Keleti Ujság, 1941. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-17 / 13. szám

TQJi.'JjlNlJ an 17 ............— Antal István dr. igazságügyi államtitkár a székelység történelmi feladatairól ■ nagymamja, marosvásárhelyi magyar s király* ítélőtábla ünnepélyes fel■ vasára — »Állandó lelki és fizikai készenlétben kell lennünk« B Ha teszi le hivatali esküjét dr. Vékás Lajos kolozsvári táblai elnök az igazságügyi államtitkár jelenlétében Marosvásárhely, jan. 16. (MTI.) A marosvásárhelyi Ítélőtábla csütörtökön tartotta alakuló teljes ülését, amelyen az igazságügyminiszter képviseletében Antal István dr. igazságügyminisztériumi államtitkár is megjelent Az ünnepélyes alakuló ülésen teljes számban résztvettek az egyházi, katonai és polgári hatóságok vezetői is gróf Tholdalaghy Mihály főispánnal az élen. Ünnepi teljes ülés a marosvásárhelyi ítélőtáblán Az alakuló teljes ülést dr. Szabomrr Béla ítélőtáblás elnök nyitotta meg. Megemlékezett arról, hogy a marosvásárhelyi ítélőtábla működése évszázadra nyúlik vissza. Az utolsó választott ítélőtábla 1848. évbeli elnöke vargyasi Dániai Ferenc volt, míg az 1918- évi tragédiát dr. Papp Farkas élte át ebben a tisztségében. Megemlékezett ezután dr. Szobonya Béla ítélőtáblás elnök arról, hogy ezelőtt 89 évvel Marosvásárhelyen az ítélőtáblán kezdte az igazságszolgáltatásban, amelynek rajongó szolgája lett. A továbbiakban vázolta azokat a szenvedéseket amelyeket Marosvásárhely és vele az Ítélőtábla is a 22 évi idegen megszállás alatt elviselni kényszerült. Ezután dr. György József az ügyészi kar nevében mondott beszédében rámutatott arra, hogy 1919 március idusán a bevonuló románok száműzték erről a helyről a magyar igazságot. Huszonhét esztendőn át — mondotta — a „ki ad érte többet“ volt a jelszó az idegen hódítók számára az igazságszolgáltatás terén is. A vásári zaj, az igazságszolgáltatás megszentségtelenítése, hála a gondviselésnek, most megszűnt és annál nagyobb az örömünk, hogy a magyar igazságnak ezt a hajlékát ismét megszentelhetjük. A főügyész szavai után Antal István, dr. igazságügyminisztériumi államtitkár emelkedett szólásra. Antal István dr. államtitkár beszéde Antal Istváni dr. államtitkár, mint az igazságügyminiszter képviselője, meleg szavaikkal köszöntötte a 22 esztendős kényszerű szünetelés után az ősi hagyományok nyomán új életre induló marosvásárhelyi Ítélőtáblát. — Az igazságszolgáltatásnak ezen az oltárán — mondotta többi között —, amelyet most áhitatos lélekkel állunk körül, több mint két évtizeden keresztül, nem a mi igazságunk áldozati tüze lobogott, azt a tüzet, amely több mint két évtizeden keresztül e falak között parázslott, nem az igazság eszméjének egyetlen és kizárólagos éltetőe lenne, az erkölcsi törvény tartotta életben, hanem egyes egyedül a tényleges erő, amelyről pedig tudva van, hogy önmagában, jog nélkül és erkölcsi alap nélkül sem erő, hanem puszt erőszak és meztelen önkény, amely magától omlik össze az igazság szellőjének első fuvallatára. A haza bölcse, az első magyar igazságügyminiszter mondotta: „El lehet ugyan gonoszsággal és alacsony eszközök által az igaz ügyet nyomni egy időre, de végre mégis feltámad az igazság hatalmas erőivel és elnyomóit rettentően megbünteti . Itt nem történt egyéb az elmúlt esztendő felejthetetlen szeptemberében, mint Deák Ferenc e próféciájának végzetszerű beteljesedése s mi ma, amikor itt a székelység ősi fővárosában ismét meggyújtjuk a magyar jog oltárán a magyar igazság messze világító szörétnekét, voltaképpen örök és változatlan isteni és természeti törvényeknek — a jogon, az igazságon és az erkölcsi renden erőszakot elkövetni nem engedő és nem tűrő isteni és természeti törvényeknek vagyunk egysszerű és alázatos végrehajtói. — Az a bírói tevékenység — mondotta az államtitkár —, amelyet az újonnan megszervezett bíróságok ezen a területen a marosvásárhelyi Ítélőtábla vezetésével kifejteni fognak, nem lesz könnyű munka, ellenkezően igen nehéz és felelősségteljes, kötelességerjesítés vár az itteni bíróságokra. A mienktől idegen jogi szemlélet által szabályozottéletviszonyokat kell átvezetni annak a jogi szemléletnek a világába, amelyet az ősi magyar jogigenii is reprezentál, még pedig sokszor olyan körülmények között, amidőn még a megfelelő jogszabályok vagy egyáltalán nem, avagy pedig igen hézagosan állnak rendelkezésre. Nagy nehézséget jelent az is, hogy vannak egyes jogterületek, ahol még az idegen megszálló hatalom jogrendszere érvényesül, a másikon pedig már egészen vagy részben a mieink, ismét másik jogterület most kerül az átmenet állapotába. Annak a bírónak, aki itt nem akar eltévedni, tisztán akar látni, ismernie kell a régi haza jogát, a volt megszálló jogát, a régi haza új jogrendszerét, de nem kevésbbé az átmeneti jogszabályokat. Az igazságügyi kormányzat mindent elkövet, hogy a jogegyesítés kívánatos miamfeája minél kevesebb átmeneti zökkenővel, minél simábban haladjon, előre, de hangsúlyozni kell, hogy e munkájánál a jogegységesítés alaki követelményei fölött elsőbbrendű érdeknek tartja az itteni sajátos életviszonyok kialakult rendjének kellő ok nélküli meg nem bolygatását. A jogegyesítés munkája tehát semmiesetre sem fog mereven és mechanikusan keresztülvitetni, ellenkezően szerves folyamat lesz, amely nagy körülteremtéssel alkalmazkodik a viszonyok követelte szükségletekhez. Csak természetesen türelmet és jóakaratot, kell kérnem: egyik napról a másikra nem tudunk megoldani minden problémát, de kölcsönös bizalommal, megértéssel és jóakaratú együttműködéssel mihamarabb le fogjuk küzdeni az összes nehézségeket. — Nem kicsinyítem le a nehézségeket, de nem is becsülöm túl azokat, főként azért nem, mert tudom, hogy az az előálló bonyolult jogesetek rengetegében itélőbirót helyes irányban fogja vezetni, belülről a józan birói tataidő delejtüje, kívülről pedig serkenteni az a bizalom, amely a társadalom és a közvélemény minden oldaláról a bíróságok felé árad ? ez a bíróságok felé sugárzó feltétel nélküli bizalom, amely a csonka hazában legsúlyosabb elesettségeink korszakában is érintetlenül csillogott, egyike a leghatalmasabb államfenntartó és társadalomösszefogó erőknek. A marosvásárhelyi ítélőtábla évszázadok óta a Székelyföld egyik felsőbírósága, egyike Európa egyik legrégibb, legértékesebb tradíciókkal rendelkező bírói intézményeinek. Páratlan történelmi múltja van, de jövője is van, amely e múlthoz minden tekintetben méltó lesz. Legalább is rajtunk áll, hogy méltó legyen. Magyarország történelmi szerepe évszázadokon keresztül a védőbástya szerepe volt a nyugati kultúra védelmében s ez ma is így van. A Székelyföld viszont Magyarország védőbástyája s ezt nagyon jól tudták azok a nagy erdélyi fejedelmek, akik hazájuk függetlenségét nemcsak e földért magáért, de a Királyhágón tuli részek és népek szabadságáért is védelmezték. A Székelyföld e rendeltetése ma sem változott s e kis ország népének ma is minden pillanatban készen kell állnia saját szabadsága, szűkebb hazája, függetlensége és az egész magyar föld önálló léte védelmében. A veszedelmek ma sem múltak el, állandó lelki és fizikai készenlét állapotában kell lennünk, szívünkben fenntartani a tettrekészség elhatározását, kezünkben viszont kemény marokkal szorítani a fegyvert. Fegyverünk kétfajta van: az a dicsőséges magyar kard, amelyet a magyar honvéd tart kezében és a jognak és a törvénynek az a lángpallosa, amely SSBZSÍlg&m ff Saegar bíró igazságot tesz. A® igazság adja a kardnak az erkölcsi jogosultságot, a kard adja az igazságnak az erőt és a hatalmat s mindketten adják az országnak és a népnek a legbiztosabb támaszt: az igazság eszméjének boltozatán nyugvó szilárd és megrendíthetetlen államhatalmat. Antal István dr. igazságügyi államtitkár nagy hatás megnyilatkozása mellett fejezte be nagy szabású beszédét. Az államtitkár nagy tetszéssel fogadott beszéde után Jaross Béla pápai prelátus a római katolikus egyház nevében, Farkas Jenő esperes a református és az unitárius egyházak nevében, dr. Kálnoki Bedő Sándor, a román megszállás előtti ügyvédi kamara elnöke, valamint Dúka Tibor dr. a négy székely vármegye négy ügyvédi kamarájának nevében üdvözölték a birói és ügyészi kart.. Ezután gróf Tholdalaghy Mihály főispán emelkedett szólásra. — Az erdélyi léleknek — mondotta többek között — három alapvető eszménye van: az erkölcs, az emberiesség és a nemzeti gondolat. Hűség a családhoz, a munkához, hűség a földhöz, az igazsághoz és a nemzeti hagyományokhoz. Az Ítélőtábla teljes alakuló ülése dr. Szobonya Béla elnök zárószavaival ért véget. Utána a Központi szállóban közebéd volt, amelyen Szobonya Béla dr. mondott pohárköszöntőt a Kormányzó Úr Őfőméltóságára és az igazságügyminiszter képviseletében megjelent Antal István dr. igazságügyminisztériumi államtitkárra. Vékás Lajos dr. kolozsvári táblai elnök eskütételének mai ünnepi rendje Dr. Vékás Lajos a kolozsvári kir. ítélőtábla újonnan kinevezett elnöke ma, pénteken. 1941 január 17-én foglalja el hivatali székét és teszi le hivatali esküjét a kolozsvári kir. ítélőtábla ünnepélyes teljes ülésének keretében. Az ünnepélyes teljes ülésnek nem is lesz más tárgya, mint az ítélőtáblás elnök hivatalba való beiktatása. Eredetileg úgy volt, hogy az igazságügyminiszter személyesen vesz részt ezen a jelentőségteljes ünnepségen, azonban váratlanul Németországba kellett utaznia, és így képviseletével dr. Antal István államtitkárt és dr. Lutitszky Jenő miniszteri osztályfőnököt, elnöki osztályának vezetőjét bízta meg’ 16-án este 11 órakor érkeztek Kolozsvárra dr. Ágh János miniszteri osztálytanácsos kíséretében Marosvásárhelyről. Az ünnepélyes teljes ülés — melyről részletesen be fogunk számolni, — ma délelőtt 10 órakor kezdődik. Úgy tudjuk, hogy dr. Antal István államtitkár, úgy ezen az ülésen, mint az azt követő diszebéden fel fog szólalni. Az ünnepélyes teljes ülésre és az azt követő disz,ebédre az összes közéleti előkelőségek, a hivatalok vezetői és politikai egyéniségek is meghívást nyertek- Az ünnepség után díszebéd lesz. CAPITOL is páratlan sikerre való tekintettel vasárnap délelőtt 11 órakor is vetíti DAMPISTA legnagyobb magyar filmalkotást. — Játszák ? Járőr, Simor, Lukács, tompa Puff.— Jegyelővétel: minden d. e. sI—1 óráig. — Rendes helyárakkal!!! LONDONI ..HANGÚT,ATKÉP“. Az angol fővárosban a háború miatt már hosszabb idő óta szünetel mindenfajta színházi és varieté-előadás. A kenyörtelenné vált színészeket, színésznőket, és zenészeket most abból a célból szerződtették, hogy játékukkal és zenéjükkel a földalatti óvóhelyek unalmát és rossz hangulatát elűzzék, így «sórakosnak Londonban 1941 telén — a föld alatt . . . MIT ÍRNAK A BUDAPESTI LAPOK? ANEMZETI ÚJSÁG“ Írja: „Gróf Telesd Pál miniszterelnök ismételten reámutatott már arra vasárnap miskolci beszédében , hangsúlyozta, hogy a társadalmat reá fog nevelni a megnagyobbodott feladatokra. A társadalomnevelés eredményességének előfeltétele kétségtelenül megfelelő estréteg teremtése. Alkalma.A vezető rétegre van ugyanis szükség ahhoz hogy a társadalom mélyen, szántó megszervezésének nagyfontosságú feladata végbe mehessen. Itt természetesen nem régi, rossz értelemben vett politikai ,beszervezésre“, hanem «ellemi és gazdasági — a legmodernebb szavanzereteken alapuló »— megszerveződésre gondol,unk, amint hogy ez alatt, sem a nyers hatalom, a születés vagy a vagyon, hanem a szellemi és szakképzettség arisztokráciáját értjük, annak a rétegnek « kialakítását és megerősítését amely egyedül lehet alkalmaz a társadalom, nevelés feladatának elvégzésére.“ A ,,FÜGGETLENSÉG“ írja: ,,A magyar filmgyártás ma már közvetlenül a német és az olasz filmgyártás után következik. A környező államokban a magyar filmé az elsőség és egymás után kezdi meghódítaná a nyugati országok piacait is. A magyar kultúra céltudatosan felfelé törő fölényét biztosítja ez a siker, mert hiszen a kétszázadik magyar film megjelenése nemcsak a statisztika szempontjából imponáló, hanem egyben azt is jelenti, hogy filmjeink sikerének útja nem csak idehaza, hanem a külföldön ie biztosítva van. A „MAI NAP“ írja: „Engedtessék meg nekünk! hogy őszinte csodálkozással vegyünk tudomást arról a mindeddig meg nem cáfolt hírről, amely szerint „A magyar művészetkért“ jelszavának jegyében rendezett nagy kiállításon összesen tíz — írjad és mondjad tiz — kép talált vevőre a nagyközönség részéről. Az intézmények vásároltak, különböző akciók is megtették a magokét, a „privát vevők“ azonban, akiktől végeredményben az efajta kiállítások igazi sikere függ, távollétükkel tündököltek. Tudomásul kell vennünk, hogy mindössze tizen nyúltak a zsebükbe távozás előtt, mindössze itt tartotta szükségesnek, hogy bizonyára felesleges pengőiből néhányat művészetre áldozzon. Rosszul mondtuk, hogy áldozzon, hiszen ellenértéket is kapott volna a pénzéért, méghozzá választása szerint ellenértéket, mert a kiállításon ez alkalommal képviselve volt a magyar művészetnek úgyszólván minden Iránya, a legkonservatvabbtól a legmodernebbig.“