Keleti Ujság, 1939. október (22. évfolyam, 225-249. szám)

1939-10-09 / 232. szám

­8 KÉisk­Ujsm 1939 OKTÓBER 9. — XXII. ÉVE. 232. SZÁM Éveken át harcolt tervének meg­valósításáért André Maginot, a híres francia erődvonal megalkotója 1932-b­en Inait EBiect a ]$IacjiBsot-vonral ?s*«főapja, ak­i nem érhette meg a* erődítmények­ felépítésé Ma már a világ egyetlen katonai szakér­tője sem kételkedik abban, hogy a nyugati fronton folyó háború, állóháború jellegű. Két legyőzhetetlennek látszó erődítményvonal fek­szik egymással szemben: a Maginot- és a Sieg­­fried-erődítések. A katonai szakértők szinte egyöntetű határozottsággal jelentik ki, hogy ezeken a hatalmas védelmi erőt képviselő erőd­láncokon szinte lehetetlen áttörni. A Siegfried vonal titkairól nagyon kevés szivárgott eddig nyilvánosságra. Az új német erődvonal állítólag­ a híres Hindemburg-sán­­cok rendszerének korszerű továbbfejlesztése. Ezzel szemben a Maginot-vonal mind elgondo­lásban, mind kivitelben gyökeresen újszerű. Ez a hatalmas erődítménylánc, amelyik a ke­leti határtól egészen Belgiumig húzódik egyet­len ember elgondolásából született. Ezt az em­bert André Maginot-nak hívták. Érdekes, hogy korunk egyik legzseniáli­sabb katonai művének, a Maginot-vonalnak létrehozója nem volt katona. André Maginot-t az elszászi szülők gyermekét nem katonai ta­nulmányok vezették az erődítményvonal gon­dolatához, hanem az izzó hazaszeretet. 1877-ben született Parisban, mert szülei a porosz-fran­cia háború után, amikor Elszász-Lotharingia német fennhatóság alá került, elhagyták szülő­földjüket és Párisba költöztek- A kis André azonban egész életében elszászinak érezte ma­gát és elhatározta, hogy egész, életét Elszász visszaszerzésének fogja szentelni-Maginot nem vágyott katonai pályafutás­ra. Polgár volt s az is maradt egész életében. Politikai pályára lépett s 1900-tól megszakítás nélkül tagja volt a francia kamarának. Ellen­zéki volt s a kormány tagjai hamarosan meg­ismerték a fiatal ellenzéki politikus nevét. Ra­gyogó szónok volt, és veszedelmes kritikus. El­szántan harcolt a kormány „gyenge** politikája ellen­ amely belenyugodott Elszász-Lotaringia elszakításába. „Franciaországot megrabolták, —■ mondta egyik beszédében — s vissza kell kapni azt, amit elvettek tőle.* A tervet visszautasítják 1910-ben új kormány alakult, s meghívták Maginot-t is- hogy lépjen be a kormányba, mint alállamtitkár- Az „ügy“ iránti lobogó lelkese­dése és ragyogó szervezői képessége nem ma­radhatott elismerés nélkül- Minden szabadsá­gát a német határ mellett töltötte s órákon át nézett át szeretett, Elszászába. Arról álmodott­­hogy ez az ország egyszer megint Franciaor­szághoz fog tartozni. Hitt abban, hogy az el­jövendő háborúban Franciaország nagy győ­zelmet fog aratni s kidolgozta terveit. Hatalmas erőd vonal­at­ kell építeni, amely örök időkre megvédi Franciaországot a a német támadás ellen. Tizenkét hónappal a világháború kitö­rése előtt tervei közel voltak a megvalósulás­hoz. Briand miniszterelnök hadügyi államtit­kárrá nevezte ki- Most tekinthetett be teljesen először a francia hadsereg szervezetébe- Félig kész terveit bemutatta a kormánynak, de visz­­szautasítoták. Kivihetetlennek és fantasztikus­nak látták, olyan tervnek, amit csak e­gy ka­tonai szakkérdésekben járatlan ember talál­hat, ki. , Maginot „sergeant" bevonul Aztán kitört a világháború. Felszólítot­­ták, hogy továbbra is maradjon a­ kormányban. De Maginot-val nem lehetett­ beszélni- Harminc­­hét éves volt- s úgy érezte, hogy még mindig elég fiatal ahhoz, hogy fegyverrel a kezében harcoljon szeretett Franciaországéért. Briand tiltakozott. Kifejtette, hogy sokkal többet hasz­nál hazájának, ha helyén marad. Hiába, Ma­ginot otthagyta a miniszteri bársonyszéket s mint egyszerű közkatona bevonult. Hathónapi front­szolgálat után sergeanti rangra emelke­dett s bár később magasabbra is jutott a ka­tonai ranglétrán, mindenki csak úgy hívta: a ,,sergeannt“. A Verdun körüli harcokban sú­lyosan megsebesült s alkalmatlanná vált a to­vábbi szolgálatra. Obsitot kapott s a lövészár­kot otthagyva visszatért a kormányba- Gyar­matügyi alminiszterré nevezték ki, majd nyug­­­dijügyi miniszter lett. Hogy feladatok vártak rá, rengeteg dolga volt, de mindez nem volt az igazi- az egyetlen feladat, amelyre egész életét felépítette. Meginot­t a hadügyminiszter 1929-ben­ hadügyminiszterré nevezték ki. Csak rövid ideig töltötte be ezt a tárcát s vissza kellett térnie a gyarmatü­gyi minisztériumba. 1929-ben azonban újra felragyogott Maginot napja. Ismét kinevezték hadügyminiszterré s nekiláthatott a munkának. Egyetlen napot, sem vesztegetett. Az új kormány első ülésén k­ij­elen­tette, hogy a népek minden békeakarata ellenére is számolni kell egy új háború lehetőségével- Franciaország határait biztosítani kell — adta ki a jelszót. Elővette a terveit , elmondta, hogyan képzeli az erődítményvonal felépítését. A kor­mány kétségbe volt­ esve. A dolgot, szombatig nem lehetett, félretenni. Szakértői véleményt kértek­ Franciaország két legnagyobb katonai szaktekin­télyétől: Gamelin és Weygand tábornokoktól és — csodák csodája — a katonai tudományok nagy­mesterei el voltak ragadtatva a „civil" hadügymi­niszter terveitől. Megindul a munka 1930 tavaszán tették meg az első kapavágást az új erődítmény von­a­lára. A következő hét évben Franciaország évenként megszámlálhatatlan mil­liókat költött el az erődítmények építésére. 1937- ben a legelső katonai szaktekintélyek ellenőrző kör­útja után kijelentették, hogy az erődítményvonal, legyőzhetetlen. Ezzel azonban még nem ért véget a munka. Minduntalan javítanak valamit a ha­talmas erődítményláncon. André Maginot a nagy terv szülőapja nem érthette meg tervének teljes valóraválását. 1932- ben tífuszban megbetegedett s rövid szenvedés után meghalt. Franciaország egyetlen emberként állt a sírjánál a legnagyobb hadügyminiszterét gyászolta benne. Műve azonban megtartja nevét örök időkre.­­ "" ■ ■■ —■ ■ Jó tudni, hogy a selyemharis­­nya a tudományos kísérletek megálla­pítása szerint to­vább tart, ha a használat előtt há­romszázalékos alu­mínium szulfát ol­datba mártják és utána langyos víz­ben óvatosan ki­mossák. Ezt az el­járást a műhelyem­ből készült haris­nyákra nem lehet alkalmazni­ho­gy a zománcedény élettartamát meg­felelő kezeléssel meg lehet hosszabbítani. Kerülnünk kell min­denekelőtt a meleg és a hideg túlságo­san gyors változta­tását (például nem szabad forró edény­be hideg vizet ön­teni, vagy megfor­dítva) és nem sza­bad a zománcedényt túlságosan hosszú ideig a tűzön hagyni üresen. Ettől le­pattogzik ugyanis a zománcréteg. Az ilyen edények tisz­títása is különös figyelmet igényel és erre a célra leg­jobb fahamut, vagy nagyon finom tisz­­títóport használni, hogy a frissen festett puhafapadló festé­sét megkíméljük, ha az első tisztítás alkalmával gyen­gén ecetes vizet használunk a fel­mosáshoz. A puha­­hajapadlókra esett tintafoltok köny­­nyebben távolítha­tók el, ha rögtön kőport hintünk reá­juk. " ■ " "TafSV" "­ Asszonyom, ha netán aggódott volna, hogy feírja a háború miatt nem vehet tudomást a pá­­ri­zisi és londoni divatról és nem fogja tudni, é­e milyen szinti ruhákat csináltasson férje örömére és barátnője pukkasztására, megnyugtathatom: nem kell félnie! Az angol divassin-tanács már meg­hozta csalhatatlan döntését. Az idei őszi és téli női di­­vatszínek: a dühvörös, az irigyzöld, a kajánsárga, a mocsárbarna, a londoni ködszürke, a húslevesszín, vé­gül a „légvédelmi homály",­­vagyis közönséges fekete szín, annak jelképéül, hogy a légvédelmi gyakorlatok idején teljesen elsötétítik a városokat). Mint láthat­juk, minden alkalomra találóan öltözködhetünk, telje­sen a hangulatunknak és alkalomnak megfelelően. Ideges, vagy ingerült állapotukba csak leakasztjuk a dühösvörös ruhát. (Azt hisszük, ez a szín viszi el a pálmát.) Ha barátnőnket öröm éri, — ott az irigyzöld. Ha viszont kellemetlen helyzetbe kerül, — gyorsan elő a kajánsárgát. A mocsárbarnára is sor kerül, ha pél­dául önagysága rákászni, vadászni megy. A ködszürke ruha kitűnő szolgálatot tesz abban az esetben, ha önagysága el akar tűnni az őszi ködben. A jó háziasz­­szonyok számára nélkülözhetetlen a szerény husleves­szin. Deholt az igazi­­asszonyok beérik ezzel is. ... * ~ .l . Gróf Almásy Dénesné Teleky Éva grófnő a­­ nagymulta Emst-aukció feltámasztásán fá. V I­radozik. Finom, egyéni ízléssel nívós, nagy. ——EN­ki érföldi műtárgyakkal készül az aukcióra, amelynek keretében több, csoportos kiállítást is akar rendezni. Célja az, hogy a fiatal magyar művészek csoportos kiállítását évenként több alkalommal is megrendezze Ezenkívül több emlékkiállítást is elő­­készít többek között Ferenczy és Vaszary műveiből Az 1939—40-es idényben a modern francia művészek műveiből rendez kiállítást, de tervbe vette a modern angol grafikusok műveinek kiállítását is. Az aukció anyaga többnyire történelmi értékű műkincs, amelyek főleg főúri családok tulajdonából kerültek ki. Zichy Munkácsy, Loix, Faál nagyértékű művei sorakoznak egymás mellett a még elrendezésre váró műkincsek között ** — Próbakisasszonynak lenni nem olyan egy­szerű­ dolog, mint ahogyan látszik. A nagy­­asW*LJ­ évad kezdete előtt a szalonok „maneken­­tanfolyamot­" rendeznek, amelyek során a próbakisasszonyokat előkészítik az új idényre. Először is a kifestés, — „magyarul": sminkelés — művészetét kell megtanulniok, amely egyik legfőbb kelléke a szép megjelenésnek. Továbbá: elegáns, szép mozdulatokat is be kell tanulniok — tükör előtt. Sőt a gyors vetkőzés­­ből is ki kell járniok az iskolát. Mindezekre azért van szükség, hogy amikor magára ölti a pazar estélyi­ ru­hát, úgy fessen, úgy járjon-keljen, hogy önagysága ne tudjon ellenállni vásárlókedvének. * -j-~ i Forradalont újítás van a harisnyafronton! Mert ne gondold, — a nyájas olvasó! — hogy Jp, új drapp, esetleg füstszínű harisnyádat föl- L­ül véve mindjárt divatos is vagy. Ez már a múltté. A „módi“ mást diktál. A legújabb divatú ha­­risnya árnyalt Elől világos drappszínnel kezdő­dik és árnyékolva megy hátrafelé, — egészen a legsö­­tétebb füstszkilg. Célja, hogy a lehető legvékonyabb­nak mutassa a lábszárat Még csak kirakatban láttam de ahogy a divathölgyeket ismerem, rövidesen az up­­cán is viszontlátom. Mindenesetre nagyobb jövője van, mint a másik divatövetnek: az áttört, csipkés, feketeselyem haris­nyáinak. A napokban igazán gyönyörű ezüst lako­dalmát láttam. A mise előtt bevonult a tem­plomba a még mindig szép és elegáns „ifjú" pár. Az asszony testhezálló feketeselyem ruhát viselt, két méteres uszállyal. Fején kis fekete kalap volt, divatos, libegő fátyollal. Kezében néhány szál fehér virág. A házaspár mögött két szép, nagy fiúgyermekük haladt. A szép és megható menet a ,,Lohengrin" nászinduló­jának hangjaira vonult be a templomba. — Akármilyen szép is egy ifjú meny­asszony, bizony ezzel a dércsipje-barnahajú, ezüst­menyasszonnyal nem veheti föl a versenyt. (Budapest, október hó.) Sz. Sz. G. A JÓ ARN­ ÉS JÓ HIRDETÉS ALAKJA A JÓ ÜZLETMENETNEM .“

Next