Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-29 / 195. szám

1942. JUGVSZTUS 293 Partraszállások a hadtörténelemben Irta: Caprivi ezredes Amióta a görögök több, mint háromezer évvel ezelőtt Kisázsia ellenséges partjain partraszállottak, hogy tíz évvel később Odüsszeusz cselével elpusztítsák Trója váro­sát, a különböző tengerekről számtalan el­lenséges partraszállás történt. Ha azonban a mai partraszállás alapelemeit és lehetősé­geit vizsgáljuk, felesleges ilyen messzire visszatekinteni a múltba. A repülőgép a had­viselés elemeit annyira megváltoztatta, hogy azok a tapasztalatok, amelyek a légi fegy­vernem alkalmazása előtti időkből rendelke­zésre állnak, csak csekély mértékben nyújt­hatnak útbaigazítást a mai partraszállások tekintetében. A légi fegyvernem egy esetleges partra­szállásnál három szempontból jön tekintetbe. Elsősorban mint felderítő eszköz, kikémlel­heti a tervezett partraszállás helye körül ta­lálható tengeri erőket, de kikémlelheti a beljebb eső területeket is, azok erődítmé­nyeit, a bennük tartózkodó csapatokat s azok harci eszközeit. Másodszor az ellenséges harci berendezéseket és alakulatokat megtá­madhatják bombákkal, utak és hidak és vasutak elpusztításával késleltethetik az el­lenségnek a partraszállás elhárítására vonat­kozó előkészületeit. A harmadik, egész új­szerű szerepe a légihaderőnek a csapatok partratétele, tehát ejtőernyősöknek a hely­színre való vitele. Itt természetesen nem szabad a fantáziát túlságosan szabadjára ereszteni. Az ejtőernyősök és repülőgépen szállított gyalogság harcbavetésére vonatko­zólag a haditudomány még nem sok tapasz­talattal rendelkezik. Eddig azonban az az elv alakult ki, hogy főleg embereket, nem pedig nehéz fegyvereket, lovasságot, ágyu­kat lehet partratenni. Tekintsünk kissé végig az 1014. óta siker­rel keresztülvitt partraszállásokon. Apróbb zavaró vállalkozásokat, amilyeneket az an­golok a norvégiai Lojot szigeteken, vagy a francia parton pl. Saint Nazaire-nél kísé­reltek meg, ezúttal nem veszünk tekintetbe. Az első világháborúban három egészen különböző, de egyaránt jelentőségteljes part­raszállás történt. 1915-ben rendezte Churchill,­­Anglia akkori fiatal haditengerészeti mi­nisztere és mostani miniszterelnöke a hír­hedt gallipoli partraszállást. Később megkí­sérelték az angolok, hogy a tengerszoros p­­eoteon való átkelést kikényszerítsék. Mikor az túlságosan nagy hajóveszteségekkel járt, megkísérelték, hogy az elöregedett és gyen­gén felszerelt török parti erődítményeket a szárazföld felől foglalják el s így biztosít­sák hajóik számára a szoroson keresztül való közlekedést. Az átjárásnak ugyanis a háború akkori állása mellett óriási jelentősége volt. Angliának akkor meglehetősen határtalan volt a Földközi-tenger feletti hatalma. Az­zal tehát bejuthatott volna a Fekete-tengerre és sikerült volna neki az orosz tömegeket az akkori időkhöz viszonyítva óriási meny­­nyiségű fegyverrel és munícióval felszerelni. Az angol partraszállás két helyen is siker­rel járt ugyan, de különböző körülmények, nem utolsó sorban a vezetés gyengesége, megakadályozta, hogy a partraszállás, fran­cia-angol seregek tovább jussanak a partra­szállás helyétől. A törökök körülzártak az egymástól független partraszállási nem­­eket, s a partratett csapatok pedig sokat szenvedtek­­ a vízhiány és a kellemetlen éghajlat miatt. A járványok törtek ki, úgyhogy az angolok,­­ bizonyos idő múlva boldogok voltak, hogy­­ észrevétlenül újra hajókra szánhattak. Az­­ egész partraszállás tehát tulajdonképpen­­ fiaskót jelentett Churchill és az angolok számára, bár Angliának megvolt még a korlátlan tengeri uralma és ha lehet mon­dani, légifölénye is, az ellenség pedig kü­lönösen tüzérségi lőszerben, súlyos hiányt szenvedett. 1917-ben történt a németek partraszállása Oesel és Dagö szigetén, az észt partoktól nyugatra. Németországnak, akárcsak ma, akkor is korlátlan hatalma volt az Északi­tengeren. A partraszállást a hadsereg és hadiflotta egyetértően készítette elő és terv­szerűen vitte keresztül. A szigeteknek meg­felelő és jól felszerelt helyőrsége volt, amely bátor ellenállást tanúsított, az egész partra­szállás azonban csak másodrangú vállalko­zás volt, szép fegyvertény, de a háború ki­menetelére nem lehetett döntő jelentősége. Egészen más jellegű és jelentőségű volt az USA expedíciós hadseregének a francia par­ton még ugyanazon évben történt partra­szállása. Első eset volt ez a világtörténelem­ben, hogy egy egész hadsereget óriási fel­szerelésével, fegyverekkel, járóművekkel, lő­szerrel és minden más szükséges anyaggal egyik kontinensről a másikra átszállítottak. Másrészt azonban az egész partraszállás tu­lajdonképpen majdnem békebeli szállító vál­lalkozás volt. A tengeri szállítást a német tengeralattjárók a technika akkori állása mellett komolyan nem fenyegethették s va­lóban a német búvárhajók egyetlen amerikai csapatszállító hajót sem tudtak elsüllyesz­teni. A kirakodás egy technikailag jól elő­készített baráti (francia) kikötőben történt, amely a part felöl a többszáz kilométerrel keletre húzódó egyesült francia-angol arc­vonallal biztosítva volt a támadás ellen. A partraszálló csapatokat semmi háborús ve­szedelem nem fenyegette, sőt még sietni sem kellett a partraszállással. Nyugodtan kirakhatták az amerikai csapatokat, amelye­ket azután franciaországi gyakorló tereken jól kiképezhettek új feladatukra. Az új világháború partraszállásai A mostani háborúban az angolszász hatal­mak egyetlen partraszállást sem vittek vég­hez. A németek ellenben e téren is két dicső EÍI. A BRITEK SIKERTELEN DIEPPEI PARTRASZÁLLÁSÁRÓL. Vad összevisz­­ezaságban eldobált fegyverek és sisakok jelzik a dicsőséges visszavonulás útját. MÉG EG­Y DIEPPEI KÉP... Tökéletesen elcsigázott angol katonák bandukolnak a fogolytábor felé.... A dédzátotyúS /tí/fUA nők­­ könnyen rfiegafiadáttal fialják fogaik elüine­­sedetsét, fia azokat naponta rendszeresen ODOL fogpéppel ápolják. Az ODOL - fogpép nemcsak alaposan tisztítja a fo­gakat, fianem fel is frissít s üde tefie­letet is biztosit Tefiál a Mindennapos száj-­ás fogápolásfioz Használjunk ODOL-fogpépet MAGYARORSZÁGI ODOSMŰVEK R. T. BUDAPEST haditettre hivatkozhatnak: a norvégiai part­raszállás 1940 április közepén és a krétaira 19111 májusában. Mindkét esetben tekintélyes és elszánt ellenséges erők megtöréséről volt szó. Ez mindkét esetben sikerült, mindkét terület ezidőszerint is korlátlanul a németek birtokában van. Mesteri partraszállásokat végzett az utolsó félesztendőben a japán szigetország hadsere­­ge a nagy ázsiai térben. A partraszállások sora az Amerikához tartozó Fülöp-szigeteken és az angol birtokban lévő Malaja-félszigeten kezdődött 1941. decemberében. Azóta az egy­kori holland gyarmatbirodalom szigeteitől Ausztrália partjaiig sok szigetet szálltak meg a japánok a szárazföldön, tengeren és a levegőben kifejtett ellenállás ellenére. A sikereknek természetesen az volt a feltétele, hogy Japán mind a tengeren, mind a leve­gőben ur a nagy ázsiai térségnek. Miután a japán haderő hazája biztonságát dél, kelet és nyugat felől bebiztosította, észak felé fordult. Itt az Aleuti-szigeteken az amerikaiak már 1933 óta­ tengeri és légi támaszpontokat létesítettek. Az Aleuti- szi­getek legfontosabb kikötője Dutch Harbour ellen június 5-én és 6-án erős légitámadást indítottak a japánok. Ugyanakkor a sziget­­csoport legnyugatibb, tehát a Japánhoz leg­­közelebb eső szigeten japán csapatok szál­lottak partra, míg a tengeri haderő a­ légi haderővel szoros összeműködésben szép győ­zelmet aratott az amerikai flotta, fölött, amely így nem vehetett részt a partraszállás elhárításában. Az Aleud­-szigetek megszál­lása közvetlenül a jégmentes nyári időszak kezdete előtt történt. Ezzel a japánok nem­csak azt érték el, hogy az amerikai búvár­­hajók és repülőgépek támadását tették le­hetetlenné a Dutch Harbour-i támaszpontról, hanem olyan bázist teremtettek a maguk számára, amelyről kiindulva bármikor ered­ményesen támadhatják Északamerika nyu­­gati partjait. Zsarolás miatt elítélte a kolozsvári törvényszék a tiltott határátlépők vámszedőit Kolozsvár, augusztus 28. A bécsi döntés az országhatárra juttatta Magyarkályán községet is. Határútjait előszeretettel hasz­nálták fel azok, akik útlevél nélkül szoktak közlekedni. A szomszédos Kiskályán község­ben élő Cseke Mihály gazdálkodónak az az ötlete támadt erre, hogy jó jövedelmi forrás lenne a­ hatóságot elkerülő „fekete utasok“ megvámolása. Az ötletet közölte Fereniczi Ferenc falu­belijével, aki bele is ment a dologba, Simon Dániel magyarkályáni gazda viszont azzal csatlakozott kettőjükhöz, hogy ő ismeri azokat az utakat, amelyeken a határátlépők közlekedni szoktak. 1941. november 15-ike éjszakáján lesben is álltak az egyik uton. Kisvártatva egy női csoport lopakodott arrafelé. A három férfi elébük állt, elszedték tőlük a ruhafélékkel teli batyukat s az igy szerzett zsákmányon meg­osztoztak. A kifosztottak közül Stan Anna, Cheletean Anna és Marian Anna erre visszatértek s feljelentést tettek­ kifosztóik ellen. Az ügyészség rablás miatt indított ellenük eljárást, a törvényszék azonban zsarolás bűntettének minősítette a vádlottak cselek­ményét s ezért Cseke Mihályt, mint értelmi szerzőt, hathavi fogházra és 100 pengő pénzbüntetésre, Simon Dánielt négyhavi fog­­házra, Ferenczi Ferencet pedig kéthavi fog­­házra ítélte. Kerekes Ernő dr. ügyész súlyosbításért, a védelmet ellátó Huszár Béla, Baróthy István dr. és Ságh Károly dr. ügyvédek pedig eny­hítésért fellebbeztek. — A nagybányai rendőrség hírei. Tudósí­tónk jelenti: Técsön a hatóságok elfogtak egy zsebmetszőt, aki a kihallgatás során bevallotta, hogy június 15-én a nagybányai nagyvásáron, ismeretlen embertől 720 pengőt lopott el. A nagybányai rendőrség detektív­­csoportja­ most a kárvallottat keresi. — özv. Hirsch Ignácné nagybányai lakos nagytaka­rítást rendezett és szőnyegeit kiterítette az udvarra. Amíg a szőnyegeket terítette, isme­retlen tettes a kiterített szőnyegek közül a legelsőt, amely az utcaajtó felé volt kiterít­ve, ellopta. — A nagybányai rendőrség a pia­con tettenérte La­ktatus Flóri kolozsvári ci­gányasszonyt, amint egy falusitól lopni akart. Amikor a kihallgatás során megkér­dezték, hogy miért jött Nagybányára, azt válaszolta, nem tudta biztosan, hogy há­nyadika van s azt hitte, hogy most lesz a nagyvásár. A rendőrség gondoskodása foly­tán a három nappal később megtartott nagy­vásáron már nem „szerepelhetett“ a szórako­zott cigányasszony. — Megbeszélések a nagybányai festőtelep ügyében. Tudósítónk jelenti: Say Géza dr. t müniszteri osztálytanácsos Nagybányára ér­kezett, ahol szabadságát tölti el. Ugyanak­kor megbeszéléseket kezdett Szabó Miklós dr. polgármesterrel az új nagyszabású festő­­telep ügyére vonatkozóan. A megbeszélések nagyban elősegítik a tervek minél gyorsabb megvalósítását. Mimsmi­rsjxa

Next