Keleti Ujság, 1938. augusztus (21. évfolyam, 170-194. szám)
1938-08-08 / 176. szám
* „Jí anwaram/keresőkelőre!" Százmillió frankot ad a francia kormány a francia kolóniák aranytermelésének emelésére — A mai termelés: évi 7000 kiló — Reménységi négyszer ennyi (Páris, aug. hu.). Százmillió frankot szánt rá Franciaország, hogy modernizálja és meg- növelje aranytermelését. Százmillió frankot, tehhát a mostani évi aranytermelés értékének körülbelül egyharmadát, mert Franciaország gyarmatain az elmúlt évben hét tonna, vagyis 7000 kiló aranyat termelt. Az arany tonnájának értéke a mai világpiaci árak alapján 40 millió frank. Ez a lépés tulajdonképpen már régóta esedékes, mert az arany nemcsak a francia frank alapja, de az egész francia gazdasági élet az aranyon épül, azon a nagy biztonságon, amit a világ második aranykészlete adott, amíg ki nem derült, hogy a nagy aranybőség elsorvasztotta a külkereskedelmet, mert nagyon felnyomta az árakat. De hát ez a probléma ma már a múlté, ma már az árakat nem az aranybőség tartja magasan és aranyra szükség van, mert ezen épül a nemzetvédelem is. Az arany a franciák és sok más nép szerint még mindig az a legszilárdabb alap, amire egy ország nyugalmát, békéjét építeni lehet. Ezért vágta most át az aranytermelés gordiusi csomóját Manuel gyarmatügyi miniszter javaslatára Daladier kormányának egy rendelete, amely a százmilliós aranytermelési beruházásról intézkedik. Mire kell a százmillió? És mit remél tőle a francia kormány? Szakértők véleménye szerint Franciaország megfelelő szervezéssel legalább négyszeresére emelheti aranytermelését évenként. Az aranytermelő harcia birtokok Hogy megérthessük ezt a regényt, lássuk hol, hogyan és mennyi aranyat termelnek a francia kolóniákon. A legdúsabb aranylelő kolónia Nyugati Közép-Afrika (vagy AOF, mint a franciák nevezik). A hét tonnából több mint hármat ebből az országrészből nyer a francia termelés. Természetesen nem az egész Nyugati Közép-Afrika egyformán gazdag aranyérében. Guayanara két tonna esik, Senegálra és Szudánra már csak 800 kiló és az Elefántcsont Part, már csak tíz kilóval járul évenként a francia termeléshez. És ami még szomorúbb, ebből a termelésből, főkép a két utóbbi kolónián, az arany nagy része a benszülöttek hosszú évek serén eldugott , felhalmozott aranykészletéből ered, tehát nem igazi termelés. Nagyon nehéz pontos adatokat adni a francia aranytermelésről, mert a termelés nagy része a benszülöttek kezében van. Érdekes, hogy az aranyláz, ami Amerikában valóságos népvándorlást indított el valamikor az aranymezők felé, jóformán ismeretlen a francia gyarmatokon. Hisz máskép elképzelhetetlen lenne, hogy az államnak kelljen az aranytermelés segítségére sietnie. Ott hever az arany a hegyekben, a folyók iszapjában és nincs elég munkás, nincs elég vállalkozó kedv, amely kibányássza. Persze, hogy ennek is oka van. Az aranylelő gyarmatokon súlyos nehézségek várják a vállalkozó európaiakat. Az éghajlat, az őserdő, a betegségek. Sok helyen ést mérgesítette a helyzetet az a kegyetlenség is, amivel az európai vállalatok kiküldöttei megpróbáltak „megszervezni" a bennszülött munkásokat. . Az egyik európai vezetés alatt álló vállalat óriási tőkebefektetéssel a Falamé partján 100 —125 kiló aranyat termel é évenkint. De két másik európai vállalat már csak ötletszerűen dolgozik az Elefántcsont Parton és a Kokumbo vidéken. És egy harmadik a Haute Volta vidéken beszüntette munkáját, mert elfogyott az alaptőkéje... és nem tudott pénzt szerezni a kockázatos vállalkozáshoz. De miért olyan kockázatos? Mert nemcsak munkást nehéz szerezni, nemcsak a kiaknázási módszerek lassúak és régimódiak, de rettenetesek a szállítási nehézségek, utak vagy nincsenek, vagy elképzelhetetlenül rosszak, rossz a közbiztonság is. Ezért riad vissza az egyszerű francia, hogy pénzét vagy életét kockáztassa az aranykereséssel. A többi aranylelő kólóinkon a helyzet még rosszabb. Először is a termelés kisebb, noha vannak egyes aranylelő helyek, így Guayanában, ahol már találtak másfélkilós aranykavicsot is ... De általában egy köbméter aranyhomokra vagy aranyércre alig 2—3 gram tiszta arany jut... A nehezen megközelíthető aranylelő helyek átka, hogy rettenetesen nehéz a felszerelésük és berendezésük, így aztán a legtöbb helyen legrégibb kezdetleges aranymosó és szitáló módszerek járatosak. Már többször megkísérelte a francia tőke, hogy új lendületet hozzon az aranyprodukcióba. Egyes években sikerült is valamivel emelni a termelést (hisz 1933-ban még csak 5 tonna volt a termelés és ez emelkedett 1936-ig 7 tonnára), de ezt a 7 tonnát azóta sem sikerült javítani. Pedig hát mi ez a hét tonna, ha meggondoljuk, hogy a világ aranytermelése évenként 790 tonna. Ebből 500 tonna esik a Brit Birodalomra (egyedül Dél-Afrika 380 tonnát termel, Canada 80-at, Ausztrália 22-t és Rhodesia 20-at, India pedig 10-et.) De még az Egyesült Államok is tízszeresen felülmúlják a francia terme(Budapest, augusztus h6.) Új események zajlanak a magyar szobalány-fronton, mégpedig a nemzetközi vonatkozásban. Tudvalévően, mintegy tíz éve indult meg a magyar szobalányexport Angliába, az angliai városokban divatba jött, hogy középeurópai és így magyar szobaleányt és szakácsnál is alkalmaznak. Sűrűn előfordult, hogy Budapesten járt angol házaspárok egyszerűen magukkal vitték a szállodából a kiszolgáló szobaleányt, aki boldogan ment külföldre, hiszen 4—5 font heti fizetést kaptak kint és így pár év alatt a Domestique Agency kimutatása szerint több, mint kétezer magyar szoba lány szakácsáé szerződött angol házakhoz. Tudvalévően az angol nők meglehetősen idegenkednek a háztartási munkálatoktól, inkább mennek dolgozni gyárakba, vagy irodákba, csakhogy önállóságukat megőrizzék. Ez a magyarázata annak, hogy Anglia kénytelen importálni házi személyzetet s különösen érdeklődnek magyar szobalányok és szakácsnők iránt. * Budapestre rengeteg levél érkezik Angliából a kint élő magyar nőktől. Alkalmunk velt betekinteni több ilyen nemrég érkezett levélbe amelyekben érdekes adatokat találtunk. Nem mindennapi karriert csinál közöttük Hadura Mária. A györmegyei Nyulhegy nevű községből való ez a leány, aki remekül tudott főzni s olyan szerencséje volt, hogy kikerült Jetholm nevű városba, ahol lassanként híre ment a feztjének. A családnál, ahol szolgált, megjelent vacsorára egy napon azDaily Telegraph" több szerkesztője és munkatársa is, akik elragadtatással nyilatkoztak a magyaros izó ételekről. Végül is azt az ajánlatot tették, hogy Hadura Mária irja le az ételrecepteket, a ház úrnője fordítsa le angolra s ők a Hadura-recepteket minden második héten leközlik a „Daily Telegrap" ban. Azóta a győri mindenesleány állandóan írja a recepteket a magyar ételekről, az angol lap lehozza a ■kis mindenesleánynak az arcképét.. . Hadura Mária most hatoldalas levelet irt egyik pesti ismerősének és ebben a többi között ezeket közli: „Nagyon szépen köszönöm az angol-magyar, meg a magyar-angol szótárt, amelyet szerencsésen megkaptam, amikor a lady meglátta aszótárt odarohant s első dolga volt, hogy kikeresse benne ezt a szót: „megelégedés“. Azután le is irta nekem papírra, mosolyogva mutatta. Azt akarta mondani, hogy meg van velem elégedve. Hát én nagyon boldog is voltam. Erre én megnéztem a szótárba, hogy van angolul ez a szó, azután én is odairtam a papírra, hogy már én is meg vagyok elégedve. Örült neki a lady Itt Jetholm városban, ahol vagyok, szeretik a fűzlést, ugyanúgy a Szovjet, amely különösen az utóbbi években nagy erőfeszítéseket tett aranytermelésének emelésére. És még Japán és Korea is háromszor annyit termel, mint a Francia Kolóniáng -Birodalom. Ezeknek a konkurenseknek túlszárnyalását, nem remélheti tehát Franciaország. De a százmilliós befektetés megtérülne, ha „csak“ mondjuk, két-három tonnával is sikerül emelni a termelést. A százmilliós program A százmillióból tehát a következő terveket akarja megvaltani a francia kormány. Először is módszeres kutatásokat akar indítani. Megindul tehát a komoly és a fantasztikus aranyér kutatók, a varázsvesszősök légiója, a rádióekZtézis bajnokai, mérnökök és technikusok hada a Kolóniák felé. De a tervbe beletartozik a meglévő aranytermelő vállalatok segélyezése. Primitív berendezéseik megjavítása. Munkásjóléti intézmények szervezése és állami felügyelő, hogy középutat találjanak a túlkapzsi és lelketlen munkafelügyelők embertelensége és a bennszülöttek természetes lustasága között. Természetesen utak építése és az érdekelt vidékek gazdasági felszerelése. Tehát a kopiunális miniszter kiadta a jelszót: francia aranykeresők előre! És milliókat ad a támogatásukra. Boldog ország, ahol államilag kell buzdítani aranykutatásra a szerencsekeresőket, temet, ami nem is csoda, mert az angoloknak az evés a mindenük. A salátákat nagyon szeretik, még a tortához is azt eszik. A szomszéd földbirtokról itt volt egy úrnő, egy lady, aki egy délutánra átvitt engemet is, hogy mutassak meg egyet-mást az ő cselédjének, már az ételkészítést illetően. Megvendégeltek ozsonnával, teával, vajjal, hússal s amikor eljöttem, a lady a végén rám is akarta segíteni a kabátomat ■& Kedves eset történt Gacsal Erzsivel. Ez a leány Poroszló nevű községből került ki még pedig egyenesen Londonba, ő ott úgynevezett második szobaleány, mert első szobalány csak az lehet, aki kifogástalanul beszél angolul. A gazdái szóltak, hogy szeretnének egy magyar szakácsnőt és írtak is a budapesti Irodának, mire itt fölhozatták a Londonban szolgáló leány édesanyját Gacsal Benőnét Poroszlóból és ezelőtt két nappal vonatra ültették Angliába szakácsnőnek oda, ahol a leánya a szobalány. Az eset kedvessége az, hogy a leány nem adja, hogy az új magyar szakácsnő — az édesanyja —... itonfii Egyik leány ezt írja: „ ... az igaz, hogy megfizetnek bennünket, de nagyon sokat kell dolgoznunk. Aki ide akar jönni, készüljön fel erős munkára. Minden héten kapunk egy kimenőt köznapon, minden második héten pedig vasárnapi kimenőt. Az ember nehezen szokja meg azt is, hogy rontás nélkül "főznek." lu ■a * * Ezelőtt egy héttel Budapestre érkezett magán repülőgépen egy angol kapitány azzal, hogy a birtokára szerezzenek két magyar szobaleányt. Közölte, hogy a két leány közül az egyiket fölváltva egy-egy hétre hazahozná minden évben szabadságra, amennyiben rendesen viselkednek, mégpedig repülőgépen. Ezelőtt három nappal el is vitt egy leányt... A többiek kijelentették, hogy nem mernek felülni repülőgépre. Csak egy bátor szobaleány akadt egész Magyarországon ... Hadura Mária mindeneslány útja Győrből a „Daily telegraphs'-ig Ezer magyar szobalány útban Anglia felé 12 KUETÉtesm 1938 AUGUSZTUS 8.~XXI. ÉVF. 176. SZÁM A JÓ HIRDETES 1 ( volna az olvasó a®""l*l| szemét