Keleti Ujság, 1939. október (22. évfolyam, 225-249. szám)

1939-10-01 / 225. szám

XXII. ÉVF. 225. SZÁM — 1939. OKTÓBER 1. KetetiMisss Józsefiekén megismétlődön a feni imádós legendája Vidám rac Saszó mellett kél életre Ifiail­vaiból a tűzvészsajtolta b­uco­vinai magyar falu Bálint József, az Erdélyi Római Ka­­tolikus Népszövetség igazgatója, az újjáépítési munkálatok helyszínre ki­­küldött vezetője küldte Józseffalváról a „Keleti Ujság“-nak ezt a közvetlen hangulatú írást: (Józseffalva, szeptember hó.) Erdélyi olvasó, jj 'azt hiszed oly könnyein megy egy leégett falu újjáépítése, mint ahogyan a terveket a zöld asz­tal mellett megrajzolták? Elvezetlek Józseffal­­vára, a porráégés utáni negyedik hónapban. Jó­zsef falvára, ahol a Főnix-madár meséje vált va­lóra s a cselekvő szeretet a pernye, az üszők és a hamu­ helyén uj életet varázsolt... Egymillió tégla... A téglavető telepen már csak a téglavetőgép kazánja pöfékel. Mintha a dugattyú uj dalt éne­­kelne: az erdélyi testvérek áldozatkészségét ma­gasztalná! Másodpercenként ontja a nyers térfiát. A telep többi része már csendes. Csak az agyagbányák hatalmas ásító torka beszél az uj életről: ,,belőlünk való az uj József falva!" És fenn a dombtetőn az uj pirostetejű háziak olyan vidáman kacagnak, mintha rábólintanák: „Úgy van!" Ezekbe az agyagbátnyákba mennyi könny hul­lott, verejték csörgött! Mennyi láb tört sebesre, hasadt ki véresre. Egy porráégett falu népének verejtéke, könnye, testi és lélekfájdalma . .­ Egy millió férfia!... Még kimondani is sok, hát még lábbal kiásni, meggyűlni, kézzel megfor­málni, felverni, megszáritani, kihordani! ... Az istensegitsi kántor művészete József­falván nincsen egyetlen üzlet, se korcs­ma, sem étkező helyiség. 300—400 munkásszáj naponta mégis eszik s a falu népének is ennie kell. Molnár Ambrus istensogitsi kántor a nép­konyha vezére. Csak egy télen járt iskolába, aho­gyan ő mondja, de olyan aláírása van, hogy bárki megirigyelheti és jobban számol, mint a leggya­­korlottabb fizetőpincér. És milyen becsületes! Naponként ennyi em­bernek, fejenként húsz lejért, háromszor ad enni! Ez művészet! Megtanulhatnák bárhol élő vendég­lőseink ! Délben két ember hatalmas husángokkal ke­veri a nagy üstben a puliszkát. Ennyi puliszkára nincs is lapító méretezve. A népkonyha ajtaját fordítják ki sarkából, azt terítik le tiszta­ kendő­vel és arra borítják ki az egy méter átmérőjű puliszkaóriást. Éhez dúsan fogy aztán a jó borju­­torkány... Nem szűk a porciózás: aki nem lakott jól, kap még egy adagot. Romén, magitar, német, lengyel ácsok Kell is a táplálék, hiszen kemény ez a mun­ka... Ácsok harminchetető­ vannak­•• Fúrják, faragják, vésik a fenyőket. Istensegítsről van a legtöbb, de Józseffalva sem marad mögöttük. Akad közöttük román, német, sőt leng­yel ács is. Egyik csoport farag, a másik ablak és ajtótokot, készít, a harmadik csoport Czakó erdélyi, m­agyar­­fenesi vezető­ ácsmester irányításával tetőszerke­zetet állít össze. Egész sereg kész fal várja már a tetőt. Félszáz kőműves akkord­ munkája verse­nyez. Lázas munka, hogy minél több legyen a köb­méter. Van is számolni valója Kovács József ko­lozsvári munkavezetőnek. Tekintélyes, munkás­­ember. Félnek is tőle. Reggel ő az első és álmuk­ból is felriasztja a munkásokat, józseffalviakat, ha építésről van szó. Nála nem „amerikázhat­“ senki. Még az istensegitsi fuvarosok is félnek tőle, pedig ezek a kemény emberek nem igen ijednek meg az árnyékuktól... öreg cserepező simogatja az épületek tete­jén a piros cserepet... Mintha az erdélyi testvér veje szívét simogatná. Most tanulta a cserepezést. — Jó lesz, ugye istállóm ? — kérdi büszkén. Szól a józseffalvi nóta— Messze hall­szik az asztalosok gyalujás­inak mu-­­­zsikája. Két uj épület üres termét rendezték be műhelynek. Nóta szól az egyikből: t­emető kapuja, mind akettő nyitva Bárcsak engem odatemetnének, hej, abba az­­idegen sírba! Bitóm tetejébe virágot ültetnek. Arra járnak a józseffalvi lányok, hej, rólam­­ szedik a virágot. Szedjétek, szedjétek rólam a virágot, Csak azt az egy fehér liliomot, hej, rólam le ne­­ szakítsátok. Ha leszakítjátok, el ne hervasszátok, Vitessétek a sírom tetejébe, hej, éljen a fekete­­földben! Megtanultam a nótájukat... józseffalvi ma­gyar nóta... a szívemig, ér... A jövő kertje Pufókarcú, mosolygós szemű embercsemeték, józseffalvi gyermekek. Vannak hála Istennek ele­gen. Minden családban átlag öt. Itt nem egyké­ről, de ötkéről, nyolckáról, tizkéről lehet beszélni. Legtöbbjük elhagyta már a pinceódut, ahová a Alig készül el egy-egy­ épület, még rá sem tették jóformán az utolsó cserepet, máris bevonul a család. Hozzák a cókmókot a hónuk alatt. De mit? Igazán semminek sem mondható, hiszen m­ég az utolsó lapitójuk is elégett Kovács József mun­kavezető lapítókat készíttetett az asztalosokkal a deszka végekből. Milyen örömet kelt egy lapító! Ez a kis négyszögű deszka, megbütült szögletek­kel... fája puha, mint a szív,­ amely adta... És milyen örömet okoz ez az értéktelen, simára gyalult deszkadarab: — Istenem, eddig az sem volt ahova kiborít­hassam a puliszkát! — mondja egy édesanya. Megható jelenetek szemtanúi vagyunk, mi­kor bevonul az új épületbe a család. Simák... kacagnak... — Ez a, miénk!... Ismét hazajöttünk! .. Ismét van otthonunk!... A jó Isten fizesse meg s tartsa meg szent kegyelmében drága jótevőin­ket ... Álljatok térdre gyermekek... Az első imádság az uj házban jótevőinkért legyen!­.. Mi­atyánk ki vagy a mennyekben... A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és ... Józseffalvi sebesültek Most nem a Bucovinában oly gyakran látott lengyelekről, hanem a józseffalvi sebesültekről van szó. Hánynak felmarta az agyag a lábát, milyen sok elvágta kezét, hányan jönnek első se­gélyre! Milyen jó, hogy van házi gyógyszertár. Csak a ricinustól irtóznak. — Azt maguknak hagyjuk! — mondják tré­fálkozva. Egyéb gyógyszer el is fogyott már... Mi­lyen nagyszerű gondolat, volt a kolozsvári EMKE drogéria vezetőjétől, Lehőtz Józseftől, hogy in­gyen szerelte fel ezt a házi patikát.. Bárcsak foly­tatnák ,mások is, mert fogytán van a gyógyszer Józseffalván. Szalagrendszer az építkezésben Az anyagok beszerzését a nagy távolságok hátráltatják. A munka lázas és gyors menetét csakis úgy lehetett előmozdítani, hogy bevezették a tervszerinti szalagrendszert. Egyik csoport földet ás, házhelyeket jelöl ki. A másik már betonoz a föld között, a harmadik a föld feletti betont rakja le. Kőművesek tömege három, sőt már négy csoportban rakja a falakat. Az ácsok egyik csoportja tetőszerkezetet állít, a másik rakja is­ fel, a harmadik alig győzi az ab­lak és ajtótokokat. Asztalosok két csoportban ajtót és ablakot készítenek, egy harmadik csoport már rakja is fel a kész ajtókat és ablakokat... Cserepező fedi a kész tetőt. .. alul már költözik a család... könnyes a szem, most már nem a fájdalomtól, de az örömtől... az erdélyi szivek szeretetétől... Mi pedig fáradtan csatabolunk a sárban. A­ szép idő esősre fordult és hideg is van s feltesz­­szük önmagunknak a kérdést: — Milyen érdekes is és milyen nehéz is az élet, itt­ Józseffalván s mennyivel könnyebb ezt otthon olvasni az újságokból... Bálint József tűzvész kényszeritette őket. Rendre leomlanak már a hevenyében összerótt, kalibák, kunyhócskák is... Hatályos az iskola udvara is a gyermekneve­­lésről. Ceruzát, tollat, gumit, irkát topnak. Ezt is Erdélyből, Szebenből küldötte a jó Ludvig bácsi. És milyen sokat.! Mindenkitek jut, pedig 240 gyermek jár Józseffalván iskolába Ahányszor ezek az apró kezek leírják: Er­dély, mindnyá­jat.-s érzik, hogy ez a szó ne­kik A jótevőkért száll az első fohász az új házakban 5w/ vmfc­&sm CONSTANTIN ARGETOIANU, Románia új miniszterelnöke egyet jelent az életükkel... Megállók egy új épület mögött... Senki sem lát. .. Belülről gyermekhangok tiszta csengése száll. .. Sziven­ üt az ének. Úgy énekelnek, mint nálunk Oroszhegyen, Zetelakán, Szentkirályon, Ditróban: „Szép violácska, oh áldott Szűz Anya!.. " BeaSzföftáls IsSvaSaláim ISasISam propag­ani­aiü­gyi minisztert (Bucuresti, szeptember 29.) (Rador.) Pén­teken délelőtt ment végbe Al. Radian propaganda­­ügyi miniszter beiktatása. Ez alkalommal Titeanu volt propagandaügyi államtitkár és Radian mi­niszter tartottak beszédeket­ Villámgyors Angol nyelvtan 40 lej, Vil­lámgyors Német 40 lej, Express English 83 lej, Don’t say 50 lej, Kelemen: Magyar-Né­met, szótár lesz-­ár, kve 123 lej, Német-Ma­gyar 123 lej Lepagenál Kolozsvár. Kérjen teljes jegyzéket, közölve, mi érdekli?

Next