Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-29 / 195. szám
MútsErtEk&jxa __ 4 Előre elkészített ojtvidékcsomósokkal várták Kolozsvárott a téliholmit gyűjtó leventéket Meglepően sok az adományok között az uj holmi — A kereskedők és szűcsök nagyon kiteltek magukért — Milyen kolozsvári utcákban folytatódik ma a gyűjtés ? Magadnak adsz, ha homédeinknek adsz Kolozsvárott a tizedesek és a leventék bekapcsolásával bonyolítják le a gyűjtést. A várost tizenhat kerületre osztották. Minden kerület öt szekeret kapott, amelyeken az összehordott ruhaneműeket a kijelölt gyűjtőhelyre szállítják. Minden megbízottnál blokkönyv van. Ellenőrzésül és igazolásul az átvevő minden holmiról három nyugtát illít ki. Az egyiket átadja az adakozónak, a másikkal elszámol a hatóságnak, a harmadikat megtartja a maga igazolására. Mindebből látszik, hogy a nemescélú gyűjtési mozgalmat úgy rendezték meg, hogy az adakozó nyugodt lehet, minden holmi odakerül, ahová szánták. Kolozsvár közönsége már a kora reggeli órák eredményeivel megmutatta, hogy mélyen átérezte hős fiaival szembeni kötelességét. „Magadnak adsz, ha honvédőinknek adsz“ — ez a gondolat hatott át mindenkit, ahová bekopogtak a leventék. A gyűjtés során megható mozzanatok közben nyilvánult meg Kolozsvár lakosságának ragaszkodása és szeretete honvédeink iránt. Az egyik hölgy éppen a piacra igyekezett, mikor a Szentegyház utcában észrevette a gyűjtőkocsit. — Jaj lelkem, ki ne hagyjatok az Istenért, hiszen már napok óta várlak benneteket ... — szaladt a távozó kocsi után és feliratta a címet. A boltokban, a lakásokban úgyszólván kivétel nélkül előre elkészített és összecsomagolt ajándékukkal várták a leventéket. Alig akadt hely, ahol meg kellett volna magyarázni a jövetel okát. Sok helyen egyszerű ujságpapirosba csavarva száz-kétszáz pengő értékű gyapjúholmit is összecsomagoltak. .Az adakozók nem tartották szükségesnek címük feljegyzését sem. — Szívből adjuk ... — mondották —, és tudjuk azt is, hogy a rendeltetési helyre kerül minden darab .... Az átvevők azért kiállították a nyugtákat, mert nekik a parancs szerint kell eljárniok. Minden ajándék egyformán kedves Meglátogattuk a Horthy Miklós út, a Szentegyház utca, a Deák Ferenc utca sorában gyűjtő leventéket. Megnéztük a holmikat is és szemtanúi voltunk, miképpen fogadták a kora reggeli órákban az ajtóikon kopogtató ifjakat a mindennapi gondra ébredő kolozsváriak. Nem kellett csöngetni az ajtókon. Erre az alkalomra mindenki itthon volt. Néhol egyegy folyosóról kosárszámra hozták le az ajándékokat. Mindenki adott valamit. Voltak akik régi könyveket kötöttek össze, napvédő szemüveget adtak, használt szőttest, fél keztyűt, téli sapkát, kopott kabátot, de valamit mégis csak adtak. A szegényebbek szégyenlősen nyújtották át ajándékaikat. — Nincs egyebem — mondta egy reszketőkezű nénike a leventének és átnyújtott egy százszor is megstoppolt, átjavított pullovert. — Isten fizesse meg — köszöntek az ajándékot a leventék. Még egy óra sem telt el a gyűjtés megkezdésétől s máris kibontakozott előttünk az akció várható eredménye. Kolozsvár társadalma valóban szive mélyéig átérezte azt, amit kért tőle Magyarország Ligetszezonja. Néhány apró csomagot felbontottunk. Az egyikben vadonatúj érmelegítő volt, rajtagombostűvel odatűzve egy cédula: — Távolban harcoló testvérünknek küldjükszeretettel . . . Az egyik hósipkán ez a felírás röpítette távolba az üzenetet: — Gondolj ránk olyan szeretettel, amilyennel ezt mi kötöttük . .. Megállapítottuk, hogy az ajándékok közöttmeglepően sok volt az új holmi. A leventék beszélik, hogy a kolozsvári kereskedők meglepő udvariassággal álltattak rendelkezésükre. A csúcsiparosok például feldolgozatlan értékes szőrméket aduik... Kolozsvár, augusztus 28. Magyarország Nagyasszonya néhány héttel ezelőtt megrázó erejű felhívást intézett az ország társadalmához, hogy az elkövetkező tél idejére segítsük meg az orosz tél fergeteges hóviharaiban kötelességüket teljesítő hős katonáinkat meleg ruhákkal, kesztyűkkel, prémekkel, egyszóval mindennel, amire szükségük van. A Főméltóságú Asszony felhívása az ország társadalmának minden rétegében megértő és áldozatkész fogadtatásra talált. Min Nem akarunk ünneprontók lenni, de a gyűjtők általános és egybehangzó véleménye szerint a kolozsvári zsidók nagyrésze különféle ürügyekkel távoltartotta magát az adakozástól. — A magunk katonáinak kell adnunk... — mondották a legtöbb helyen. Olyan zsidó is akadt, aki ezt válaszolta: — Kistarcsára küldöm a meleg holmit . . . Néhány óra színfoltjai ezek. Megállapíthattuk, hogy a gyűjtés eredménye nem válik szégyenére a kolozsvári magyarságnak. Az elkövetkezendő orosz tél borzalmaiban hős fiainkat nemcsak az ajándékozott meleg holmik fogják megvédeni a hidegtől, hanem melegíteni fogja lelküket az a szeretet is, amellyel az itthoniak rájuk gondoltak, amikor meleg holmijaikat gondolkozás nélkül a szent, magasztos célra ajándékozták. T. Gy. *den városban és faluban téli ruhagyűjtő mozgalmakat szerveztek a leventék közreműködésével. Házról-házra járva gyűjtik össze az ajándékokat, hogy senki sem maradhasson ki a magasztos célú mozgalomból A nemzet gyásza miatt, amely a kormányzóhelyettes halálával ért bennünket, a legtöbb városban, így Kolozsvárott is péntek reggelre halasztották a gyűjtési akció megindítását. Augusztus 31-én, valamint szeptember 1-én reggel 8 órától ese 8 óráig a városháza közgyűlési termében átveszik azok adományait, akiknek alkalmasabb ajándékaikat így beszolgáltatni. Az adóaány okát a Nőszövetség megbízottai veszik át. * Ma, szombaton egyébként a következő utcákban lesz téliruha gyűjtés: Ady Endre-, Apaffy-, Állatvásár-tér, Átjáró-, Berde Mózes-, Békás-telep, Brassai-, Böhm Károly-, Gr. Csáky I.-, Dávid Ferenc-, Ferenc József-, Feneei-u. és környéke, Finály-, Forduló-, Galamb-, Három püspöktere, Hitler-tér, Horthy Miklós-u. 1-től SO-ig, Hosszú-, Hunyadi-tér, Kalauz-, Káldy György-, Kármán-, Kézai-, Kert-, Kis-, Könyök-, Kriza-, Krizbai-, Lakatos-, Majláth-, Mészáros-, Méhes-, Nagy Károly-, Pap-, Szent István-u. második fele, Szondy-, Tiborcz-, Vágó-, Wesselényi Miklós- és Zombori-utcákban. Felhívás a gyűjtésre beosztott leventékhez A városi és járási leventeparancsnokság ezúton hívja fel a téliruha gyűjtési akcióba szolgálatra beosztott leventék (s egyben munkaadókfigyelmét), hogy a beosztás a honvédelmi miniszteri rendelet kapcsán történik s igy a szolgálat nem teljesítése leventekötelesség mulasztásának minősül. Saját érdeke minden beosztott leventének, hogy a kijelölt helyen és időben a Tizes Szervezet főtizedesénél pontosan jelentkezzék. Az újabb világháború fejleményeivel kapcsolatban is egyre gyakrabban esik szó Alexandriáról, erről a Nílus deltája közeelében fekvő, ma mintegy félmillió lakosú tengerparti városról. Nagymáltú várost érült ezzel érdeklődésünk, mert volt az emberiség történetének néhány évszázada, amely alatt ez a város nem csupán kereskedelmi gócpontja volt az Adriától a Perzsa öbölig terjedő hatalmas földterületnek, de szellemi központja is az akkori civilizált világnak. Bízvást elmondhatjuk, hogy mai civilizációnk nem egy lényeges alkotó elemének ez a város születési helye. Nem érdektelen tehát, ha röviden megemlékezünk Alexandria fénykoráról. Nagy Sándor nevét viseli Alexandria Alexandria a Nílus deltájától kissé nyugatra, a tenger és a Mareotisz tó között húzódó partszegélyen épült. Állítólag Nagy Sándor alapította Kr. e. 311-bon s az ő nevét is viseli. Nagy a valószínűsége azonban annak, hogy ez a megállapítás csak történelmi monda. Az előtte fekvő Fárosz szigetnek mindig nagy jelentősége volt a tengeri hajózás szempontjából, ennélfogva feltételezhető, hogy ezen a helyen már Nagy Sándor előtt is volt valamilyen település. Tény az, hogy Nagy Sándor ismerte fel először ennek a településnek sztratégiai és kereskedelmi fontosságát s az ő megjelenése óta kezdett a város jelentőségre szert tenni. Amikor Nagy Sándor halálával (323-ban Kr. e.) a nagy hirtelen összetákolt roppant macedón birodalom széthullott, Egyiptomot egyik tábornoka, Ptolemeosz választotta székvárosául s most már gyors ütemben fejlődött nagyvárossá Alexandria. A Ptolemeoszok uralma 300 éven át állott fenn s ezalatt Alexandria az akkori világ legfényesebb és legnagyobb városává emelkedett. Egyiptom volt ezidőben a Földközi-tenger mellékének vezető hatalma. Alexandria nagyságban vetekedett Karthágóval. Kereskedői bejárták Arábiát, Szíriát, Mezopotámiát, Indiát, nyugaton pedig versenytársai voltak a karthágói kereskedőknek. Kereskedelmi jelentősége Egyiptom bukása után is megmaradt, sőt a római császárok uralma alatt jutott csak jelentőségének igazi magaslatára. A Ptolemeoszok és a görög és macedón főurak nagyszerűen tudtak alkalmazkodni Egyiptom politikai és vallási viszonyaihoz és szokásaihoz. Elmondható, hogy inkább Egyiptom hódította magához a Ptolemeoszokat, semminthogy a görögök uralkodtak volna Egyiptom felett,tolemeosz lett a fáraó, az istenkirály, tisztviselői pedig a fáraók ősi hagyományai szerint gyakorolták a végrehajtó hatalmat. Az udvar és a közigazgatás nyelve az attikai görög lett. Ez a nyelv lett Egyiptom müveit rétegeinek mindennapi nyelve s néhány évszázad alatt, Kr. e. és Kr. u. görögül beszélt minden müveit ember az Adriától a Perzsa Öbölig. Az első Ptolemeosz megalapítja Alexandriában a múzeumot, a világ első nyilvános főiskoláját. Amint a neve mutatja, rendeltetése a múzsák szolgálata. Tudósok gyülekezete ez, akik főleg kutatással és tudományos művek írásával foglalkoznak, de a tanítással is. Egy évszázadon át, Kr. e. 220-ig olyan magas tudományos színvonalra emelkedett a múzeum, amilyenre Athén még fénykorában sem hágott. A matematika és földrajz terén különösen bámulatos eredményeket ért el. Itt alkotta meg Euklider a róla elnevezett geometriai rendszert. Eratosthenes megmérte a föld kiterjedését s alig ötven mérfölddel tévedett a Hold átmérőjének kiszámításánál. Itt dolgozta ki Apollinus a kúpszeletek rendszerét. Hipparchos megkísérli a csillagok rendszerbeszedését s hogy a csillagképek minden elváltozását meg lehessen állapítani, megrajzolja az égboltozat, térképét. De az orvostudomány művelése is magas színvonalra emelkedett Alexandriában. Kerafiloszról, a legnagyobb alexandriai sebészről feljegyzik, hogy halálraítélt bűnösöket élve boncolt fel. Más tudóik viszont a gyógyszerek tudományát fejlesztették. A múzeummal egyidőben alapította I. Ptolemeosz az alexandriai nagy könyvtárat. A múzeum és a könyvtár vakító fénnyel világító fáklya az ókor sötétségében. Fénye azonban magas falakba ütközött, sugarai nem jutottak a falakon túl, a tudomány eredményei nem válhattak közkinccsé. Eljövendő évszázadok feladata lett, hogy az alexandriai tudományos eredményeket közkinccsé avassák. Vallások találkozása és egybeolvadása A kikötőkben és piactereken az akkor ismert világ minden nációjának embere találkozott egymással. Ezek az emberek kicserélték egymással portékáikat, miközben megismerkedtek egymással. Hovatovább nem csupán portékáikat cserélték ki, hanem az életről való felfogásaikat és nézeteiket is, végül pedig hitüket is. Amint így az emberek egybevetették vallásos eszméiket, lassankint úgy találták, hogy habár nagyon sokféle istenség van, lényegüket nézve mind egyforma. Az emberek önkéntelenül is arra a megállapításra jutottak, hogy tulajdonképpen egy és ugyanazon istent imádják különböző néven s igy hitük végeredményben egybeolvadt. Az egyiptomi léleknek ősidőktől fogva lényeges problémája volt az egyéni életnek . 1942- AUGUSTUS 29 halál utáni meghosszabbítása is. Gyertyákat égettek és áldozati ajándékokat ajánlottak fel még a szertartás alatt; viaszból gyúrt, kis emberi jagokat, amelyeknek gyógyulásáért istenhez folyamodtak az emberek. Kr. e. 48-ban Julius Caesar katonái jelentek meg Alexandriában s az utcai harcokban a híres könyvtár nagy része elhamvadt. A raktiumi ütközetben, Kr. e. Egyiptom elveszti függetlenségét, római uralom alá kerül. Kereskedelmi jelentősége továbbra is fennmarad. Kr. u. 389-ben a falai között dúló vallási villongásokból keletkezett utcai harcokban tűzvész martalékává válik a könyvtár megmaradt része is. A nyugatrómai birodalom bukásával fénye elhalványul. Azóta elvonultak felette különböző hatalmi rendszerek, egyik-másik viharosan pusztítva, rombolva, de Alexandria túlélte mindegyiket, régi fényét azonban többé nem nyerte vissza. Ma nem több, mint a Földközi-tenger egyik nagyobb kikötővárosa. tíz iparádés miniszter szabályozza a szén és koksz háztartási felhasználását Budapest, augusztus 28. A Budapesti Közlöny szombati számában megjelenő rendelet értelmében ismét az iparügyi miniszter szabályozhatja a szén, briker, koksz és kokszbriker háztartási célra való felhasználását és forgalmát. A közellátási miniszter eddig tett rendelkezései azonban hatályban maradnak mindaddig, amíg az iparügyi miniszter a jelen rendeletben kapott felhatalmazás alapján másként nem rendelkezik. Romokba döntött a földrengés egy északalbániai várost Tirana, aug. 28. (MTI) A Stefani-iroda jelenti: Csütörtökön reggel 8 óra 15 perckor Peskopija északalbániai kisvárost erősebb földrengés súlyosait megrongálta .A házak 30 százaléka lakhatatlanná vált. A földrengés mindössze néhány másodpercig tartott. A környékbeli községekben is súlyos károk keletkeztek. Már az első hírek több halottról és sebesültről szólnak. A Duce egymillió órát ajánlott fel az Észak-Albániában pusztító földrengés károsultjai számára. il megszálló hatóságok védelmét élvezik az egyházak Belgiumban Brüsszel, aug. 28. (MTI) Azokkal a külföldön elterjesztett hamis hírekkel kapcsolatban, hogy Belgiumban új korlátozásokat vezetnek be vallási téren, beavatott helyről közük, hogy Belgiumban a katolikus egyház és minden más egyház a megszálló hatóságok védelmét élvezik. llafátilitás a nagybányai OTT-kórházban Műtét előtt öngyilkos lett egy emebeteg asszony Nagybánya, augusztus 28. Öngyilkosságot követett el elmezavarában egy asszony az OTT-kórház sebészeti osztályán. Az asszonyt a napokban bélcsavarodással vitték a kórházba s az orvosok a vizsgálat alapján műtét szükségességét állapították meg. A beteg asszonyt addig is egy emeleti szobában helyezték el. A beteg nő feltűnően csendesen viselkedett, semmi gyanúra sem adott okot, éjszaka azonban kilopózott az ágyból, olyan csendesen, hogy még beteg társai sem ébredtek fel, az emeleti ablakból kiugrott és halálra zúzta magát. A vizsgálatot megindították. Halálra «féllek a petrőcr le« vér«) V'Ik őst Újvidék, aug. 28. (MTI) Kukávszki János Petrőc községben meggyilkolta öccsét, Kukovszki Mihályt és a nála lévő 60 pengőt elrabolta. A holttestet a kukorica földön földelte el. Az alig egy arasznyira eltemetett holttestet a kutyák kikaparták. A csendőrség rövid nyomozás után elfogta a gyilkost. Az újvidéki törvényszék annak idején életfogytiglani fegyházra ítélte. Fellebbezés folytán most tárgyalta az ügyet a szegedi tábla és Kukávszki Jánost kötél általi halálra ítélte. Kukovszki védője fellebbezett és egyúttal kegyelmi kérvényt adott be.