Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-01 / 272. szám

értek véget. Az OKI jelentése szerint a francia, tenger­­nagyi hivatal hivatalosan közölte, hogy a francia, hadihajók elsüllyesztése alatt Teu­tonban katonai személyek közül hat ember halt meg, 25 pedig megsebesült. A polgári lakosságból nem volt­ áldozat. Illetékes kö­rök kijelentik, hogy e veszteségek is a ha­jókon támadt robbanások és nem katonai harci cselekmények, nyomán keletkeztek. Franciaországból Madridba érkező meg nem erősített hírek szerint Delah­orde ten­gernagy­, a francia Földközi-tengeri flotta parancsnoka zászlós­hajóján, a Dunkerque csata wirk fi­e fedélzeten életét vesztette. A tengernagy a flotta önelsüllyesztésére ,áel­­adott parancsok elhangzása után eltűnt. Xl Utólag utoljám zászlóshajójának fedélze­tén látták vezérkari tisztjeivel körülvéve, és a ha­jóval együtt a tengerben lelte halá­lát. A német nemeslelkűség példa nélküli a történelemben Isztambul, nov. 30. (MTI) A Stefani Iroda jelenti:A Bejoglu című lap a teutoni esemé­nyekről megállapítja, hogy a tengely bebizo­nyította nemeslelkű­ségét Franciaország iránt. Nyíltan együttműködést ajánlott fel. Legyő­zött­ nemzet Iránt ilyen magatartás tanúsí­tása, szinte példátlan a­ történelemben. A lap felsorolja a Franciaországnak veresége óta nyújtott előnyöket és hozzáfűzi, hogy saj­nos mindez nem akadályozzta meg, hogy alacsony gondolkodású elem­ek elgáncsolja­nak minden együttműködést. Utal francia tábornokok és tengernagyok egész sorá­nak árulására, majd így folytatja: „Bé­távi lajalitásában­­ pillanatnyilag sem lehet kételkedni, de szándékai nem tudják megakadályozni az ország erkölcsi szétesé­sét. Ebből származott a tengely számára annak szükségessége, hogy Toulon megszál­lásával biztosítsa magát.A Réunion francia szigetet degaulleisták és angolok szállották meg. Vichy, nov. 30. (MTI) A Német Távirati Iroda jelenti: Richard volt francia fregatt­kapitány, a Réunion-szigetét megszálló De­ Gaulle-féle csapatok parancsnoka vasárnap felszólította a sziget kormányzóját, hogy adja­ át a hatalmat. A kormányzó azt felelte, hogy­ nem tehet eleget a követelésnek. Az angol csapatok Reunion szigetén meg­szállották a Saint-Dennis kikötőjét. A város­ban kihirdették a rögtönszélő bíráskodást. Mint hivatalosan jelentik, a francia csapa­tok ellenállása Kenn­­on-szigetén hétfőn reg­gel 8 óra 45 perckor megszűnt. Feloszlatják a török képvisel­ők házait Anitára, nov. 30. (MTI) A Stefani Iroda jelenti: Hire jár, hogy a török képviselőhá­zat december közepén feloszlatják, így lehe­tővé teszik az országnak, hogy új képviselő­­házat válasszon, amelynek azután elegendő ideje lesz a jövő évi költségvetés letárgyalá­­sára. ■ . .. ­­émetország felteszi a kérdést: semleges-e Svájc ? Borlin, nov. 30. (MTI) Illetékes német ,helyről közült: Svájc semlegességének angol repülőgépek részéről történt újabb megsér­tése, amit svájci illetékes részről már jel­legzetessé vált közleménnyel nyugtáznak, a német köröket arra kényszeríti, hogy felte­gyék a kérdést, hova jut majd Svájc semle­gessége, ha Angla rendszeresen folytatja tervei végrehajtását és Svájc ezt a tényt tervszerűen tudomásul veszi. A tengelyhatalmak éles hangon utasítják vissza Churchill fenyegetéseit Berlin, november 30. (MTI) Illetékes né­met helyről közlik. A Wilhelmstrassen Churchill rádióbeszédé­­vel kapcsolatiban különösen kiemelik Chur­chill támadását­ Olaszország becsülete és el­lenálló ereje ellen. Ezzel kapcsolatban kije­lentik, nem újak ezek a kísérletek, hogy rést üssenek a tengely sorsközösségén, hiszen Churchill egy évvel ezelőtt hasonló fenyege­tésekkel próbálkozott ék­et verni a német nép és annak­­szövetségesei közé. Churchill és a hozzá hasonlóak azonban nem tudják elkép­zelni a nemzeti szocializmus és a­­fascizmus szellemét és lényegét. Olyan nép, mint az olasz, sohasem engedhet a becsületből, s biztosan, tudja, hogy a műemlékek felégetése bármilyen sajnálatos is, sohasem fojthatja el a­ politikai megújhodás lángját, amellyel Olaszország tekintélyes részt vívott ki ma­gának Európa jövőjétől. Amint a német főváros politikai körében hangsúlyozzák, Churchill téved, ha esetleg azt hinné, hogy Németország közömbösen nézné az Olaszország ellen intézendő légi­­terrortámadásokat. „A tudományos bombá­­zás-­ módszerét, melyre Churchill hivatko­zott, német oldalon is tökéletesítették, még­pedig a tökéletesség olyan fokáig,, amelyet a brit miniszterelnöknek és a brit népnek alkalma­­lesz megismerni, ha az angolok azt hinnék, hogy Olaszországon tölthetik ki mér­güket." Rómában figyelmet keltettek Churchill angol miniszterelnöknek egyes kijelentései, elsősorban ászok, amelyek­ Olaszországra vo­natkoznak. A beszéd —­ mondották Olasz politikai körökben ~- nyílt fenyegetéseket tartalmaz Olaszország irányában. Az olasz nép azonban bátor és rendíthetetlen maga­tartásával megtedta a választ­­Churchill fe­ny­egetéseire. Churchill fenyegetései és fel­­hívásai végeredményben azt bizonyítják, hogy az angolok milyen nagy fontosságot tu­lajdonítanak Olaszország háborús részvéte­lének és mennyire szeretnék kikapcsolni a háborúból a döntően fontos olasz tényezőt. Ami Churchill becsmérlő kijelentéseit illeti, az olasz nép irányában, ezzel kapcsolatban nincs helye polémiának. Háború idején a sértésekre fegyverrel szokás válaszolni. Újból 11 angolszász hajó pusztult el az amerikai partok előtt Tunisz, november 30. (MTI.) A Stefani Iroda közli: Washingtonból jelentik, hogy a tengely tengeralattjárói az A­tanti-óceán nyugati részén a szövetséges nemzetek 11 kereske­delmi hajóját süllyesztették el. Legalább 150 tengerész meghalt, vagy eltűnt, további 352 matrózt sikerült megmenteni. A táma­dások legnagyobb része az északamerikai déli parti állások magasságá­ban történt, ahol a tengely tengeralattjárói erősen élénk tevékenységet fejtenek ki. Ezen a vidéken az utóbbi hetekben rendkívül sűrűn intéz­tek támadásokat a­ szövetséges nemzetek kereskedelmi hajói ellen. Megnyílt a kolozsvári iparos­­egylet hölgyválasztmányának hagyományos jótékonycé­;a kázm­unka«kiállitás ei Kolozsvár, november 30. Ráti Mihály fel­sőházi tag vasárnap délelőtt nyitotta meg ünnepélyes külsőségek között az Iparosegy­­let hölgyválasztmányának jótékonycélú ké­zimunka-kiállítását. A nagymultú intéz­mény életében hagyomány, hogy a hölgyvá­lasztmány karácsony előtt az Iparos-agg­­menház ellátottjainak javára kézimunka­­kiállítást rendez. A kiállításon egy év fá­radságos munkájának eredménye kerül a közönség elé: lebelletfinomsága .Mpkék, művészi érzéssel, szívvel készült térítők, ruhácskák,­ díszpárnák, amelyeket a derék iparosasszonyok egész éven át sok szere­tettel készítettek, hogy annak Áraitól pa­rányi örömet tudjanak varázsolni az agg­­ioaház ápoltjainak. Káté, Mihály felsőházi tag keresetlen, me­leg szívből fakadó szavakkal nyitotta meg a kiállítást, amelynek anyaga ezúttal dísze­sebb, gazdagabb, mint az előző években, így nem is meglepő, hogy a megnyitáson a kiállítás csaknem minden darabja vevőre talált. Nem volna teljes beszámolónk, ha nem emlékeznénk meg, azokról a lelkes és önzet­len úriasszonyokr­ól, az Iparosegylet hölgy­­választmányának tagjairól, akik a kiállítást létrehozták. Elsősorban Rátz Mihályné el­nöknő nevét kell megemlítenünk, aki min­den évben fáradhatatlan munkát végez, hogy a kiállítás minél sikeresebb legyen. Hűséges munkatársai: Demeter Ferencné, Herényi Dezsőné, özv. Török Ferencné, Bar­­talis Istvánná, Száva Jenőné, Bakss Imréné, özv. Színtey Gyuláné, Halló Béláné, Jere­­zenszkey Béláné, Várady Józsefné, Horváth Pálné, Fejér Béláné, özv. Benkő Elekné, Gyarmathy Miklósné, Hegedűs Gyulán... Fodor Antalnné, Muntyán Istvánné, Faraimi Józsefné, özv. Horváth Jánosné, Mitké Jó­zsefné, Manner Mártonné és Kun Frigyes­­né lelkesen közreműködtek, hogy a kiállítás - évtizedes hagyománynak megfelelően - minél job­bban sikerüljön. A kiállítás ma, kedden este zárui. JÓ ÁRU 88 JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETEK­L 2 1942. DECEMBER 1 December 5-ig kell Kolozsváron a keny­ér­pót­jegy-igényléseket a közélelmezési hivatal­hoz beadni Kolozsvár, november 30. Bikfalvy István dr. tb. tanácsnok rendeletet adott ki a ke­­nyérpótjegyigénylés új rendjéről. Kenyér­­pótjegyet az 1948. évre csak új igénylés alapján­ lehet kiadni. Mindazoknak, akik pótkenyérjegyre igényt tartanak, december 5-ig kell igényüket be­jelenteniük a Közellátási Hivatalhoz (Far­­kass utca 4.) A határidők után benyújtott igénylésekre már csak 1948 február elsejére lehet pótjegyet kiadni. A munkaadói igazolásokat pontosan kell mindenkinek kitöltenie s azon igazolni kell, hogy az igénylő milyen nemű munkát vé­gez, illetve a vállalatnál, vagy munkaadó­nál milyen beosztásban dolgozik, testi mun­kás, vagy nehéz testi munkás. A h­úsz munkásnál többet foglalkoztató vállalat, vagy intézmény alkalmazottjai ré­szére kenyérpótjegyet kimutatáson köteles igényelni. Ebbe a csoportba tartozó válla­latok, vagy intézmények egyenként munka­adói igazolásokat nem adhatnak alkalma­­zottaiknak. A kimutatásokat kerületenként kell elkészíteni három példányban, tehát min­den kerület külön kimutatáson kel szere­peljen. A kimutatásnak a következő adatokat kell tartalmaznia: sorszám, igénylő neve, pontos lakása, az általa végzett munka. A hivatal ezeket a jegyzékeket az elbírálás eredményével visszajuttatja a vállalathoz. Mind az egyéni, mind a hivatalos jegyzéken való igénylésekre a közellátási kerületi hi­vatal fogja más élelmiszerjegyekkel együtt a pót­jegyeket az érdekelteknek megkül­deni. Az igénylő lapokat a munkaadók a Közellátási Hivatalnál díjmentesen vehetik át. A 9230/1942. M. E. rendelet értelmében a munkaadó köteles feljegyzést vezetni az általa kiadott munkaadói igazolásokról , hasonlóképpen köteles a munkásnak vállaa­­latától való eltávozását, vagy pedig a­ munka változását a hivatalnál bejelenteni. Aki hamis adatokat tüntet fel a munka­adói igazolásokon, vagy pedig a valóságnak meg nem felelő igazolás alapján igényel ke­nyérpótjegyet, továbbá a beállott változáso­kat nem jelenti be, 6 hónapig terjedhető el­zárással bűnt­ötik. Kolozsvári szerelmespár fiatálosTégir féltékenység* drámája Kössön Lació !\Nagy János périselléd­re»* r«volveilövésse! gSlLoIin Ró*«» Kassa, november 30. Megrendítő, szerelmi tragédia játszódott le Kassán a Géza fejede­lem­ utca 36. számú házban. A­ különben csendes utcát szombaton reggel 9 óra táj­ban egymást követő dörrenések verték fel. Röviddel ezután a 36. számú ház kapuján több sebből vérző fiatal leány támolygott ki, de néhány lépés után az utcán összeesett. Amikor a helyszínre összefutott lakók és járókelők rémülete eloszlott, látták, hogy az utcán vérében fekvő fiatal leány mellett re­vol­vert szorongató fiatalember áll. Magába roskadva, apatikusan tűrte, hogy a leány segítségére siető emberek lefegyverezzék. A véres tragédiáról értesítették a mentő­ket, nekik azonban nem akadt dolguk, mert a szerencsétlen leány rövid idő múlva meg­halt. Nemsokára rendőri bizottság érkezett a helyszínére és megkezdte a vizsgálatot. Megállapították, hogy a tragikus eset hát­terében szerelmi féltékenység húzódik meg. A szerencsétlen áldozat Rózsa Magda 20 éves kolozsvári leány, aki hetek óta vendég­látó rokonainál lakott. A férfi Lakó Nagy János 25 éves kolozsvári péksegéd. Lakó Nagy János a kora reggeli órákban kereste fel rokonai lakásán Rózsa Magdát. Rövid beszélgetés után a féltékeny péksegéd re­volvert­ rántott. A megrémült fiatal leány menekülni próbált az izgatott fiatalember elől. Sikerült is kimenekülnie a lakásból, de a­ fiatalember utána rohant és a lépcsőház­­ban egymásutánban hat lövést adott le rá. A rendőrség Lakó Nagy Jánost letartóztatta. A tragikus hír futótűzként ter­jedt el Ko­lozsváron, hiszen az áldozatot, Rózsa Mag­dát a vI. kerületben igen jó! ismerték. Édes­apja jómódú kőművesmester, aki a munká­jából kis házat szerzett magának. A tra­gikus sorsú leány egyetlen gyermekük volt. Féltő szeretettel nevelték és igyekeztek megőrizni az életnek. Lakó Nagy János péksegéd hétfőn reg­gelig még Ily­és Géza sütőmester Kőkert­ utca 98. szám alatti péküzletében volt bejelentve. A hétfő reggeli lapok híradása után munka­adója azonnali hatállyal elbocsátotta és a felmondást már jelentette is az Ipartestület­­nél. Fölkerestük Ilyés Gézát és érdeklődtünk volt munkája után, aki Kassára utazott, hogy ilyen kegyetlenséggel végezzen azzal a leánnyal, akit állítólag szeretett. A pékmester helyett inkább munkástár­sai adnak felvitágosítást a gyilkos fiatalem­berről. — Izgága, kötekedő természetű ember volt ez az alig 25 esztendős fiatalember — mondották. — Néhány nappal ezelőtt is sú­lyos összetűzése volt az egyik munkástár­sával. Mindenki tudott a szerelmi viszonyról, hi­szen az nem mai keletű volt. Lakó Nagy János­­több, mint négy éve udvarolt már a fiatal, igen szép leánynak. Tudomásuk sze­rint Rózsa Magdát a szülei mindig tiltották Lakó Nagy Jánostól s úgy tudják, hogy maga a leány is rövidesen elhidegült tőle és mindenáron szakítani akart vele. A fia­talember azonban többizben hangoztatta ta­nuk előtt, hogy ha, a leány nem lehet az övé, akkor ■megöli. " -----­Lakó Nagy Jánosnak csütörtökön még fel kellett volna fűrészelni a pékműhelyben a reáeső tüzifarészt. Ezt a munkát nem vé­gezte el, hanem egyik munkástársát kérte föl, hogy helyettesítse, ő maga vonatra int és szerelmese után utazott Kassára, akit a szülök egyik rokonukhoz épp előre odamen­tettek. Mielőtt elutazott volna, több isme­rősétől érdeklődött, nem tudnának-e számára revolvert szerezni és amikor azt kérdezték tőle, minek neki a fegyver­e nyugodt han­gon kijelentette: Megyek és végzek Magdával. Az egyik munkástársa, akivel jobb vi­szonyba állott és aki előtt kiteregette szán­dékait, azt mondja, hogy nem is volt Lakó Nagy János komolyan szerelmes, hiszen hónapokkal ezelőtt hirdetések útján keresett feleséget. Érkeztek is hozzá ajánlatok , azokra válaszolt is. Az volt a számítása, hogy házasság útján szerez magának pénzt és erre Rózsa Magda is igen alkalmas lett volna, hiszen a szülei meglehetősen kiegyen­súlyozott anyagi viszonyok között éltek. Lakó Nagy János ott akarta hagyni a pék­­foglalkozást és füsserü­zletet akart nyitni, így beszélnek a gyilkos fiatalemberről azok, akik a legközvetlenebbül ismerték, hi­szen hónapok hosszú során keresztül együtt dolgoztak. Utunk ezután a tragikus sorsú fiatal leány szüleihez vezetett a Gábor Áron­ utcába. A Rózsa­házban zárt ajtókra akadtunk, mert ahogy a szomszédok mondják, a tragikus hír vétele után az összetört szülők azonnal vonatra ültek és Kassára utaztak, hogy in­tézkedjenek leányuk holttestének hazaszállí­tásairól. Amit nem mondhattak el a szülök, azt sokkal bőbeszédűbben beszéli el maga a környék népe. Gyermekkel a karján, munkásember jön a Gábor Áron­ utcába és megszólít bennünket:­­— Ugy­e Rózsáékat keresi. Hát volt szive annak a gazembernek ezt a szegény, drága kicsi leányt megölni? Rózsa Magdát az egész környék szerette és becézte. Sokáig betegeskedett s éveken keresztül a szomszédos Renner-féle cipőgyár­ban dolgozott. A gyenge szervezetű leány tüdőbajt kapott. Szülei nagy áldozatokkal mindent megtettek, hogy egészségét vissza­szerezzék. Rózsa Magda meg is gyógyult és egyszerr­e virulni kezdett. Lakó Nagy János péksegéd talán ezért nem akarta elengedni áldozatát. Az apa — mondják a szomszédok — soha sem tűrhette a fiatalember udvar­lását. — többször kiutasította a házából. A péksegéd azonban utat és módot talált arra, hogy a leányt lássa és csak akkor kesere­dett el, amikor Rózsa Magda nyíltan meg­­mondotta neki, hogy nem szereti és soha se lesz a felesége. Kassára is azért utazott el, mert Lakó Nagy János az utóbbi időben olyan támadólag lépett fel, hogy a szülők jobbnak látták, ha egy időre eltávolítják Ko­lozsvárról. Nem így történt. Lakó Nagy János még eddig ismeretlen utón "revolvert szerzett, csü­törtökön Kassára utazott, megleste a szeren­csétlen leányt és hat revolverlövéssel ki­oltotta életét.

Next