Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-01 / 97. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: I­HORA GYED ÉVRE 9.30, FÉL ÉVRE 18.40, ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­­PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. xwU Sasom 2 m­ai 1943 május 1 MA. TELJES HETI SIMPRO-MIJSOR •L­jsra 12 miér SZERKESZTŐSÉIG, KIADÓHIVATAL, ES NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK, 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA SÚLYOS ÉS VÉRES VERESÉGET SZENVEDETT AZ ANDERSON-HADSEREG Moszkvában lengyel ellenkormányt alakítanak Hiller » vekért főrindssfeá­llá­s»on la«*©íc­sí«©2É©$í Laval francia minis­ztereln­ökkel A LENGYEL-SZOVJET VISZÁLYT míg az angolszász államok sajtójának egy része is csak előhírnöknek tekinti, azoknak a rendkívül bonyolult kérdések előjelének, amelyeket Európa újjáépítése hozna magá­val angolszász-szovjet győzelem esetén. A lengyel kormánnyal történt szovjet diplo­máciai szakítás és az ennek nyomában fel­kavarodott bonyodalom napvilágra hozta azt a rendkívüli kíméletlenséget, amellyel a szovjet járná el győzelme esetén az uralma alá került népekkel s a legteljesebb mérték­ben igazat adott a tengelyhatalmak és szö­vetségesei véleményének, annak a tételnek, hogy a bolsevizmus Európa nemzeteinek, az egész európai kultúrának halálát jelentené. Német részről a helyzettel kapcsolatban a leghatározottabban megállapítják, hogy Moszkva magatartása és az angolszász kor­mányok zavart megoldáskeresései világosan mutatják, hogy Nagybritannia és az Egye­sült­ Államok mennyire képtelenek lennének arra, hogy megvalósítsák az általuk olyan nagyhangon hirdetett „jobb rendet“ a há­ború után. A londoni lengyel menekült kormánynak a szovjet-lengyel viszályról kiadott nyilat­kozata az angol sajtó véleménye szerint nem vitte előbbre a helyzet elsimításán­ak ügyét. A londoni lengyel bizottság nem ta­núsít engedékeny magatartást, jogered­ményben semmit sem vont vissza és sem­mit sem sajnál. Churchill kedden is, szerdán is órákhosszat tartó megbeszélést folytatott Sikorszkyval és Racinszky gróffal. Svájci lapok londoni tudósítói szerint az angol fá­radozások meglehetősen eredménytelenek maradtak. Bizonyos, hogy a szövetségesek számára ebből az ügyből kifolyólag igen kedvezőtlen helyzet adódott. Az „Exchange Telegraph” diplomáciai tu­dósítója azt jelenti, hogy a megbeszélések súlypontja most Moszkvára terelődött. An­glia és az Egyesült­ Államok moszkvai kép­viselői megkapták kormányuk jelentését, amelyekben a legapróbb részletekig ismer­tetik a két kormány álláspontját. A szov­jet kormányt is tájékoztatták az angol és amerikai állásfoglalásról. London a Sikorsz­­ky-kormány mellőzésével közvetlen tárgya­lásokat kezd most Moszkvával. Az angol­szász megmozdulások mindenekelőtt a di­plomáciai szakítást szeretnék meg nem tör­téntté tenni. A „News Chronicle“ diplomá­ciai levelezője úgy véli, hogy oktalanság a viszály gyors elsimítását remélni. A washingtoni szovjet nagykövetség csü­törtökön közölte, hogy Litvinov szovjet nagykövet a jövő héten Moszkvába utazik. Kétségtelen, hogy útja kapcsolatos a szov­jet-lengyel szakítással. Moszkva a jelek szerint úgy akarja a helyzetet a maga ízlése szerint megoldani, hogy szovjet területen alakít lengyel ellen­kormányt. Az „Izvesztija“ című szovjet lap egyik legutóbbi számában Wanda Vaszi­­levssska asszony lengyel kommunistanő, a legfelsőbb szovjet tanács tagja s a szovjet hadsereg ezredese, aki a moszkvai „lengyel hazafiak uniójának“ (!) elnöke hangzatos címét viseli, cikket irt és ebben a legéleseb­ben támadja a Sikorszky-kormányt. d­A lengyel nép — írja — sohasem ruházta be­ teljhatalommal a mostani lengyel kormányt arra, hogy a megelőző lengyel kormány örökébe lépjen. Sikorszky nem képviseli a tulajdonképpeni Lengyelországban élő len­gyeleket, de még a külföldön élő lengyele­ket sem.“ A cikk ezenkívül azt írja, hogy a szovjet kormány „esetleg beleegyezését adja“ ahhoz, hogy az Oroszországban élő lengyelekből „független lengyel hadsereget“ toborozzanak.­­ Könnyű elképzelni, hogy milyen „lengyel hazafiak“ azok, akik Moszkva zsoldjában állanak és akik hajlandók szemet hunyni a 13.000 lengyel tiszt legyilkolása és az elhur­colt másfélmillió lengyel eltűnése fölött. Sikorszky valóban nem képviseli a lengyel népet, de vajjon képviseli-e Vanda Vaszi­­levszka asszony, aki vakon engedelmeske­dik Sztálin parancsainak. Washingtonból származó jelentések egyébként valószínűvé teszik, hogy ezt a „moszkvai megoldást“ London és Washing­ton is hajlandó magáévá tenni. A Budapesti Tudósító washingtoni jelentése szerint Churchill és Roosevelt állítólag veszni hagy­ják Sikorszky kormányát, ezzel szemben elismerik a Moszkvában alakított „lengyel hazafiak bizottságát“. Az Egyesült-Á­lla­­mokban egyébként az ügyet nyíltan a szö­vetségesek diplomáciai vereségének tekin­tik és a szovjet kormány eljárásában jelét látják annak, hogy a Szovjetunió, mint ed­dig, továbbra is áthidalhatatlan bizalmat­lansággal­­viseltetik minden más állammal szemben. A Sikorszky-kom­ány több tagja az Egye­sült­ Államokba utazott, hogy az ottani kö­röknél s főképp az amerikai lengyelek kö­rében a maga álláspontját és felfogását ér­vényesítse. +4 * A TUNISZI HARCTÉRRŐL érkezett leg­utóbbi jelentések az arcvonal valamennyi szakaszáról a tengelycsapatok egyre sűrűb­ben megismétlődő és egyre nagyobb arányú sikeres ellentámadásairól szólnak. A Nemzet­közi Tájékoztató Iroda jelentése az alábbi szemléletes képet rajzolja ezekről a hősi harcokról, a német és olasz páncélos kötelé­kek nagyszerű küzdőképességéről: A tuniszi nyugati arcvonalon az Anderson hadsereg négy napon óvatos tapogatózás után szerdán ismét több helyen áttöréssel kísérletezett, de ezek a próbálkozások olyan kifejezett sikertelenséggel végződtek, hogy még óvatos jellemzéssel is az angolszászok súlyos vereségéről lehet beszélni. Anderson nagy erőket és számos páncé­lost vont össze Medzsesz el Babtól nyugatra, valamint Pont du Fachstól északra és dél­nyugatra, hogy erőltetett hadművelettel fel­­szakítsa a tengely arcvonalát,, elválassza egymástól a német—olasz kötelékeket és hozzáférhessen a keleti irányban haladó fő­utakhoz. A harcok a legnagyobb hevességgel indultak meg és a tengely a védekezés leg­nagyobb művészetét mutatta be. A német—olasz állások csapatainak szé­les vonalon való lekötöttsége ellenére ké­szenlétben tartott tartalékok olyan mérték­ben álltak rendelkezésre, hogy­ a tengely csa­patai a támadók tömeges bevetése ellenére valamennyi ponton megbirkózhattak a hely­zettel. Medzsesz el Babtól keletre az ango­lok és amerikaiak számos páncélosuktól kí­sért első támadóhullámainak jelentős vesz­teségeikből már fel kellett ismerniük, hogy minden méternyi területet csak a legnagyobb áldozattal szerezhetnek meg. A további ro­hamcsoportoknak már minden területi nye­­r­­egről kellett mondaniuk kénytelenek voltak a nehéz fegyverek védelmét kérni. Az angolszászok páncélos osztagai ezután nagyszámban avatkoztak be, de­ előbbre ho­zott ágyúikkal és gránátvetőikkel a tengely páncéltörő és légvédelmi ütegeinek megsem­misítő tüzébe kerültek. A tengely tüzérsége közvetlen lövéssel borzalmas réseket rúgott a támadók soraiba, akárhol mutatkoztak. Ebben a helyzetben, amikor kézigránátdo­­básnyira álltak­ egymástól, a tengely átme­netileg elszakadt az ellenségtía, hogy elő­készítse saját hadműveletét. Az angolszász gyalogosok és utánuk nyomuló páncélosaik teljesen félreismerték a helyzetet. Már a biztos győzelem lebegett előttük, az ott ösz­­szevont páncéltörő és légvédelmi ütegek azonban olyan tűzzel fogadták, hogy percek alatt kilenc harckocsijuk gyulladt is. Ezek­kel az angolszászok már 17 harckocsijukat vesztették el. A mégis felzárkózott angol­szász gyalogosok hiába próbálták megro­hanni a tengely állásait. Amikor remény­telenül megrekedtek az elhárítótűzben, ép­­­­pen akkor indult meg a tengelycsapatok el­lentámadása. Szemközt és oldalt két „Trigris" nagy páncélos csoport nyitotta meg a tüzet, amely félóra alatt 34 harckocsit pusztított el, köztük több legújabb rendszerű angol és legnehezebb rendszerű amerikai harckocsit. Az angolok és amerikaiak támadása így ösz­­szeroppant. Az ellenség páncélos erőinek maradványai sietve visszavonultak. Ugyan­akkor a tengelyállások csapatai és tartalé­kai ellentámadásba lendültek akkora erővel, hogy Anderson tábornok támadó kötelékei­nek első részét valósággal lerohanták és rö­vid közelharcban futásra kény­szerí­tették. A német motorkerékpáros zászlóaljak halad­tak nyomukban, megbontották a visszavo­nulók sorait, úgyhogy a visszavonulásból fejvesztett menekülés lett. Az elesett és se­besült angolszász katonák ezrei jelezték az utat, amelyen Anderson szétvert rohamcsa­patai sok nehéz és könnyű fegyver hátraha­gyásával kénytelenek voltak visszahúzódni. A megsemmisített 51 harckocsiból a Tig­risek huszonötöt lőttek szét. Ugyanabban az időben ugyanilyen véres veszteséggel és si­kertelenséggel végződött az angolok és ame­rikaiak, valamint francia segédcsapataik nagy támadásai Pont­ du Fahhs térségében is. A harcok órákig tartó küzdelemmé alakul­tak egyes dombokért, míg végül a tengely­csapatok szuronyrohammal eldöntötték a csatát. Pont du Fachstól délnyugatra a helyi tengelyerők kezdetben kitértek az ellenség elöl, azután páncélosok támogatásával ellen­­támadásban ismét megszerezték az átadott területet, mielőtt az angolszászok ott befész­­kelődhettek volna. Az angolszászoknak itt is le kellett mondaniuk minden betörésről, an­nál inkább az áttörésről. Véres veszteségeiken kívül jelentős meny­­nyiségű­ fegyvert és hadianyagot is vesztet­tek. * A LEGNAGYOBB FELHÁBORODÁS HANGJÁN foglalkozik az olasz sajtó to­vábbra is a Grosseto olasz városka, ellen intézett amerikai légi támadással. Barbárok­nak, gangsztereknek, bestiáknak nevezi az amerikai repülőket. Grosseto kisvároska Róma és Livorno között, szemben Korzika szigetével a Tirrheni tenger partján. Kevés lakosa van s abból a tényből, hogy a táma­dásnak 15 halottja és 268 sebesültje volt, megítélhető, hogy milyen kíméletlenül, mi­lyen embertelenül tám­adták az amerikai gé­pek ést a katonai szempontból teljesen je­lentőség nélküli települést. Az alacsonyan repülő amerikai gépek lövészei jól láthatták áldozataikat, láthatták, hogy nőkre és gyer­mekekre tüzelnek. Ezek után, írja a „Gior­­nale d‘Italia”, megállapíthatjuk, hogy a japánok leghelyesebben cseleke­dtek, ha kö­zönséges gonosztevőként kezelték azokat az amerikai repülőket, akik a Tokió elleni tá­madásnál hasonlóképpen viselkedtek, mint a grossetői „hősök“. * .^. •, A grossetői eseményekkel kapcsolatban római semleges megfigyelők úgy vélekednek, nincs kizárva, hogy ez a támadás egy része azoknak az előkészítő akcióknak, amelyeket az ellenség beharangozott inváziós tervei megvalósítására s egy idő óta megkezdett. A BOLSEVISTÁK a kubáni hídfőnél kezdtek nagy támadást, de egy helyen sem tudtak tért nyerni. A német csapatok a légi­erő erélyes támogatásával visszaverték a szovjet kísérleteket. A német légi vadászok ezen az arcvonalszakaszon 67 szovjet gépet lőttek le. A Kőbántól délre eső kiszáradt lapályo­kon a bolsevikiek nagyobb támadó csopor­tokat vetettek harcba, amelyek ezrednyi és részben hadosztálynyi erőket képviseltek. Támadásukat mindenütt a bolsevistáik legsú­lyosabb veszteségeivel ismét elhárították. Ez jellemzi a német és a szövetséges állá­sok változatlan szilárdságát. A megismételt támadások hosszú hetek óta állandó súlyos vérveszteséget jelentenek a bolsevisták szá­mára. A szerdai harcokban rendkívül be­váltak a német és a szövetséges csapatok által elért vonalmegjavítások. Valamennyi támadás már a szeles arcvonalon kibővített és megerősített előterepen összeomlott. 11 szovjet harckocsit megsemmisítettek, vagy mozgásképtelenné tettek, a szovjet támadó kötelékeket pedig jelentékenyen meggyengí­tették. A bolseviki lövészek támogatására ismét csatarepülőgépeket vetettek be. Eze­ket a német vadászok szétszórták, úgyhogy feladatukat nem tudták teljesíteni. A Szov­jet összesen 67 repülőgépet, nagyrészt Stor­­movikot vesztett. A miuszi szakaszon és Bjelgorodtól ke­letre a bolsevisták megkísérelték visszasze­rezni az előző napon elvesztett előtérterüle­­tét, de mindkét esetben véres veszteségeik­kel visszaverték őket. A miuszi területen szétromboltak néhány géppuska-állást, ame­lyet a bolsevisták páncélkupolák felhaszná­lásával építettek ki. Az állások személyzetét foglyul ejtették, vagy megsemmisítették. A Ladoga-tótól délre a bolsevikiek három támadó hullámban megpróbálták kiemelni egy német gyalogsági kötelék előretolt biz­tosításait. Noha a bolsevikiek zászlóaljnyi erőkkel indultak támadásra, a gyalogsági és tüzérségi tűztől olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy már a drótakadályok előtt megakadtak. A német elhárító csapatok a támadó kötelékeket közelharcban felmor­zsolták. .. * LEY DR. birodalmi szervezésügyi vezető a német népnek az új harcokra való telkié*

Next