Keleti Ujság, 1938. december (21. évfolyam, 272-298. szám)
1938-12-01 / 272. szám
4 „Rideg hátsó gondolatok nélkül" A „Hitel" című negyedévenként, megjelenő folyóirat, amely az erdélyi magyar ifjúság egyik csoportjának a véleményét igyekszik a maga nyilvánosságával megismertetni „a Vásárhelyi Találkozó és a Keleti Újság" cím alatt visszatér oktelet 3(a „Évforduló" című vezércikkünkre, közli Tamási Áronnak és hét társának válasznyilatkozatát s ugyanakkor jónak látja újabb megjegyzésekkel kisérni a mi nyíltan, semmi félreértést nem tűrő álláspontunkat. Semmi kedvünk az ügy részleteibe újra beleavatkozni, mert alkalomnak sem a legjobb, hogy az egy évvel ezelőtt megtartott marosvásárhelyi ankét előkészítő bizottságának feloszlása után afölött, vitatkozzunk: valóban határjelző jelentőségű volt-e a „Vásárhelyi Találkozón?" Annyiban csakugyan határjelző volt, hogy az előkészítő bizottság nagy lelkesedéssel, de nem elegendő előrelátásssal gyűjtötte össze az egymással szembenálló, világnézeti frontokról az ifjú szellemiséget és minden figyelmeztetésünk ellenére sem hitte el, hogy a széthúzó elemek együttműködése fizikai lehetetlenség. Amikor az előkészítő bizottság —, mint a Tamásicsoport nyilatkozata beismerte: — „egyszerűen feloszlott" és ilyen módon is demonstrálta igazunkat, azt a jogos reményt ébresztette maga iránt, hogy a népfronti alapról való letérés után az ifjúság megszabadulva a nemzetköziség elveit valló csof.011 ballasztjától, rátér az egyedül helyes útra és a mellékösvényeken való kalandozás helyett igyekszik megkeresni a közös munka útját. Mert, ha ez az út egyelőre göröngyös is még, de előbbntóbb el kell érkezőbe az egységes vezetés alatt álló, fegyelmezettséget megkövetelő magyar munkának. Dezorganizáció, csoportokban való felvonulás eredményt soha sem hozhat, — különösen a kezzübségi életben nem, — ez szerintünk annyira világos, hogy bizonyításra nem szorul. Nyíltan valottuk s valljuk most is ezt az álláspontot és szinte megdöbbent bennünket, hogy a „Hitel" kommentátora „rideg hátsógondolatok“-kal vádol meg bennünket. Újra megismételjük: a világnézeti ellentétek kiküszöbölése után semmi akadálya sem lehet a magyar erőkifejtésnek és ebben bőven jut feladat öregnek és fiatalnak egyaránt. A feltétel azonban az, hogy hallgassanak el az egyéni ambíciók és alkalmazzuk a fegyelemérzésnek azt a mértékét, amely nem ismer kivételeket, nem ismeri a nemzeti céloknak bizonyos egyéneknek, vagy csoportoknak kisajátított, vagy fenntartott szabadalmát. Soha sem kifogásoltuk, soha sem elleneztük, hogy a „Vásárhelyi Találkozó" igyekezett a maga legjobb tudása szerint a magyarság célkitűzéseit megfogalmazni. Annál kevésbbé, mert ezek a célkitűzések már előzőleg lefektetődtek komoly és súlyos határozatokban és amikor a „Vásárhelyi Találkozó" magáévá tette a régi és annyi határozottsággal leszögezett irányelveket, efölött csak örülni tudtunk. Ami nem tetszett a Vásárhelyi Találkozóban: a gyűlésen részt vevő csoportok világnézeti különbözősége és az egyik előadónak hibás vágányra tévedt s a gyűlésen egyhangúan elvetett indítványa az addigi magyar munkáról — erre vonatkozó véleményünket nem rejtettük véka alá. Ha valami, úgy az őszinteség volt állásfoglalásunk fő erénye, s ezek után „hátsó gondolatokját rossz helyen keresik éppen a Keleti Újságnál. Ezzel az üggyel végeztünk is volna, reméljük, egyszers mindenkorra, mert az új feladatok küszöbén üres szófecsérlés és egyhelyben topogás az egy évvel ezelőtti háromnapos konferencia mérege fölött vitatkozni. Volna egy szavunk azonban a „Hitel" egy másik cikkecskéjéhez. A „Hitel" ugyanis lenyomtatja Tamási Áron egyik minapi cikkének egy részét, „A magyar sajtó magatartása" cím alatt. Tamási az „Ellenzék" november 53-i számában közölte a maga különös és a magyar sajtó munkásaiból méltó megdöbbenést kiádó elmefuttatását, amelyben azt az állítást kockáztatta meg, hogy „a sajtó jó része és a magyarság között lelki szétszakadás mutatkozik." Bizonyára a „Hitel" sem tagadja, hogy nem minden tendencia nélkül illesztette be hasábjaira Tamás Áron különös gondolatait, s azzal, hogy leközölte, nyilván azonosította magát Tamásival. Tamási Áron azt állítja, hogy a magyar sajtóból „hatalmi, üzleti, vagy más szempontból elsikkad a magyar közönség hangja és akarata." Úgy látszik, Tamási Áron más világrészben él, mert nem veszi számba a körülményeket, amelyek a magyar sajtó hangját megszabják és nem látja azokat a lehhetőségeket, amelyek sajtónkat egy szűk ösvényre kényszerítik. Tudtunkkal Tamási Áront senki sem tiltotta el az írástól és azokat a hiányosságokat, amelyeket a magyar sajtónak felró, módja volna bátor kiállásával és harcias szókimondásával betölteni. De Tamási Áron jobbnak látja bölcs tanács-osztogatás alakjában megfeddni a sajtó munkásait, anélkül, hogy megmutatná, hogy kell a sajtó és a magyarság közötti „lelki szétszakadás"-t áthidalni. A magyar sajtó munkásai húsz éven keresztül állták a sarat és hogy nem gyáván és meglapulva, azt ezer dokumentummal igazolhatják. Csodálatos, hogy Tamási Áronnak húsz esztendőből tizenkilencet kellett várnia, amíg egyáltalában eszébe jutottak a magyar sajtó feladatai és most sem azért, hogy megmutassa, hogy kell ezt a feladatot tisztességesen végezni, hanem, hogy igaztalan vádaskodásul alibit bizonyítson. Ugyanaz az eszmemenet ez, mint amikor a „Vásárhelyi Találkozón" Kacsó Sándor elvetett határozati javaslatában a magyarság helyzetéért éppen azokat akarta bűnbaknak odadobni, akik önzetlenül dolgoztak a bajok elhárításán. Ezek után pedig több jóhiszeműséget, józanabb szemlélődést, több igazságot kérünk a „Hitelétől is, Tamási Árontól is. Rideg hátsó gondolatok nélkül... KeistiUjssg 2555. DECEMBER 1. - XXL ÉVF.272. SZ Televíziós készülékké alakul át a csillagászati távcső A csillagászat egyre inkább a kiváltságosan gazdagok tudománya kezdett , mi újabban Most készül Amerikában a világ legnagyobb távcsöve, öt méter átmérőjű tükörrel s ha meggondoljuk, hogy körülbelül 1 milliárd lejbe kerül, be kell látnunk, hogy alig van még egy ország, amely megengedhet magának ilyen fényűzést. Máris évek óta ez a helyzet, hogy csak az amerikai estikijászók végezhetnek valóban felfedező megfigyeléseket, az európaiak eddig kénytelenek elméleti számításaikal beérni tudományos munkásságukban. A csillagászati megfigyelés egyetlen problémája: minél több fényt összegyűjteni az megfigyelendő égitestekről, a távcső gyűjtőpontjában elhelyezett fényképlemezre. A problémának többféle megoldása lehet. Az első, a legegyszerűbb, legkényelmesebb, de a legdrágább is az, hogy minél nagyobb átmérőjű távcsöveket kell készíteni. Eddig az amerikai Mount Wilson csillagvizsgáló két és fél méter átmérőjű távcsöve volt a legnagyobb, most kétszer ekkora átmérőjű, tehát négyszerre fényerősebb lesz a palomari ötméteres távcső. Másik megoldás emelni a fényképlemez érzékenységét. A fotokémia azonban nem sokkal haladt előre ezen a téren, inkább csak azt érte el, hogy a lemezek érzékenységét kiterjesztette a látható fénysugarakon túlra, még a hősugarakra is. Nincs azonban remény arra, hogy a lemezek általános érzékenységét meg lehessen százszorozni. Harmadik megoldásként a modern fizikusok felvetették a fényelektromos cella alkalmazását, mely a televízióban játszik döntő szerepet. Hogy a fénysugár mennyire feketíti meg a fényképlemezt, vagy mennyire hat szemünk recehártyájára, az függ a fényrészecskék, fotonok energiájától. Elkezdhetjük tehát, hogy nem a szemünk, illetve , a lemez érzékenységét növeljük, hanem a fotonok új energiáját. A fotonok energiájának növelésére azonban nem tud semmilyen módszert a fizika, ellenben tudott egy nagyszerű tanácsot adni. Változtassuk át a fotonokat elektronokká, s mint a rádióban, televízióban szokás, növeljük meg ezeknek az elektronoknak az energiáját, hogy aztán megint visszaváltoztatva őket fényhatásokká, sokkal erősebb fényt kapjunk. Lényegében azt jelenti ez a tanács, hogy a csillagász ne közvetlenül nézze vagy fotografálja az égitesteket, hanem iktasson közbe egy megfelelően berendezett, telvíziós készüléket, mely felerősíti a közvetlen képet. A csillagászati távcsőben tehát az okulár, vagy a fényképlemez helyére egy fotocella kerül, melynek érzékeny rétegéből a leggyengébb fényhatásra is elektronok ugranak ki. Az elektronok áramát, aztán könnyen lehet, felerősíteni, például a Zvorikin-féle mulplikátorral, miely akár milliószoros erősítést is lehetővé tesz minden torzítás nélkül. A felerősített elektron áramot aztán a televíziós vevőkészülék neonlámpájával vissza lehet alakítani fénnyé, tetszés szerint felerősített fénnyé. Két csillagász valósította meg ezt az elfondolást, a bega Henroteau és a strassburgi Lallemann, Henroteau színképelemzés céljára használta fel a gondolatot, vagyis nem törődött azzal, hogy a csillagok képe szabályos kép legyen a lemezen, vagy a fluoreszkáló ernyőn, hanem megelégedett azzal, hogy az égitestek fényét színekre bontva kapta meg a lemezre. Néhány évig tartó próbálkozón után elérte azt, hogy ezerszeres nagyításban tud színképeket fényképezni egészen halvány csillagoknál is és a felvételhez alig kéthárom percnyi exponálásra van csak szüksége. Eddig félóráig, sőt, órákig tartott egy-egy ilyen színiképfelvétel. Lallemand tovább ment és az elektron mikrószkóp felhasználásával olyan berendezést készített közönséges távcső okulár végére, hogy a televíziós felvevő fluoreszkáló ernyőjén pontos képe jelenik meg a csillagok százszoros erősítéssel- A távcsőben a csillag képe először a fotoelektromos érzékeny rétegre esik. Ebből a rétegből elektronok urganak , a fény hatására s egy mágneses mezőn keresztül haladva, kirajzolják a csip önképet a fluoreszkáló ernyőn.A strassburgi csillagda 50 centiméteres távcsövével eképpen olyan eredményt ért el Lalemand, mint egy 5 méter átmérőjű lencsével lehetne. Ha majd sikerül ezerszeres erősítést is alkalmaznia, ez annyit jelent, mintha a távcső átmérőjét harmincszorosára növelték volna, vagyis mintha egy tizenöt méter átmérőjű lencsét vagy tükröt használnának. Az pedig egyáltalán nem valószínű, hogy valaha is sikerüljön még Amerikában is tizenötméteres tükröt csinálni, akárhány millió is áll rendelkezésükre. A vén Európa tehát végül mégis talált egy olcsóbb, de emellett kétségtelenül sokkal elegánsabb megoldást is a megfigyelő csillagászat révi problémája számára. Nem kell sutba dobni a szerény méretű európai csillagászatig távcsöveket, azokkal is tudnak majd versenyezni az amrikai tempóval az ég titkainak kifürkészésében. Kovásznái járásbíróság, telekkönyvi osztály- 1539/1938. tk. szám- ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY A „Banca de Credit pentru Covasna si Regiune" kérésére Munteanu Ioan ellen a járásbíróság új árverést rendelt el nevezett ingatlanának 4/12. részére, amely a kovásznai járásbíróság telekkönyvi osztályának 2100. szám alatt A/1/1074. helyrajzi szám alatt van bejegyezve- A kikiáltási ár 7500 lej, amely 3500 lej tőke és járulékainak fedezetére szolgál. Az árverést 1938 december ,13-án reggel 10 órakor tartja meg fenti bírói hatóság. Az ingatlant kikiáltási áron alól nem adják el. Dr. Tomoiaga, Kása, biró, telekkönyvezető. ÜT népművészeti szövetkezet /i szőttesek, varrottasok, csergék, vászonos neműek, fa- és cserép dísztárgyak CLU3, Strada luiiu Haniu 3