Keleti Ujság, 1937. szeptember (20. évfolyam, 199-224. szám)

1937-09-01 / 199. szám

■SSftwitéai áruk fc*lfSldöm: XgéjM érre MG, félém tOé, t»gyedim M«, egy hóm 7* lej. MagyaretMáfMi tJ Írre M, télim M, negyederm 13.60, egy hiupn M­ pangó. Mgyom arám ok m Ibim­ •li.nuIM Időnk]* Ibim. 12 oldo I Szerda,­ 1937 sz­eptenaber 1 -im­* 3 lei Xtm **UH plu­k­* la I v ( *\ 1 n if W0 S4~3C*~19:17 ORSZAGM)S MAGYAr ePARTI LAP XX. ÉVFOLYAM.,­­ 199. SZÁM. Felesül nerkwirte: SaAaa laite ■ ••rkaiatf a«g, kiadóhivatal éa nyomat: Claj Bara* L. Pop-HCm I azAat. Telefon: 16­0*. — Lereleim• Cl­aj, postafiók 101. mém. Koeiratokat senkinek neen küld rlsaaa­­s asm la Criz mag a srarlmrctft»«K . ' x . .­­ .. i . •* • i Gypfr ' j Isirőt kaptak s a falusi jegyzők Anélkül, hogy az ország közvéleménye kér­dést intézett volna eziránt, a belügyminiszté­rium őszinte vallomást tett egyik nemrégiben kiadott körrendeletében a községi jegyzők helytelen magaviseletéről. Ez a körrendelet nyílt beismerése annak, hogy a községi jegy­zők, mint a közigazgatás hatalmas gépezetének legvégső szervei, nem azt csinálják, amit hiva­talos posztjukon tenniük kellene, hanem egé­szen külön, egyéni utakra tévedve messze el­kalandoznak törvényben megszabott munka­körüktől. Pedig a fizetésüket ezért, kapják. A belügyminisztérium már több ízben kül­dött intőt a községi jegyzőknek. Néhány héttel ezelőtt azért kellett szigorú dörgedelemmel rá­juk ripakodni, hogy tartsák be a hivatalos órákat és álljanak a falu népének rendelkezé­re. Nemrégiben a belügyminisztérium ismét kénytelen volt külön körrendeletben figyel­meztetni a jegyzőket arra, hogy az általuk el­készített kérvények és ügyiratok munkadíja fejében nem szedhetnek többet feleiktől, mint amennyit a közigazgatási törvény idevonat­kozó rendelkezései megszabnak Ezek a rendelkezések , vall­omástételek. Maga a belügyminisztérium is kénytelen beis­mernie azt, amit az ország népe régen tud, hogy az állami közigazgatás legtávolabbi szer­vei, a községi jegyzők, túllépik hatáskörüket és folytonos zavarokat okoznak a maguk szabta, de törvényen kívül álló gyakorlatukkal. Augusztus elején, a belügyminisztérium közigazgatási ügyosztálya harmadszor is kény­telen volt felszólalni a községi jegyzők tör­vényt fumigáló magaviselete ellen. Kénytelen volt a 14.309. számú körrendeletében újabb megállapítást és újabb vallomást tenni a köz­ségi jegyzők ellen. A rendelet megállapítása igen érdekes és jellemző a mi közigazgatási ál­lapotainkra. A belügyminisztérium pedig elér­kezettnek látta az időt arra, hogy a jegyzőket ismét megintse és figyelmeztesse a törvények legszigorúbb betartására. Mit vétettek a községi jegyzők, hogy a bel­ügyminiszter újra rájuk cserdített. Alapjában véve nem nagyot. Hiszen bűnük mindössze annyi, hogy feltűnő gyakran ruccannak le a fővárosba, ahol nemcsak személyes ügyeiket intézik, hanem néha egész küldöttségeket ve­zetnek és vonultatnak fel. Ez pedig tűrhetet­len! — mondja a belügyminiszter rendelete. Tűrhetetlen azért, mert a jegyzők folytonosan távol vannak hivataluktól, falu­juktól, s emiatt az ügyek elintézése késik. De tűrhetetlen azért is, mert a jegyzők állandóan személyes ügyeik­kel és más természetű közbenjárásokkal zavar­ják a minisztereket, elfelejtkezve arról, hogy messze letérnek a­ hivatalos út törvényben megszabott vágányairól. Ezért a minisztérium a prefektusok útján arra inti a községi jegy­zőket és velük együtt a hasonló vétségben le­ledző járási titkárokat, hogy hivatalukat csak prefektusi engedély alapján és csak igen fon­tos ok miatt hagyják el, de semmiesetre sem személyes vonatkozású ügyekben, amelyeket levél útján is elintézhetnek. Örvendünk annak, hogy végre a belügy­minisztérium is rájött arra, amit az ország adó­fizető polgárai kivétel nélkül már régen tud­nak és szigorú rendelkezésekkel igyekeznek a közigazgatás perifériáin tapasztalható anar­chiát megszüntetni. Helyeselünk minden olyan intézkedést, amely az államelméletben a hiva­talukért felelős tényezőket, ez esetben a községi jegyzőket figyelmezteti az egyetlen követendő útra: a törvényesség útjára! S amikor ennek az örömünknek őszinte és becsületes kifejezést adunk, arra is fel kell hívnunk a figyelmét a belügyminiszter úrnak, hogy az egyedül járandó törvényes és hiva­talos út nemcsak fölfelé, nemcsak a főváros­ban székelő magas minisztériumok felé vezet. Ez az út lefelé is folytatódik, a nép felé és a nép közé. És ha a közigazgatási gépezet leg­végső szervei, a jegyzők és a járási titkárok fölfelé, a minisztérium felé vézenek a hivatalos út betartásában, a magas minisztériumnak köt JAPÁN SZERINT Titkos pontjai vannak az orosz-kínai szerződésnek európai politikát is új helyzet elé állította az új távolkeleti szerződés . Szó van arról, hogy esetleg Blücher szovjet marsall és orosz szakértők veszik át a kínai hadsereg vezetését A Japánhoz intézett angol jegyzék nem helyez ki­látásba megtorló intézkedéseket (LONDON, augusztus 30.) Már régebb idő óta rebesgetik, hogy Kína és Szovjetoroszor­­szág között szerződés készül. A szovjetnek nyilvánvalóan nem érdeke az, hogy a távolkeleti viszályban Japán kerekedjék felül és így nemzetközi politikai körökben régóta számítot­­tak arra, hogy közelebbi kapcsolatot keres K­ínával és ezt szerződésben is rögzíteni fogja. Most azután hivatalosan is közzétették, ho­gy augusztus 21-ikén Nankingban a kínai kor­mány és a szovjet kormány kiküldöttei öt évre szóló megnemtámadási egyezményt írtak alá s ebben a két szerződő fél kötelezi magát, hogy egymás közötti kapcsolatában lemond a háborúról, mint a nemzeti politika eszközéről és akármelyik fél, ki nem hivott megtámad­­tatása esetén, a másik fél semmiféle támogatást sem nyújt a támadónak. A szerződés, annak lejárta után újabb két évre önműködően meghosszabbodik, ha le­járta előtt hat hónappal fel nem mondják. A japánok bizalmatlanul fogadják a szerződés hírét Hivatalosan ennyit közöltek a szerződésről, japán és bizonyos európai körökben azonban biz­tosra veszik — noha ezt a szovjet kormány erélye­sen cáfolja —, hogy tíz egyezménynek titkos pontjai is vannak. A japánok nagy bizalmatlansággal fogadták az orosz-kínai egyezmény hírét. A japán követség egyik képviselője kijelentette, hogy Japánnak fontos értesülései vannak azokról a nagy fegyver, és hadianyag-szállítmányokról, amelyeket Kína kapott a szovjettől, így augusz­tus 14-én húsz szovjet óriás bombavető repülőgé­pet szállítottak Kínába. Az illető japán személyi­ség azt­ is hozzátette, hogy Japán az összes harc­­vonalakon nagy támadásra készül. A kínai külügyminisztérium köreiben azt hangoztatják, hogy a most létrejött szerződés az első lépés a csendesóceáni együttes biztonság megszervezése terén. A sanghaji japán konzulátus egyik tisztvise­lője hangoztatta, hogy az egyezmény nyílt beval­lása a Kína és a kommunizmus vezetői közötti egyetértésnek. Majdnem kétségtelen, hogy a szov­jet kötelezte magát arra, hogy fegyvereket szállít Kínának és katonai szakértőket is küld a kínai harcterekre. Válasz a német-japán kommunistaelle­nes egyezményre A japán sajtó is különös fontosságot tulajdo­nít az egyezménynek. Az­­„Asahi“ című lap szerint új lépés történt a világnak két ellentétes tá­borra való osztása felé. A szerződés lehetővé teszi Kínának, hogy anyagi segítséget kapjon a szovjettől és megkönnyíti a szovjet mesterkedéseit az esetleges japán-kínai kommunistaellenes szerződés megakadályozására. Kétségtelenül a német-japán kommunistaelle­nes egyezmény hatásait akarja lerontani. A nankingi kormányban úgy látszik a kommu­nistabarát elemek kerültek felül. Ez egyúttal ja­­pánellenességet is jelent­ A cikk azzal fejeződik be, hogy Japánnak össze kell törnie a kommuniz­mus és a Koumintang közötti kapcsolatokat.

Next