Keleti Ujság, 1939. július (22. évfolyam, 146-172. szám)

1939-07-01 / 146. szám

4 K mh­ihsm tgg!twwmr­BM»mrwh 1 1939. JULIUUS 1. — XXII. ÉVF. 146. SZÁM. Ahol most a világtörténelem legizgalmasabb tárgyalásai folynak SPIRIDONOVKA 17­4 MOSZKVAI QUAI­D ORSAV Basseb­es, a Times volt moszkvai tudósítójának érdekes leleplezései a szovjet külügyminisztériumban folyó életről, Litvinov volt külügyi népbiztos sikereiről és bukásáról s más szovjet­ érdekességekről (Páris, janu­s 29.) Alig van európai olvasó, aki ne tudná, mit jelent a világ sorsának alakulásában a" Quai d’Orsay", mit a Wilhelmstrasse, mit a Downing Street, a nagyhatalmak külügyminisztériumainak ismét meg kellett tanulnunk napjainak rohanó törfee­­twfarehill. Kevesen ismerik azonban az ezer titok or­szágiak, a szovjetnek külügyi hivatalát, kevesen tudják, mit jelent a világ számára a Spiridonovka 17, Moszkva egyik csöndes uccáj­árnak ez a hatalmas és a hábo­rú elő­tti orosz életi emlékeit viselő palotája. A moszkvai nábob palotája A palotát valamikor Moszkva egyik le­ggazda­­gabb embere, Rjabusinszky, a különc orosz nábob építette. A hatalmas palotáiban a nagyszámú személy­zeten Minikfi csak három ember lakott: a Rjabusinsz­­ky-házaspár és egyetlen fiuk. Ez az épület most az orosz külügyi népbiztosság reprezentációs palotája. A palota mögött húzódó hatalmas parkban teniszpá­lyáik vannak, ezeket azon­ban főleg külföldiek hasz­nálják, a Moszkvában élő diplomaták családtagjai és vendégei. Maga a külügyi népbiztos a felső emeleten lakik, néhány szerény szobából álló lakásban, amelyet ha­sonlóan a többi szovjet polgároséhoz négyzetméter szerint kell fizetnie. Az egész hatalmas épület egyébként összes szolgáival, hivatalnokaival, szaká­csaival­ egyszerű államhivatal. A házn­ak saját tiszt­viselői kara és személyzete van, a szakácsokat és la­kásokat azonban az ünnepélyes alkalmiakra a nagy mosz­kvai szállókból kérik: kölcsön és esetről esetre adnak nekik fizetést. Itt szokta rendezni a külügyi népbiztos a szovjet elég ritka előkelő külföldi ven­dégei r­észére a fogadásokat, estiebédeket. Egy ilyen szovjet ünnepség elég merev és hangulattalan össze­jövetel. A külügyi népbiztos felesége kíséretében megjelenik a földszinti nagyterembe vezető lépcső felső fokán, amikor a vendégek már összegyűltek s a téma közepéig megy, ott­ kezdődnek a szertartásos bemutatkozások és üdvözlések. A hallban elől áll a karb­alettfőnök segédje, maga a kabinettfőnök pedig az ajtóban fogadja a vendégeket Litvinov debü­se a spiridonovkai palotában Maga a palota korifeus benyomást kelt a látoga­tóban. Valamennyi bútoron, vázákon, képeken, szob­rocskákon ott fityeg egy sárgaréztábla, a leltári számmal — akárcsak múzeumokban. Litvinov, aki a szovjet külügyminiszterei közül a leghosszabb ideig volt a spiridonowkai palota lakója, kiharcolta a kormánynál, hogy a diplomáciai kapcsolatok „mele­gebbé és közvetlenebbé" tétele éredkében úgyneve­zett külügyminiszteri magánlakást is engedélyezze­nek. Errre a célra azután egy túlzott pompával be­rendezett villát vettek igénybe Moszkva közelében. Ide hívta Litvinov azokat a diplomatákat, akiket kü­lönösképpen akart kitüntetni, „szigorúan magánjel­legű" beszélgetésre. Persze, a külügyminiszter maga is inkább csak vendég volt, mint házigazda — hiszen a magánlakást is állam­i ellenőrzés alatt tartották s ott is leltározva volt minden egyes bútordarab. S ott is csak néhány szobát vehetett igénybe a maga és­ családja részére, ha történetesen­ ott akart időzni. Rendkívül érdekesen írja le Nikolaus Basseb­es, most megjelent könyvében Litvinov első fellépését a Spiridonovkai palotáiban. Évekkel ezelőtt történt, ak­kor már hosszú idő óta türelmetlenül­ várta Litvinov elődjének, Csucseri­niek leköszönését, his­zen Csicse­­rin évek óta­ már csak névleg vezette a szovjet kül­­ü­gyeit s a tényleges külügyi hatalom Litvinov volt. Valószínűleg még ő maga sem tudta, akkor a sztálini éra legelején, hogy milyen s­ehéz hivatal szakadt a nyakába. Akkor még sugárzott az arca a megelége­dettségi­g. A n­agy teremben hatalmas, kerek asztal körül külföldi újságírók ülték körül­­a minisztert, aki lelkesen magyarázott nekik. Azoknak a külföldi uj­­s­ágí áraknak legnagyobb részét­, akik­ akkor ott voltak, m­ag­a Litvinov utasítotatta ki az évek folyamán Oroszországból. Ez is volt úgyszólván az utolsó inti­­mebb találkozása a világsajtónak Litvinóval — leg­alább is Moszkvában. Génfben igyekezett megnyerni a világsajtó rokonszenvét és ahol csak lehetett, ba­rátkozott az újságírókkal. Egy érdekes nyilatkozat története­ ­ Basseb­es érdekesen írja le első találkozását Litvinoval, aki akkor még csak helyettes külügyi népbiztos volt, mintegy másfél évvel hatalomra emel­kedése ellőtt. Abban a­z időben ugyanolyan kritikus vollt a helyzet Lengyelország és a szovjet között, mint most Lengyelország és a Harmadik Birodalom között. Naponta voltak konfliktusok. Az orosz lapok azt írtaik, hogy Varsó az eddigi külpolitikai vonalat föladta és London befolyása alatt él. Akkoriban még nagyon ellenségesen állott szemben a szovjet Angliával s­em tohát súlyosabb vádat egy Oroszország­gal határos állam diplomáciája ellen nem is lehetett volna emelia. Blisseb­eelnak akkor sikerült az egész le­ngyel kérdésről beható beszélgetést folytatni Ist­­vinoval, aki azonban előre kikötötte, hogy nem te­kinthető a beszélgetés interjúnak, hanem csak ma­gánjellegű eszmecserének. A beszélgetés végén az újságíró megkérdezte, hogy ne­m hozhatná-e mégis nyilvánosságra a kapott értékes felvilágositásokat, erre Litvinov a következőket válaszolta: — Közölje, mint saját véleményét, vagy ha akarja adjon a dolognak más valamilyen formát, de semmi szín alatt ne tegyen említést rólam s még csak hal­vány utalás se legyen a cikkben rám. S ezt olyan beszélgetés után mondta, amelyben egy nagyon kényes világpolitikai kérdés legbizalmasabb részleteit is feltárta az újságíró előtt. ,,Még ma sem tudom, mit akart ezzel elérni Litvil­­ov, írja Basse­­b­es. Nehéz szerep az orosz külügyminiszter? Egyetlen egy államban sem olyan nehéz a kül­ügyminiszter helyzete, mint Oroszországban. Ha a külügyminiszter nem tagja a legfelsőbb pártvezető­­séginek, akkor egyszerűen csak végrehajtó szerve a pártvezet­őség akaratának, készen kapja az irányel­veket és az utasításokat. Litvinovnak hosszú ideig semmiféle pártfunkciója nem volt s csak két évvel ezelőtt választották be a valamikor rendkívül hatal­mas befolyású központi bizottságba, amelynek azon­ban az utóbbi években már semmi hatalma nem volt s a központi bizottság tagjának lenni mindössze cí­met jelent,­ tényleges befolyás nélkül. Mindenesetre Litvinov volt az egyetlen orosz politikus, aki nem tagja a Politbüronnak s mégis megjelent a nyilvános ünnepségek alkalmával Sztálin oldalán a Lenin-mau­­zóleum emelvényén. Litvinovék bukása litvinov felesége, aki éveken át háziasszonyi tis­ztet töltötte be a spiridoniowkai palotában, angol nő. A szovjetálalmiban nyelvtanár-női hivatala van s egyebek között a moszkvai diplomata-akadémián an­ gol nyelvű előadásokat is tartott. Nagyon nehezen tudott alkalmazkodni, a szovjetviszonyokhoz, a diplo­maták körében ismerték arról az oldaláról, hogy elég szabadon mondja meg véleményét s ez sokat ártott férjeinek, de sokat használt számos külföldi diplo­matának. Litvinovné társaságához tartoztak azok az írók és újságírók, akikkel legnagyobb részét a terror­­pörök idején elítélték. Radek is Litvinovné baráti köréhez tartozott. Egy nap azután Litvinovné eltűnt Moszkvából. Újságíró-körökben azt suttogták, hogy száműzték Szibériába. Azután­ kiderült, hogy a swerdlowski egyetemen tart angol nyelvű előadáso­kat. Sőt, amikor Munsters, a lett külügyminiszter Moszkvába érkezett s a szovjet nagyszabású ünnep­ségek keretében akarta fogadni, Litvinovnét repülő­gépen hozták Moszkvába, hogy a spiridonowkai pa­lotában a háziasszonyi tisztet betöltse. Állítólag Sztálin rendkívül barátságosan el is beszélgetett vele s akkoriban azt a hírt­ terjesztették az újságírók kö­zött, hogy családi viszály miatt költözött el az asz­­szony Moszkvából s hogy Sztálin kibékítette a há­zasfeleket. Ennek ellenére visszakerült Litvinovné Swerdiowakba s a diplomáciai fogadások meghívóiról ettől fogva hiányzott az obsigát ,,et Madame Litvi­­nova...“ s aztán egészen megváltozott a meghívó szövege: maga Litvinov is eltávozott a spiridonowkai palotából, amelynek a falai között — ugy látszik — az új lakó sem fog sok nyugalmat találni. huszonnégy kommunista vádlott felett ítélkezett a kolozs­vári katonai törvényszék (Kolozsvár, június 29.) Nyolc év óta húzódó kommunista perben hozott ítéletet szerdán a ko­lozsvári katonai törvényszék. 1931. novemberében Nagyváradon nagyarányú kommunista szervezke­désnek jöttek­­nyomára. A vádlottak, számszerűit huszonnégyen tiltott nyomtatványokat őriztek La­kásaikon s egyiküknél egy sokszorosító gépet is találtak, amellyel a vád szerint plakátokat és röpcédulákat gyártottak. Nyolc esztendő folya­mán számos tárgyalást tűztek ki az ügyben, de különböző akadályok miatt mindig elmaradt a tárgyalás. Szerdán valamennyi vádlott és tanú megjelent s így az ügyet letárgyalták és ítéle­tet is hoztak- Zenobia G­utu Panelesen dr. és Bane­a Eugen dr. védőbeszéde után Ítéletet hir­dettek, amely szerint az ország közrendje ellen irányuló felforgató törekvések miatt Erdős Ti­bort, Csordás Tibort, Hillinger Lászlót, Tóth Edét, Fried Bélát, Gotlieb Miklóst, Mózer Lajost, Diecker Tibort, Vessa Jánost, Molnár Albertét hat-hat hónapi fogházra, és 3000 lej pénzbünte­tésre, Avram Pertrut, Tóth Albertet, Goldberger Lászlót, Kohn Albertet pedig hét-két hónapi fog­házra és 3000 lej pénzbüntetésre ítélték. Dénes Sándort, Farkas Pált, Deutsch Józsefet, Szabó Demetert és Gutmartn Erzsébetet bűncselekmény hiányában felmentették. Ugyancsak hathónapi fogházbüntetésre és 3000 lej pénzbüntetésre ítél­ték Neumfeld Elemért, Bartók Istvánt, Wieder Miklóst, Fazakas Józsefet és Gelb Nándort. A Kérőben konferenciázik a református Ifjúsági Keresztyén Egyesület. Szamosújvári tudósítónk jelenti: A református Ifjúsági Ke­resztyén Egyesület idei rendes konferenciá­ját a szamosmegyei Kérő községben tartja meg a közép- és főiskolás diákság széleskörű bevonásával. Az öt napra tervezett vallásos értekezlet szerdán kezdődött kétszáznál több diák, számos lelkész és teológus részvételével- Az előadók között Tavas­zy Sándor dr. püspök­­helyettes, Imre Lajos dr. Maksay Albert dr. és Nagy András dr. nevei szerepelnek többek között. A nagyarányú vallásos megmozdu­lást vasárnap ünnepélyes istentisztelet re­keszti be, melyen Vásárhelyi János püspök hirdeti az igét. FAMÍLIA PENZIÓ BMTCA Az Oradea-i — Cluji-i vonalon, gyorsvonati megállóhely. A Körös egyik szigetén, — 10 holdas fenyves parkban. Kellemes üdülőh­ely ! Elsőrangú ellátás. — Kitűnő konyha. Villanyvilágítás. A szobákban folyóvíz. — Strand. — Teniszpálya. Ciiferin­elsra Ya B’alf állás pedagógiai felíagyeSett©1 szülök nélkül. Szolid árak. Érdeklődésre azonnal válaszolunk

Next