Keleti Ujság, 1939. január (22. évfolyam, 1-23. szám)

1939-01-02 / 1. szám

Újévi reménység Irtat Szási Enclr# Huszadik uj éve ez a romániai magyar­ságnak. Most, hogy lezártunk ismét egy évet és a hagyományos újévi kívánságokkal nyit­juk meg az újat, vissza is nézünk, előre is tekintünk. Az elmúlt, húsz év duzzad és zsú­folt az eseményektől, bár a nagy fordulatot, a nemzetből nemzetiséggé való átformálódást azóta sem tudta, túlszárnyalni semmiféle bel­politikai, vagy külpolitikai változás. Mi min­den történt pedig ez alatt a hnsz év alatt, A magyarság az első években, csak nehezen tu­dott a helyes ut tapogatózó keresésében ön­magára találni. Passzivitás, — eleinte ez volt a jelszó. Hiába, inasok voltunk a kisebbségi életben, kevés érzékünk volt a reálitások iránt és ezt drágán fizettük meg. Nem gondoskod­tunk választó-jogosultságunk elismeréséről és amikor az aktivitás utján először Magyar Szövetséget szerveztünk, majd ennek feloszla­tása után — ismét csuk apasztálatianságnnk miatt — pártokra tagolódtunk, esak később ébredtünk rá az egység erejére- Még sincs okunk szégyellni azt a munkát, amit a magyar­ság jogainak érvényesítéséért folytattunk majdnem két évtizeden át. Amíg a többségi pártok és az ország erőit fogyasztó meddő harcokat folytattak, mi sohasem sülyedtünk az üres politizálás ingoványábam, megeléged­tünk nemzeti szervezetünk erősítésével, nem­zeti kívánságaink lankadatlan felszínen tartá­sával s a kívánságok teljesitésének szorgalma­zásával a törvények és az alkotmány keretein belül. Ez volt mindig és ez most is a mi nagy erőnk. Erre a kiapadhatatlan jogforrásra tá­maszkodtunk és ezen a talapzaton állunk ma is. A magyarság hivatott vezetőinek nem volt egyetlen előterjesztése, vagy fellebbezése, amelynél ne meglevő tételes törvényeink jog­szabályaira hivatkozott volna. A kisebbségi jogrendezés húsz év óta mindig felszínen tartott kérdés volt. Mert mii sohasem mulasztottunk el egyetlen alkalmat sem, hogy meg ne reklamáltuk volna. Sajnos, a pártharcok magasra csapódó hullámai nem egyszer elöntöttek, elmosták a kisebbségi jo­gok határait és az árterületen a mentés mun­kája mindegyre nehezebbé vált. Még az a párt is elfeledkezett ígéreteiről, amely a gyulafe­hérvári határozat alapelveit lefektette s amely a két évtized alatt sem jutott el odáig, hogy még csak komolyan meg is kísérelte volna sokszor megpendített, kisebbségi programját papírra vetni. Hogy a többi pártoktól még kevesebbet remélhettünk és annál kevesebbet kaptunk, azt talán mondanunk sem kell. Az első írásban lefektetett kisebbségi jogke­ret a mai kormányrendszer uralmához fűződik. A kormány •törvényrendeletet adott ki a kisebb­ségi kormánybiztosság felállításáról és az ehhez csatolt minisztertanácsi naplóban megszabta azokat az irányelveket, amelyeket a hatóságoknak t szem előtt kell tartaniok. Ez a kezdeményezés, ha I nem is tulgyorsan, de azóta is tovább épitődött: S Dragomir főkormánybiztos többizben tárgyalt a 1 magyar nemzeti kisebbség vezetőivel, Gafencu kül- j ügyminiszter is méltányos rendezést Ígért, tehát I kezdenek kirajzolódni azok a keretek, amelyek a ! magyarság jelenének és jövőjének életlehetőségeit foglalják be. A magyarság csak a minapában fe­jese ki a kisebbségi főkormánybiztois utján azt Meglepetésszerűen angol-német tengerészeti tárgya­lások indultak mén Berlinben Németország tájékoztatást kért az angol flottafejlesztési tervekről, mert a tengerészeti egyezmény keretében buvárnaszádokat a kar épiteni — Az angol küldöttség még napokig Berlinben marad Cbamberl ain római Eálogafása alalí mégis szólsafk^fólraelc az olasz-francia ellentétek (LONDON, december 31.) Az utóbbi na­pokban német kezdeményezésre az angol tengernagyi hivatal több vezetője Berlinbe érkezett és részvételükkel a német főváros­ban angol-német flottatárgyalások indultak meg. A német kormány ugyanis közölte az angol kormánnyal, hogy az 1835 június 18-iki angol-német tengerészeti egyezményben az 1937 jnlius 17-iki végrehajtási előírások ér­telmében gyakorolni akarja jogait a német hajóhad jövőbeli fejlesztése tekintetéhen. A „Press Association“ azt írja, hogy Németor­szág főképpen tengeralattjárókat akar épi- teni és a kölcsönös tájékoztatásra hivatkozva, felvilágosításokat kért az aj angol flottaépi- tési programról. A megbeszélések a legújabb hírek szerint már be is fejeződtek és azokrél közelebbről hivatalos közleményt adnak ki. Az angol sajtó megállapítja, hogy a meg­beszélések barátságos légkörben folytak. A küldöttség haladéktalanul jelentést tesz a tengernagyi hivatalnál és ez a jelentési to­vábbítja Chamberlain miniszterelnökhöz- Londonban bizonyosra veszik, hogyha Német­ország fokozott buvárnaszád építkezésbe kezd, akkor Anglia torpedórombolókat fog épiteni nagyobb számban- A . Daily Mall“ szerint a német elhatározás nagy meglepetés* keltett Londonban. Eddig ugyanis az a hir járta, hogy Hitler kancellár a fegyverkezési verseny megszüntetését célzó gesztusra kér szül s ezért a német lépést uj diplomáciai tér vékenység bevezetésének tekintik. Tekintet­tel Németország és Olaszország szoros kap­csolataira, ez az njabb fejlemény bizonyára befolyás* fog gyakorolni Chamberlain és Mussolini tárgyalásaira is. A Németországban tárgyaló angol tenge­részeti küldöttség tagjai: Cummingham vice­admirális. a tengerészeti vezérkar helyettes főnöke, Dankwertch kapitány, a tengerészeti tervek Igazgatója és Bell parancsnok. Német részről: Röder admirális és Scblewhid vice­admirális vettek részt. Úgy tudják, hogy a küldöttség csak a jövő hét elején tér vissza Londonba és Németország a tengeralattjá­rókkal kapcsolatos elhatározását a Balti- tengeri különleges helyzetével indokolta. Hitler kancellár újévi felhívásában Olaszország iránti törhetetlen barátságát hangoztatja (Berchtespadm, december 31.) Hitler né­met, birodalmi vezér újévi felhívást intézett a német néphez, amelyben visszapillantást vett. az ib3S-as év eseményeire is, majd a küszöbön álló 1939-es év feladatait a következő pontok­ban foglalta össze: 1. Első feladatul népünknek a nemzeti szo­cialista közössé ff re való továbbnevelése. 2• A véderő megerősítése és kiépítése. 3■ A négy Hl Hl1 M I MIIIM llllllum III II ll» III M'I'III IMI I •• ~ Ili" II ' I a készségét, hogy a maga részéről a legnagyobb jóhiszeműséggel hajlandó á megoldást siettetni, mert azt nemcsak a saját, hanem az állam érde­kében is fontosnak látja. Az uj év tehát a várakozások évének indul. Meglehet a reményünk arra, hogy a kormány- szándékok, párosulva a magyar nemzeti kisebbség együttműködési igyekezetével, .meghozzák a meg­nyugtató elintézés gyümölcsét. Ez annál kivána­éves terv végrehajtása. 4. Az uj területek gaz­dasági billesztése a birodalomba. Hitler a továbbiakban közli, hogy Német­ország helye külpolitikai szempontból meg van állapítva s hogy a német birodaleonnak Olaszország iránti kötelezettségei világosak és rendíthetetlenek. Az újévi felhívás kere­tében Hitler mély hálával emlékszik meg Mussoliniról s mindazokról az államférfiakról, tosabb, mert a szervezés alatt álló Nemzeti Újjá­születés Frontjában — az egységes politikai párt­ban — még mindig nem tisztázódott a 'nemzeti kisebbségek szerepe. Hisszük, hogy az nj év hama­rosan választ, ad erre a kérdésre is. Mert amilyen tiszta lélekkel kíván a magyarság .boldog ujesz- tendőt mindenkinek, . úgy jogos az az óhajjá is, hogy a legfelsőbb akarat kijelölje azt az utat, melyen jobb jövője felé haladhat.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék