Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-01 / 250. szám

Sasom o ai l&éi november ! Ara le fillér EIOFIZET*8I ARAK: 1 HÓRA 8.70, NE­GYED «VB® 8, FÉL IVRE 16, EGÉSZ «VB® IS PENGŐ. — POSTATAKARÉK. PÉNZTÁRI CSERSZAMLA SZAMA: 781­. HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM, 250. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RESZVÉN­YTARSASAG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRŐ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL­OS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7. 87. TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA HIVATALOS SZOVJET JELENTÉS A NÉMETEK MOSZKVA ELŐTTI NAGY SIKEREIRŐL Visszaállították a vallásszabadságot a megszállott orosz területeken Japán nem tehet engedményeket és új javaslatokat Tombol a csata Moszkva körül A régebbi hadjáratokban általános szokás­­volt az, hogy a győztes fél nagyobbnak tü­n­tette fel sikereit, mint amilyenek azok a való­ságban voltak és előre jelezte azokat a he­lyeket, amelyek megszállása küszöbön áll. A mostani háború ebben a tekintetben is — mint annyi más területen — érdekes újítást hozott: a német haderő előrenyomulását és sikereit sokszor — így a Moszkva körüli je­lenlegi hadműveleteknél is — a megvert el­lenség jelentéseiből ismerhetjük meg s a né­met hadijelentés csak azután közli az eredmé­nyeket Moszkva körül rendkívül kemény, ádáz harc folyik a szovjet főváros birtokáért. A német jelentés Moszkva elleni légi támadá­sokról számol be , ismét röviden csak a harcok tervszerű előrehaladását közli. Ezzel szemben, amint Stockholmból jelentik, a csü­törtökön este kiadott szovjet jelentés beszá­molt arról, hogy a helyzet a szovjet csapa­tokra az egész Moszkva körüli arcvonalszaka­szon rendkívül fenyegető. Az egész fronton olyan tevékenység folyik, amilyenre még nem volt példa, Káliumtól Malo-J­aroszlavig tombol a csata. Volokolamszknál a németek hatalmas támadása visszavonulásra kényszerí­­tette a szovjet csapatokat. Különösen kiszéle­sedtek és nagy­ méreteket öltöttek a várostól délnyugatra, a Tuzla területén folyó küzdel­mek, ahol már szerdán nagyon heves harcok voltak. A „Daily Telegraph“ szovjetoroszországi tudósítója azt­ írja, hogy Moszkva elkészült az utolsó hadműveletekre. A német repülőgépek bombái állandóan nagy pusztítást visznek végbe a szovjet fő­városban. A csütörtökre virradó éjszakán a bombák a Kreml közelében lévő háborús cél­pontokat gyújtották fel és két pályaudvart is súlyos találatok értek. A Kaukázus felé A keleti harcvonal déli részének helyzetére jellemző a londoni rádiónak az a kijelentése, hogy a bolsevisták számára okosabb lenne, ha ott hagynák a Donec-medencét. Megjegyezte az angol rádió, hogy a szovjet hadvezetőség fő­feladata most nem a területek megtartása, hanem a hadsereg megmentése. Ezzel a szó­lammal akarják szépíteni és az angol közvéle­mény számára könnyebben elfogadhatóvá ten­ni a szovjet visszavonulást, helyesebben a szovjet hadsereg szét­züllését. Az angolok úgy szeretnék feltüntetni a helyzetet, mintha csak átcsoportosítás folyna és azzal vigasztalják közönségüket, hogy az óriási orosz területen van még elég tér a szovjet haderő visszavo­­nulása és újjászervezése számára. A tény azonban az, hogy a szovjetnek már számot­tevő hadereje nincs, hadianyag sem áll ren­­delkezésére és az utánpótlás is lehetetlen. A legjobban mutatja a szovjet helyzetének kétségbeesett voltát az a tény, hogy nem tud­ta megakadályozni a szövetséges csoportok­nak a Krim félszigetre való behatolását, noha ez a terület döntő fontosságú a további had­műveletek szempontjából. Ansaldo olasz köz­író a Telegrapho legutóbbi számában foglal­kozik a Krim félsziget jelentőségével. Meg­állapítja, hogy a félsziget pótolhatatlan tá­maszpont volt a feketengeri szovjet hajóhad számára és mindenek előtt fontos hídfő a Kaukázus felé. A Krim birtokában könnyen megközelíthető a Kaukázus a rosztovi kerülő nélkül is és emiatt a krími események nagy izgalmat keltettek Londonban. Az angolokat jobban nyugtalanítja tíz kilométeres előrehaj­t­l a Krím félszigeten, most akár száz ki­­­­­lométer is a szovjetunió középső és északi ré­szén. A német előrenyomulás veszélyes fenye­getést jelent az egész közelkeleti helyzet szá­mára és Wawel tábornok ezért sietteti az elő­készületeket a kaukázusi felvonulásra. A Krím félszigetre pedig,­— amint Berlin­ből jelentik, — már vagy tömegekben özön­lenek be a német erők és lerohanják a szov­jet csapatok kevés ellenállási fészkét. A tá­madás a terület legerősebb védelmi berendezé­seit már maga mögött, hagyta és most már szabadon bontakozhatik ki a félsziget egész területének birtokba vételére. Amerika csápjai a® Urák­ is nyalnak A szovjet út védelmi vonalának kérdése okozott nagy fejtörést az angolszász álla­moknak, természetesen nem a szovjet érde­kében, hanem a saját­maguk érdekterületeinek megvédésére. Newyorki jelentések szerint Amerikát is nagymértékben foglalkoztatja a védelmi vonalak ügye, elsősorban természete­sen az amerikai tőkét, amely új imperialista lehetőségeket lát maga előtt, úgy tudják, hogy Vladivosztokon át az Uralba utazott egy amerikai műszaki bizottság annak tanul­mányozására, hogy váljon lehetséges-e az Ural mentén tervezett szovjet védővonalat meghosszabbítani dél felé és elzárni az India felé vezető utat, továbbá, hogy lehetséges-e a gyors katonai szállítás Szibérián át. Iránba és Irakba is amerikai katonai küldöttséget várnak. Washingtonban úgy tudják, hogy eze­ken a területeken amerikai mérnökök vezetése a­­merikai anyagból építenek vasútvona­lat s a Perzsa-öblöt összekapcsolják a török vasúthálózattal. Anglia itt is kénytelen hát­rálni és a működési területet átengedni az amerikaiaknak. Egy másik amerikai terv az Indiát a szovjetunióval összekötő vasútvonal, természetesen ugyancsak amerikai mérnö­kökkel és tőkével. A kép mind világosabban bontakozik ki. Az Egyesült Államok felhasználva Anglia végsőkig szorult helyzetét, minden területen nyomul előre és igyekszik megkaparintani, amit csak lehet. Ausztráliával és Újzélanddal is beható tárgyalásokat folytat Washington s ezeken a területeken amerikai támaszponto­kat akar létesíteni. Az Ausztráliával folyó tárgyalások már csaknem befejeződtek, Újzé­­landdal is csak néhány pontot kell tisztázni. Az Egyesült Államok már ki is dolgozta nagy tervét — amint ők mondják —, a ma­radéktalan angolszász együttműködés meg­­valósítására, azaz az ■ amerikai imperilista előretörés véglegesítésére. Azok a körök, amelyek Roosevelt mögött áll­anak­ — első­sorban a zsidó nagytőke — így reméli Ame­rikán keresztül megmenteni nagy részét an­nak, amit Anglián át elveszíthet. Anglia pe­dig rá van szorulva az amerikai pénzre, hadi anyagra és arra a lélektani befolyásra, ame­lyet az angol közvéleményre ennek az ameri­kai támogatásnak megcsillogtatása jelent és így lépésről-lépésre kénytelen eltűrni azokat a csorbákat, amelyeket világhatalmi pozíció­ján ejt az amerikai előretörés. Knox hadat üzen Németországnak Az amerikai háborúspártiak hangja egyre határozottabb. Siralmas fényt vet­ az ameri­kai nép, a tengerentúli közvélemény gyámol­talanságára az a tény, hogy a többség legjobb belátása ellenére egy kis csoport hogyan, erő­szakolja ki a vérontás veszedelmét Knox, tengerészeti miniszter, a háborús izgatás egyik vezére a Kearny esettel kapcsolatban határo­zottan kijelentette, hogy az amerikai hajóhad éppenúgy hadi állapotban van, mint az angol és az amerikai hajók ugyanazt a taktikát kö­vetik, mint az angolok. Tudvalevő, hogy az Egyesült Államokban a hadüzenetre az elnök­nek sincs joga, a legkevésbé Knoxnak, hanem csak a kongresszus összességének. Az ilyen kicsiségek azonban nem számítanak az Egye­sült Államok jelen­legi vezetői számára. Lindbergh ezredes az America Ernst egye­sületben újból felemelte tiltó szavát. Felszólí­tott minden amerikai polgárt, függetlenül at­tól, hogy ki hogyan vélekedik az európai há­borúról, hogy fogjon össze és követeljem a hagyományos amerikai őszinteségen és bizal­mán­ alapuló politikát. A most folyó előkészü­letek — mondotta — minden vonatkozásban a háborúban való részvételt célozzák. Az Egyesült­­Államok szembe fog kerülni a leg­erősebb katonai hatalommal, amelyet a világ valaha ismert. Két óriási szakaszon zajlana le ez a háború, az Atlanti Óceánon és a Csen­des tengeren s ezenkívül több millió főnyi amerikai haderőt kellene partra szálltani, hogy felvegye a kilátástalan harcot Európa haderejével. Weekler szenátor ugyanekkor hangoztatta, hogy a háború teljesen idegein Amerikától és az abba való beavatkozás ellen ugyanazzal az elhatározottsággal kell harcolni , indul amilyennel az amerikaiak ősei küzdöttek államuk megteremtéséért. A magyar csapatok újabb pontokat szállottak meg a Donec mentén­ ­­s*övelséqes®lt a legnagyobb elismeréssel nyilat­­k­oznak a honvédség teljesítményeiről A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az ukrajnai arcvonalon küzdő szövetséges erők az ellenséges csapatokat mind szélesebb szakaszon szorítják át a Donec folyón és ve­szik birtokukba a folyó balpartját. A magyar csapatok legutóbbi sikereiket kiszélesít­­ve, újabb pontokat szálltak meg a Donec mentén. Teljesítményeikkel a szövetséges katonai körök elismerését vívták ki. BERLIN, október 31. Egy magyar felderítő osztag a Német Távirati Irodának katonai helyről szerzett értesülése szerint október 30-án a keleti arcvonal déli szaka­szán ismét előretört a visszavonuló bolsevisták közé és szovjet utóvédeket semmisítet­tek meg. A magyarok állandó érintkezésben az ellenséggel újból és újból betörtek az utóvédek közé és a szovjet haderő egyes részeit felmorzsolták. A szovjet az éjjel-nap­pal tartó harcokban súlyos és véres veszteségeket szenvedett, a Szovjet visszavonu­lási útvonalait széttört járművek, elpusztult lovak és sok szovjet katona holtteste sze­gélyezi. (MTI) RÓMA, október 31. (MTI) A Tribuna csütörtöki számában közli munkatársának budapesti tudósítását a háborús magyarországi helyzetről. A tudósító, — Crociani a neves olasz újságíró, — hosszabb időt töltött Magyarországon és itteni benyomásairól többek között a következőket mondja: Ez a nemes nép a tengelyhatalmak oldalán küzd híven évszázados küldetéséhez. A magyar nép egyike a Duna-medence legérdekesebb népeinek. Ma Magyarország ka­tonai és politikai téren nagy szerepet játszik. Kapcsolata a tengelyhatalmakkal min­den nap bennsőségesebbé válik. Megtalálta az utat erejének teljes értékesítése felé. Az ázsiai ellenséget, amely ellene támadásra készült, sikerült visszavernie a Kárpátoktól több mint ezer kilométerre. Síetve menekülnek a bolsevista csapatok a Krim­ fél­szigeten Berlin, október 31. A Führer főhadiszál­lásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderőfőparancsnokság közli: Az ellenség a Krim félszigeten a német és román csapatoktól keményein üldöztetve, nagysietve menekül. Ezzel siker koronázta azokat a hosszú és nehéz áttörő harcokat, amelyekkel Mannstein gyalogsági tábornok hadseregének gyaloghadosztályai Pflugben altábornagy légi hadtestével együtt, a fél­szigetre vezető keskeny földszorosokon ke­resztül kikényszerítették az áttörést. A Donec medencében is sikeresen fety-

Next