Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)
1941-07-05 / 151. szám
NÉMET BÚVÁRHAJÓ ÉS NÉMET CIRKÁLÓ TALÁLKOZÁSA Afrika nyugati partjainak közelében Galícia területén előre a magyar honvédek A maff teév utolsó napjában egyre sűrűbbek iftek azok a minősíthetetlen határsértések, melyeket szovjet, repülőgépek követtek el Magyarországgal szemben. Betetőzte ezeket a lövöldözés, amelyekre a magyar-orosz határon élő szovjet csapatok ragadtatták el magukat. Természetes, hogy Magyarország nem tűrhette tovább ezeket a sorozatos kihívásokat és a m. kir. honvédség nyomban hozzálátott a ki-hrívások megtorlásához és a határvidék békéjének helyreállításához. Szombaton, június 28-án reggel egy magyar honvédjárőr meglepetésszerűen rajtaütött a Vereckei-hágón álló szovjet laktanyán , rövidesen feltűzte arra a magyar lobogót. •Nyomban utána tovább sietett a Verecked■hágó lengyel oldalár, az első túloldali község, Ji Klimice felé. Nyomon követték ezt az előre*törést a járőr mögött felsorakozott honvédiatelékek. Délelőtt 10 órára már 4,5 kilométerre előrenyomultak a felderítő járőrök és jelentették, hogy a Klinkee felé vezető út szabad. Oroszok már aligmutatkoztak s láthatóan megkezdték a visszavonulást ezen a szakaszon. Az út azonban járművekkel egyelőre még nem használható, mert tele van tányéraknákkal, éppen úgy, mint a közeli erdők és rétek egész területe. A jelentés beérkezése után, erősebb harci alakulat védelme alatt, utászok indultak útnak, hogy azt megtisztítsák az oroszok általlerakott tányéraknáiktól. Megindító pillanat volt, amikor eltávolították a Vereckei-hágó közepén álló uttol- aszókat, drótakadályokat és spanyol lovasokat. Mindenki érezte, hogy ezeknek az első akadályoknak elhárítása, történelmi jelentőségű pillanat. De öröm, büszkeség és az erő érzése töltött el mindnyájunkat annak láttára is, milyen gyorsan, mindenre kiterjedő gondossággal és szakszerűen végezték el derék utászaink az út megtisztításá* Hosszú esztendők gondos, gyakori”... kiképzése mutatkozott meg ebben a pompás munkában. Délután 2 ■ óraikor már befutott a Vereckei-hágóra az újabb jelentés: az út Klimiec felé járható. Röviddel utóbb a messze elől haladó járőr benyomult Klimin községbe. Harcra már nem kerül sor.. A szétszórtan, épült kis lengyel községben nem mutatkozott élőlény. Gyors ütemben húztunk az elől haladó járőr után. A falu közepén, egy magaslaton, kétemeletes faépület mered az égnek, a körülöttünkfekvő alacsony zsúpfedeles házak felett. Ezek voltak a szovjet határőrség épületei. Az egyikben mintegy 200 főnyi határőr legénység tanyázott, a másik nyilvánvalóan a tiszti épület volt. Az első benyomás, ami úrrá lesz rajtunk, az undor. A szovjet laktanyák valósággal ontják a bűzt. Az udvaunkon állat, hulladék és szemet bűzlik mocskos szalmával kevertek, a laktanya bejárójában egész halom sós-hering rothad, amely a legénység állandó tápláléka volt a szovjet hadseregben. A tiszti épület valamivel rangosabb. Annakidején még a lengyelek építették. Az eredetileg parkettával borított szobák hónapok óta tisztikatlanok lehettek. A hallból az emeletre vezető keményfalépcsők szinte csúszósak a mocsoktól. A hallban álló karosszékekről réges-régen lehúzhatták a bőrt s az emeleten lévő fürdőszobát aligha használhatták fürdésre a legutolsóesztendőben. A tiszti szobák padlóján egész barom szétszórt, füzetes ponyvaregény címlapjukon eiilbetus címmel és a szovjetcsillaggal. Mialatt a laktanyákat felkutatjuk, váratlanul lövöldözés támadt a közelben. A néhány órával ezelőtt visszavonult szovjet őrség utóvégre alkalmas helyről megnyitotta a tüzet a honvéd járőrök ellen. Rövidesen mind a két oldalról tűzharc indul meg. Mintegy 20 percig tart a tűz, majd a közeli erdőben lappangó s a tűz méretéében megílélhetően túlsúlyban lévő szovjet osztag meghátrál és abbahagyja a tüzet. Egy-egy pillanatra, látjuk is, amint néhány sebesültet támogatva, visszafelé surrannak az erdőben. A közben beérkezett további honvédosztagok nyomban üldözőbe veszik a szovjet katonákat, de azok már árkon-bokron túl vannak. Két sebesültjüket egy tomporlövrvel és egy árvövéses vörös katonát — a falu északi kijárójánál lévő szegényes viskóban találja meg a falut, végigkutató portyázó szakasz. A felderítő járőrök már Klimiecen túl ereszkedtek alá, a Vereckei-hágóról egyre több és nagyobb honvédosztag követi őket. Ütemes menettel kígyóznak le menetoszlopank a régi Galícia, területére. Önkéntelenül eszünkbe jut, hogy ez az út régi n magyar hősök útja. Ezen vezette fel Árpád vezér a honfoglaló magyarok főoszlopát, ezen az útón jött le lelkes kis csapatával, Klimiceben töltött éjszakája után II. Rákóczi Ferenc, hogy szabadságot hozzon nemzetének s ennek az útnak mentén harcoltak legendás bátorsággal a világháború magyar katonái, hogy utóbb ugyanezen az úton nyomuljanak előre diadalmas oroszverő harcaikban. Lassan elborul az idő. Hús, fenyőillatú fuvallat ereszkedik alá a Vereckei-hágón, a félretett sorompóin magaslatról. Magyar honvédek vonulnak újra a hősök útján" Este 8 óra van. .Most érkezik be Klimiecre az előnyomuló honvéd dandár főcsapatának éle... Vásárhelyi János püspök vizitációja a széki egyházmegyében Kolozsvár, július 4. Június 28-ika és július elseje között fejezte be Vásárhelyi János erdélyi püspök azt a generális vizitációt, amelyet az elmúlt évben még a román uralom alatt kezdett meg a Szolnok-Doboka megye területén lévő széki egyházmegyében. A püspök kíséretében voltak Tavaszy Sándor dr. püspökhelyettes és Kádár Géza generális direktor, valamint Gr.Foss Albert, az egyházmegye gondnoka. A vizitáció a Szolnok-Doboka megye északkeleti részén fekvő, erős,magyar többségű falvakat ejtett útba ,s így mintegy kiegészítője és ellenpárja volt ez „egyhéttel ezelőtt tartott szórványkörútnak. • A meglátogatott egyházközségek névsora: Árpástó, Magyardécse, Bálványosváralja, Szentmargitta és Szásznyires. Ősi magyar település ez a vidék, a falvak egy része elrejtve hegyek között — s talán ez a körülmény magyarázza azt, hogy itt nem pusztult ki a magyarság, sőt régi műemlékei, árpádkori templomai (Szásznyires, Bálványosváralja) is megmaradhattak. A püspöki látogatás nem annyira a könyvek vizsgálata, mint inkább a falvak, a gyülekezetek lelkével való találkozás volt. Istentiszteleten kívül mindenütt találkozott a vizitáció a presbitériumokkal is s külön presbiteri házközségi kötelességek és munkák elvégzésére. De maga a kl egész gyülekezet is hallhatta, az istentisztelet után összesereglettem, a templomban az egyház püspökének buzdítását és intéseit. Minden gyülekezetben külön istentisztelet volt a gyermekek számára, akiknek felkészültségét a vizitáció tagjai meg is vizsgálták. Kiemelkedő eseménye volt a körútnak a magyardécsei református elemi iskola felszentelése. Az iskolát (négy taneros, gyönyörű, egyemeletes épület) 1936 óta építi a magyardécsei gyülekezet hatalmas áldozatok árán. Az iskolaszenteléssel kapcsolatosan Erdély fiatal írói ünnepi, irodalmi délutánt rendeztek a magyardécsei templomban. A püspöki vizitáció tagjai meglátogatták az egytemi önkéntes nőipmunkaszolgálat magyardécsei munkatáborát is. A püspöki vizitáció tagjait a helyi közigazgatás vezetői nagy szolgálatkészséggel kísérték el útjukon, a falvak népe pedig mindenütt kitörő örömmel fogadja a főpásztort és kíséretét. Mi lesz a világ búzájával? Amerika nem tudja mit Berlin, július 4. „Europa Sonderdienst“. Az amerikai sajtó az utóbbi napokban ismételten foglalkozott azzal a jelentéssel, amely szerint küszöbön áll az amerikai búzablokk megalapítása. Ez a blokk előreláthatólag az amerikai kontinens három nagy búzatermelő államát, az USA-t, Kanadát és Argentínáit kapcsolná össze. Nem első ízben történik, hogy az Egyesült Államok igyekeznek a délamerikai államok gazdasági vezetésére vonatkozó törekvéseiket hasonló karteltervekbe öltöztetni. Ilyen szándék annál is inkább rokonszenves fogadtatásra talál Washingtonban, mert remélik, hogy ezen az üzleten a válságban levő amerikai gazdaság szép összegeket kereshet. Így volt ez a tervbe vett nemzetközi gyapotegyezménnyel is, amely az igyekvő délamerikai termelőt arra kötelezte volna, hogy gyapottermő területeit az amerikai termelésjavára kontingentálja. Washingtonban elég jószívűeik voltak annak idején ahhoz, hogy kijelentsék : adott esetben óhajaiknak legszigorúbb versenyintézkedésekkel is érvényt tudnak majd szerezni. A most tervezett buza Mokknarc azonos el- gondolás az alapja, azzal a különbséggel, hogy ez a blokk már nemcsak az amerikai kezdjen gabonafeleslegével szárazföld három, legnagyobb gabonatermelő államát foglalná magában, hanem Oroszország kivételével az egész világot. A világpiacot évenként túlnyomó mértékben búzával ellátó „Big Four“ élén Ausztrália mellett Kanada, az USA és Argetínia állanak. Ezek az államok az utolsó békeévben a világkivitel több mint háromnegyed részét bonyolították le. Akkor még kereken 16 millió tonna búza forgott míg a világkereskedelemben — ez a mennyiség azonban a tengerentúli összekötő vonalak elvágása következtében meglehetősen megkisebbedett. A kivitel elvesztése legérzékenyebben Argentínát érintette. Ez év első negyedének külkereskedelmi adatai bizonyítják, hogy milyen jelentékenyen rosszabbodott a mérleg a búza- és tengeri hajórakományok kimaradása miatt. Az eladás csökkenésének oka azonban nemcsak a háború. Argentína, az európai búzatermelő területek állandó növekedése folytán egyre szőkébbnek bizonyuló világpiacon már 1938 óta erős árharcban áll az Egyesült Államokkal. Az 1936—37-es évben Amerika már búza behozatalra szorult, mert kis belőtermelésre mit. Így tehát kiviteli vevőinek kiszolgálását konkurrens államosena kellett bízi nia. Ehhez járult még a belső szubvenciós politika is, amely annyira megdrágította a bodaárakat, hogy azok teljesen versenyképtelenekké váltak a világpiacon. Amerika ekkor prémiumokat ígért az exportőröknek és dumping intézkedéseket foganatosított, hogy ne maradjon le a világpiacról, arról az ideológiai harcról nem is beszélve, amelyet Cloosevelt és Hull a tekintélyuralmi államok „szabad világpiac aláásásának“ minősített terve ellen küzdött. Az Egyesült Államok — mint már eddig annyiszor — ezúttal is tisztán célszerűségi okokból űztek politikát. . . Ezt a tényt, felismerték, nemsokára Argentínában is. A javasolt buzablokkal kapcsolatosan megjegyzik Buenos Airesben, hogy éppen az Egyesült Államok voltak azok, azaz írek az utóbbi években meg nem engedett módon keltek versenyre a világpiacon az argentinai buza ellen. Ehhez a megállapításhoz az argentínai külkereskedelmi miniszter még azt fűzi hozzá, hogy nem lehet elfogadni azt, hogy az USA most — amikor az angliai piac összezsugorodott — a gabonaüzletet Argentínával meg akarná osztani. Másrészt Argentínénak egyáltalán nem érdeke, hogy Angliának búzát ajándékozzon. . . . Az északamerikai búzablokk hátsó gondolata tehát, egészen világos. A világpiac helyzete az európai vevőterület elvesztése, révén — amely a felesleg több mint kétharmadát vette fel — annyira reménytelenné vált, hogy az Egyesült Államok megpróbálnák ezt a terhet a versenyzők hátára rakni. A „búzablokk“ nem lenne egyéb, mint a megmaradt világpiac kontingentálása, amelyből az Egyesült Államok magának „bizonyos részt“ biztosítana. Az USA érdeke, hogy egy ilyen kvótatervnél részesedjen, mert az ezévi, június harmincadikéval záródó gazdasági évbenkereken 11 millió tonna gabona felesleggel rendelkezik, amely számára nem létezik piac. A jövő termés, amely a déli államokban már június elején piacra került, ismét körülbelül 4 millió tonna felesleget mutat. Ha tekintetbe vesszük, hogy Amerika „jogos piacrészesedése*" csak 2,7 millió tonna, úgy ez a 16 millió tonnás kiviteli felesleg hatalmas mennyiséget jelent. Az Egyesült Államok nyugodtan fedezhetnék egy évre ezzel a búzemennyiséggel az egész világ behozatali szükségletét. Ennek az óriási mennyiségnek a finanszírozása igen igényes, mert a paritás árelőlegezése az Egyesült Államokban a kormány akarata ellenén, 95 százalékkal emelkedett Kanadában szintén kellemetlen a helyzet. A régi készletekből és a legutóbbi rekordtermésből ebben az országban az 1940—41. évre 19 millió tonna búza áll majd rendelkezésre Kanada azonban a legjobb években sen tudott, többet eladni, mint 6 millió tonnát. A jövő termésre ismét nagyon jók a kilátások. A kormány itt is épp oly kevéssé tudja, mint az Egyesült Államokban, hogy mit kezdjenek majd a felesleggel? Mert Winnipegben, a kanadai gabonakereskedelem központjában tisztában vannak azzal, hogy Anglia ígérete, amely három millió tonna búzát fog kivinni Kanadából — propagandaszólam csupán. Nem hiába festette Anglia hajózási minisztere olyan fenyegtőnek az angol körllátás helyzetét. A harmadik búzablokk-partner Argentina lenne. Az argentínai gazdaság azonban erősen szenved annak tudatában, hogy a 16 millió tonnás tengeri felesleget képtelenség értékesíteni. Ehhez a hralmas tengeri felesléghez, amely mellett a múlt évben csak 1,2 millió tonna volt a kiviteli — hozzájárul még a 4,5 millió tonnás búzafelesleg is. Az új termés már ez év elejétől ömlik a piacra. A kormány a farmereknek már szilárd árakról kereskedett, a szubszidárt amerikai gabonával azonban nem tud versenyre kelni a világpiacokon. Csak egy lehetőség kínálkozik még, ami megszabadítaná válságos helyzetéből az argentínai gazdaságot , s ez a termelés korlátozása. Ugyanezen az úton akar most Kanada is haladni. Hasonló intézkedéseket foganatosít az USA is a túltermelés megakadályozása érdekében . A mai napig azonban még nem értettek ahhoz, hogy az agrárkivitel fejlődéséből levonják a következtetéseket és valójában kezükbe vegyék az agrárpolitika gyeplőjét. A. U. * A Mihova bajnokság győzteseinek névsorát közli a Színházi Magazin legújabb száma. Hunyadi Sándor szovátai fürdőlevele, nagy képe® balatoni riport, Kovách Aladár cikke a plágiumról, báró Kemény János a kolozsvári régi színházról, Somlay Arthur a gondtalan színész szerepéről, Baróti Géza planétája Daykáról, Péter-Pál székely Bácskában, Fendrik Ferenc novellája és még sok érdekesség, strandivat, vicclap, egyfelvonásos kabarétréfák egészítik ki a népszerű hetilapot. Melléklet a Kis Magazin.