Keleti Ujság, 1940. október (23. évfolyam, 225-251. szám)

1940-10-13 / 236. szám

20 oldalas szám*1* Vasárnap — Ára 20 mi ér 1940 október 18 (6 tej) ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 hóra 8.70 P, negyedévre 8­­4, félévre 16 P.; egész évre 88 P. Előfizetést elfogad lopunk minden bizományosa és körzeti megbízottja. XXIII.-IK ÉVFOLYAM, 2 3 6-IK SZÁM. KIADÓTULAJDONOS: LAPKIADÓ RE S Z V fi N Y T­ARS­AS­A­G Törvényszéki bejegyzési szám: 47—1938. — Aktaszám: 885. Fel. Igazgató­ Dr. SOMODI ANDRAS, Fel. szerkesztő: NYIRŐ JÓZSEF KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kolozsvár, Urassal ucca 5. szám.­­— Te­­lefonszám: 15­08. — Postafiók: 101. szám,1 Fordulópont Október 18-ika könnyen fordulópontja lehet az egész háborúnak. Ezen a napon el­dőlhet, hogy a háború megmarad eddigi ke­retei között, vagy olyan világégéssé válik, amilyenre még nem volt példa az emberiség történetében. Tulajdonképen csak annyi tör­ténik ezen a napon, hogy az angolok meg­nyitják a burmai utat s azon keresztül is­mét megindulnak a fegyverszállítmányok Kína felé. Az út három hónapig el volt zár­va, az erre vonatkozó angol—japán meg­egyezés alapján. Akkoriban — mint már annyiszor­ a távolkeleti háború alatt, — is­mét rendkívül feszült volt a viszony a tá­volkeleti nagyhatalom és az angol birodalom között. Japán azt követelte, hogy az angol kormány zárja le a Burma és Kína közötti határt, gátat vetve ilyenformán a Kínába ezen az úton irányuló jókora fegyverszállít­­mányoknak. Anglia, akkori­­ helyzetében, nem tehetett mást, mint meghajolni a japán kívánság előtt, illetve tehetett volna, ha elég erősnek érzi magát vállalni a visszautasítás esetén feltétlenül bekövetkező és súlyosnak jósolt japán ellenrendszabályokat. Arigjia te­hát, mint annyiszor már a háború folyamán, meghátrált. Az angol kormány kötelezettsé­get vállalt arra, hogy három hónapra lezár­ja a burmai utat. A három hónapi határidő október­ 18-án jár le. Churchill bejelentette, hogy az utat megnyitják. Természetszerűleg felmerült a a kérdés Churchill bejelentésével kapcsolat­ban, hogy váljon Anglia ma erősebb-e, mint három hónappal ezelőtt s vállalni tudja azo­kat a következményeket, amelyektől július­­ban visszariadt. Milyen változások történhet­tek ez alatt az idő alatt Anglia javára, mi­lyen kedvező eseményekben bízik ma Ang­lia? Elsősorban tudnunk kell, hogy a burmai út elzárása ellen annak idején nemcsak Kína, hanem az Egyesült Államok kormánya is til­takozott. Az Egyesült Államok nem hajlan­dó elismerni Japánnak a távolkeleti új rend kialakítására vonatkozó terveit s az angol engedékenység miatt,­­ amely érthetően előmozdította Kínában Japán katonai cél­jait, formailag is kifejezte rosszulását az an­­gol kormánynak. Ennek az előzménynek is­meretében nyilvánvaló, hogy Anglia a bur­mai út újramegnyitásával nem annyira Kí­­nának akar kedvezni, hanem inkább Was­hingtonnak. Annak a Washingtonnak, amely­hez lényeges közeledés jött létre a legutóbbi időkben. Ezelőtt három hónappal Anglia még nem volt biztos abban, hogy az Egye­sült Államok milyen mértékben és meddig áll mellette, ma úgy látszik százszázalékosan bízik Amerika közbelépésében, ha nem is európai viszonylatban, de távolkeleti angol­japán viszály esetén. Minden arra mutat, hogy Amerikában a háborúspártiak kerekedtek felül, amiben ter­mészetesen jó része van a kiterjedt angol propagandának. Anglia támaszpontokat adott bérbe az Egyesült Államoknak, továb­bi támaszpontok átadásáról is folynak a tár­gyalások s olyan hírek is kiszivárogtak, hogy titkos szerződés fűzi össze egymással Londont és Washingtont. Wilkie, Roosevelt ellenjelöltje maga tett említést egyik beszé­dében erről az állítólagos titkos szerződés­ről.­­Roosevelt többször is nyíltan kijelentet­te, hogy a végsőkig akarja Angliát támo­gatni s választási propaganda beszédeiben Wilkie is ugyanezt hangoztatta. Az ameri­kai elnökválasztásnak tehát nincs külpoliti­kai jelentősége, akár Roosevelt marad, akár Wilkie kerül be a Fehér Házba, mert egy­­aránt Anglia messzemenő támogatása marad az USA külpolitikájának irányvonala. Az megint más kérdés, hogy ez a politika meg­felel-e az Egyesült Államok jól felfogott ér­dekeinek. Az amerikai nép nagy többsége nem óhajtja a háborút, eleget tanult a világ­háborúba való kiábrándító hatású beavatko­zásból. Amerikában azonban éppen úgy, mint Angliában, nem a nagy néptömegek, hanem a tőkés osztály érdeke a döntő s ha a plutokraták jövedelmezőbbnek találják a háborút, mint a nyugalmas békét, háború­nak kell lennie. A hatalom az ő kezükben­­van s mindaddig, amíg a jelenlegi kormány­zási rendszer vezeti az állam ügyeit, nem le­het semmit sem tenni ellenük. Anglia tehát az Egyesült Államok erejére alapítja a burmai úttal kapcsolatos elhatáro­zását. Nyilvánvaló, hogy a megnyitás az Egyesült Államok kívánságára történt, en­­nek ellenére azonban angol részről úgy ál­lít­ják be a dolgot, mintha annak idején azzal a feltétellel járultak volna hozzá az út há­­rom hónapos elzárásához, hogy ezalatt hely­reáll a béke Japán és Kína között. Matsuo­­ka japán külügyminiszter kijelentette, hogy Japánnak mindig az volt a szándéka, hogy a lehető leggyorsabban helyreállítsa a békét Kínával. „Ha az angol kormány tényleg azt akarja, — jegyezte meg a külügyminiszter, — hogy Keletázsiában helyreálljon a béke, miért nyúlt, ehhez az intézkedéshez, amely biztatást jelent Kínának a Japán elleni küz­delemben". Anglia békéről beszél s közben ki akarja terjeszteni a háborút. Ezzel az an­gol politikával már mindenütt tisztában vannak, úgy látszik csak az Egyesült Álla­mok kivétel ebben a tekintetben. A feszültség most már rendkívül kiélező­dött Japán és az angolszász hatalmak kö­zött. Október 18.-ika után fogjuk majd meg­látni, hogy a kirobbanás hogyan fog történ­ni. Mindenesetre számba kell venni az eset­leges távolkeleti bonyodalmaknál a berlini hármas szerződést. Ha Amerika tényleg be­avatkozik a Távolkeleten, úgy nemcsak Ja­pánnal, hanem Németországgal és Olaszor­szággal is szemben találja magát s mindaz­zal az erővel, amelyet a három baráti nagy­hatalom képes felvonultatni nagy érdekei­­ a béke helyreállításának szolgálatában. .(*) Az angol sajtó a román kőolaj­vidék bombázását követeli Semmit sem enyhült a balkáni feszültség. — Pop Valér Berlinbe, Manói lesen Rómába utazik. — Egy német hadosztály szálláscsinálói Bukarestbe érkeztek Elhagyják Romániát az angol alattvalók SZÓFIA, október 12. (MTI). A Ma­gyar Nemzet írja: A balkáni feszültség, amely az utóbbi napok váltakozó hangulatát követte, nem enyhült. Azt híresztelik, hogy bizonyos kül­földi követségek előkészületeket tesz­nek a távozásra, valamint hogy a lon­doni rádió értesülés szerint a görög ha­tár mentén jelentős bolgár csapatösz­­szevonások történtek. Ez utóbbival kapcsolatban jólértesült helyen meg­jegyzik, hogy új és jelentős csapatmoz­dulatok nem történtek. A megfigyelők azonban megegyeznek abban, hogy ezekben a napokban rendkívül jelentős diplomáciai tevékenység folyik a bal­káni semlegesség módosítására vonat­kozóan. Kétségtelen, hogy ez a folya­mat igen bonyolult és nem egészen za­vartalan. A Balkánra érkező hírek szerin Ber­linben a Balkán-államok diplomatái előtt kijelentették, hogy nem értik bizo­nyos balkáni államok izgalmát a Romá­niával kapcsolatos események miatt. Mértékadó körökben hangsúlyozzák, hogy semmiféle ok sincs az izgalomra. Németország érdekeinek leginkább az felel meg, ha Európának ezen a részén béke és nyugalom van. Az ,,Associated Press"­ bukarest je­lenté­se­.srint a román kormány az ál­lító­lagos erdélyi atrocitások hangoz­tatásával a bécsi döntés revízióját akarja elérni. A lap közli annak a hi­vatalos közleménynek a szövegét, amelyben Magyarország bejelenti, hogy a Romániának maradt területen élő magyarok sérelmeit a tengelyhatal­mak elé viszi és ismerteti azokat a lé­péseket, amelyeket a magyar kormány tett a vasúti anyagok visszaszállítására vonatkozó tárgyalások érdekében. BUKAREST, október 12. Az Új Ma­gyarság jelenti, hogy beavatott buka­resti forrásból származó hírek szerint. Pop Valér Berlinbe utazik, Manoi­­lescu pedig Rómába megy, hogy a magyar-román viszony kérdésében ki­fejtse a román kormány álláspontját. A Magyar Távirati Iroda bukaresti értesülése úgy tudja, hogy Manoilescu volt román külügyminiszter pénteken délelőtt rövid tartózkodásra Rómába utazott. ) Megérkezett Bukarestbe a Tan-hadosztály szálláscsináló parancsnoksága BUKAREST, október 12. (A Buda­pesti Értesítő jelenti): A ,,Magyaror­szág“ írja: Bukarestibe szombaton dél­­ben megérkezett a Tan-hadosztály szál­láscsináló parancsnoksága. Hansen lo­vassági tábornok parancsnokot a pá­lyaudvaron Horia Sima helyettes mi­niszterelnök, a Vasgárda vezére üdvö­zölte. Hansen tábornok válaszában kö­zölte, hogy a német hadsereg Antones­cu tábornok személyes kívánságának tesz eleget, amikor a román hadsereget kioktatja a modern háború legújabb tapasztalataira. (MTI): Róma, október 12.. (MTI). A Popolo di Roma szófiai jelentése szerint a bol­gár sajtó és közvélemény fokozódó fi­gyelemmel kíséri Görögország és Tö­rökország magatartásának alakulását. Szófiában az a meggyőződés uralkodik, hogy ennek a két országnak immár véglegesen meg kell határoznia állás­­foglalását a tengelyhatalmak irányá­ban. Mégis ad Románia kőolajat Görögországnak ? Bukarest, október 12. (A Reuter ügy­nökség jelenti): A román kőolajipar illetékes hatósá­gai újra megvizsgálták a Görögország irányában elrendelt olajkiviteli tilal­mat. Azzal a feltétellel, hogy Görög­országban megfelelő ellenőrzést szer­veznek a termékek Görögországból való újra kiszállításának megakadályozásá­ra. (MTI). Válságos állapotba jutott az angol-román viszony BELGRÁD, október 12. (Bnd. Tud.) A Vreme bukaresti jelentése szerint, Hősze bukaresti angol követ felszólította a Romániában tartózkodó angol állampolgárokat, hogy hagyják el Romániát. A lap londoni jelentése arról számol be, hogy az angol körök nincsenek megelégedve a román kormány­nak azzal a válaszával, amelyet a bukaresti követnek a legutóbb tett közbe­­lépésére adott. Londoni politikai körökben úgy tudják, hogy az angol kor­mány megvárja, amíg az angol állampolgárok elhagyják Romániát és ez­után kerül sor a diplomáciai viszony megszakítására. Berlini tudósítás alapján beszámol a lap arról, hogy az angol sajtó a ro­mán petróleumvidék bombázását követeli. Német részről ezzel kapcsolat­ban megállapítják, hogy minden előkészületet megtettek arra, hogy ezek a tervezett bombázások sikertelenek legyenek. A Reuter-ügynökség londoni jelentése megerősíti azt, hogy a bukaresti an­gol követ pénteken Románia elhagyására utasította az ott élő angolokat. (MTI.) Sir Moore bukaresti angol követ készen áll a román fővárosból való elutazásra. A t­á­vozó angol követ ügyvivőt hagy Bukarest­ben. Jelek szerint a követség több más tagja is, továbbá az angol újságírók és az angol ko­lónia tagjai részben eltávoztak, részben távozás előtt állanak. Sir Hoarenak Antonescu tábornokkal tör­tént utolsó találkozása nem járt eredmény­nyel. Antonescu tábornok egy kérdésére e találkozás alkalmával az angol nagykövet rém titkolta bevallani, hogy az adott hely­zetben ő is ezt az intézkedést követné. Angol hivatalos jelentés szerint az angol kormány a bukaresti angol követ tudomásá­­ra hozta, hogy Anglia és Románia között a viszony válságos állapotba jutott. Az angol követ fontos okmányok­­ megsemmisítésére kapott utasítást. (MTI.).

Next