Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-05 / 151. szám

NÉMET BÚVÁRHAJÓ ÉS NÉMET CIRKÁLÓ TALÁLKOZÁSA Afrika nyugati part­jainak közelében Galícia területén előre a magyar honvédek A maff teév utolsó napjában egyre sűrűbbek if­tek azok a minősíthetetlen határsértések, melyeket szovjet, repülőgépek követtek el Magyarországgal szemben. Betetőzte ezeket a lövöldözés, amelyekre a magyar-orosz határon élő szovjet csapatok ragadtatták el magukat. Természetes, hogy Magyarország nem tűrhette tovább ezeket a sorozatos kihívásokat és a m. kir. honvédség nyomban hozzálátott a ki-­hrívások megtorlásához és a határvidék béké­jének helyreállításához. Szombaton, június 28-á­n reggel egy ma­gyar honvéd­járőr meglepetésszerűen rajta­ütött a Vereckei-hágón álló szovjet laktanyán , rövidesen feltűzte arra a magyar lobogót. •Nyomban utána tovább sietett a­ Verecked­­■hágó lengyel oldalár, az első túloldali község, Ji Klimice felé. Nyomon követték ezt az előre*­­törést a járőr mögött felsorakozott honvéd­­iatelékek. Délelőtt 10 órára már 4,5 kilométerre elő­renyomultak a felderítő járőrök és jelentették, hogy a Klink­ee felé vezető út­ szabad. Oro­szok már­ alig­­mutatkoztak s láthatóan meg­kezdték a visszavonulást ezen a szakaszon. Az út azonban járművekkel egyelőre még nem használható, mert tele van tányéra­knákkal, éppen úgy, mint a közeli erdők és rétek egész területe. A jelentés beérkezése után, erősebb harci alakulat védelme alatt, utászok indultak út­nak, hogy azt­ megtisztítsák az oroszok által­­lerakott tányéraknáiktól. Megindító pillanat volt, amikor eltávolították a Vere­ckei-hágó közepén álló uttol-­ aszókat, drótakadályokat és spanyol lovasokat. Mindenki érezte, hogy ezeknek az első akadályoknak elhárítása, tör­ténelmi­ jelentőségű pillanat. De öröm, büszkeség és az erő érzése töltött el mindnyájunkat annak láttára is, milyen gyorsan, mindenre kiterjedő gondossággal és szakszerűen végezték el derék utászaink az út megtisztításá* Hosszú esztendők gondos, gyakori”... kiképzése mutatkozott meg ebben a pompás munkában. Délután 2 ■ óraikor már befutott a Vereckei-hágóra az újabb jelen­tés: az út Klimiec felé járható. Röviddel utóbb a messze elől haladó járőr benyomult Klimin községbe. Harcra már nem­ kerül sor.. A szétszórtan, épült kis lengyel köz­ségben nem mutatkozott élőlény. Gyors ütemben húztunk az elől haladó jár­őr után. A falu közepén, egy magaslaton, kétemele­tes faépü­let mered az égnek, a körülöttünk­­fekvő alacsony zsúpfedeles házak felett. Ezek voltak a szovjet határőrség épületei. Az egyikben mintegy 200 főnyi határőr legény­ség tanyázott, a másik nyilvánvalóan a tiszti épület volt. Az első benyomás, ami úrrá lesz rajtunk, az undor. A szovjet laktanyák való­sággal ontják a bűzt. Az udvaunkon állat, hulladék és szemet bűzlik mocskos szalmával kevertek, a laktanya bejárójában egész halom sós-hering rothad, amely a legénység állandó tápláléka volt a szovjet hadseregben. A tiszti épület valamivel rangosabb. Annak­idején még a lengyelek építették. Az eredeti­leg parkettával borított szobák hónapok óta tisztikatlanok lehettek. A hallból az emeletre vezető keményfalépcsők szinte csúszósak a mocsoktól. A hallban álló karosszékekről ré­­ges-régen lehúzhatták a bőrt s az emeleten lévő fürdőszobát aligha használhatták für­désre a legutolsó­­esztendőben. A tiszti szobák padlóján egész barom szétszórt, füzetes pony­varegény címlapjukon ei­ilbetu­s címmel és a szovjetcsill­aggal. Mialatt a laktanyákat felkutatjuk, várat­lanul lövöldözés támadt a közelben. A néhány órával ezelőtt visszavonult szovjet őrség utó­­végre alkalmas helyről megnyitotta a tüzet a honvéd járőrök ellen. Rövidesen mind a két­­ oldalról tűzharc in­dul meg. Mintegy 20 percig tart a tűz, majd a közeli erdőben lappangó s a tűz méretéében megílélhetően túlsúlyban lévő szovjet osztag meghátrál és abbahagyja a tüzet. Egy-egy pil­­la­natra, látjuk is, amint néhány sebesültet tá­mogatva, visszafelé surrannak az erdőben. A köz­ben beérkezett további honvédosztagok nyomban üldözőbe veszik a szovjet katonákat, de azok már árkon-bokron túl vannak. Két se­besültjü­ket egy tomporlövrvel és e­gy árv­övéses vörös katonát — a falu északi ki­­járójánál lévő szegényes viskóban találja meg a falut, végigkutató portyázó szakasz. A felderítő járőrök már Klimiecen túl ereszkedtek alá, a Vereckei-hágóról­­ egyre több és nagyobb honvédosztag követi őket. Ütemes menettel kígyóznak le menetoszlopan­k a régi Galícia, területére. Önkéntelenül eszünk­be jut, hogy ez az út régi n magyar hősök útja. Ezen vezette fel Árpád vezér a honfoglaló magyarok főoszlopát, ezen az útón jött l­e lelkes kis csapatával, Klimiceben töltött éj­szakája után II. Rákóczi Ferenc, hogy sza­badságot hozzon nemzetének s ennek az útnak mentén harcoltak legendás bátorsággal a vi­lágháború magyar katonái, hogy utóbb ugyan­ezen az út­on nyomuljan­ak előre diadalma­s oroszverő harcaikban. Lassan elborul az idő. Hús, fenyőillatú fu­vallat ereszkedik alá a Vereckei-hágón, a fél­retett sorompóin magaslatról. Magyar honvédek vonulnak újra a hősök útján" Este 8 óra van. .­Most érkezik be Klimiecre az előnyomuló hon­véd dandár főcsapatának éle... Vásárhelyi János püspök vizitációja a széki egyházmegyében Kolozsvár, július 4. Június 28-ika és július elseje között fejezte be Vásárhelyi János er­délyi püspök azt a generális vizitációt, ame­lyet az elmúlt évben­­ még a román uralom alatt kezdett meg a Szolnok-Doboka megye területén lévő széki egyházmegyében. A püs­pök kíséretében voltak Tavaszy Sándor dr. pü­spökhelyettes és Kádár Géza generális di­rektor, valamint Gr.­­Foss Albert, az egyház­megye gondnoka. A vizitáció a Szolnok-Doboka megye észak­keleti részén fekvő, erős,magyar többségű falvakat ejtett útba ,s így mintegy kiegészí­tője és ellenpárja volt ez „egy­­héttel ezelőtt tartott szórványkörútnak. • A meglátogatott egyházközségek névsora: Árpástó, Magyar­­décse, Bálványosváralja, Szen­tmargitta és Szásznyires. Ősi magyar település ez a vidék, a falvak egy része elrejtve hegyek között — s talán ez a körülmény magyarázza azt, hogy itt nem pusztult ki a magyarság, sőt régi mű­emlékei, árpádkori templomai (Szásznyires, Bálvá­nyosváralja) is megmaradhattak. A püspöki látogatás nem annyira a könyvek vizsgálata, mint inkább a falvak, a gyüleke­zetek lelkével való találkozás volt. Istentisz­teleten kívül mindenütt találkozott a vizitáció a presbitériumokkal is s külön presbiteri ház­községi kötelességek és munkák elvégzésére. De maga a k­l egész gyülekezet is hallhatta, az istentisztelet után összesereglettem, a templom­ban az egyház püspökének buzdítását és in­téseit. Minden gyülekezetben külön istentisz­telet volt a gyermekek számára, akiknek fel­­készültségét a vizitáció tagjai meg is vizs­gálták. Kiemelkedő eseménye volt a körútnak a magyardécsei református elemi iskola felszen­telése. Az iskolát (négy taneros, gyönyörű, egyemeletes épület) 1936 óta építi a magyar­­décsei gyülekezet hatalmas áldozatok árán. Az­ iskolaszenteléssel kapcsolatosan Erdély fiatal írói ünnepi, irodalmi délutánt rendeztek a magyardécsei templomban. A püspöki vizi­­táció tagjai meglátogatták az egytemi önkén­tes nőipmunka­szolgálat magyardécsei munka­­táborát is. A püspöki vizitáció tagjait a helyi közigazgatás vezetői nagy szolgálatkészséggel kísérték el útjukon, a falvak népe pedig min­denütt kitörő örömmel fogadja a főpásztort és kíséretét. Mi lesz a világ búzájával? Amerika nem tudja mit Berlin, július 4. „Europa Sonderdienst“. Az amerikai sajtó az utóbbi napokban ismé­telten foglalkozott azzal a jelentéssel, amely szerint küszöbön áll az amerikai búzablokk megalapítása. Ez a blokk előreláthatólag az amerikai kontinens három nagy búzatermelő államát, az USA-t, Kanadát és Argentínáit kapcsolná össze. Nem első ízben történik, hogy az Egyesült Államok igyekeznek a dél­­amerikai államok gazdasági vezetésére vonat­kozó törekvéseiket hasonló karteltervekbe öl­töztetni. Ilyen szándék annál is inkább rokon­szenves fogadtatásra talál Washingtonban, mert remélik, hogy ezen az üzleten a válság­ban levő amerikai gazdaság szép összegeket kereshet. Így volt ez a tervbe vett nemzetközi gya­pot­egyezménnyel is, amely az igyekvő dél­amerikai termelőt arra kötelezte volna, hogy gyapottermő területeit az amerikai termelés­­javára kontingentálja. Washingtonban elég jószívűeik voltak annak idején ahhoz, hogy ki­jelentsék : adott esetben óhajaiknak legszi­gorúbb verseny­intézkedésekkel is érvényt tudnak majd szerezni. A most tervezett­ buza Mokknarc azonos el-­­ gondolás az alapja, azzal a különbséggel, hogy ez a blokk már nemcsak az amerikai kezdjen gabonafeleslegével szárazföld három, legnagyobb gabonatermelő államát foglalná magában, hanem Oroszor­szág kivételével az egész világot. A világpia­cot évenként túlnyomó mértékben búzával el­látó „Big Four“ élén Ausztrália mellett Ka­nada, az USA és Argetínia állanak. Ezek az államok az utolsó békeévben a világkivitel több mint háromnegyed részét bonyolították le. Akkor még kereken 16 millió tonna búza for­gott míg a világkereskedelemben — ez a mennyiség azonban a tengerentúli összekötő vonalak elvágása következtében meglehetősen megkisebbedett. A kivitel elvesztése legérzé­kenyebben Argentínát érintette. Ez év első negyedének külkereskedelmi adatai bizonyít­ják, hogy mily­en jelentékenyen rosszabbodott a mérleg a búza- és tengeri hajórakományok kimaradása miatt. Az eladás csökkenésének oka azonban nem­csak a háború. Argentína, az európai búza­termelő területek állandó növekedése folytán egyre szőkébbnek bizonyuló világpiacon már 1938 óta erős árharcban áll az Egyesült Ál­lamokkal. Az 1936—­37-es évben Amerika már búza behozatalra szorult, mert kis belő­­termelésre mit. Így tehát kiviteli vevőinek ki­szolgálását konkurrens államosena kellett bíz­i nia. Ehhez járult még a belső szubvenciós po­litika is, amely annyira megdrágította a bod­­aárakat, hogy azok teljesen versenyképtele­nekké váltak a világpiacon. Amerika ekkor prémiumokat ígért az exportőröknek és dum­ping intézkedéseket foganatosított, hogy ne maradjon le a világpiacról, arról az ideoló­giai harcról nem is beszélve, amelyet Cloose­­velt és Hull a tekintélyuralmi államok „sza­bad világpiac aláásásának“ minősített terve ellen küzdött. Az Egyesült Államok — mint már eddig annyiszor — ezúttal is tisztán cél­szerűségi okokból űztek politikát. . . Ezt a tényt, felismerték, nemsokára Argen­tínában is. A javasolt buzablokkal kapcsola­tosan megjegyzik Buenos Airesben, hogy ép­pen az Egyesült Államok voltak azok, azaz írek az utóbbi években meg nem engedett mó­don kel­tek versenyre a világpiacon az argen­tinai buza ellen. Ehhez a­ megállapításhoz az argentínai külkereskedelmi miniszter még azt fűzi hozzá, hogy nem­ lehet elfogadni azt, hogy az USA most — amikor az­ angliai piac összezsugorodott — a gabonaüzletet Argentí­nával meg akarná osztani. Másrészt Argentí­nénak egyáltalán nem érdeke, hogy Angliá­nak búzát ajándékozzon. . . . Az és­zakamerikai búzablokk hátsó gondola­ta tehát, egészen világos. A világpiac hely­zete az európai vevőterület elvesztése,­ révén — amely a felesleg több mint kétharmadát vette fel — annyira reménytelenné vált, hogy az Egyesült Államok megpróbálnák ezt a terhet a versenyzők hátára rakni. A „búzablokk“ nem lenne egyéb, mint a meg­maradt világpiac kontingentálása, ame­lyből az Egyesü­lt Államok magának „bizonyos részt“ biztosítana. Az USA érdeke, hogy egy ilyen kvótatervnél részesedjen, mert az ezévi, június harmincadikéval záródó gazda­sági évben­­kereken 11 millió tonna gabona felesleggel rendelkezik, amely számára nem létezik piac. A jövő termés, amely a déli államokban már június elején piacra került, ismét körülbelül 4 millió tonna felesleget mu­tat. Ha tekintetbe vesszük, hogy A­merika „jogos piacrészesedése*" csak 2,7 millió ton­na, úgy ez a 16 millió tonnás kiviteli felesleg hatalmas mennyiséget jelent. Az Egyesült Államok nyugodtan fedezhetnék egy évre ez­zel a búzemennyiséggel az egész világ beho­zatali szükségletét. Ennek az óriási mennyi­ségnek a finanszírozása igen igényes, mert a paritás ár­előlegezése az Egyesült Államok­­ban a kormány akarata ellenén, 95 százalék­kal emelkedett Kanadában szintén kellemetlen a helyzet. A régi készletekből és a legutóbbi rekordter­mésből ebben az országban az 1940—41. évre 19 millió tonna búza áll majd rendelkezésre Kanada azonban a legjobb években sen­ tudott, többet eladni, mint 6 millió tonnát. A jövő termésre ismét nagyon jók a kilátá­sok. A kormány itt is épp oly kevéssé tudja, mint az Egyesült Államokban, hogy mit kezdjenek majd a felesleggel? Mert Winni­pegben, a kanadai gabonakereskedelem köz­pontjában tisztában vannak azzal, hogy An­glia ígérete, amely három millió tonna bú­zát fog kivinni Kanadából — propaganda­­szólam csupán. Nem hiába festette Anglia hajózási minisztere olyan fenyegtőnek az angol kö­rllátás helyzetét. A harmadik búzablokk-partner Argentina lenne. Az argentínai gazdaság azonban erő­sen szenved annak tudatában, hogy a 16 mil­lió tonnás tengeri­ felesleget képtelenség ér­­t­ékesít­eni. Ehhez a hr­­­almas tengeri felesl­ég­hez,­­ amely mellett a múlt évben csak 1,2 millió tonna volt a kiviteli — hozzájárul még­­ a 4,5 millió tonnás búzafelesleg is. Az új­­ termés már ez év elejétől ömlik a piacra. A kormány a farmereknek már szilárd árak­ról kereskedett, a szubszidárt amerikai gabo­nával azonban nem tud versenyre kelni a vi­lágpiacokon. Csak egy lehetőség kínálkozik még, ami megszabadítaná válságos helyzeté­ből az argentínai gazdaságot , s ez a ter­melés korlátozása. Ugyanezen az úton akar most Kanada is haladni. Hasonló intézkedéseket foganatosít az USA is a túltermelés megakadályozása ér­dekében . A mai napig azonban még nem ér­tettek ahhoz, hogy az agrárkivitel fejlődésé­ből levonják a következtetéseket és valójában kezükbe vegyék az agrárpolitika gyeplőjét. A. U. * A Mihova bajnokság győzteseinek névso­rát közli a Színházi Magazin legújabb száma. Hunyadi Sándor szovátai fürdőlevele, nagy képe® balatoni riport, Kovách Aladár cikke a plágiumról, báró Kemény János a kolozsvári régi színházról, Somlay Arthur a gondtalan színész szerepéről, Baróti Géza planétája Day­­káról, Péter-Pál székely Bácskában, Fendrik Ferenc novellája és még sok érdekesség, strandivat, vicclap, egyfelvonásos kabarétré­fák egészítik ki a népszerű hetilapot. Mellék­let a Kis Magazin.

Next