Keleti Ujság, 1940. augusztus (23. évfolyam, 173-199. szám)

1940-08-01 / 173. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 cm 960 H évre 480, % évre 840, 1 hóra 10 lej, Magyarországon: egy évre 50, fél. frvxe 25, 5 évre 12.00, egy hóre 4.50 pengő. Egyes szám: hétköznap 16, vasárnap 26 fillér. XXIII.­TK ÉVFOLYAM 17­3-IK SZÁM. KIADÓTULAJDONOS: LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Törvényszéki lajstromozási szám: 47, (Dosar No. 800. Trib. dnj) PeL Igazgató: Dr. SOMODI ANDRÁS. Fal. szerkesztő: NYÍRŐ JÓZSEF Csütörtök ■* Áru 4 lej 1940. augusztus 1. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: C3nj, Báron L. Pop n 5. szám. Telefon 10.08. Postafiók: 101 . szám — Taxa postalé plétité In cumerar, No 24256/1937. Manoilescu külügyminiszter nyilatko­zott Romániának a délkeleteurópai kérdésekben elfoglalt álláspontjáról Nagy német haderő sorakozott fel az Angliával szembeni par­tokon. — Az Angliának szállított amerikai repülőgépek rosz­­szabbak a német gépeknél. — A közeljövőre az angol kormány jelentős átszervezését várják.­­ Az olasz sajtó nevetséges fenye­getésnek minősíti a Bucurestiben tett angol tiltakozást Ion Gigurtu miniszterelnök és Manoilescu külügyminiszter miniszterta­nácson számoltak be németországi és olaszországi útjük eredményéről. Ma­­nd­leseht külügyminiszter hosszabb nyilatkozatban ismertette az utazás ta­pasztalatait. Hangoztató, hogy az ország függetlensége tökéletes lesz az el­­jövendő új délkeleteurópai rendszerben és­ teljes marad a sorsa fölötti dön­tés szabadsága is. A tengelyhatalmaknak csak az a szándéka, hogy Romá­nia legjobb vevői és legkeresettebb szállítói legyenek. A tengelyhatalmak fő gondja a balkáni béke fenntartása. Románia i­s ezt akarja, békét a román igazsággal. A külügyminiszter hangoztatta nyilatkozatában, hogy Románia bizonyítékát adja ki szomszédaival való békés és barátságos együttélésre vo­natkozó jó szándékainak és ezek között a­ mai idők szellemének megfelelő új intézkedéseket kíván tenni a kisebbségi kérdésben. Ilyen intézkedés a kit­­erjedt lakosságcsere. Végül hangoztatta, hogy komoly, és határozott intéz­kedések, történnek a zsidókérdésben is. Az angol kormánynak a petróleumkérdéssel kapcsolatos bukaresti til­takozását római és berlini körökben nevetséges fenyegetésnek minősítik. An­glia most ilyen módon akarja felborítani a­ délkeleteurópai béke­művét, mondják Berlinben, de kísérletezéseinek nem lesz semmi sikere. A legújabb jelentések egyre valószínűbbé teszik, hogy Anglia­ ellen Né­metország közelebbről megindítja a legesélyesebb hadműveleteket. A La Manche csatorna partjain nagy német haderő vonul fel, a légi és tengeri tá­madások egyre erősödnek. Az Amerikából érkezett új repülőgépek csaló­dást keltettek Angliában s megállapították, hogy rosszabbak a­ német gé­peknél. A külföldi sajtóértesülések valószínűnek tartják, hogy az angol kor­mányban jelentős változások lesznek. Churchill helyén marad ugyan, de tá­voznának Chamberlain, Halifax, Kingsley Wood, Duff Cooper és Sir John Simon, akik ellen egyre több bírálat hangzik el. Az angol nép azonban, ál­lapítják meg Berlinben, a háború folytatása tekintetében úgy látszik egyetért Churchillel. San Franciskóban világkereskedelmi kongresszus ült össze. Rendkívül érdekes a kongresszusnak az a­ megállapítása, hogy a háború után négy tömb fogja uralni a világ kereskedelmét: a Berlin—Róma tengely vezetése alatti Európa, Oroszország, a japán vezetés alatti távol Kelet és végül Ame­rika. A brit világbirodalom nem szerepel ebben a felsorolásban. Részletes jelentéseink a következők: minden részlete iránt. Ez az érdeklő­dés különösen értékes részünkre mi­vel arra mutat, hogy Romániának békés és fejlődésképes életet akarnak biztosítani. Hangsúlyoznom kell, hogy ellentétben annyi lehetetlen és érdekelt hírrel teljes maradt. Romá­niának az a szabadsága, hogy saját ■mrs­ a felől döntsön. **— *B­ogy kézzelfoghatóan bizonyít­sam a tengelyhatalmaknak a­ délkelet­európai népek függetlensége iránti tisz­teletét, elég annyit mondanom, hogy úgy Beren­lesgadenben, mint Rómában, s tisztán értésünkre adták azt a­ felfo­gást, amely szerint Romániának egye­dül kell megszerveznie gazdasági éle-­t­­e minden vonatkozását. Saját, tőkéink­kel, saját munkásainkkal, szakembe­reinkkel ez mintegy feltétele nemzeti alkotó erőink minél nagyobb méretű kifejlődésének. Ellentétben azokkal a mesékkel, amelyeket egyes rosszhírter­­jesztők vetettek fel, hogy megszerez­nének bennünket- a tengelyhatalmak­nak nincs más szándékuk, minthogy legjobb üzletfeleink legyenek és leg­keresettebb szállítóink. Még ha akarnánk is­ hogy egyes terü­leteken mérnököket s más szakembere­ket kapjunk a tengely országokból, ez csak­­kivételes módon és a legnagyobb nehézségekkel történhetne meg, mivel valóságos áldozatot jelentene részük­re a szakemberek kiküldése éppen most, amikor államéletük olyan erőtel­jességgel lüktet. — Másrészt a­ tengelyhatalmak leg­főbb gondja a béke fenntartása a Bal­kánon s ebben a gondjukban mi is osz­tozunk az emberiség élén álló két nagy állammal. Mi is a békét akarjuk, de a­ román igazság békéjét. Azt akarjuk­­hogy különösen külföldön tudják meg, hogy olyan események és helyzetek, amelyeket­­Románia az utóbbi időben átélt s amelyek egészen egyedülálló s különleges körülmények között folytak le, nem fognak többé megismétlődni. A románok, mikor kell, meg tudnak hajolni a békés kívánságok előtt, de mikor bizonyos kereteket túlhalad­nak, el tudnak indulni a másik után­­ is. Hivatalos közlemény a minisztertanácsról BUCURESTI. (Radar.) A kormány tagjai kedden délután hat órakor minisztertanácsra gyűltek össze. A minisztertanácsról az alábbi hivatalos közleményt adták ki: „A Gigurtu miniszterelnök vezetése alatti minisztertanács meghallgatta a miniszterelnök és a külügyminiszter részletes jelentését utazásukról s azokról a politikai jellegű tárgyalásokról, amelyek Berchtesgadenben Hit­ler vezérkancellárral és Ribbentrop külügyminiszterrel, Rómában pedig Mussolinivel és Ciano gróf külügyminiszterrel folytak. Jelentésében Romá­nia két küldöttje beszámolt külföldi megbeszéléseik eredményeiről, meg­elégedésüknek adtak kifejezést afelett, ahogy azok az ország érdekében ala­kultak. A minisztertanács ezután az ország új politikai tájékozódása gya­korlati megvalósításának kérdésével foglalkozott és nyolc óra negyvenöt perckor ért véget.11 Manoilescu külügyminiszter nyilatkozata a lakosságcseréről, a kisebbségek létszámának csökkentéséről és­ a zsidókérdésről A Rador távirati iroda közli Ma­noilescu külügyminiszter nyilatkoza­tát. A nyilatkozat az alábbi: — A miniszterelnököt és engem úgy Németországban, mint, Olaszország­ban kitűnően fogadtak, nemcsak ami a külső formákat illeti, amelyek szí­vélyesek voltak, hanem azt a teljes megértést tekintve is, amellyel orszá­gunk­­ jelenlegi helyzete felé fordul­nak. Megállapítottam, hogy a ten­gelypolitika két­ legfelsőbb vezetője megelégedéssel fogadta Románia mai politikai tájékozódását. Hitler ve­zér és a Duce nyilvánvaló rokonszenv­­vel érdeklődtek a román nemzeti élet ­ kisebbségi kérdés végleges megoldása és lakosságcsere . Ami azt a kérdést illeti, amely­­lyel egy bizonyos sajtó az utóbbi idő­ben túlzott, törekvéssel foglalkozott el­torzítva annak méreteit, vagyis a dél­keleteurópai általános enyhülés, s kü­lönösen a köztünk és magyar és bolgár szomszédaink közötti helyzetet a­ kor­­mány megállapíthatja, hogy saját kez­deményezéséből, amiről idejében értesí­tette a tengelyhatalmakat is, elérke­zettnek látja a pillanatot- hogy bizo­nyítékát szolgáltassa, a szomszédaink­kal való békés és barátságos együtt­élésre vonatkozó szándékának. Ebben a szellemben, miután­ húsz éven keresz­tül Románia a legnagyobb kedvezése­ket tette a­ kisebbségeknek, amivel va­laha is találkozni lehetett, a kormány a velünk szomszédos népekkel együtt élő kisebbségek kérdésének végleges megoldására újabb intézkedéseket fog tenni a jelen idők szellemének és módszereinek megfelelően. Ezek kö­zött a módszerek között van a lakos­ságcsere is, amely igen jó eredmé­nyekkel járt, így növekszik az ország etnikai egy­sége. Ez a módszer nem gyengíti a nemzeti elvet, hanem fenntartja és erő­síti, mindenki számára, megvalósítva azt az elvet, amelyet a­ történelmi ese­mények sohasem tudtak megdönteni. Ezen az úton megőrizzük és megerősít­jük azt, ami a legértékesebb egy nép számára, vagyis etnikai lényét, amiből az élet összes felsőbb formái kialakul­nak.­­ A román állam határai közé hozzuk vissza a déli és nyugati ha­tárokon túli összes románokat, anél­kül, hogy egyetlen románt is a ha­tárokon túl hagynánk s a lehető leg­nagyobb mértékben csökkentjük a romániai kisebbségek számát. Íme, két ideális módszer- amelynek vég­rehajtására minden eszköz alkalmas s minden törekvés áldásos. Másrészt ha­tározottan meg kell állapítanom, hogy államéletünk nem lehet teljesen egysé­ges és a románok nem érezhetik any­­nyira otthon magukat, ahogy kíván­ják, mindaddig, míg határozott módszerekkel meg nem oldjuk a zsidó élet problémáját. Ebben az irányban komoly intézkedé­seket fogunk hozni- amelyeket azzal az őszinteséggel és határozottsággal fo­­gunk alkalmazni, mely kormányunk cse­lekedeteit jellemzi. Ezen az út­on sok­­kal inkább, mint történelmünk folya­mán bármikor is, meg fogjuk közelí­teni a román nemzeti gondolat régi jel­szavát: „A románok és csak a romá­nok Romániája". A tengelyhatalmak csak baráti taná­csod­ra szórak­oznak - ír­ja a Románia Bucuresti, juilius 31. A „Románia" cí­mű lap a délkeleurópai helyzetről a kö­vetkezőket írja: ,-Berlinben megállapít­ják, hogy a délkelet európai államokra a legnagyobb mértékben előnyös, ha a ten­gelyhatalmakkal egyetértésben alakítják politikáinkat. Olyan­­ki rendet kell be­teremteni a Dun­a­ med­encében, amely elő­segítse a gazdasági és kulturális fejlő­dést és ellenálló legyen úgy békés, mint válságos időkben. A legutóbbi salzburgi és római tárgyalásokon kifejezésre jut­

Next