Keleti Ujság, 1938. május (21. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-01 / 97. szám

Miről volt szó Londonban? Csak néhány napig tartott az angol és fran­cia államférfiak tanácskozása, de minden jel szerint ezek a napok szabták meg, ha nem is esztendőkre, — mert manapság a történelem távlatai nagyon rövid lejáratnak, — de leg­alább hónapokra Európa sorsát. Utólag nem nehéz megállapítani, hogy a meglepetések és történelmi fordulatok, — amik­bem­ igazán nem szűkölködtünk az utóbbi időkben, — azért kö­­vetkezhettek be, mert Anglia és Franciaország nem tudtak közös nevezőre jutni a felmerülő világproblémák megítélésében s az ingadozó angol—francia együttműködés juttatta gyors győzelmekhez a habozás nélküli rajtaütés szel­lemét s ültette el az európai polgár lelkébe a közeli és bármely pillanatban kirobbanható háború félelmét. Az angol—francia együttmű­ködés megingásában kétségkívül nagy szerepe volt annak, hogy a francia politika túlságosan balra sodródott, majdnem a szélsőbalra, ettől pedig a híres angol flegma, a hagyományos középúthoz való ragaszkodás, visszariadt. A folytonos francia kormányválságok nemcsak Franciaországot emésztették, hanem­­London jogos tartózkodását is kihívták. Így történt aztán, hogy a spanyol kérdés fordulatai úgy­szólván Anglia és Franciaország akarata el­len alakultak, különösen Franciaország rová­sára, mert Anglia érdekei sokkal kevésbé fo­rognak kockán az Ibériai félszigeten és az angol érdekeltség itt inkább csak gazdasági természetű, ami sok tekintetben független a vi­lágnézettől. Az Anschluss egyik napról a má­sikra való bekövetkezése azonban úgy látszik alaposan meggondolkoztatta a civakodó két szövetségest. Ráébredtek arra, hogy ami Ausztriával történt, az holnap Csehszlovákiá­ban, esetleg Svájcban, Dániában, vagy akár­hol is megismétlődhetik s a világháborúban új alapokra helyeződött európai egyensúly könnyen felborulhat. Igaz, hogy ez is elsősor­ban Franciaország veszélyére, de azt sem le­het mondani, hogy az angol érdekek szolgála­tában. Körülbelül ezek az okok siettették és vit­ték a megvalósítás útjára a londoni találko­zót. Franciaország életösztöne úgyszólván na­pok alatt nyugvópontra juttatta a belpolitika válságait a kijózanodott francia nép londoni ■argonautái viszonylagos csendet hagytak ma­guk mögött, politikai treuga elett. Nyugodt légkörben kezdődtek meg a londoni tárgyalá­sok s a londoni jelentések egybehangzóan azt mondják, hogy máris sikerült a legtöbb kér­désben a megegyezés alapját lerögzíteni. De a d­öntő kérdésekben még mindig nem lehet tud­ni, milyen is volt a közös­ állásfoglalás? Bizonyos, hogy a történelmet visszacsi­nálni nem lehet. Németország és Olaszország befejezett tényeket teremtettek Spanyolország­ban s nincs mód rá, hogy a szomszédos Fran­ciaország kedve szerinti rezsim kerekedjék fe­lül a vérző Spanyolországban A spanyol te­rületeknek körülbelül ötödrésze van a köztár­sasági kormány uralma alatt és a logika dik­tálja, hogy a négyötödöt nem verheti meg az egyötöd. Akármennyire szívesebben is le­ítn ci­­a­­ demokrata francia kormány a demokrata Spa­nyolországot, bele kell törődnie a megváltoz­­hatatlanba s legfeljebb a menthetőt mentheti: a­­nemzeti Spanyolország semlegességét bizto­síthatja Anglia jótállásával. Csehszlovákia irányában szerződések kö­telezik Franciaországot. Ha a német birodalom megtámadja a csetieket, Franciaországnak ön­működően mozgósítania kell s ugyanez a fel­adat hárul Szovjetoroszországra is De ez már , a világháború. Anglia sokszor kinyilvánította, hogy nem vállal újabb kötelezettségeket Euró­pában, ami áll Csehországra is. De az esetleges háborúban ő sem lehet érdektelen, tehát ért­hető, h­a mindent elkövet a nyílt német—cseh­­francia-szovjet összecsapás elhárítására. Ez­ért intette Csehországot fokozott engedékeny­ségre a szudéta-német igények lehető leg­nagyobb mértékű teljesítésére, de tisztában van azzal is, hogy Németország nem ezt akarja. Németország legfőbb törekvése, hogy a szov­jetet kiszorítsa az európai szövetségi hálózat­ból és nyílt titok, hogy Anglia, is ezt akarja, a cseh kérdés ütközőpontja tehát nem­ annyira a szudéta-német kérdés, mint a francia—szov­jet barátság felszámolása. Nyilvánvaló, hogy Anglia erre a kérdésre összpontosítja minden rábeszélő képességét s jelek vannak rá, hogy ­ J / f­^OYETF. MI írtak , . / / . IS C' —' n T U ^ ^ ^ ’­ V K . / / / / CJjV AoU ^ \ V / 1 ff \ o U ti ^ & U / N­ o: "rí® _ _ _ Va«tirnai­, W'iH sí* áj ti* *. ti.Hílí—L Ara S lej (Taxa postaifi pl&thtfi tn Előfizetési árak belföldön: A&k'­TiSHrrffS'iW, XXI. ÉVFOLYAM — 97. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, negyedévre 200, egy hóra 70 ,­­országon egy _ __ Báron L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 15-08. Levélcím évre 50, félévre 25, negyedévre ,­ hónapra 3­50 Clnj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem pengő. Egyes számok az Ibusz eltantó kioszkjaiban. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE kü­ld vissza és nem is őriz meg a szerkesztés­ést. P­­S­Z ! A londoni megbeszélések legfontosabb kérdés© a Németországhoz való közeledés A csehszlovák problémában még nem tudtak megegyezni az angol és francia tárgyaló felek . Csehszlovákia hajlandó új engedményeket tenni, de az önkormányzatról és a nemzeti­szocialista párt elismeré­séről hallani sem akar - Franciaország engedett a spanyol kérdésben Felmerült az a fdolat is, hogy London és Paris közös lépést tegyenek Bernnben a cseh-német ellentétek elsimítására (PARIS, április 29.) A Havas távirati ügynökség a londoni tanácskozásokról pénteken délután a következőket jelentette: A legfontosabb kérdés, amit a francia és angol minisz­­­terek Londonban megvitattak, kétségtelenül a német kérdés. Chamberlain folytatni akarja Európa megbékélésének művét, aminek első lépése az angol-olasz megegyezés volt. Meg akarja ragadni a legelső alkalmat, hogy Németországgal hasonló egyezmény megkötése érdekében tárgyalásokat kezdjen. Meggyőződése, hogy az ilyen egyezmény nagymérték­ben megszilárdítaná a békét. A francia miniszterek nem akarják vállalni a felelősséget, hogy Chamberlain terveinek útjába álljanak, egyelőre azonban nem látják célszerűnek, hogy a maguk részéről csatlakozzanak a kezdeményezéshez. A csehszlovák helyzet, folytatja a Havas-ügynökség közlése, közben rendkívül ké­nyessé vált. A szudéta-németeket Németország megerősödése nagymértékben felbátorí­totta. Parisban és Londonban bizonyos aggodalommal látják a csehszlovákiai nemzeti szocialista mozgalom fejlődését. A csehszlovák kormány hajlandó az angol és francia kormányhoz intézett emlékiratban megjelölt határokon is túlmenő engedményeket adni a szudéta-németeknek. Hajlandó arra, hogy az ország költségvetésében megállapítson egy összeget és efölött felügyeleti joga legyen a szudéta-németeknek s az összeget a szudéta­­német területek iskolai céljaira és szociális intézményeinek fenntartására fordíthatnák. Hajlandó megszüntetni minden a szudéta-németekkel kapcsolatos, esetleg hátrányos meg­különböztetést s megadja a szudéta-németeknek mindazokat a jogokat, amelyek a cseh nemzetiségű állampolgárokat megilletik- Ezzel szemben a prágai kormány szigorúan el­tiltaná a nemzeti szocialista tanok terjesztését és szembehelyezkedik minden önkormány­zati követeléssel. Kérdés, folytatja a Havas-jelentés, hogy ezek az engedmények kielégí­tik-e a szudéta-németeket és Németország el­állana-e minden további lépéstől? A pénteki megbeszélések központjában a csehszlovák kérdés állt (London, április 29.) Az angol és francia államférfiak pénteken folytatták megbeszélé­seiket. Daladier francia miniszterelnök és Bonnet külügyminiszter pénteken délelőtt ke­véssel tíz óra előtt, visszaérkeztek Windsorból Londonba és féltizenegykor kezdték meg a tárgyalást angol kollégáikkal. A pénteki meg­beszélések középpontjában a csehszlovák kér­dés állt. Az angol sajtó az angol francia megbe­szélések anyagából különöse­g a nemzetvédel­met érintő megállapodásokat emeli ki. A „Ti­mes“ az angol—francia nézetek összeegyezte­tését az európai diplomáciai tevékenység új­jáéledéseként üdvözli. A „Daily Telegraph“ azt írja, hogy az angol miniszterelnök teljes mér­tékben felismerte a német birodalommal létre­hozandó megegyezés nehézségeit, de kötelessé­gének tartja újabb kísérletet tenni ebben az irányban. A „Daily Mail“ szerint, noha Cham­berlain szorosabb együttműködést akar terem­teni Franciaországgal, nem ejtette el azt a gondolatot, hogy Németország felé újabb kö­zeledési kísérletet tegyen.

Next