Keleti Ujság, 1937. augusztus (20. évfolyam, 173-198. szám)
1937-08-04 / 175. szám
egyetemi könyvtár OLVASÓTERME 12 oldal Szerda, 1927 augusztus 4. A Lf / postaifj. plátka In 1 V.T . jx: No 24 256—1927. KentiUrsiíg Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP, Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon egy #VETÍT vám -ivk . ,r Baron L. Pop-ucca 5. szám. Telefon: 15-08. — Levélcím: évre 60, félévre 25, negyedévre 12.60, egy hónapra 6.50 V n' r ULi i Aitl. líp. ODAM. Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Felelős szerkesztő: Szász Endre, küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. „ _P._ SZEGED A ra lei EGYEF! imff] SZEGED, folyóiratok] *90tezer magyar acatraimdrokolt el a fehéregyházi síkra Az erdélyi magyarság kódolata Petőfi Sándor szellemének — Gyárfás Elemér nagy beszédben méltatta a Petőfi-ünnep jelentőségét (SIGHISOARA-SEGESVAR, augusztus 2.) Vasárnap, augusztus elsején az erdélyi magyarság, eddig soha nem tapasztalt mérhetetlen nagy tömegekben zarándokolt el a fehéregyházi síkla, hogy a gyászos emlékű csata nyolcvannyolcadik évfordulóján a legnagyobb magyar költő szellemének hódoljon. A vonatok és a gépkocsik már kora reggeltől hatalmas tömegben ontották a résztvevőket Fehéregyházára, ahol a gyülekezés volt. Sokan jöttek szekereken, sőt gyalog is. A gyülekezés délután volt a fehéregyházi szövetkezet udvarán. Az ezrekre menő tömegben színes dalárdida sapkák, jelvények, színpompás székely ruhák tűntek fel. Az ünnepségen résztvevő tömeg megtekintette a sajnos, még mindig siralmas állapotban levő Petőfi műemléket, majd elhelyezkedett a hatalmas térségen, az egykori ütközet színhelyén. Ötezer ember felvonulása Délután négy órakor a dalárdák és az egyes intézmények is elindultak énekszóval a fehéregyházi sík felé. Az udvarhelyi Székely Dalegylet ötven tagja Voszka István dr. elnök és Kiss Elek karnagy vezetésével vonult fel. A segesvári Magyar Kaszinó dalárdájának negyven tagját Gábos István dr. elnök és Balázs András karnagy vezették. Nyomukban a száztagú segesvári Református Dalárda következett Tóth Lajos dr. elnökkel és Sándor István karnaggyal az élén. Az udvaridestova négy évtizede. Hogy e helyen összegyűlt az ekkori magyar társadalom színe-java, megünnepelni Petőfi halálának félszázados évfordulóját s ércszobrának leleplezését. Ma is élénken áll szemeim előtt a fehéregyházi síkságot betöltő hatalmas tömeg, túlnyomóan udvarhelyi székelyek, kiknek soraiban a nagy Ugrón Gábor teremtett rendet és fegyelmet éles, felcsattanó hangjával. Ma is látom magamat, a térdnadrágos fiúcskát, amint édesapám és akkori alispánunk oldalán a segesvári vártorony alatt a júliusi hőségben felvonultunk a szobortérre s fülembe csengnek a lelkes szónoklatok, melyekből keveset értettem ugyan, de azt láttam, vagy inkább megéreztem, hogy a magyarság vezetői és nagy tömegei a fehéregyházi síkon s a segesvári ércszobor előtt Petőfi Sándor küzdelmeinek beteljesülését ünnepük, diadalrajutását annak a nemzeti gondolatnak s annak a szabadság-eszmének, melyet Petőfi hirdetett s amelyért itt vérét is ontotta. Az akkori fényes ünnepség szónokai azóta találkoztak már az örökkévalóságban a nagy költővel: az helyi Ifjúsági Keresztény Egyesület küldöttségét Gyárfás Pál és Vágó György dr. vezették. A medgyesi dalárda ötvenkét taggal Kiss Sándor elnök és Hammerstadt János karnaggyal, továbbá S. Nagy Sándor alpolgármester vezetésével vonult fel. Az Országos Magyar Párt képviseletében Gyárfás Elemér dr. szenátoron, az ünnepség díszszónokán kívül Páll Gábor dr. képviselő jelent meg. A marosvásárhelyi magyarpárti tagozatot Buda Tibor dr. és Egey Jenő dr., a Magyar Párt udvarhelyi tagozatát pedig Hinléder Feli Ákos dr. képviselték. A nagyszabású ünnepség műsorának megkezdése előtt a résztvevők meghatódva fedezték fel a Petőfi műemlékre helyezett babérkoszorút, amelynek vékony aranyszalagján az „Erdélyi Fiatal Írók“ felirás állott. A rendezőség időközben elhelyezte a térségen a hatalmas tömeget, amely a felvonult dalárdákkal és intézményekkel együtt mintegy ötezer főnyi volt. Az ünnepség műsorát a segesvári református dalárda énekszáma vezette be. Ezután Nagy Béla segesvári unitárius lelkész magasan szárnyaló imát mondott, majd a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet énekelt Kiss Elek vezetésével. Gyárfás Elemér dr. szenátor a térségen öszszesereglett ezrek áhitatos csöndje közepette kezdte meg költői lendületű ünnepi beszédét, amelyet teljes terjedelmében itt közlünk: ércszobor sem áll már ott a varietén és a fiúcska, aki akkor dobogó szirtvel és tágranyit szemmel bámulta a lepel lehullását, ma őszbehajló fejjel áll itt, a síremléknél, hogy elmondja miért látja ma is nagynak Petőfi Sándort s miért szent ma is ez a hely annak a sokkal kisebb, sokkal halkabb szavú, de a küzdelemre annál megedzettebb testvéri csoportnak, mely ezt a síremléket a mai évfordulón áhítattal körülállja. Rég letűntek s ma már senkiben sem ébresztenek rettegést azok a hatalmasságok: az osztrák császár s muszka cár, melyek ellen Petőfi harcolt s amelyek őt testében letiporták. A Petőfit lelkesítő elvek és eszmények, a szabadság és a nemzeti gondolat az évtizedek körforgásában elváltoztak színükben, sokak szájában üres jelszavakká lettek, mások kezében ostorrá, melyet megujjodó zsarnoki hatalmak suhogtatnak. Az igazi nagyság mértéke azonban az, hogy ha letűnt is a kor, melyben a nagy ember élt, s megváltozott is azóta a föld színe, az igazi nagy ember nem süllyed el korával együtt a múlt homályában, hanem mindig tud a mának is érdeklőt mondani, gondolatai eleven erővel Hatnak és útmutatóul szolgálnak a jelenben is. A mai idő s a mi mostani helyzetünk nem alkalmas arra, hogy kellően méltathassuk az amúgy is a történelmi átértékelés folyamában áló nemzeti gondolatot és szabadságeszmét, noha Petőfi 26 éves élete elsősorban ezekért égett el. Találunk azonban Petőfi Sándor szellemi kincsestárában, örökszép költeményeinek gazdag világában más gondolatokat is, melyek mindenképp megérdemlik, hogy magasra emeljük őket, mert ma talán amazoknál is értékesebbek és tanulságosabbak számunkra. A „szent világszabadság“ költője, aki úgy tudta szeretni hazáját és nemzetét, mint előtte és utána kevesen, példát adott nekünk arra is, hogy akinek a Kivé igazán tele van jósággal és szeretettel, legnagyobb melegséggel a hozzá legközelebb állókat öleli át. Petőfi gyönyörű családi költeményei fényesen bizonyítják, hogy hazájának és nemzetének szeretete nem volt üres szólam, tartalmatlan külsőség, hanem szoros folyománya, következetes kiszélesítése volt annak a meleg családias érzésnek, mely egész lelkét betöltötte. Petőfi költői működése azokra az ifjús évekre, a 21—26 évekre esik, mikor a legtöbb embernél a szülői ház már nem egyedüli otthon s még nem kegyelet tárgya, viszont a saját magarakta fészek még szokatlan újság si melegsége alig érvényesül. Petőfi ennek ellenére mindkét családjáról: a szülői otthonról és arról a másikról, melynek már ő maga volt a feje, örökszép leírásokat és tanításokat hagyott hátra nekünk. Az én szemben ez a legdöntőbb bizonyítéka időálló költői nagyságának. Petőfi nem palotában született, gyermekéveit nem fényes kastélyban élte le, de lehet-e több szeretettel, a ragaszkodás ékesebb virágaival feldíszíteni a szülői házat, mint amikor azt mondja róla: Kislak áll a nagy Duna mentében, Oh, mi drága e lakocska nékem, Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. S az édes anya iránti féltő szeretet milyen gyönyörűen fejezi ki: Szép hazámba Ismerősök mennek: Jó anyámnak tőlük mit szenjek! Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse ... Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, Megrepedne a szive szegénynek! Minden gyermek ismeri a „Füstbe ment terv" eredvés sorait, melyben elmondja, hogy az után kitervelt „szebbnél-szebb gondolat" után A kis szobába toppanék. Röpült felém anyám.,, S én csüggtem ajkán ... szótlanul... Mint a gyümölcs a fán. Az édes atyáról is, erről a kemény, szilaj, nyers férfiról, aki költő fiát oly kevéssé tudta megérteni, mindig a tisztelet és szeretet hangján emlékszik meg s „A jó öreg korzsmáros“-ban s „A vén zászlótartó “-ban örökszép emléket állít neki, pedig bizony akkor is megvoltak a ma sokat emlegetett generációs ellentétek, sőt tán még fokozottabb mérvben, mert nagyobb volt a kulturális különbség a két nemzedék között. Ma is meglátó, ahogy szüleit István öccsének gondjaira bizza; legmélyebben belevilágít azonban fiúi szeretettbe a szülei halálára irt verse: ^ ■' Végre megtörtént a rég várt viszontlátás! 'Nincs köszönet benne. Láttam jó atyámat... vagy csak koporsóját. Annak sem látszott ki, csak az egyik széle. Ezt is akkor láttam kinn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje. Mire tanít ma minket Petőfi Sándor? \