Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)

1942-06-03 / 124. szám

KÉPVISELŐHÁZ OLVASÓTERMI BUDAPEST ­ Orsiosháza S­zerda 1942. j­u­n­i­u­s 3 EL­ÖFIZETÉSI 6 VED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, LVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARftK­­PaNZTARI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. Ára 12 fillér SZERKESZTÖsftg, KI­ADÓHIVATAL ft S NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS­AI­ U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA 451 PÁNCÉLOST VESZTETTEK EDDIG AZ ANGOLOK A LÍBIAI csatában Az Északi Jeges-tengeren elsüllyedt a nyolcezer tonnás „Trinidad" angol cirkáló — ötvenkilenc angol repülőgépet pusztítottak el a németek a hétfői harcokban — Csongkajsek rádióüzenetben kért segítséget Roosevelttől Az ellenséges országokban nagy meglepetést keltett a német-török h­itelegyezmény Az angolok félnek a Közelkelet elvesztésétől A charkovi nagy csata után a keleti harctéren viszonylagos csönd állott be s amint a német hivatalos jelentés közli, csupán helyi tevékenységű harcok foly­nak. Annál nagyobb figyelem fordul az északafrikai harctér felé, ahol a tengely­csapatok sikerei egyre jobban kibonta­koznak. A német és olasz csapatoknak si­került az angolok egy erős harccsoportját körülkeríteniök és ezt az ellenség szívós védekezése ellenére néhány napos csatá­ban megsemmisítették. Sok foglyot ejtet­tek és nagymennyiségű hadianyagot zsák­mányoltak. Május 31. és június 1. között 70 páncélos kocsi és 124 löveg került a tengelycsapatok birtokáb­a. A „Newyork Herald Tribune“ líbiai tu­dósítója az itt folyó nagy csatáról azt jelenti, hogy­ a német és az olasz erő minden tekintetben föléje került az ango­loknak és erősen bírálja a középkeleti an­gol főparancsnokságot azért, hogy nem tudta megelőzni a tengely­támadást. Vé­leménye szerint a most megindult hadmű­veletek rendkívül nagy jelentőségűek s fő­céljuk a Szuez-csatorna s a többi közel­­keleti fontos angol támaszpont. A néme­tek ma Északafrikában erősebbek, mint bármikor, — írja — mert az angolok nem tudták megakadályozni, hogy csapa­tokat, ágyukat, harckocsikat, repülőgépe­ket és más hadianyagot szállítsanak Lí­biába. Az amerikai légierő egyáltalában nem látható a földközitengeri térségben és a közlekedetre nem szállítottak ameri­kai csapatokat sem. Az amerikai újságírónak ez a bírálata mutatja, hogy az angolszász közvélemény mennyire nincs megelégedve sem London, sem Washington hadvezetésével. Ezt a közvéleményt elkábították azok a fan­tasztikus számadatok, amelyeket a fegy­verkezési lehetőségekről Churchill és Roosevelt kürtöttek világgá és így ter­mészetes, ha csodálkozva kérdezi, mi lehet az oka annak, hogy ilyen nagyszerű fegy­verkezési tempó mellett egyik csapás a másik után éri az angolszász seregeket. Nagy aggodalommal látják azt a lehető­séget, hogy a Közel- és a Középkelet a tengelyhatalmak birtokába kerülhet, mi­után már a Távolkeletet Japán szállotta meg. Sztálin „felszabadító hadjáratának“ eredménye: Keres és Charkov A keresi és charkovi nagy vereségek ala­posan megtépázták nemcsak a bolsevista, hanem az angolszász reményeket is. Sztálin május 12-én még nagyhangú napiparancsot adott ki: — Megparancsolom csapatainknak — szól a vörös cár parancsa, — hogy kezdjék meg a­ döntő támadást szívós ellenségünk ellen. A háborúnak új szakasza következett el számunkra, a szovjetunió felszabadításának szakasza! Azóta három hét telt el és a nagy „felsza­badító“ hadjárat a legcsúfosabb kudarcba fulladt. A két csatában a Szovjetnek 400.000 embere esett fogságba s — tekintettel a mai harcmodorra — legalább ugyanennyi vált harcképtelenné. A Szovjet óriási katlancsa­tát tervezett, kérésből a Krím félszigeten át kanyarodott volna az egyik támadó ág, a másik Charkovnál tört volna előre. A német vezetés előrelátása és a német fegyverek nagyszerűsége először a keresi szárnyat zúzta össze, majd Charkovtól délre ejtette csapdába Timosenkot, abba a veszedelembe, amelyet ő akart készíteni a szövetséges had­seregek számára. Timosenko legjobb csapa­tait vesztette, el és mérhetetlen mennyiségű­ pótolhatatlan hadianyaggal fizetett vakmerő vállalkozásáért. Churchill templomok bombázásával szolgálja ki Sztálint Churchill, hogy a keleti harctérről ér­kező rossz hírek hatása alatt ismét le­csüggedt angol kö­zvéleményt felrázza, támadásra küldte bombavetőit Köln el­len, majd a támadás után — a régi angol, szász módszert követve — fantasztikusan felnagyította a támadás méretek. 1000 repülőgépről fecsegett az angol hírverés. Ezeket az angol állításokat berlini kato­nai körökben nevetségeseknek mondják. A támadó angol gépek száma még a ti­zedét sem érte el az angol adatoknak Londonnak ezekkel a túlzott számokka, csupán az a célja, hogy a charkovi né­met győzelemnek az angolszász közvéle­ményre gyakorolt hatását s a semleges sajtónak a charkovi halálkatlanokban járt­ képviselői tárgyilagos jelentéseit a világ közvéleménye előtt gyengítse. Né­­met részről egyáltalában­ nem titkolják hogy az angol támadás rendkívül nagy károkat okozott a kölni mű­emlékekben Az angol bombák súlyosan megrongál­ták a város egyik, még a VI­. évszázad­ból származó templomát, a XII. századi Nagy Szent Márton, a még korábbi Szent Apostolok-templomot és több más műemléket. Ezzel szemben egészen el­enyésző kárt okoztak a város körzetében fekvő ipari berendezésekben. Egészen nyilvánvaló, hogy ezzel a módszerrel Moszkvának akar szolgálatot tenni Lon­­don s a legteljesebb mértékben igyekszik kiszolgálni szovjet szövetségesének ízlé­sét. Műemlékek elpusztításával azonban nem lehet megfordítani a hadi szeren­csét. Az angolok nagy hangon hirdetik, hogy a kölni támadást más hasonló tá­­­­madó kísérletek is fogják követni. A Pester Lloyd berlini jelentése szerint Harrys, angol légi marsall ,jelentette a német­ polgári lakosság elleni további tá­madásokat s többek között a következő épületes mondatot használta: — Nincs messze az a nap, amikor a németek kegyelemért fognak nyöszö­rögni. Ez a mondat a leghatározottabban megerősíti azt a tényt, hogy a brit légi­­haderő támadásai nem­ katonai­­ célokat szolgálnak, hanem a német lakosság megfélemlítését. Német részről megálla­pítják, hogy a német fegyverkezési ipart a támadások egyáltalában nem befolyá­­solhatják, mert a csapatoknak az új né­met fegyverekkel való felszerelése már régen befejeződött, a fegyverek min­denütt az arcvonalakon vannak s így minden angol kisérlet hiábavaló a német fegyveres erő megtörésére. A megtorlás pedig nem marad el. A Canterbury ellen intézett támadás alapos felelet volt a Köln bombázására. A német hadiipar más államokat is elláthat hadianyaggal Angolszász körökben kétségtelenül nagy megdöbbenést kelthetett a német és török kormány között létrejött hitelegyezmény. A tanácskozásokat még 1939-ben, a háború előtt kezdték meg s mindenesetre jellemző a török politika fejlődésére, hogy éppen más, amikor a háború csúcspontja felé kö­zeledik, hozták nyilvánosságra a szerződés véglegessé válását. A német birodalom száz­millió márka hitelt bocsát Törökország ren­delkezésére és ezért Ankara főként hadii anyagot vásárol Németországban. Ez a tény nagyon sok mindent mond el. Mutatja egy­részt a német hadiipar óriási teljesítőképes­ségét. Az angolszász hadiipar annyit sem tud termelni, hogy az a maga hadviselésé­nek céljaira elegendő legyen, ezzel szemben Németország vállalni tudja a szállítási kö­telezettségeket egy olyan állam irányában, amelyről London és Washington állandóan azt hirdetik, hogy csak az alkalmas pilla­natot várja, hogy melléjük állhasson. Két­ségtelen, hogy Németország csak akkor kö­tötte meg ezt a szerződést, amikor annak politikai előfeltételeit már biztosítva látta. A hitelnyújtás félreérthetetlen fényt­ vet a német-török kapcsolatok jelenlegi alakulá­sára. Gandhi üzenete: „Az Angolok távozzanak Indiából" Az indiai helyzet alakulása sem okozhat sok örömet Londonban. Gandhi egyre erő­teljesebb angolellenes hangokat üt meg és egyre jobban élére kerül az indiai mozga­lomnak. Legközelebbről már hivatalosan át is veszi a kongresszusi párt vezetését, bár az angolok azon mesterkednek, hogy Nehru maradjon továbbra is India leghatalmasabb politikai szervezetének élén. Johore­ban azon­ban, a kongresszusi mozgalom központjá­ban, már véglegesen elhatározták, hogy Gandhit kérik fel a párt vezetésére. Gandhi pedig lapjában újabb angolellenes cikket írt. — Az indiai népnek fejtegeti cikkében — rá kell kényszerítenie az angolokat az indiai visszavonulásra. Az eddigi tapasztala­tok megmutatták, hogy a kölcsönös bizalom és megbecsülés megszűnése után az együtt­működés lehetetlen s további indiai támasz­pontjai fenntartása csak okot szolgáltat a tapánok betörésére. Ezenkívül India belse­jében is viszályt idéznek elő és tovább fo­kozzák a minden angol ellen az összes indiai szívekben szunnyadó gyűlöletet. Ennél vi­lágosabban már nem lehetett az angoloknak tudomására hozni, hogy indiai uralmuknak lejárt. A tengelycsapatok megsemmisítettek e­gy k­örülzárt angol alak­ullalot Róma, június 2. (MTI) A Stefani Iroda közli az olasz főhadiszállás 732. számú köz­leményét. Marm­a ricaban a Cint el Valed környékén körülzárt ellenséges alakulatok makacs el­lenállását az olasz és német csapatok együt­tes művelete hétfőn megtörte. Kétezer fog­lyot ejtettünk, ezenkívül 70 harckocsit, 50 ágyút és mintegy 100 gépjárművet zsákmá­nyoltunk. Az ellenségnek páncélkocsikkal támogatott egyik támadását visszavertük. Egy másik gépesített brit hadoszlopot, mely vonalaink előtt támadásra indult, az olasz és német repülők megtámadták, súlyos vesz­teséget okoztak neki és visszafordulásra kényszerítették. Repülőink szakadatlanul zavarták az ellenség összeköttetéseit és a kifejlődött légiharcokban 10 brit repülőgé­pet elpusztítottak. Két másik repülőgépet gyalúsági egység ütegeinek tüze talált el. A két gép lezuhant és a földön darabokr­a zúzódott. A máltai támaszpontok ellen folytattuk támadó hadműveleteinket. A halfari beren­dezéseket ismét súlyos bombatámadások ér­ték. Német vadászgépek lelőttek egy Spit­fire mintájú gépet. A Földközi Tenger keleti részében egyik repülőgépünk megtorpedózott egy közepes nagyságú ellenséges kereskedelmi hajót. Az ellenség keddre virradó éjszaka né­hány bombát dobott Augusta városára. A támadásnak nem voltak áldozatai. Lipata közelében egy angol repülőgép kénytelen volt a földre leszállási. Legénységét foglyul ejtettük,­­59 repülőgépet veszítettek hétfőn el, angolok A német véderő főparancsnoksága jelenti: É Észak-Afrikában német és olasz csapatok egy erődszerűen kiépített állás elleni táma­dásokkal bekerítettek egy angol csapategy­­séget és azt megsemmisítették. Háromezer embert ejtettek foglyul, köztük egy dandár­tábornokot is. A német és olasz kötelékek a május 30-án és június 1-én folyó harcok­ban 70 páncélkocsit, 124 löveget, sok gépko­csit, valamint nagymennyiségű hadianyagot és lőszert semmisítettek meg, vagy zsákmá­nyoltak. Kruewell páncélostábornok repülőgépét az ellenséges vonalak felett végzett repülés köz­ben lelőtték. A tábornok angol fogságba ke­rült. A Nagybritannia elleni támadások során a német légihaderő saját veszteség nélkül súlyos támadást intézett az Anglia délkeleti partján fekvő Ipowich ellátási kikötő ellen. Más harci repülőgépek ismét nagy űrméretű bombákat dobtak Canteburry város terüle­tére. Az angol légihaderő vegyes kötelékeinek a megszállott nyugati területek ellen inté­zett előretörése során hétfőn 18 repülőgépet lőttünk le. Egyes felfegyverzett felderítő repülőgépeknek Köln vidékére történt beé­pülésekor egy angol repülőgépet lőttünk le. Angol bombázó repülőgépek a június 2-ra virradó éjszaka megtámadtak több nyugat­­németországi helységet, főleg Duisberg­ée

Next