokak szájá­ban üres jelszavakká lettek, mások kezében ostorrá, melyet megujj­odó zsarnoki hatalmak suhogtatnak. Az igazi nagyság mértéke azonban az, hogy ha le­tűnt is a kor, melyben a nagy ember élt, s megválto­zott is azóta a föld színe, az igazi nagy ember nem süllyed el korával együtt a múlt homályában, hanem mindig tud a mának is érdeklőt mondani, gondolatai eleven erővel Hatnak és útmutatóul szolgálnak a je­lenben is. A mai idő s a mi mostani helyzetünk nem alkal­mas arra, hogy kellően méltathassuk az amúgy is a tör­ténelmi átértékelés folyamában áló nemzeti gondola­tot és szabadságeszmét, noha Petőfi 26 éves élete első­­sorban ezekért égett el. Találunk azonban Petőfi Sán­dor szellemi kincsestárában, örökszép költeményeinek gazdag világában más gondolatokat is, melyek min­denképp­ megérdemlik, hogy magasra emeljük őket, mert ma talán amazoknál is értékesebbek és tanulságo­sabbak számunkra. A „szent világszabadság“ költője, aki úgy tudta szeretni hazáját és nemzetét, mint előtte és utána ke­vesen, példát adott nekünk arra is, hogy akinek a Ki­vé igazán tele van jósággal és szeretettel, legnagyobb melegséggel a hozzá legközelebb állókat öleli át. Petőfi gyönyörű családi költeményei fényesen bi­zonyítják, hogy hazájának és nemzetének szeretete nem volt üres szólam, tartalmatlan külsőség, hanem szoros folyománya, következetes kiszélesítése volt an­nak a meleg családias érzésnek, mely egész lelkét be­töltötte. Petőfi költői működése azokra az ifjús évekre, a 21—26 évekre esik, mikor a legtöbb embernél a szülői ház már nem egyedüli otthon s még nem kegyelet tár­gya, viszont a saját magarakta fészek még szokatlan újság s­i melegsége alig érvényesül. Petőfi ennek elle­nére mindkét családjáról: a szülői otthonról és arról a másikról, melynek már ő maga volt a feje, örökszép leírásokat és tanításokat hagyott hátra nekünk. Az én szemben ez a legdöntőbb bizonyítéka időálló költői nagyságának. Petőfi nem palotában született, gyermekéveit nem fényes kastélyban élte le, de lehet-e több szeretettel, a ragaszkodás ékesebb virágaival feldíszíteni a szülői házat, mint amikor azt mondja róla: Kislak áll a nagy Duna mentében, Oh, mi drága e lakocska nékem, Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. S az édes anya iránti féltő szeretet milyen gyö­nyörűen fejezi ki: Szép hazámba Ismerősök mennek: Jó anyámnak tőlük mit szenjek! Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse ... Ah, ha tudná, mily nyomorban­ élek, Megrepedne a szive szegénynek! Minden gyermek ismeri a „Füstbe ment terv" ered­vés sorait, melyben elmondja, hogy az után kitervelt „szebbnél-szebb gondolat" után A kis szobába toppanék. Röpült felém anyám.,, S én csüggtem ajkán ... szótlanul... Mint a gyümölcs a fán. Az édes atyáról is, erről a kemény, szilaj, nyers férfi­ról, aki költő fiát oly kevéssé tudta megérteni, mindig a tisztelet és szeretet hangján emlékszik meg s „A jó öreg korzsmáros“-ban s „A vén zászlótartó “-ban örök­­szép emléket állít neki, pedig bizony akkor is megvol­tak a ma sokat emlegetett generációs ellentétek, sőt tán még fokozottabb mérvben, mert nagyobb volt a kulturális különbség a két nemzedék között. Ma is meglátó, ahogy szüleit István öccsének gond­jaira bizza; legmélyebben belevilágít azonban fiúi sze­retettbe a szülei halálára irt verse: ^ ■' Végre megtörtént a rég várt viszontlátás! 'Nincs köszönet benne. Láttam jó atyámat... vagy csak koporsóját. Annak sem látszott ki, csak az egyik széle. Ezt is akkor láttam kinn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje. Mire tanít ma minket Petőfi Sándor? \

Next