Keleti Ujság, 1938. augusztus (21. évfolyam, 170-194. szám)

1938-08-08 / 176. szám

* „Jí anwaram/keresők­­előre!" Százmillió frankot ad a francia kormány a francia kolóniák aranytermelésének emelésére — A mai termelés: évi 7000 kiló — Reménységi négyszer ennyi (Páris, aug. hu.). Százmillió frankot szánt­­ rá Franciaország, hogy modernizálja és meg-­­ növelje aranytermelését. Százmillió frankot, teh­­­h­át a mostani évi aranytermelés értékének kö­rülbelül egyharmadát, mert Franciaország gyarmatain az elmúlt évben hét tonna, vagyis 7000 kiló aranyat termelt. Az arany tonnájá­nak értéke a mai világpiaci árak alapján 40 millió frank. Ez a lépés tulajdonképpen már régóta ese­dékes, mert az arany nemcsak a francia frank alapja, de az egész francia gazdasági élet az aranyon épül, azon a nagy biztonságon, amit a világ második aranykészlete adott, amíg ki nem derült, hogy a nagy aranybőség elsorvasz­totta a külkereskedelmet, mert nagyon felnyom­ta az árakat. De hát ez a probléma ma már a múlté, ma már az árakat nem az aranybőség tartja ma­gasan és aranyra szükség van, mert ezen épül a nemzetvédelem is. Az arany a franciák és sok más nép szerint még mindig az a legszilár­dabb alap, amire egy ország nyugalmát, béké­jét építeni lehet. Ezért vágta most át az aranytermelés gor­­diusi csomóját Manuel gyarmatügyi miniszter javaslatára Daladier kormányának egy rende­lete, amely a százmilliós aranytermelési beru­házásról intézkedik. Mire kell a százmillió? És mit remél tőle a francia kormány? Szakértők véleménye szerint Franciaor­szág megfelelő szervezéssel legalább négyszere­sére emelheti aranytermelését évenként. Az aranytermelő h­arcia birtokok Hogy megérthessük ezt a regényt, lássuk hol, hogyan és­ mennyi aranyat termelnek a francia kolóniákon. A legdúsabb aranylelő kolónia Nyugati Közép-Afrika (vagy AOF, mint a franciák ne­vezik). A hét tonnából több mint hármat ebből az országrészből nyer a francia termelés. Ter­mészetesen nem az egész Nyugati Közép-Afrika egyformán gazdag aranyérében. Guayanara két tonna esik, Senegálra és Szudánra már csak 800 kiló és az Elefántcsont Part, már csak tíz kilóval járul évenként­ a francia termeléshez. És ami még szomorúbb, ebből a termelésből, fő­kép a két utóbbi kolónián, az arany nagy része a benszülöttek hosszú évek serén eldugott , fel­halmozott aranykészletéből ered, tehát nem iga­zi termelés. Nagyon nehéz pontos adatokat adni a fran­cia aranytermelésről, mert­ a termelés nagy ré­sze a benszülöttek kezében van. Érdekes, hogy az aranyláz, ami Amerikában valóságos nép­­vándorlást indított el valamikor az aranyme­zők felé, jóformán ismeretlen a francia gyar­matokon. Hisz máskép elképzelhetetlen lenne, hogy az államnak kelljen az aranytermelés se­gítségére sietnie. Ott hever az arany a hegyek­ben, a folyók iszapjában és nincs elég munkás, nincs elég vállalkozó kedv, amely kibányássza. Persze, hogy ennek is oka van. Az aranylelő gyarmatokon súlyos nehéz­ségek várják a vállalkozó európaiakat. Az ég­hajlat, az őserdő, a betegségek. Sok helyen ést mérgesítette a helyzetet az a kegyetlenség is, amivel az európai vállalatok kiküldöttei meg­próbáltak „megszervezni" a bennszülött mun­kásokat. . Az egyik európai vezetés alatt álló vállalat óriási tőkebefektetéssel a Falamé partján 100 —125 kiló aranyat termel é évenkint. De két má­sik európai vállalat már csak ötletszerűen dol­gozik az Elefántcsont Parton és a Kokumbo vidéken. És egy harmadik a Haute Volta vidé­ken beszüntette munkáját, mert elfogyott az alaptőkéje... és nem tudott pénzt szerezni a kockázatos vállalkozáshoz. De miért olyan kockázatos? Mert nemcsak munkást nehéz szerezni, nemcsak a kiaknázási módszerek lassúak és régimódiak, de rettenete­sek a szállítási nehézségek, utak vagy nincse­nek, vagy elképzelhetetlenül rosszak, rossz a közbiztonság is. Ezért riad vissza az egyszerű francia, hogy pénzét vagy életét kockáztassa az aranykere­séssel. A többi aranylelő kólóinkon a helyzet még rosszabb. Először is a termelés kisebb, noha vannak egyes aranylelő helyek, így Guayaná­­ban, ahol már találtak másfélkilós aranykavi­­csot is ... De általában egy köbméter arany­homokra vagy aranyércre alig 2—3 gram tisz­ta arany jut... A nehezen megközelíthető aranylelő he­lyek átka, hogy rettenetesen nehéz a felszere­lésük és berendezésük, így aztán a legtöbb he­lyen legrégibb kezdetleges aranymosó és szi­táló módszerek járatosak. Már többször megkísérelte a francia tőke, hogy új lendületet hozzon az aranyprodukció­ba. Egyes években sikerült is valamivel emel­ni a termelést (hisz 1933-ban még csak 5 tonna volt a termelés és ez emelkedett 1936-ig 7 ton­nára), de ezt a 7 tonnát azóta sem sikerült ja­vítani. Pedig hát mi ez a hét tonna, ha meggondol­juk, hogy a világ aranytermelése évenként 790 tonna. Ebből 500 tonna esik a Brit Birodalom­ra (egyedül Dél-Afrika 380 tonnát termel, Ca­­nada 80-at, Ausztrália 22-t és Rhodesia 20-at, India pedig 10-et.) De még az Egyesült Álla­mok is tízszeresen felülmúlják a francia terme­(Budapest, augusztus h6.) Új események zajlanak a magyar szobalány-fronton, még­pedig a nemzetközi vonatkozásban. Tudvalévően, mintegy tíz éve indult meg a magyar szobalányexport Angliába, az angliai városokban divatba jött, hogy középeurópai és így ma­gyar szobaleányt és szakácsnál is alkalmaznak. Sűrűn előfordult, hogy Budapesten járt angol házaspárok egyszerűen magukkal vitték a szállodából a kiszolgáló szobaleányt, aki boldogan ment külföldre, hiszen 4—5 font heti fizetést kaptak kint és így pár év alatt a Domestique Agency kimutatása szerint több, mint két­ezer magyar szoba lány­ szakácsáé szerződött angol házakhoz. Tudvalévően az angol nők meglehetősen idegenked­nek a háztartási munkálatoktól, inkább mennek dol­gozni gyárakba, vagy irodákba, csakhogy önállóságu­kat megőrizzék. Ez a magyarázata annak, hogy Anglia kénytelen importálni házi személyzetet s különösen érdeklődnek magyar szobalányok és szakácsnők iránt. * Budapestre rengeteg levél érkezik Angliából a kint élő magyar nőktől. Alkalmunk velt betekinteni több ilyen nemrég érkezett levélbe amelyekben érde­kes adatokat találtunk. Nem mindennapi karriert csi­nál közöttük Hadura Mária. A györme­gyei Nyulhegy nevű községből való ez a leány, aki remekül tudott főzni s olyan szerencséje volt, hogy kikerült Jetholm nevű városba, ahol lassanként híre ment a feztjének. A családnál, ahol szolgált, megjelent vacsorára egy napon a­z­­Daily Telegraph" több szerkesztője és mun­katársa is, akik elragadtatással nyilatkoztak a ma­gyaros izó ételekről. Végül is azt az ajánlatot tették, hogy Hadura Mária irja le az ételrecepteket, a ház úrnője fordítsa le angolra s ők a Hadura-recepteket minden második héten leközlik a „Daily Telegrap­" ban. Azóta a győri mindenesleány állandóan írja a re­cepteket a magyar ételekről, az angol lap lehozza a ■kis mindenesleánynak az arcképét.. . Hadura Mária most hatoldalas levelet irt egyik pesti ismerősének és ebben a többi között ezeket közli: „Nagyon szépen köszönöm az angol-ma­gyar, meg a magyar-angol szótárt, amelyet szerencsésen megkaptam, amikor a lady meg­látta a­­szótárt odarohant s első dolga volt, hogy kikeresse benne ezt a szót: „megelége­­dés“. Azután le is irta nekem papírra, mo­solyogva mutatta. Azt akarta mondani, hogy meg van velem elégedve. Hát én nagyon bol­dog is voltam. Erre én megnéztem a szótár­ba, hogy van angolul ez a szó, azután én is odairtam­ a papírra, hogy már én is meg vagyok elégedve. Örült neki a lady Itt Jet­holm városban, ahol vagyok, szeretik a fűz­lést, ugyanúgy a Szovjet, amely különösen az utóbbi években nagy erőfeszítéseket tett arany­­termelésének emelésére. És még Japán és­ Ko­rea is háromszor annyit termel, mint a Francia Kolónián­g -Birodalom. Ezeknek a konkuren­seknek túlszárnyalását, nem remélheti tehát Franciaország. De a százmilliós befektetés meg­térülne, ha „csak“ mondjuk, két-három tonná­val is sikerül emelni a termelést. A százmilliós program A százmillióból tehát a következő terveket akarja megval­tani a francia kormány. Először is módszeres kutatásokat akar in­dítani. Megindul tehát a komoly és a fantasz­tikus aranyér kutatók, a varázsvesszősök lé­giója, a rádióekZtézis bajnokai, mérnökök és technikusok hada a Kolóniák felé. De a tervbe beletartozik a meglévő arany­termelő vállalatok segélyezése. Primitív beren­dezéseik megjavítása. Munkásjóléti intézmé­nyek szervezése és állami felügyelő, hogy kö­zéputat találjanak a túlkapzsi és lelketlen mun­kafelügyelők embertelensége és a bennszülöttek természetes lustasága között. Természetesen utak építése és az érdekelt vidékek gazdasági felszerelése. Tehát a kopiunális miniszter kiadta a jel­szót: francia aranykeresők előre! És milliókat ad a támogatásukra. Boldog ország, ahol állami­lag kell buzdí­tani aranykutatásra a szerencsekeresőket, temet, ami nem is csoda, mert az angoloknak az evés a mindenük. A salátákat nagyon sze­retik, még a tortához is azt eszik. A szom­széd földbirtokról itt volt egy úrnő, egy lady, aki egy délutánra átvitt engemet is, hogy mutassak meg egyet-mást az ő cseléd­­­jének, már az ételkészítést illetően. Megven­dégeltek ozsonnával, teával, vajjal, hússal s amikor eljöttem, a lady a végén rám is akar­ta segíteni a kabátomat ■& Kedves eset történt Gacsal Erzsivel. Ez a leány Poroszló nevű községből került ki még pedig egyene­sen Londonba, ő ott úgynevezett második szobaleány, mert első szobalány csak az lehet, aki kifogástalanul beszél angolul. A gazdái szóltak, hogy szeretnének egy magyar szakácsnőt és írtak is a budapesti Irodá­­nak, mire itt fölhozatták a Londonban szolgáló leány édesanyját Gacsal Benőnét Poroszlóból és ezelőtt két nappal vonatra ültették Angliába szakácsnőnek oda, ahol a leánya a szobalány. Az eset kedvessége az, hogy a leány nem adja, hogy az új magyar szakácsnő — az édesanyja —... iton­fii Egyik leány ezt írja: „ ... az igaz, hogy megfizetnek bennünket, de na­gyon sokat kell dolgoznunk. Aki ide akar jönni, ké­szüljön fel erős munkára. Minden héten kapunk egy kimenőt köznapon, minden második héten pedig va­sárnapi kimenőt. Az ember nehezen szok­ja meg azt is, hogy rontás nélkül "főznek." lu ■a * * Ezelőtt egy héttel Budapestre érkezett magán re­pülőgépen egy angol kapitány azzal, hogy a birtokára szerezzenek két magyar szobaleányt. Közölte, hogy a két leány közül az egyiket fölváltva egy-egy hétre ha­zahozná minden évben szabadságra, amennyiben ren­desen viselkednek, még­pedig repülőgépen. Ezelőtt három nappal el is vitt egy leányt... A többiek kijelentették, hogy nem mernek felülni repülőgépre. Csak egy bátor szobaleány akadt egész Magyar­országon ... Hadura Mária mindeneslány útja Győrből a „Daily t­elegraphs'-ig Ezer magyar szobalány útban Anglia felé 12 KUETÉtesm 1938 AUGUSZTUS 8.~XXI. ÉVF. 176. SZÁM A JÓ H­IRDETES 1 ( volna az olvasó a®""l*l| szemét

Next