Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

1943. A­P­R­I­C­I­S 7.3 Közelebb kerültem a magyar lélekhez — mondotta a Keleti Újság munkatársának Kolozsváron Dietrich Kennewegh, a két és félmillió példányban megjelenő „Signal" szerkesztője Kolozsvár, március 31. Hétfőn reggel a budapesti gyorsított személyvonattal érke­zett Kolozsvárra Dietrich Kennewegh, a leg­nagyobb német képes folyóiratnak, a „Sig­­nal“-nak szerkesztője, jelenleg mint haditu­dósító teljesít szolgálatot s magyarországi utazása feletteseinek tudomásával történik. A „Signal“ hét és félmillió példányban és huszonegy nyelven jelenik meg. Ezt az óriás üzemet szolgálja Dietrich Kennewegh. Évtizedek óta járja a világot és „anyagot“ gyűjt a lapjának. Dietrich Kennewegh min­denhová elmegy, ahová ember eljuthat. Nem ismer akadályt, ,fis muss geschehen“ — mondja s széles vállára akaszt néhány bör- iszákot s nekivág az útnak. Gyalog, kocsin, vonaton, hajón vagy repülőgépen? Neki tö­kéletesen mindegy. Járt északon, az örökös­ség hazájában, délen az­­őserdőkben, síksá­gokon és hegyóriásokon. Nézte s látta az életet a kicsi eldugott falvakban éppen úgy, mint a világvárosokban. Dietrich Kennewegh ugyanis mindent meg­néz és amit „meglátott“, azt megrögzíti s a világ elé tárva, azt mondja: íme ilyen. Sok-sok millió ember az ő szemével látja és ismeri meg a világot: a tájakat, országokat, népeket, szokásokat. Kennewegh öles ter­metű, szikár, nagycsontú. Halántéka körül már őszül a haja. Mozgása azonban fiatalos, rugalmas és katonás. Atléta termete hatal­mas erőt árul el. Ajka körül állandóan mo­soly játszik. Modora rendkívül szerény, elő­zékeny. Nézése szelíd, barátságos. Ellenben művész abban, hogy meglássa azt, amiben benne van valamely nagy egy­ségnek minden jellegzetessége, ami össze­foglalás, ami bizonyít, igazol és tanít. És amit Kennewegh meglátott, azt nagy­szerű fényképezőgépével megörökíti. Amire Kennewegh ráirányítja a lencséket, bejut a maradandóságba. A lencséket nem lehet be­folyásolni, Kenneweghet sem. — Hajtassunk lassabban, — mondta, amikor elindultunk az állomásról. A reggeli szürkületben akkor bontakozott ki a város élete. Kennewegh nézte a háza­kat, Kolozsvár köveit, az utcán haladó em­bereket, a kolozsváriakat. Közben beszélge­tett. Rendkívül szellemes társalgó. A Mariá­­num körül, átmenet nélkül megkérdi: — Ma valamilyen ünnep, vagy ünnepély van? — Nincsen­­— felelem s gondolatban ke­resem kérdése okát. — Akkor álljunk meg — mondja. Gyalogos utasok tömege érkezik az állo­más felöl. Közöttük sok falusi. A maguk­­szőtte­ fonta viseletükben. Kennewegh nézi a ruhákat — megkérdi: — Hétköznap is ilyen ruhákban járnak? — Ez az ő ősi viseletük — mondom — századok óta hordják. Kennewegh fényképez. Olyan gyorsan és feltűnés nélkül, mintha cigarettát sodorna. — Ezek mind magyarok — kérdi? — Mind! Azt hittem, a hosszú út után lepihen. A szállodában lerakta podgyászát és azonnal­­ mentünk tovább. Ki a városvégekre. Végig Monostoron, a Kálváriáig. De a Hóstáton. Fel a feleki sorompóig. Körül a városban mindenfelé a széles utakon s sikátorokon. Kennewegh mindent megnézett s azt mond­ta: — így általánosságban elég sokat láttam, sok szépet láttam, most megnézek egyet s mást közelebbről is. Sétáljunk egyet.. . Mit jelent németül: Pitvar? — kérdi. Lefor­ditom magyar értelme szerint ezt a szót. Kennewegh szemében fény csillan. — Ezek tulajdonkénen nem áruk s ez nem is üzlet, hanem, múzeum — mondja egy jó félórai vizsgálódás után. Igen, ami itt van, mind a magyar nép lel­kéből való. Nézte a hímzéseket, szőtteseket, faragásokat. A színekből, a formák s alak­zatok dús változataiból a magyar nép kép­zelőereje, érzésvilága szól.. Amikor ezeket nézi az ember, szinte látja, hogy mikor sírt, mikor dalolt munka közben az a magyar leány, vagy menyecske, aki készítette. Ezek a házilag készült évszázados hagyományok örök s szent forrásaiból csak alapformákat örökítettek át és a lelkiséget. Az egyedül­­való magyar sajátságot. Nincs bennük sem­mi megkötöttség, mert például a magyar díszítő elemek nem állanak mértani vona­lakból vagy alakzatokból. Virágok, mada­rak, állatok, tehát élő­lények és ezeknek felhasználása a legnagyobb szabadsággal történik. A magyar nő, ha varrottast csinál, vágyát, álmát, érzését írja le a vászonra, tűjével és színes fonalával. Közel két órát töltöttünk a Pitvarban és az aprólékos, beható szemlélődés után Ken­newegh magának és feleségének abaposztót vásárolt azzal a szándékkal, hogy azt ma­gyaros szabású s díszítésű kabátnak fogja megcsináltatni. Két nap alatt Kennewegh mindenüvé el­ment, ahol a magyar élet jellegzetességeit és szépségeit megfigyelhette. Amit meglá­tott, azt gépével meg is rögzítette. Néprajzi, művészeti, történelmi vonatko­zású dolgokon kívül, Kolozsvár szociális vi­szonyai is érdekelte Kenneweghet. Különö­sen a legújabban megvalósított magyar rendszerű szociális alkotásokat igyekezett megismerni. Kedden délelőtt a sétatéren fel­épített és a napokban megnyitott képzőmű­vészeti csarnokot látogatta meg s megnézte az ott rendezett kiállítást. Különösen az er­délyi művészek munkái érdekelték. Sok szo­borról, festményről készített felvételt. Ked­den délután a Kolozsvár környéki falvakat látogatta meg. — Nagyon sok emberrel és sok dologgal ismerkedtem meg — mondotta a búcsúzás­­nál. — Csak annyit mondhatok, hogy ko­lozsvári tartózkodásom alatt felüdültem. Va­lami különös és állandó jóérzés töltött el. Közelebb kerültem a magyar lélekhez. Szin­te testileg is fáj, hogy ilyen hamar el kell innen menjek. Azt hiszem, sokáig fog kí­nozni a viszontlátás utáni vágyakozás. Mi nekünk meg az az érzésünk, hogy Dietrich Kenneweghben a magyarság őszin­te barátját ismertük meg ... TURAN LAJOS DIETRICH KENNEWEGH, a két és fél millió példány­ban, huszonegy nyelven meg­jelenő „Signal“ c. folyóirat szerkesztője két napot töl­tött Kolozsváron, s a Keleti Újság munkatársának kísé­retében mindent megnézett, amit Mátyás király szülővá­rosában látni érdemes és lát­ni kell. Megtekintette többek között a Műcsarnokban fen­n­ vett első kiállítást és több fényképfelvételt készített az erdélyi művészek pompás al­kotásairól. Képünk Kennewegh s­zer­­kesztőt örökíti meg a Mű­csarnok tárlatán. (Finta Zoltán riporfelvétele) Wich­edrcius 31-ig érvényesek csak a záros anyagkészletek felhasználására Mott­enaedélyek A Budapesti Közlöny csütörtöki száma közli az iparügyi miniszter rendeletét a zár alá vett anyagkészletek felhasználására, fel­dolgozására és kiszolgáltatására vonatkozó engedélyek határidejének korlátozása ügyé­ben. A rendelet szerint a zár alá vett anyag­­készletek felhasználására, feldolgozására, vagy kiszolgáltatására vonatkozó engedé­lyek, amennyiben az engedélyt kiállító ha­tósági szerv az engedélyben rövidebb ha­táridőt nem állapít meg, a kiállítások érvé­nyét jövő esztendő március hónapjának 31. napján hatályukat vesztik. Az 1943. évi január 1. napja előtt kiadott engedélyek 1943. évi április 15. napján vesz­tik hatályukat. Z­sindely Ferenc és Bornemisza­néz a minisaeferek­ «átvették­ Iatvá»­st a» Inaikat Budapest, március 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Zsindely Ferenc kereskedelem- és közle­kedésügyi miniszter szerdán átvette hivata­lát. A minisztérium tisztviselői, a hozzátar­tozó üzemek és intézmények vezetői igen nagy számban gyűltek össze ebből az alka­lomból. A minisztert Algyay Pál államtitkár köszöntötte. A miniszter meleg szavakkal mondott köszönetet. — Tudom, mit jelent nehéz időkben —­ mondotta — egy minisztérium vezetése. Háborúban vagyunk, amelyben jelentős csa­patoknak tekintem azokat a tisztviselőket, akik a kereskedelem és közlekedés ügyeit vezetik Megvan bennem a jószándék és az odaadás a szolgálathoz és remélem, közös munkánknak meglesz a gyümölcse. A miniszter szavait lelkes éljenzéssel fo­gadták. Bornemisza Géza iparügyi miniszter szer­dán délelőtt vette át minisztériumának ve­zetését. A tisztviselői kar nevében Kádas Károly államtitkár köszöntötte Bornemisza Géza minisztert. Bornemisza Géza iparügyi miniszter meleg szavakkal mondott köszö­netet az üdvözlésért, majd így folytatta: „— A viszonyok változása folytán igen súlyos feladatok hárultak erre a miniszté­riumra. A háború szükségletei a ma­gyar iparral szemben olyan követelményeket tá­masztanak, amelyeknek megfelelni csak az ipar és a hatóságok céltudatos együttműkö­désével lehet. De amikor e háborús felada­tokat teljesítjük, akkor egy tekintettel már távolabb kell nézni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a háború utáni súlyos problémák megoldása csak akkor lesz lehetséges, ha a korszerű mezőgazdaság mellett nem lerom­lott, hanem kapacitásban és minőségben európai színvonalú magyar ipar áll majd itt. A magyar iparba nemzet nagy kincse. Ne­künk a magyar ipart mindenképpen meg kell védenünk. Ez nemzeti, hazafias köteles­ségünk. Azt kérem tőletek, hogy a magyar kötelességteljesítés parancsszavára hallgat­va, támogassatok munkámban s legyetek megyőződve, hogy együttes munkánkkal nagy szolgálatot tehetünk a nemzetnek. Az egybegyűltek lelkes éljenzéssel fogad­ták a miniszter szavait. Bornemisza Géza iparügyi miniszter ezután sorra üdvözölte a munkatársait, majd fogadta a minisztérium szakosztályvezetőit. Ma premiere az Egyetem-mozikban A francia filmgyártás legpazarabb vígjátéka 12 ragyogó párisi színésznővel, Szerelm Yves Mirande elbűvölően szellemes játéka a mai háború asszonyairól és leányairól. A filmben 12 női szereplő mellett egyetlen férfiszereplő sincs. Főszereplői: Francoise Rosay diadalmas hősnője)és fiaim noilag Két és félévi börtönre ítélte a budapesti törvényszék Popovics Mihály nyugalmazott bőrgyár­ igazgatót befolyással való üzérkedés miatt Budapest, március 31. A budapesti büntető­­ törvényszék szerdán tárgyalta Popovics Mi­­ji­hály nyugalmazott bőrgyári igazgató bűnpe­­rét. Az ügyészség vádja szerint Popovics befolyással való üzérkedés bűntettét követte el, mert egy gépszíjgyárostól 2000 pengőt kér­t és kapott, miután azt ígérte neki, hogy az anyaggazdálkodási hivatalnál eljár bér­­kiutalási kvótájának felemelése érdekében és a pénz az illető tisztviselő jutalmazására kell. Popovics tagadta bűnösségét. A 2000 pengő felvételét elismerte, de azt mondotta, nem megvesztegetésre, hanem régebbi ügyeivel kifejtett munkájának díjazására kapta. A törvényszék Popovicsot bűnösnek mondotta ki a vád szerinti bűnperben és ezért két és fél évi börtönre ítélte. Azonnal letartóztatták. Az ítélet nem jogerős. Il magyarországi szerbek sorából kerültek ki a szerb irodalom legkiválóbb írásművészei Újvidék, március 31. (MTI.) Stefano­vics belgrádi egyetemi tanár, a szerb irodalom vezető tényezője, Madách remekművének fordítója, Újvidéken „A magyarországi szerbek hatása a szerb irodalomra“ címmel érdekes előadást tartott. Előtte Popovics Milán képviselő hangoztatta megnyitó beszé­dében, hogy minden népnek haladnia kell azon az úton, amely teremtő folyamatos-­­ sága a fejlődésnek és amelyen egymásra találnak. Ezután tartotta meg az egyetemi tanár előadását. Ismertette azt a hátáért, anatfiet a magyar irodalom gyakorolt a szerb írókra. Kiemelte, hogy Radicsevics Franco, a szerbek nagy költője egyidőben született Petőfi Sándorral. Mind a kettő a népi irányt honosította meg az irodalomban. Petőfi Sándoron kívül nagy hatással volt a szerb irodalomra Jókai, Mikszáth és Kosz­tolányi Dezső. Rámutatott arra, hogy a magyarországi szerbek sorából kerültek a legkiválóbb írásművészek, de a szerbiai írókat is igen gyakran ihlette műveik meg­írásában egy-egy magyarországi élmény. Jó áru és jó hirdetés: alapja a jé :s' Metafenetaeh B w«» ■■ 11 m

Next