Keleti Ujság, 1942. május (25. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-01 / 98. szám

1 Mill 94 2. M­AJ V S 1 K­eleti Ursita A pártok vezérszónokai elfogadták a közélet tisztaságát biztosító törvényjavaslatot Radoczay László igazságügy miniszter válaszolt a pártok vezérszónokainak felszólalásaira Budapest, április 30. (MTI.) A képviselő­­ház csütörtöki ülésén folytatta az igazság­­ü­gyminiszternek a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes bü­ntetőrendelkezé­­sekről benyújtott törvényjavaslat tárgyalását. Az ülést 10 óra után nyitotta meg Tasnády Nagy András elnök. Felolvasták az állandó összeférhetetlenségi bizottság jelentését, amely szerint a bizottság megszüntette Jurtsek Bé­lának önmaga ellen bejelentett ös­szef­ér­hetet­­lenségi ügyét. Ezután tértek át a törvényja­vaslat tárgyalására. Biró István, az Erdélyi Párt­ vezérszónoka hangoztatta, hogy a háborúban kevés dolog lehet annyira fontos,­­mint a közélet tisztasá­ga. A harctéren küzdő honvédek abban a tu­datban harcolhatnak hazájukért, hogy itthon a közélet tisztasága felett a magyar igazság­szolgáltatás őrködik. Szerinte" fontos a javas­latnak az a része, amely az egyházi választá­sok és a hivatáskori választások tisztaságát biztosítja. Elítélően szólt a protekció és a straluman-rendszerről. Erdélyi szempontból különösen örömmel üdvözli a javaslatot, mert látja, hogy gátat vett a korrupció minden, kí­sérletének. A javaslatot, elfogadja. Mosonyi Kálmán, az Imrédy-párt vezér­szónoka pártja nevében a javaslatot elfogad­ja, mert pártja támogat minden olyan lépést, amely a közélet tisztaságát célozza. Közy-Horváth József, a Keresztény Párt vezérszónoka megemlékezett a magyar köz­tisztviselők áldozatos munkájáról. Kérte a közigazgatás decentralizációjának előkészíté­sét, majd két határozati javaslatot nyújtott be. Az első azt kéri, hogy a Ház utasítsa a kormányt, záros határidőn belül vizsgálja fe­lül azoknak a közalkalmazottaknak az egész­ségi állapotát, akik betegség miatt nyugdíj­ba mentek. Az egészségeseket hívják vissza a közszolgálatba, azoktól pedig, akik erre nem hajlandók, vonják meg a nyugdíjat. Másik határozati javaslatában olyan intézkedéseket kért, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a köz­­alkalmazottak nyugdíjazásuk után olyan állá­sokat foglaljanak el, amelyek bármiképpen kapcsolatban állnak azzal a hivatallal, ahol a közalkalmazott azelőtt dolgozott. Határo­zati javaslatai elfogadása reményében maga és pártja nevében a javaslatot elfogadja. Mezei Lajos, a Magyar Élet Pártja másik vezérszónoka a javaslatot rendkívül időszerű­nek tartja. Hangsúlyozza, hogy több jogalko­tás még a liberalizmus idejében készült. Ezek­nek is szükséges volna a revíziója, de a kor­mány éppen a legidőszerűbb kérdést hozta most szőnyegre. A közéleti tisztaság elsősor­ban felelősség. A köztisztviselő felelős a nép, a felsőbbség és a rábízott erkölcsi és anyagi értékek irányában. Történeti példákkal iga­zolta, hogy a magyar törvényhozást ezek a kérdések évszázadok óta foglalkoztatják. A magyar köztisztviselői osztály kitűnő nemzeti érzésű, de úgy tölti be hivatalát, ha nem kü­lön osztálynak, hanem a néppel egynek te­kinti magát. Részletesen beszélt a szakkérdés fontosságáról a közigazgatás terén és külön­böző külföldi példákat hozott fel — így első­sorban a finnek közigazgatásában, amelyet a világon a legkülönbnek nevezett — arra, hogy mennyire fontos a köztisztviselő szakképzett­sége és tapasztalata. A mai időkben rendkívül fontosnak tartja az állam jogrendjébe vetett bizalmat, aminek érdekében mindent meg kell tenni. Javasolta, vegyék fel a javaslatba a törvényhozók és a törvényhatósági bizottsági tagok védettségét is. A javaslatot örömmel el­fogadja. Ezzel a vezérszónok sora lezárult és a szó­nokok közül Szabó Zoltán (MÉP) emelkedett szólásra. Szabó Zoltán előnyösnek mondotta a törvényjavaslatban, hogy a közügyet a ja­vaslat előtérbe helyezi. Nagyon kívánatos lett­­ne megszüntetni a ciminflációt és a cím csu­pán a tekintély szolgálatában álljon. Kérte a bürokratikus bajok orvoslását. A javaslatot elfogadja. Nagy László (Im­edysta) határozati javas­latban azt kérte, hogy a miniszter egy hóna­pon belüli terjessze be a valuta- és árdrágí­­tási ítéletek név- és ügyszám­jegyzékét és eb­ben részletesen tüntesse fel, milyen összegek folytak be az államkincstárba és milyen ösz­­szegek nem folytak be és mi volt ennek az oka. A javaslatot elfogadja. Kadocsay igazságügyminiszter: „A javaslat preventív jellegű“ Ezután Kadocsay László igazságügymi­niszter szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy itt valóban nem arról van szó, hogy a köztiszt­viselőket akarják a javaslattal vegzálásnak alávetni, vagy hogy a köztisztviselői kar hozzáférhetetlenségében kételkedés lett vol­na, hanem a javaslat preventív jellegű. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy háborúban élünk és ennek minden vonalon le kell vonni a konzekvenciáit. Kétségtelen, hogy a halo­rnak gazdasági és szociális kihatásai van­nak, amelynek következtében a háborús idők alatt a moralitás bizonyos veszélyeknek van kitéve, általában az erkölcsiség egy kissé csökkenőben van. Ennek megelőzésére ter­mészetesen minden szükséges intézkedést meg kell tenni. A kormány éppen úgy meg van győződve a magyar köztisztviselői kar hazafias, áldozatos, puritán, korrekt műkö­déséről, mint a közvélemény. A javaslat célja az is másrészről, hogy ezt a nagyon érdemes ma­gyar köztisztviselői kart megóv­ják olyan gyanúsításoktól, amelyekre okot nem is szolgáltatott. Nem célja a javaslat­nak, hogy az ügyvédet megakadályozzák rendes hivatásában, hanem a javaslat azt kívánja biztosítani, hogy az ügyvéd ne érvé­nyesíthesse befolyását ott, ahol annak nincs helye, például ü­gyvédkinevezés ügyében ne járhasson el és ezért honoráriumot ne fogad­hasson el. Az igazságügyminiszter végül az egyes felszólalók részletkérdéseire válaszolt. Rámutatott arra, hogy a strohmann-kérdést nem lehet büntetőjogi szabályozással ren­dezni, mert ha erre vállalkozna a törvényho­zás, akkor egész évben mást sem tárgyal­hatna, mint a gazdasági élet igen bonyolult szerkezetére vonatkozó kérdéseket. A mi­niszter elfogadásra ajánlotta Közi-Horváth Józsefnek azt a határozati javaslatát, hogy a Ház utasítsa a kormányt olyan törvényes intézkedés előkészítésére, amely megtiltja, hogy nyugdíjba menő közalkalmazottak olyan vállalatnál vállalhassanak állást, amely vállalat korábban felügyeleti hatáskörükbe tartozott. Miután a tanácskozási idő letelt, az elnök napirendi indítványára úgy határoztak, hogy a legközelebbi ülést pénteken délelőtt tart­ják és napirendjére tűzik a csütörtökön tár­gyalt javaslat feletti határozást. Továbbá az üzleti záróráról, a mérlegekről, ezek haszná­latáról és ellenőrzéséről, az izraelita vallás­felekezet jogállásának szabályozásáról és a magyar-német konzuli egyezmény becikke­lyezéséről szóló törvényjavaslatok részletek­ben való megszavazását. Az ülés negyed 3 órakor ért véget. Három magyar hős A m. kir. honvédség hősies Dnyeper-menti védelmi harcaiban tűnt ki személyes bátor­ságával Kardos Károly karpaszományos őr­mester, Susánszky Pál őrmester és Ambrus György tizedes. Kardos Károly karpaszományos őrmester 1911 november 9-én kora hajnalban, az őr­szemek ellenőrzésekor, a ködből váratlanul felbukkanó ellenséges csónakot pillantott meg, amelyen hat szovjet katona kupor­gott. A part bokraiba húzódott és megvárta, míg a felfegyverzett ellenséges járőr csó­nakja a nehezen védhető helyen partra ér. Akkor mind a hat emberrel egyedül szállt küzdelembe. Gyors elhatározással a csónak­ba hajította a kézigránátot, majd pisztoly­­lyal kezében vakmerően nekiment a túlerő­ben lévő ellenségnek. A rövid küzdelemben a szovjet járőr négy tagja elesett, az élet­­ben maradt másik kettő megrettent a hon­véd hősiességétől és megadta magát. Ki­hallgatásukkor a zászlóaljparancsnok érté­kes adatokat tudott meg, amelyeket felhasz­nálhatott a szovjet állások megsemmisíté­sére, sőt a Hortic-sziget ellen tervezett vál­lalkozás végrehajtására is. Susánszky Pál őrmester árkász szakasz- I parancsnokhelyettes a legveszélyesebb át­kelő­helyeken, vaksötét éjszakában, állandó heves tüzérségi tűzben olyan aknazárat te­lepített, amellyel az ellenség szeptember 13—16-i támadásai véglegesen összeomlot­tak. Példaadó, nemes bátorságával hozzájá­rult ahhoz, hogy a 9 kilométer hosszú part­szakasz védelmében a honvédség a szovjet támadásokat mind visszaverhette. Ugyancsak az említett zászlóalj partbizto­­sító harcaiban vette ki hősiesen részét Am­brus György tizedes, aki katonáival a Hor­­tic-szigeten az ellenség átkelő kísérleteit verte vissza. Szeptember 16-án hajnalban, példátlanul heves tüzérségi előkészület után, kísérelte meg az ellenség az átkelést. Am­brus György géppuskás vakmerő alkalmazá­sával meghiúsította a támadást, majd ro­hammal akadályozta meg, hogy a tőle távo­labb partot ért ellenséges szakasz a honvéd­­csapat szárnyai mögé férkőzzék és zavart idézzen elő. A közelharcban egymaga há­rom szovjet katonát tett ártalmatlanná, a többit pedig bátor magatartásától fellelke­sült és vakmerő harckészségét példázó hon­védjárőre kézitusában semmisítette meg. Jöjjenek magyar népünk tudomány­­szomjas fiai, hozzanak új alkotó­kedvet a magyar értelmiségi réteg szervezetébe — mondotta Hóman miniszter a bu­da­pesti tanári továbbképző tanfolyamon Budapest, április 30. (MTI.) Csütörtökön délelőtt nyitotta meg Hóman Bálint kultusz­­miniszter azt a háromnapos tanári tovább­képző tanfolyamot, amelyet a kormány a falusi tehetségm­entéssel kapcsolatos ver­senyvizsgák módszerének elsajátítása céljá­ból a vidéki gimnáziumi tanárok részére ren­dezett. Az ország minden részéből 152 gim­náziumi tanár gyűlt össze. A tanfolyamon gyakorlati és elméleti képzésben részesülnek a tanárok s a gyakorlati bemutatás falusi és tanyai elemi iskolai tanulók megvizsgá­lása útján történik, akiket tanítóik Örkény­ről és Lajosmizse tanyáiról hoznak be erre az alkalomra. Hóman miniszter a tanfolyam megnyitásán nagy beszédet mondott a tehet­ségek kiválasztásáról. — A magyar jövőnek múlthoz méltó min­den alakulásában csak akkor bízhatunk, — mondotta egyebek között — ha népünk min­den fia a nemzeti munkaközösség hasznos tagjának fogja érezni magát. A társada­lomnak ezért komoly és céltudatos nevelő munkával az erkölcsiség fejlesztésével és az értelmi műveltség gyarapításával a legma­gasabb fokra kell emelnie az egyéni köte­­lességérzést, a népi közösségtudatot, a nem­zeti hivatásérzetet. De éppoly fontos köteles­ség a tehetségek megfontolt kiválasztása, hogy a nép minden fia hozzájusson a maga hajlamának és képességeinek megfelelő munkához s a nemzeti élet minden őrhelyére a maguk hivatásának betöltésére alkalmas személyek kerüljenek. A középiskolában és az egyetemen a kiválasztás hanyag gyakor­lása miatt keresztülvergődő s végül minden komoly készültség nélkül oklevélhez jutott személyek képességüknek és műveltségük­nek meg nem felelő pályákon törtetnek ér­vényesülésre, elzárva az utat az erre való te­hetségek elől. A gazdasági és szellemi élet­nek munkahelyükön jól bevált munkásai pe­dig idegen hivatáskörben keresnek boldogu­lást. A maguk hivatásában emberül helyt­álló, de a nagy összefüggéseket nem ismerő szakemberek a politikai életben próbálják tehetségüket gyümölcsöztetni. A közszolgá­latban, avagy a magángazdasági életben hasznos munkát végző emberek a hivatali, gazdasági, kulturális életben oly vezető sze­repre vágynak, amin­nek betöltésére tehet­ségük iránya, képességeik terjedelme és mű­veltségük minősége miatt teljességgel alkal­matlanok. Másfelől pedig nagyképességű, al­kalmas műveltségű, vezetésre hivatott kiváló egyéniségek kényelmi szempontból, avagy anyagi okokból elhárítják maguktól a hoz­zájuk ülő feladatokat és megbízásokat, a köz közvetlen szolgálata helyett magánéle­tük biztos falai közé húzódva fosztják meg a nemzeti közösséget szellemiségük gyümöl­cseitől. Ez a jelenség a szervezetek bomlá­sát, a népi erők elforgácsolódását, a nemzeti élet elsekélyesedését idézi elő. Az államnak és társadalomnak tervszerűen kell a magyar nép minden rétegében feltalálható jeles te­hetségeket­ kiválasztania és felemelnie és a nép minden fiát tehetsége irányához, képes­ségei terjedelméhez, műveltsége színvonalá­hoz illő hivatás felé terelniük. A magyar értelmiségi rétegből kirekesztett zsidók és az eddig hamis szempontok szerint helytele­nül kedvezésben részesített hanyag és tehet­ségtelen tanulók helyébe lépő életerős népi gyermekek tanulmányainak biztosítása által meggyorsítjuk a társadalom folytonos meg­újulásának egészséges folyamatát. Korunk állami és társadalmi életének bonyolult szer- vezetében ma sokkalta nagyobb értelmiségi rétegre van szükség, mint a múltban volt , az értelmiségi pályákról legutóbb kizárt zsi­dó intellektuelek pótlásáról is gondoskod­nunk kell. Jöjjenek hát magyar népünk tu­domány szomjas, egészséges fiai, mind töb­ben és többen, a középiskolába és az egye­temekre hozzanak friss vért és új, életvidám vállalkozókedvet és komoly alkotókészséget a magyar értelmiségi réteg szervezetébe. De ne anyagi érvényesülést, elhelyezkedést, ál­lást, jövedelmet, vagy hivalkodó szerepet és külső elismerést keressenek a nekik új vi­lágban, hanem erkölcsi gyarapodást, szelle­mi műveltséget és élethivatást, mert a ma­gyar életnek nem szónokló, törtető és ön­maguk érvényesülésére, mások elbuktatásá­­ra megengedhetetlen eszközökkel harcoló fiatalságra, hanem elméletileg és gyakorla­tilag egyaránt alaposan képzett, erős felké­szültségű, szilárd, keresztény magyar világ­nézettel felfegyverzett munkás és szociális érzésű magyar fiatalságra van szüksége. Ez az út vezet a nép boldogulásához, a nemzet felemelkedéséhez, az ország megerősödésé­hez. Hiszem, hogy a magyar tanárok h­íven irányítják majd népünk fiait efelé az igaz út felé, ők maguk pedig örömmel fogják azt járni, bár nehéz és göröngyös legyen is — fejezte be szavait Hóman Bálint miniszter. Horthy István kormányzóhelyettes a Johanita Rend lovagja BUDAPEST, április 30. (MTI): Oscar po­rosz királyi herceg őfensége a Johanita Rend nagymestere vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes Ur öröméltósá­­gát lovaggá nevezte ki. A magyar tagozat küldöttsége ünnepélyesen átadta örömél­­tóságának a lovagkeresztet. A nagymester Tasnády Nagy Andrást, az országgyűlés képviselőházának elnökét szin­tén lovaggá nevezte ki. Ma tartja évzáró ünnepélyét a Világiak Teológiája Kolozsvár, április 30. Az 1941—42-ik fő­iskolai év folyamán Kolozsvár több szellemi kiválóságának kezdeményezésére „Világiak Teológiája“ címmel előadássorozat indult, amelyen az Erdélyi Római Katolikus Hittu­dományi Főiskola tanárai fejtették ki a Teo­lógia legidőszerűbb és legfontosabb kérdé­seit. A tanfolyam május elsején, péntek este fél 7 órakor a szokott helyen tartja meg ün­nepélyes évzáró ünnepét. Sándor Imre püspöki helytartó az utolsó előadás után az évi munka eredményeit fogja összegezni. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az év folyamán több kitüntető meghívás emelte a Világiak Teológiáját, így többek között a Világiak Teológiája katedrájáról hívták meg Scheffler János dr. egyetemi tanárt szatmári püspöknek és választották meg Baráth Béla dr. teológiai tanárt kolozsvári plébánosnak és kanonoknak. Az előadók két tagját a Pázmány Péter Tudományegyetem kebelezte be az év folyamán doktorai közé. A Világiak Teológiája ma esti befejező előadását Erőss Alfréd dr. teológiai tanár mondja „Krisztus érzelmi és lelki világáról“. Az előadás főképpen azt akarja kidomborí­tani, miként nyilatkozik meg Krisztus em­beri lelkében az isteni élet tökéletessége, ho­gyan ülteti át emberi alakba az isteni szere­­tetet s milyen szerepe van az érzésnek a val­lásos életben. Az évzáró ünnepség pontosan fél 7 órakor kezdődik a Szent Miihály egyházközség ter­mében (Mátyás király­ tér 15.) JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Budapesti bőrgyár keres gyárvezetőt­­:s nagy gyakorlattal rendelkezik cse­­csáru előállításánál és főképp műszaki bőr készítésénél. „Csak árja“ jeligéret Patak hirdető­irodába, Budapest, VI. Vilmos császár-út 29.­­ 1 i

Next