Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)
1942-12-01 / 272. szám
Kedd 1942. december 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NEGYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. 7 .Ha 1.6gy vt ára # DUD.IPSOT 7. 1 Ára 12 fillér .SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK, 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A Don-kanyarban sikeresen halad előre a német támadás Az afrikai vizeken nagy eredményeket értek el a tengely légi és tengeri erői A német légierőelkészült arra, hogy választ adjon Churchill fenyegetéseire CHURCHILL újból szükségét érezte annak, hogy rádióbeszédet intézzen az angol közvéleményhez. Amint a Német Távirati Iroda diplomáciai szerkesztője megállapítja, beszédében „igazi Churchill-képet“ rajzolt, a fekete és fehér színek alkalmazásával a tárgyilagosság látszatát akarta kelteni, a valóságos helyzetet azonban nem tudta elfedni semmiféle afrikai délibábbal sem. Végeredményben arra a következtetésre jutott az angol miniszterelnök, hogy az eddigi események nem tehetik jogossá azt a reményt, hogy a háború nem tart sokáig és hogy Angliára nem várnak keserves, véres esztendők. Elismerte, hogy az északafrikai hadműveleteket az óriási utánpótlási távolságok nehezítik meg s ez máris sok hajójába került az angolszász szövetségeseknek. Természetesen igyekezett a katonai helyzetet sokat ígérőnek feltüntetni, de semmiféle ügyeskedéssel sem sikerült elfelejtetnie a tengelyhatalmak és Japán haderejének, különösen a buvámnaszádoknak hatalmas ütőerejét. Az északafrikai harcokról azt mondotta, hogy az el-alameini támadás és az északafrikai partraszállás jól összehangolt hadműveletek voltak. Alexander támadásának az volt a célja, hogy „a barátságos érzelmű országokat felbátorítsa szigorú semlegességük megtartására.“ Afrikát úszódeszkának tekintik arra, hogy „közelharcba jussanak az ellenséggel és hogy a levegőben új harcteret létesítsenek.“ Lehetségesnek mondotta az angol miniszterelnök, hogy az európai háború hamarabb véget ér, mint az ázsiai. Akkor azután — mondotta — Anglia a föld másik részére továbbítja erejét, hogy segítsen az Egyesült Államoknak és Csungkingnak, de mindenekelőtt Ausztráliának és Újzélandnak Japán elleni küzdelmükben. Ha a háború így végződnék, — folytatta — nyomban az európai fegyverszünet után a tárgyalóasztalhoz ülnének a győztes hatalmak, de jóval barátságosabb légkörben vitatnák meg a tartós béke kérdéseit, mint annak idején Versaillesben, mert akkor már túl voltak a veszélyen és nem volt meg közöttük a megfelelő öszszefűző kötelék. Most azonban közös lenne a felelősségérzet, ha a győztes hatalmak már urai lennének az egyik harctérnek és a másikon még vállvetve együtt küzdenének. A jövő ilyen képeinek felrajzolása mellett szükségesnek tartotta, hogy óva intse hallgatóságát az olyan csatákról való jóslásoktól, melyeket még nem harcoltak végig. Egy pillanattal azután, mégis ő maga hangoztatta azt a reményét, hogy a tengelyhatalmakat majd kiseprik Tuniszból és azután a levegőből fogják fenyegetni Délolaszországot. A Német Távirati Iroda megállapítja, hogy a Rommel ellen tervezett „harapófogó terv“ máris meghiúsult és Északafrika ugródeszkául való felhasználása egyelőre csak álom. Churchill beszédén érzett a kiábrándulás affölött, hogy nem tudták a francia áruló csoport segítségével megszerezni a délfranciaországi támaszpontokat és ezt az érzést nem tudta mással levezetni, mint az olasz nép elleni vad fenyegetésekkel és a Duce sértegetésével. Abból a módból, ahogyan Churchill az olasz és francia kérdést kezeli, érdekes következtetéseket lehet levonni, — írja a német távirati iroda diplomáciai szerkesztője — az angolszász szövetségesek katonai helyzetének kilátástalanságára, amelyet politikai üzelmekkel akarnak ellensúlyozni. Az angol miniszterelnök elég óvatos volt ahhoz, hogy az északafrikai angolszász tábornokoknak nem ajándékozott előre sok babért s a vállalkozás felelősségét újból készségesen Rooseveltnek engedte át. A legmeglepőbb azonban az a beismerés volt, hogy az angolszász táborban mélyreható ellentétek állnak fenn abban a tekintetben, hogy milyen legyen a világ jövendő képe — nem is szólva a szovjet külön óhajairól. A hármas egyezmény hatalmai — jegyzik meg német illetékes helyen Churchill beszédével kapcsolatban — ismerik erejüket és hisznek egy olyan világban, amely jobb lesz annál, amit a brit miniszterelnök és szövetségesei elérni óhajtanak. * SEM KIRENAJKÁBAN, SEM TUNISZBAN nem indultak még meg a nagy hadműveletek. A nyolcadik angol hadseregnek továbbra is csak előcsapatai állanak érintkezésben Rommel haderejének utóvédeivel, a haderő zöme még mindig az egyiptom–líbiai határvidéken, Marsa Matruh és Tobruk környékén tartózkodik A Derna és Bengházi közötti ösvények tele vannak utánpótlási oszlopokkal s ezeket a tengely bombázó gépei pusztító hatással támadják. A parti országút mentén roppant mennyiségben halmozódnak az összelőtt és elégett járművek. A tuniszi határvidéken kisebb-nagyobb gyalogsági és páncélkötelékek küzdelme folyik. A legutóbbi órákban Mateur környéke lett a harcok központja. Algíri jelentések szerint Nehring német tábornok több mint húszezer főnyi haderőt kapott Európából, legnagyobbrészt légi után s ezenkívül Tripoliszból is jött erősítés számára. Nehring nagyszámú harcikocsival is rendelkezik. A légi térben továbbra is a tengelyhatalmak gépei vannak túlsúlyban. A súlyos légi csatákban a német és olasz vadászok jófommán saját veszteség nélkül győzik le az ellenséges gépeket s állandó bombaesővel árasztják el az angolszászok repülőtereit. A foglyok vallomásaiból egyértelműen az tűnik ki, hogy az amerikaiak és az angolok között csaknem állandóak a súrlódások. Az ellenszenv olyan nagy, hogy az angol hadifoglyok kérték, hogy ne tegyék őket az olcskaiakkal egy táborba. *■ A SZOVJETAKUTÉREN a bolsevisták támadásai ellanyhultak és egyre, jobban bontakoznak ki a német és szövetséges csapatok ellenintézkedései. A nagy Don-kanyarból sikeres ellentámadásokról ad hit a német hivatalos jelentés. A középső arcvonalszakaszon is óriási veszteséggel omlott össze a bolsevista támadás s nem kevesebb, mint 135 harckocsi megsemmisülését, könyvelhette el egyetlen eredményképpen. A kalmüksteppén a németek tovább nyomulnak előre s a szovjet hátsó összekötő vonalait fenyegetik. A keleti arcvonal középső szakaszán 135 harckocsit semmisítettek meg a németek Bérán, november 30. (MTI.) A Fihrer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Kelet-Kaukázusban több szovjet támadás összeomlott és igen súlyos veszteségeket szenvedett. November 27. óta ezekben a védekező harcokban 60 ellenséges páncélost megsemmisítettünk. Vadászrepülőink 15 ellenséges gépet lelőttek. A Kalmük-steppén gépesített német erők a szovjet hátsó összekötő vonalak ellen törtek előre és megsemmisítettek szállító oszlopokat, élelmiszertartalékokat, felmorzsoltak egy szétugrasztott harci csoportot. A Volga és a Don között földi csapataink szoros együttműködésben erős légikötelékekkel ismételten viszszaverték az ellenség heves páncélos és gyalogsági támadásait. Sztálingrádban csak helyi jellegű harci tevékenység volt. Saját ellentámadásaink a nagy Don-kanyarban sikerrel jártak. A Don középső szakaszán folytattuk eredményes légitámadásainkat a vasúti berendezések ellen és több tehervonatot találatokkal súlyosan megrongáltunk. A keleti arcvonal középső szakaszán, valamint az Ilmen-tó vidékén ismét meghiúsult az ellenség minden támadása. Megsemmisítettünk 135 harckocsit. Amint a „Giornale d’Italia“ berlini különtudósítója jelenti, a keleti arcvonalon, Rzsev környékén, jelenleg heves hóviharban folynak a harcok. A bolsevisták Rzsevtől délkeletre és délnyugatra két erős páncélos hadoszloppal támadtak. A délkeleti hadoszlop támadása Zubkov ellen irányult, de az oroszok, tekintettel a heves ellenállásra, kénytelenek voltak visszafordulni. Nem járt nagyobb eredménnyel a Rzsevtől délnyugatra megindított támadás sem. A Volga és a Don között a szovjet csapatok megújították heves támadásaikat, de többórás hiábavaló erőfeszítés után felhagytak velük. A leghevesebb harcok a vasárnapi nap folyamán a Kalinin—Toropez szakaszán folytak, ahol a németek egy nap alatt 57 szovjet harckocsit pusztítottak el. Tuniszban fontos hadállásokat foglaltak el a tengelycsapa tőle Az angolszász hajózás hatalmas veszteségei novemberben . Berlin, nov. 30. A német véderő főparancsnoksága jelenti: Khrenajkában a német és olasz csapatok visszaverték az ellenséges páncélosok előretöréseit. Éjjel-nappal légitámadásokat intéztünk a britek tábori állásai és gépesített erői ellen. Harci repülőink Tunézia területén bombákkal árasztották el az ellenség oszlopait és jelentős veszteségeket okoztak az ellenség nehéz fegyvereinek, járműveinek, páncélosainak. A Földközi-tenger keleti részén egy német tengeralattjáróvadász Reiner fregattahadnagy parancsnoksága alatt rárohanással elsüllyesztette a Triton tengeralattjárót, melyet az angolok a görögöktől vettek át és foglyul ejtette a búvárhajó legénységét. A megszállt nyugati területek, valamint a Csatorna felett 7 angol repülőgépet pusztít tottank el. A német vadászok folytatták nappali előretöréseiket Anglia déli partvidéke felett, s eredményesen lőtték a vasúti berendezéseket. November 15. óta, amikor különjelentésben számoltunk be az olasz és a német légihaderő, valamint az olasz és a német haditengerészet nagy eredményeiről Afrika északi partjai előtt az amerikai—angol inváziós hajóhad felett, az eredmények jelentősen megnövekedtek. November 7-től 25-ig összesen 165 WW bruttó regisztertonnatartalmú 23 kereskedelmi és szállítóhajót süllyesztettünk el Francia Északafrika kikötőiben és a parti vizeken, továbbá oly súlyosan megrongáltunk I1 kereskedelmi és szállítóhajót, összesen 100.060 tonnatartalormmal, hogy ezek minden valószínűség szerint elsüllyedtek. Megrongáltunk ezenfelül 65 hajót 398.000 tonna tartalommal és ezek egy részét olyan súlyosan, hogy hosszabb ideig tartó kiesésükkel lehet számolni. Az ellenséges hadihajók közül megrongáltunk 2 csatahajót, 3 repülőgépanyahajót, az utóbbiak közül egyet súlyosan. Elpusztítottunk 5 rombolót és kisérőnaszádot, 5 cirkálót, megrongáltunk 28 cirkálót, rombolót, és más kisérőhajót. Ezenkívül az északafrikai part kikötőberendezéseiben naponkénti támadásokban súlyos rombolásokat és nagytüzeket okoztunk és ezáltal további értékes utánpótlási anyagot pusztítottunk el. Róma, november 30. (MTI) A Stefaniiroda közli az olasz fegyveres erők főhadiszállásának 919. számú jelentését: Kirenajkában visszavertük ellenséges páncélos osztagok előretörését. A tuniszi szakaszon páncél gépkocsikkal megerősített ellenséges hadoszlopokat feltartóztattunk. Az ellenség több gépkocsit vesztett. A tengelycsapatok támadásukkal fontos hadállást foglaltak el. Néhány ellenséges harckocsit elpusztítottak és több, mint 200 foglyot ejtettek, köztük 21 tisztet. Olasz bombavető kötelékek kedvezőtlen légköri viszonyok mellett is hevesen támadták az algíri repülőtereket. Néhány földön veszteglő repülőgépet elpusztítottak és eltaláltak több raktárt és más fontos kikötőberendezéseket. Kirenaik felett német vadászgépek lelőttek egy ellenséges repülőgépet. Angol repülőgépek bombákat dobtak le Tripoliszra és csekély kárt okoztak. A lakosság köréből 21 ember meghalt, 43 megsebesült. Egy támadó repülőgép a légvédelmi ütegek találatától lezuhant. A hétfőre virradó éjszaka Torinó városa ellen intéztek légitámadásokat angol bombavetőgépek, de jelentősebb károkat nem okoztak. Egy bombavető gép a légvédelmi tüzérség találata következtében Nichelino közelében lezuhant. A korábbi légitámadás során 3 ellenséges repülőgépet lőttünk le. A korábbi légitámadás áldozatainak száma öszszesen 15 halott és 22 sebesült. Franciaországi gyászola hajóhadát Vichy, november 30. (MTI.) Az OFJ jelenti: Pétain tábornagy, francia államfő a következő napiparancsot intézte a csapatokhoz: „Szárazföldi, tengeri és légi hadseregünk tisztjei, altisztjei, katonái és tengerészek! Ti, akik önmegtartóztatással álltatok a hadsereg soraiban, súlyos megpróbáltatáson mentek ma át, amely fájdalmasan visszhangzik katonalelkemben. Franciaország meg fogja őrizni feloszlatott ezredei, eltűnt hajói emlékét és tiszteletét. Nem hagyja veszendőbe menni dicsőséges hagyományainkat. Ugyanattól a gondolattól vezérelve és a Franciaországra zúdult csapások özönétől egymáshoz közelebb hozva, Tisztek, Altisztek, Katonák és Tengerészek, tömörüljetek akörül, aki önzetlenül szeret Benneteket. Zászlóitok, lobogóitok előtt tisztelegve, arra kérlek Benneteket, őrizzétek meg érintetlenül szigetekben a jelszót: Becsület és Haza! Franciaország nem hal meg!“ Franciaország valamennyi helységében három napon keresztül könyörgő istentiszteleteket tartottak az ország üdvéért. A közönség zsúfolásig megtöltötte a templomokat. Az ájtatoskodások ,vasárnap délután