Keleti Ujság, 1943. május (26. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-01 / 97. szám
ELŐFIZETÉSI ARAK: IHORA GYED ÉVRE 9.30, FÉL ÉVRE 18.40, ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. xwU Sasom 2 mai 1943 május 1 MA. TELJES HETI SIMPRO-MIJSOR •Ljsra 12 miér SZERKESZTŐSÉIG, KIADÓHIVATAL, ES NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK, 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA SÚLYOS ÉS VÉRES VERESÉGET SZENVEDETT AZ ANDERSON-HADSEREG Moszkvában lengyel ellenkormányt alakítanak Hiller » vekért főrindssfeállás»on la«*©ícsí«©2É©$í Laval francia miniszterelnökkel A LENGYEL-SZOVJET VISZÁLYT míg az angolszász államok sajtójának egy része is csak előhírnöknek tekinti, azoknak a rendkívül bonyolult kérdések előjelének, amelyeket Európa újjáépítése hozna magával angolszász-szovjet győzelem esetén. A lengyel kormánnyal történt szovjet diplomáciai szakítás és az ennek nyomában felkavarodott bonyodalom napvilágra hozta azt a rendkívüli kíméletlenséget, amellyel a szovjet járná el győzelme esetén az uralma alá került népekkel s a legteljesebb mértékben igazat adott a tengelyhatalmak és szövetségesei véleményének, annak a tételnek, hogy a bolsevizmus Európa nemzeteinek, az egész európai kultúrának halálát jelentené. Német részről a helyzettel kapcsolatban a leghatározottabban megállapítják, hogy Moszkva magatartása és az angolszász kormányok zavart megoldáskeresései világosan mutatják, hogy Nagybritannia és az Egyesült Államok mennyire képtelenek lennének arra, hogy megvalósítsák az általuk olyan nagyhangon hirdetett „jobb rendet“ a háború után. A londoni lengyel menekült kormánynak a szovjet-lengyel viszályról kiadott nyilatkozata az angol sajtó véleménye szerint nem vitte előbbre a helyzet elsimításának ügyét. A londoni lengyel bizottság nem tanúsít engedékeny magatartást, jogeredményben semmit sem vont vissza és semmit sem sajnál. Churchill kedden is, szerdán is órákhosszat tartó megbeszélést folytatott Sikorszkyval és Racinszky gróffal. Svájci lapok londoni tudósítói szerint az angol fáradozások meglehetősen eredménytelenek maradtak. Bizonyos, hogy a szövetségesek számára ebből az ügyből kifolyólag igen kedvezőtlen helyzet adódott. Az „Exchange Telegraph” diplomáciai tudósítója azt jelenti, hogy a megbeszélések súlypontja most Moszkvára terelődött. Anglia és az Egyesült Államok moszkvai képviselői megkapták kormányuk jelentését, amelyekben a legapróbb részletekig ismertetik a két kormány álláspontját. A szovjet kormányt is tájékoztatták az angol és amerikai állásfoglalásról. London a Sikorszky-kormány mellőzésével közvetlen tárgyalásokat kezd most Moszkvával. Az angolszász megmozdulások mindenekelőtt a diplomáciai szakítást szeretnék meg nem történtté tenni. A „News Chronicle“ diplomáciai levelezője úgy véli, hogy oktalanság a viszály gyors elsimítását remélni. A washingtoni szovjet nagykövetség csütörtökön közölte, hogy Litvinov szovjet nagykövet a jövő héten Moszkvába utazik. Kétségtelen, hogy útja kapcsolatos a szovjet-lengyel szakítással. Moszkva a jelek szerint úgy akarja a helyzetet a maga ízlése szerint megoldani, hogy szovjet területen alakít lengyel ellenkormányt. Az „Izvesztija“ című szovjet lap egyik legutóbbi számában Wanda Vaszilevssska asszony lengyel kommunistanő, a legfelsőbb szovjet tanács tagja s a szovjet hadsereg ezredese, aki a moszkvai „lengyel hazafiak uniójának“ (!) elnöke hangzatos címét viseli, cikket irt és ebben a legélesebben támadja a Sikorszky-kormányt. dA lengyel nép — írja — sohasem ruházta be teljhatalommal a mostani lengyel kormányt arra, hogy a megelőző lengyel kormány örökébe lépjen. Sikorszky nem képviseli a tulajdonképpeni Lengyelországban élő lengyeleket, de még a külföldön élő lengyeleket sem.“ A cikk ezenkívül azt írja, hogy a szovjet kormány „esetleg beleegyezését adja“ ahhoz, hogy az Oroszországban élő lengyelekből „független lengyel hadsereget“ toborozzanak. Könnyű elképzelni, hogy milyen „lengyel hazafiak“ azok, akik Moszkva zsoldjában állanak és akik hajlandók szemet hunyni a 13.000 lengyel tiszt legyilkolása és az elhurcolt másfélmillió lengyel eltűnése fölött. Sikorszky valóban nem képviseli a lengyel népet, de vajjon képviseli-e Vanda Vaszilevszka asszony, aki vakon engedelmeskedik Sztálin parancsainak. Washingtonból származó jelentések egyébként valószínűvé teszik, hogy ezt a „moszkvai megoldást“ London és Washington is hajlandó magáévá tenni. A Budapesti Tudósító washingtoni jelentése szerint Churchill és Roosevelt állítólag veszni hagyják Sikorszky kormányát, ezzel szemben elismerik a Moszkvában alakított „lengyel hazafiak bizottságát“. Az Egyesült-Államokban egyébként az ügyet nyíltan a szövetségesek diplomáciai vereségének tekintik és a szovjet kormány eljárásában jelét látják annak, hogy a Szovjetunió, mint eddig, továbbra is áthidalhatatlan bizalmatlansággalviseltetik minden más állammal szemben. A Sikorszky-komány több tagja az Egyesült Államokba utazott, hogy az ottani köröknél s főképp az amerikai lengyelek körében a maga álláspontját és felfogását érvényesítse. +4 * A TUNISZI HARCTÉRRŐL érkezett legutóbbi jelentések az arcvonal valamennyi szakaszáról a tengelycsapatok egyre sűrűbben megismétlődő és egyre nagyobb arányú sikeres ellentámadásairól szólnak. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelentése az alábbi szemléletes képet rajzolja ezekről a hősi harcokról, a német és olasz páncélos kötelékek nagyszerű küzdőképességéről: A tuniszi nyugati arcvonalon az Anderson hadsereg négy napon óvatos tapogatózás után szerdán ismét több helyen áttöréssel kísérletezett, de ezek a próbálkozások olyan kifejezett sikertelenséggel végződtek, hogy még óvatos jellemzéssel is az angolszászok súlyos vereségéről lehet beszélni. Anderson nagy erőket és számos páncélost vont össze Medzsesz el Babtól nyugatra, valamint Pont du Fachstól északra és délnyugatra, hogy erőltetett hadművelettel felszakítsa a tengely arcvonalát,, elválassza egymástól a német—olasz kötelékeket és hozzáférhessen a keleti irányban haladó főutakhoz. A harcok a legnagyobb hevességgel indultak meg és a tengely a védekezés legnagyobb művészetét mutatta be. A német—olasz állások csapatainak széles vonalon való lekötöttsége ellenére készenlétben tartott tartalékok olyan mértékben álltak rendelkezésre, hogy a tengely csapatai a támadók tömeges bevetése ellenére valamennyi ponton megbirkózhattak a helyzettel. Medzsesz el Babtól keletre az angolok és amerikaiak számos páncélosuktól kísért első támadóhullámainak jelentős veszteségeikből már fel kellett ismerniük, hogy minden méternyi területet csak a legnagyobb áldozattal szerezhetnek meg. A további rohamcsoportoknak már minden területi nyeregről kellett mondaniuk kénytelenek voltak a nehéz fegyverek védelmét kérni. Az angolszászok páncélos osztagai ezután nagyszámban avatkoztak be, de előbbre hozott ágyúikkal és gránátvetőikkel a tengely páncéltörő és légvédelmi ütegeinek megsemmisítő tüzébe kerültek. A tengely tüzérsége közvetlen lövéssel borzalmas réseket rúgott a támadók soraiba, akárhol mutatkoztak. Ebben a helyzetben, amikor kézigránátdobásnyira álltak egymástól, a tengely átmenetileg elszakadt az ellenségtía, hogy előkészítse saját hadműveletét. Az angolszász gyalogosok és utánuk nyomuló páncélosaik teljesen félreismerték a helyzetet. Már a biztos győzelem lebegett előttük, az ott öszszevont páncéltörő és légvédelmi ütegek azonban olyan tűzzel fogadták, hogy percek alatt kilenc harckocsijuk gyulladt is. Ezekkel az angolszászok már 17 harckocsijukat vesztették el. A mégis felzárkózott angolszász gyalogosok hiába próbálták megrohanni a tengely állásait. Amikor reménytelenül megrekedtek az elhárítótűzben, éppen akkor indult meg a tengelycsapatok ellentámadása. Szemközt és oldalt két „Trigris" nagy páncélos csoport nyitotta meg a tüzet, amely félóra alatt 34 harckocsit pusztított el, köztük több legújabb rendszerű angol és legnehezebb rendszerű amerikai harckocsit. Az angolok és amerikaiak támadása így öszszeroppant. Az ellenség páncélos erőinek maradványai sietve visszavonultak. Ugyanakkor a tengelyállások csapatai és tartalékai ellentámadásba lendültek akkora erővel, hogy Anderson tábornok támadó kötelékeinek első részét valósággal lerohanták és rövid közelharcban futásra kényszerítették. A német motorkerékpáros zászlóaljak haladtak nyomukban, megbontották a visszavonulók sorait, úgyhogy a visszavonulásból fejvesztett menekülés lett. Az elesett és sebesült angolszász katonák ezrei jelezték az utat, amelyen Anderson szétvert rohamcsapatai sok nehéz és könnyű fegyver hátrahagyásával kénytelenek voltak visszahúzódni. A megsemmisített 51 harckocsiból a Tigrisek huszonötöt lőttek szét. Ugyanabban az időben ugyanilyen véres veszteséggel és sikertelenséggel végződött az angolok és amerikaiak, valamint francia segédcsapataik nagy támadásai Pont du Fahhs térségében is. A harcok órákig tartó küzdelemmé alakultak egyes dombokért, míg végül a tengelycsapatok szuronyrohammal eldöntötték a csatát. Pont du Fachstól délnyugatra a helyi tengelyerők kezdetben kitértek az ellenség elöl, azután páncélosok támogatásával ellentámadásban ismét megszerezték az átadott területet, mielőtt az angolszászok ott befészkelődhettek volna. Az angolszászoknak itt is le kellett mondaniuk minden betörésről, annál inkább az áttörésről. Véres veszteségeiken kívül jelentős menynyiségű fegyvert és hadianyagot is vesztettek. * A LEGNAGYOBB FELHÁBORODÁS HANGJÁN foglalkozik az olasz sajtó továbbra is a Grosseto olasz városka, ellen intézett amerikai légi támadással. Barbároknak, gangsztereknek, bestiáknak nevezi az amerikai repülőket. Grosseto kisvároska Róma és Livorno között, szemben Korzika szigetével a Tirrheni tenger partján. Kevés lakosa van s abból a tényből, hogy a támadásnak 15 halottja és 268 sebesültje volt, megítélhető, hogy milyen kíméletlenül, milyen embertelenül támadták az amerikai gépek ést a katonai szempontból teljesen jelentőség nélküli települést. Az alacsonyan repülő amerikai gépek lövészei jól láthatták áldozataikat, láthatták, hogy nőkre és gyermekekre tüzelnek. Ezek után, írja a „Giornale d‘Italia”, megállapíthatjuk, hogy a japánok leghelyesebben cselekedtek, ha közönséges gonosztevőként kezelték azokat az amerikai repülőket, akik a Tokió elleni támadásnál hasonlóképpen viselkedtek, mint a grossetői „hősök“. * .^. •, A grossetői eseményekkel kapcsolatban római semleges megfigyelők úgy vélekednek, nincs kizárva, hogy ez a támadás egy része azoknak az előkészítő akcióknak, amelyeket az ellenség beharangozott inváziós tervei megvalósítására s egy idő óta megkezdett. A BOLSEVISTÁK a kubáni hídfőnél kezdtek nagy támadást, de egy helyen sem tudtak tért nyerni. A német csapatok a légierő erélyes támogatásával visszaverték a szovjet kísérleteket. A német légi vadászok ezen az arcvonalszakaszon 67 szovjet gépet lőttek le. A Kőbántól délre eső kiszáradt lapályokon a bolsevikiek nagyobb támadó csoportokat vetettek harcba, amelyek ezrednyi és részben hadosztálynyi erőket képviseltek. Támadásukat mindenütt a bolsevistáik legsúlyosabb veszteségeivel ismét elhárították. Ez jellemzi a német és a szövetséges állások változatlan szilárdságát. A megismételt támadások hosszú hetek óta állandó súlyos vérveszteséget jelentenek a bolsevisták számára. A szerdai harcokban rendkívül beváltak a német és a szövetséges csapatok által elért vonalmegjavítások. Valamennyi támadás már a szeles arcvonalon kibővített és megerősített előterepen összeomlott. 11 szovjet harckocsit megsemmisítettek, vagy mozgásképtelenné tettek, a szovjet támadó kötelékeket pedig jelentékenyen meggyengítették. A bolseviki lövészek támogatására ismét csatarepülőgépeket vetettek be. Ezeket a német vadászok szétszórták, úgyhogy feladatukat nem tudták teljesíteni. A Szovjet összesen 67 repülőgépet, nagyrészt Stormovikot vesztett. A miuszi szakaszon és Bjelgorodtól keletre a bolsevisták megkísérelték visszaszerezni az előző napon elvesztett előtérterületét, de mindkét esetben véres veszteségeikkel visszaverték őket. A miuszi területen szétromboltak néhány géppuska-állást, amelyet a bolsevisták páncélkupolák felhasználásával építettek ki. Az állások személyzetét foglyul ejtették, vagy megsemmisítették. A Ladoga-tótól délre a bolsevikiek három támadó hullámban megpróbálták kiemelni egy német gyalogsági kötelék előretolt biztosításait. Noha a bolsevikiek zászlóaljnyi erőkkel indultak támadásra, a gyalogsági és tüzérségi tűztől olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy már a drótakadályok előtt megakadtak. A német elhárító csapatok a támadó kötelékeket közelharcban felmorzsolták. .. * LEY DR. birodalmi szervezésügyi vezető a német népnek az új harcokra való telkié*