Keleti Ujság, 1938. szeptember (21. évfolyam, 195-220. szám)

1938-09-01 / 195. szám

Két eset Most folyik a királyi helytartóságok hi­vatalainak végleges megszervezése- a tartomá­nyi központ tisztviselőinek beosztása. Tisztá­ban vagyunk ennek a munkának korszakalko­tó jelentőségével, mert voltaképen ezen a pon­ton keresztül fog eldőlni, hogyan mennek át a gyakorlati életbe a kormány decentralizá­ciós tervei. Ami most már a kolozsvári, Sza­mos­ kerület jövendő feladatait illeti, várako­zásaink még fokozottabbak, mert ez a helytar­­tósági kerület foglalja magában a történelmi Erdély legnagyobb részét s benne Románia magyarságának túlnyomó többségét. Nem kö­zömbös előttünk ezeluttán, hogy mi a felfogása a helytartóság két illusztris vezetőjének, Hanza helytartónak és Hodor vezértitkárnak a kisebbségi kérdésről. Mert ha a kormány meg is szervezte a kisebbségek irányában fo­ganatosítandó általános kormányzási elvek kezdeményezésére és továbbítására a kisebb­ségi korm­ánybiztosságot, nagyon jól tudjuk, hogy a végrehajtás lendít a legtöbbet a leg­helyesebb rendelkezéseknek az életbe való át­vitelénél. A decentralizációnak pedig éppen az a célja és értelme- hogy ne kelljen minden apró-cseprő ügyben Bucurestibe szaladni, mi­niszteri kihallgatásra várni és úgy kiszorgal­mazni, hogy a törvényeket, törvényerejű in­tézkedéseket és miniszteri álláspontokat a vég­rehajtó szervek az eredeti intencióknak meg­felelően valósítsák meg. Az ellenőrzés köteles­sége, panaszok kivizsgálása a királyi helytar­tóságok dolga lesz és magyar szempontból éppen a kolozsvári helytartóság szerepe a legfontosabb. Még két­ hete sincs, hogy Hanzu királyi helytartó és Hodor vezértitkár beiktatása megtörtént és ezalatt az igazán rövid idő alatt két alkalommal volt­ már módunkban megismerkedni a helytartóságnak a kisebb­ségek iránti megértéséről és arról, hogy a kormány kisebbségi programját, nem jelszó­nak tekinti, hanem őszintén és becsületesen végre is akarja hajtani. Első ízben a kisebb­ségi szabályzatnak a magyar helységnevek kérdésére vonatkozó rendelkezését tették szó­vá a magyar sajtó képviselői a helytartósá­gon. Ez még az első napokban történt, amikor éppen csakhogy kijelölték a helytartóság hi­vatali helyiségeit, néhány bútordarabbal, úgy, ahogy ideiglenesen berendezték és a helytartó és helyettesén kívül mindössze né­hány tisztviselő foglalta el íróasztalát. Úgy éreztük azonban, hogy akármennyire is új még a hivatal, nem halaszthatjuk el a ma­gyar sajtó régi sérelmének orvoslását kérni, most már törvényes alapon. Délben jelentünk meg kihallgatáson a kormányzóságon és es­tére már értesítést is tartunk a cenzúrahiva­taltól, hogy panaszunkat elintézték, ismét magyarul írhatjuk a helységneveket. Szó sincs róla, nem egzisztenciális kérdés ez,­­ emiatt egyetlen magyar embernek sem lesz több kenyere, azonban a nyelvhasználat jogá­nak olyan elvi jelentőségű, bár részletproblé­mája ez, aminek elintézése kétségkívül nagy­horderejű. Sokszor nyílt alkalmunk arra, hogy ebben az ügyben álláspontunkat kifejt­sük. Memorandumokban fejtettük ki, hogy a magyar sajtó a magyar közönségnek készül, tehát épúgy nem lehet kifogásolni a magyar helynevek használatát a lapokban, mint ahogy otthonában mindenki olyan nyelvet használ, amilyent akar, természetesen elsősorban az anyanyelvét. Az irodalmi nyelvben lényeges el nem hanyagolható szerepe van a stílus fordulatosságának, nem mindegy, hogy az író, vagy újságíró meg tudja valahogy értetni magát, hanem törekednie kell mondanivalói­nak művészi közlésére, ennek pedig egyene­sen ellensége az a kényszer, hogy a magyar szövegbe idegen szavakban, idegen szóössze­tételeket köteles beilleszteni, örömmel szö­gezzük le tehát, hogy az álláspontunk győ­zött a kormánynál, ahol kimondták az elv törvényerejét és győzött a helytartóságnál, ahol az elvet élővé is tették. Másodízben egy felelőtlen híresztelés vitt el a helytartósághoz bennünket, állítólag bi­zalmas nyelvrendeletben tiltották meg a tisztviselőknek, hogy magyarul hozzájuk in­tézett kérdésekre felvilágosítást adhassanak. A válasz kategorikus „nem" volt. Ilyen ren­deletet a helytartóság nem adott ki és a jö­vőben sem fog kiadni. Nem becsüljük túl ennek a két esetnek a jelentőségét, de nem szándékozunk csökken­teni sem a fontosságát. Íme: a helytartóság nem a kicsinyes elfogultság, hanem a jóaka­rata megértés és célszerűség szempontjait, fo­gadja el irányadónak. És reméljük, hogy amit a helytartóság kötelezőnek fogad el magára nézve, annak az államélet minden vo­natkozásában való betartásáról is gondos­kodni fog. SZEG­ED -r~- -vi* Chil, 893. szept. I csütörtök ^ a.á .. . Ara 3 lej Kém­­iUjság Felelős igazgató: Dr. SOMODI ANDRÁS Előfizetési árak belföldön: Egy évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon egy évre 50 félévre 25 % évre 12.50, egy hóra 4.50 pengő. Kiadótulajdonos: LAPKIADÓ R.-T. Törvényszéki lajstromozási szám: 47, (Dos. No. 895. Trib. Cluj.) XXI. ÉVFOLYAM. - 195. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, Báron L. Kop­ecca 5. sz. Telef.: 15­08. Levélcím: Cluj, postafiók 101. sz. — Taxa postalá pláticá in numer: No. 24.250/1927 a sorsdöntő angol minisztertanács Az angol közvéleményt megdöbbentette az a hír, hogy Hen­derson nem tér vissza Berlinbe és Chamberlain üzenetét Ogilvine­ Forbet követségi tanácsos viszi a német fővárosba. Berlinen háborús izgalom vett erőt E­zen a fióken el k­ell dőlnie a fiásbolni, béke k kérd­és­énelk­ e­, európai történelem s vele együtt talán a világ történelme is súlyos döntés előtt áll- A most következő napok elhatározásai kétségtelenül igen nagy jelentőségűek lesznek a helyzet további alakulására. Berlinben a szudéta-német kérdés megoldását, halaszthatat­lannak mondják és sürgeti a kérdés elintézését London is. Szeptember 15-én, a jövő hét hétfőjén kezdődik Nürnbergben a német nemzeti szocialista párt nagy évi kongresszusa és eddig az időpontig valamilyen irányban fordulatnak kell beállania a csehszlovákiai hely­zetben, Anglia közvéleménye és ennek kifejezője, az angol sajtó a helyzetet igen komoly­nak látja s a legtöbb angol lap világpolitikai szemszögből nézi a dolgok alakulását­ Ha pontosan szemügyre vesszük a helyzetet — írja a „Times" — úgy látjuk, hogy nem is a szudétáv-németek és a prágai kormány, hanem Nagybritannia és Németország állanak egymással szemben D­öntő Anertől MilBUHSad­erfia Officis (London, augusztus 30.) Az angol kormány tagjai kedden délelőtt tizenegy órakor a mi­niszterelnökségen tanácskozásra ültek össze. A kormány huszonkét tagja közül a megbe­szélésen tizenöten vettek részt■ A tárgyalá­sokról eddig még nem érkezett semmi jelentés, Benes személyesen tárgyal Ken­e­nnel Az angol sajtó aggodalommal tárgyalja a nemzetközi helyzet alakulását. A „Times" ve­zércikkében sajnálja, hogy a német sajtó, amint írja, kihívó és nem mentegethető maga­tartást tanúsít. Megállapítja a nagy angol lap, hogy a német birodalom katonai és dip­lomáciai tevékenységéről kapott értesülései al­kalmasak arra, hogy növeljék a bizonytalan­ságot. A lap diplomáciai szerkesztője azt a hírt kapta, hogy Benes csehszlovák köztársa­sági elnök személyesen fog tárgyalni Henlein Konráddal, szudéta-németek vezérével. Hen­lein pártjának több képviselőjétől kísérve je­lenik meg a nagyfontosságú megbeszélésen, amelyen tisztázni akarják azt a kérdést, hogy egyáltalában folytatni lehet-e a megbeszélése­ket a kormány és a szudéta-németek között s ha igen, milyen alapon. Londoni körökben az a benyomás, hogy a csehszlovák kormány leg­utóbbi engedményeit a szudéta-németek nem fogadták megfelelő jóakarattal, enélkü­l pedig nem lehet elképzelni a békés utón való meg­oldást. Benes köztársasági elnök és Henlein találkozásáról elterjedt híreket Londonban kedvezően fogadták. Egy másik hír szerint Benes elnök nem Henleinnal, hanem egyelőre csak Kundt szudéta-német képviselővel tár­gyalt s azután Ruweiman lord és Henlein kö­zött lesz újabb tárgyalás. Henderson nem tér vissza Berlinbe Az angol fővárosban óriási feltűnést kel­tett az a híresztelés, hogy Henderson berlini angol nagykövet nem tér vissza állomáshelyé­re és N­ilson, az Egyesült Államok berlini

Next