Keleti Ujság, 1941. június (24. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-01 / 124. szám

Vasárnap 1941. j­únius 1. X.­. PeruÁKZ X? 3”d.\P£C? V z*nhn .... • PÜNKÖSDI FÉNYBEN Írta: NYIRŐ JÓZSEF Egy esztendővel ezelőtt még a ránk fekevő gyűlölet és elnyomatás erősza­kától megbénítva a teljes kiszolgál­tatottság igazságtalan és megalázó helyzetében az erdélyi magyar életért, fennmaradásunkért, a jövendőnkért aggódás külső és belső kínjai közt a lehetetlent is megkísérlő találék­ony­­sággal kerestük a módját, hogyan lehetne a pünkösdben rejlő erőt és biztatást, hitet és magyar reménysé­get eljuttatni véreinkhez, lelket köl­csönözni a további kitartáshoz és az újabb terhek és szenvedések elviselé­séhez. Amikor pedig a cikk elkészült, nem a fenyegető megtorlások, had­­bírósági és más eljárások, a folyto­nosan fenyegető börtönök és kínzások gyötrelmeitől féltünk, hanem azt tes­tük aggódva, ha várjon célt értünk­­­, a szavak, mondatok, képek, idéze­tek mögé rejtett lélek-küldemény el­jutott-e minden magyarhoz. Kérdez­ni nem kérdezhettünk, szólni nem szólhattunk, de kimentünk az uccákra és az arcokról lestük, vájjon kitüzese­­dett-e rajtuk a pünkösdi lélek, az újabb elszántságot, a cselekedeteket figyeltük és boldogok voltunk, ami­kor egy-egy szemvillanásban, vag­yi titkos kézszorításban viszont láttuk, megtaláltuk azt, amit írtunk. H­uszonkét­szer kellett így megír­nunk azt a pünkösdi­ cikket. Huszon­­kétszer álmodtunk arról a pillanatról, — amelynek el kell jönnie, — amikor végre szabadon, újra magyarul, a kényszerek és erőszak bilincseit le­dobva, boldogan, megint emberi mél­, jósággal, fennhangon köszönthetjük ezt a napot, a Szentlélek eljövetelét. Hányszor elgondoltuk, hogy mit fo­gunk majd­­ mi, ha a drága pilla­nat bekövetkezik! Lelkünk kitárult, agyunkban menyország fénylet, egész valónk dalolt, nyelvünkön tüzes sza­vak égtek és szellemünk világokat szárnyalt át, s a legnagyobb kin és gyötrelem éppen az volt, hogy ez az énünk nem ölthetett testet máig. Ma pedig? Ma pedig, mikor be kellene válta­nunk régi fogadalmunkat és formába, önthetnők mindazt, amire huszonkét esztendőn keresztül vágytunk és a Szentlelket boldogan és büszkén nyújthatnák át az ige kezével egy­másnak; — egyszerre megha­tottan ismerjük fel a csodát, amely két év­tizeden át történt velünk, hogy a szent lélek tulajdonképpen mindig bennünk volt és bennünk van ma is. DH rejtőzött az életünkben, megnyil­vánult cselekedeteinkben, fenntartott és megtartott nehéz napjainkban, nem engedte, hogy elessünk és sem a galamb­kép el nem­ halványult ben­nünk, sem a tüzes nyelvek ki nem aludtak. A mai ünnepen csak az a változás, hogy nem kell önmagunkba és házunkba rejtőzve remegnünk, ha­nem kitárhatjuk ajtóinkat és a tere­ken is fennhangon hirdethetjük újabb eljövetelét. Hazatérésünk első nagy pünkösdjén azonban nyilvánvalóvá lett annak a felismerése is, hogy erre a nemzet­­megmentő lélekre továbbra is pótol­hatatlan nagy szüksége van édes ha­zánknak, további nemzetm­egtartó és nemzetépítő feladatainak megoldásá­nál. Az az új erdélyi magyar és em­ber, akivé általa lettünk, a maga tisz­­tultságával és keserves áron szerzett világlátásával, tapasztalataival és jövőbe­ látásával már nem esik az egységes magyar haza fia és erőmé­gi, hanem felelős hordozója, munkája és lényeges alkotó eleme is a kiala­kuló új világrendben a tőlünk többé el nem vehető, örök magyar történel­mi jogoknak és ország­építésnek. Ma tehát, még tisztultabban, még in­tenzívebben kell sugároznia belőlünk a pünkösdi fénynek és ami eddig bennünk hatása aku­t hit, bizalom és reménység volt, most a teljesülés szentséges valóságának örömén túl teremtő és alkotó erővé kell válnia, a reánk váró nagy munka és magyar hivatás teljesítésének elvégzésére, mert ne feledjük, hogy ha az erdélyi magyarságnak egy része haza is tért, ezzel nem szűnt meg sem őnálló sze­repe, sem az egész Erdélyért való tör­ténelmi hivatása és felelőssége. Ha pedig ennek eleget ak­arunk tenni, az új lehetőségek megnyíltával még je­lentősebb és elmulaszthatatlanabb kötelességek várnak ránk, mint ed­dig■ Ha a múltakban áldozatokat hoz­tunk, mi még többet vállaljunk az ál­dozathozatalból, amely minden ma­gyarért való legyen. Mi még csak alig gyógyult, része vagyunk az erő­szakosan szétszakított testnek, akinek még a gondolatra is vigyáznunk kell, hogy a még történelmi, igazságszol­gáltatásra váró haza és nemzetegy­ség kiharcolásához méltóak és erősek kivessünk. Ez most már a mi felada­tunk is és elsősorban a mi felada­tunk. Fokozottan kell azért őrköd­nünk a megtartó lélek tisztasága és igazsága fölött és nem szabad meg­engednünk, hogy kicsinyes, önző ér­dekek, egyéni törekvések apró bűnei vagy az élettörtetés vak és csak ma­gát néző szempontjai megbénítsák sorainkat, gyengítsenek és a magunk marcangolja sebeken keresztül egy nemzet vérezzék el. Xij világ vajúdik körülöttünk vérben és tűzben, amely csak az arra méltóakra virrasztja fe napját, áldását, de szigorúan ital a méltatlanok fölött. Ma tehát még mohóbban kell ráta­padnunk egész lényünkkel a pünkösdi erőforrásra, még távolabbra, egy egész nemzet jövőjét rejtő titkok fáty­la mögé kell belátnunk a pünkösdi fénynél és még tökéletesebb emberré kell lennünk, hogy az így megismert feladatokat és kötelességeket teljesít­hessük is. Az apostolok napja tegyen apostol­lá minden magyart örök igazságunk­nak és jogainknak, ne csak hirdetésé­ben, hanem mielőbb valósággá­ tételé­ben is, hogy beteljesedjék az ige, amely huszonkét esztendőn keresztül fenntartott é­s megtartott bennünket, szegény erdélyi magyarokat. Végre mi is tüzes nyelvekké és erősséggé lehettünk azok számára is, akik súlyos sorsukban életük minden pillanatáért szörnyű árat fizetve vár­ják a tüzes nyelvek csodáját, hitét és erősségét. Rajtunk múlik, hogy ne várjanak hiába. Ára 16 miéi Rómába utazik Bárdoss? miniszterelnök BUDAPEST, májuts 31. (MTI.) VI ■ ért Bárdossy László m.­lt­r. minis­zterel­nök és külügyminiszter az olasz kirá­lyi kormány látogatására hétfőn, június 2.-án este feleségével együtt Róm­ába utazik. Kíséretében lesznek Ghitzy Jenő, Bartheldy Tibor és Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszterek, továbbá Ujpé­­tery Imre követség­ titkár. Amint emlékeztes, Bérdéesy I­zsusénak mi­­niszterelnökké való kinevezése után első útja Berlinbe vez.. lett. A magyar miniszterelnök ekkor Hitler vezért és kancellárt, Ribbel Strop birodalmi külügyminisztert, valamint a biro­­dalom­ kormány többi tagját látogatta meg s velük a két baráti államot közvetlenül dakló k­érdései­ről tanácskozott. Bárdossy miniszterelnök második külföld Útja most­ a baráti Olaszország fővárosába, Rómába visz. Római tartózkodása alatt talál­kozik és tanácskozik a Ducéval, Ciano gróf külügyminiszterrel és az olasz kormány többi tagjával. Ez a látottak újabb bizonyítika a válto­zat­lanul szoros és szívélyes kapcsolatoknak és annak a ’jelentős Szerepnek, amelyet a meg­­nagyobodott Magyarország a tengely oldalán és az uj Európában betölt. Az egész magyar nemzet magetegedésnel és rokonszenvvel néz Bárd­ossy minenteszinek római utánába élé­s útjára a baráti olasz nem­­­zet iránt érzett mesest szeretettel kíséri. Minden pillanatban várható a krétai angol csapatok fegyverletétele Az angolok újra konobálták Sfax luniori francia kikötőt é­s romági légi­­alaégjogait sorozatosan megsértették maz angolok Hadiállapotot léptettek életbe egy amerikai erődben A krétai harcok befejezéshez köze­lednek. A német véderő főparancsnok­sága jelenti, hogy az előrenyomuló né­met és a keleti oldalon partraszállott olasz csapatok egyesülése már csak rövid idő kérdése. A brit és görög ka­tonák halászhajókon menekülnek a tengerre és ott angol hadihajókra vár­nak. Hogy azok tovább szállítsák őket. Churchill a angol képviselőházban még május 22-én is azt mondotta, hogy a Krétáért fo£p» «suta ,egyike a Weborn legfontosabb küzdelmeinek s kimenetele döntő lesz a fölköziten­ge­ri m­akjja kérdésében. Churchill ma valószínűleg azt kívánja, hogy bár so­ha se ejtette volna ki ezeket a szava­kat. Az angolok Krétán elszenvedték a bábom egyik legérzékenyebb vere­ségét. Amint Zürichből jelentik, az angol főhadiszállás is elismert hogy a kré­tai helyzet számukra nagyon válságos. A görög és brit haderők megvert ré­szei aligha kerülhetik el a fegyverle­tételt. Az utak tele vannak elpusztított tankokkal, összetört motorok, jármű­vek roncsaival. A sziget déli partján az angol, ausztráliai és újzélandi csa­patok torlódnak és várják a menekü­lési lehetőségeket. Az angolok újabb ,bi­róságos vásasavonülést" készítenek elő és a végső elepálist a görögökre bízzák. Az a tény, hogy az ola­sok hajókon nagyszámú csapatokat tudtak Krétá­ra szállítani, bizonyítja, hogy a Föld­közi tenger keleti rész­ében a brit hajó­had nincs túlsúlyban. Az olasz hajók áttörték a Kréta körüli brit hajózárt. Mint a Német Távirati Iroda jelenti, brit katonák a krétai harc során né­met egyenruhák és felségjelek felhasz­nálásával több ízben a legsúlyosabban megsértették a nemzetközi jogot. A sziget nyugati szakaszán előnyomuló egyik német csapat parancsnoka a kö­vetkezőket jelentette ki: Az előttünk fekvő magaslaton meg­pillantottunk egy férfit német ejtőer­nyős egyenruhában. A férfi horogke­resztes zászlóval integetett s igy hit­­ték, hogy a német katonák már meg­szállták ezt a magaslatid. Felrohan­tunk a hegyre, hirtelen azonban gyil­kos tüzet kaptunk, amely kioltotta leg­több bajtársam életét. Ekkor gúnyos nevetéssel egy csoport angol katona tűnt fel, köztük a német egyenruhába öltözött is. A ruhát nyilván német fo­golytól vette el. Jó­magam csak úgy menekültem el, hogy halottnak tetet­tem magam s mindaddig fekve ma­radtam, amíg az angolok el nem vo­­nlnak. 104 Anglia Irakon áll bosszút Anglia a krétai vereséget azzal igyek­szik ellensúlyozni, hogy fokozza ká­madását Irakban­ Meg nem er­őestet­t hír szerint a brit csapatok Bassorából jövet észak felé nyomulnak előre és megtámadták a Bagdadtól mintegy 30 kilométerre fekvő Khasa Lagutat. Bag­dadtól északnyugatra Kadaimian kör­nyékén az iraki csapatok nehéz védeke­ző harcban állnak erős angol páncélos erőkkel. Habbaniya brit helyőrségét a Transzjordániából odaszállított nagy csapatok had­i­a­nyagszá­ll­­­tmán­yokkal lényegesen megerősítették. Hasid Al iraki min­iszter­elnök és ve­zérkari főnöke Iránba utazott. Eltávozá­sa miatt állambiztonsági bizottságot létesítettek és ez újonnan kinevezett kormányzóval irányítja az ország ügyet. A bizottság felhívást intézett a lakossághoz, hogy őrizze meg nyugal­mát. Bagdad város élére katonai kor­mányzót neveztek ki. Széleskörű intéz­kedéseket tettek a rend és nyugalom megóvására. A kölönce kormányzó azonnali hatállyal elbocsátotta az iraki posta­ táviró-vasút és villamosmű­vek minden angol alkalmazottját. Az iraki hivatalos jelentés­e után hogy a csapatok a bagdadi védelmi vo-

Next