Keleti Ujság, 1943. június (26. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

A VILÁG TÜKRE A berlini Nemzeti Könyvtárban kisebb ünnepség keretében most iktatták be munkájukba azokat a volt francia hadi­foglyokat, akik képzettségüknek megfe­lelően értékes munkát tudnak kifejteni. Francia tisztek tulajdonképen már 1941 óta dolgoztak a levéltárban, amikor is önkéntesen felajánlották szolgálataikat. Számukat újabban csak kiegészítették. Francia irodalmárok mellett könyvkötők is kaptak beosztást. Munkakörük könnyí­tése mellett legutóbb lehetővé tették szá­mukra, hogy hetenként saját munkájuk és tanulmányaik érdekében is néhány órát szakítsanak maguknak.­­»• A római Nemzetközi Mezőgazdasági In­tézetben 1948 májusában első alkalommal élnek össze a kontinens dohánytermelő államainak képviselői, hogy Európa do­­hányellátásának kérdését részletesen meg­vitassák. A megbeszélésekre Németország, Magyarország, Belgium, Bulgária, Romá­­­­nia és Spanyolország jelentette be részvé­telét. Több technikai és gazdasági kérdés kerül majd megvitatásra, mindenekelőtt pedig az európai dohányprodució háború alatti szabályozása lesz a megbeszélés tárgya. Európa dohányszükségletét a je­lenlegi évi 190.000 tonnával nem lehet tel­jesen fedezni. A római megbeszélések cél­kitűzései tulajdonképen ezen a helyzeten szeretnének változtatni. * A vallon légiót, amely 1941 őszének ke­mény harcai óta mindig derekasan meg­állotta helyét a bolsevizmus elleni küz­delemben és hónapról-hónapra növekvő számban jelentkező önkénetesekkel egé­szíthette ki számát, legutóbb brigáddá építették ki és „Vallónia önkéntes bri­gádja“ nevet nyert. * A Német Munkafront rendezésében az egyik Niederdonau-i hadfelszerelési üzem­ben ünnepi estet rendezett, amelyen töbh­­s®áz bolgár munkás vett részt. A hiva­talos birodalmi megbízott üdvözlő szavai­­ban megelégedéssel állapította meg, hogy a bolgár nép is jelentős mértékben kiveszi részét az európai újjárendezés hatalmas munkájában. A fellépő bolgár művészek táncait és népdalait óriási lelkesedéssel fo­gadta a munkásság. Tanfolyamot rendeznek Kolozsváron az önálló kereskedők és segédek részére Kolozsvár, május 31. A közeljövőben, a Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezé­sére, kereskedői közigazgatási tanfolyam kezdődik Kolozsváron. A tanfolyamon a ke­reskedőket szakszerűen tájékoztatják az őket érdeklő különböző törvényes rendelke­zések és más időszerű kérdések felől. A tanfolyamon, amelynek részvételi díja egy pengő, nemcsak az önálló kereskedők rész­vétele kívánatos, hanem a kereskedősegédeké is, mert rendszeres látogatás esetén tanfo­­lyambizonyítványt is igényelni lehet s azt adandó alkalommal fel lehet használni. Azt, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít a kereskedőtársadalom a tanfolyamnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy eddig már az alábbi tekintélyes kolozsvári kereskedők jelentették be részvételüket a tanfolyamra: Szak­áts Lajos dr., Warga András, Hallak Dezső, Lehőcz József, Schuster Viktor, ifj. Szele Márton, Leitersdorfer Sándor, Hienz Vilmos, Platsintár Lukács, Platsintár Endre, Ruck Ferdinand, Schäfer László, vitéz Sel­meci Lajos, Papszt Gyula, Babcsák Gerő, Poszler József, Király János, Lőrinc Béla, Makkai Ernő, Poszler László dr., K. Balázs Gyula, Kozák István. A jelentkezők a tanfolyam részvételi díját­ Jancsó Sándor főtanácsosnál fizethetik be. (Városháza, számvevőség).1 . A Kereskedelmi és Iparkamara felhívja mind az önálló kereskedők, mind a keres­­kedősegédek figyelmét arra, hogy ragadják meg a ritkán kínálkozó alkalmat. Június 2-án kezdődnek meg a dési k­önyvnapok Dél, május 31. Désen június 2-án, 4-én és 5-én tartják meg hivatalosan a könyvnapo­kat. A­ könyvnapok megrendezésére felkért Bányai Ferenc vallástanár az előkészülete­ket már­ meg is tette. Június 2-án délelőt­t 11 órakor a főtéren felállítandó sátornál ün­nepélyes műsor­ pereg le. Hencze Béla dr. gimnáziumi igazgató méltatja a magyar könyvnapok jelentőségét, majd szavalat és a „Himnusz“ eléneklése következik. A könyvsátorban a népi írók és a szamosmenti költők műveit fogják árusítani. Ez lesz az első könyvnap Désen s ezért érthetően nagy iránta az érdeklődés. 4 Országszerte kegyelettel áldoztak az ezeréves haza védelmében elesett hősök emlékének Budapest, május 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Budapest székesfőváros az ezeréves haza védelmében elesett hősök tiszteletére vasár­nap délelőtt emlékünnepet rendezett a Mil­­leneumi-oszlop előtt lévő hősök emlékművé­nél. Tíz órakor érkezett meg a Hősök­ te­rére Magyarország Kormányzójának képvi­selője,­ vitéz Szombathelyi Ferenc vezérez­redes, a honvédvezérkar főnöke és elhelyezte Magyarország Kormányzójának hatalmas koszorúját az emlékműre. Utána díszfelvo­­nulás volt. Ullein-Reviczky Antal beszédet mondott a Hősök Napján lezajlott nagyváradi tűzharcos­ disztáborozáson Nagyvárad, május 31. (MTI) Az Orszá­gos Tűzharcos Szövetség vasárnap Nagyvá­radon disztáborozást rendezett. Az ünnep­ségen Ullein-Reviczky Antal rendkívüli kö­vet és meghatalmazott miniszter, sajtófő­nök, az Országos Tűzharcos Szövetség társelnöke mondott ünnepi beszédet. — Bajtársaim! Van-e nemzet, amely mél­tóbb arra, hogy a Hősök Napját ünnepel­hesse, — mondotta többek között — mint a magyar. Mi az a hősiesség? Egy ideális eszme. Az ideális eszmék között a legideá­­lsabb, a hazaszeretet eszméjének szolgála­tába állítani minden anyagi és erkölcsi erőt, ha kell az életet is feláldozni a hazaszeret­et oltárán. — Mindenekelőtt kell, hogy egy ideális eszme legyen, ami utat mutat. A magyar történelemben ez az ideális eszme maga az átélt ezer esztendő. Már a honfoglalás ide­jén is, amikor mi nem rabolni jöttünk, mint más népek, hanem hazát építeni, a magyart akkor is egy eszme hajtotta, a­ hazaszeretet eszméje. Mi megszereztük ezt a hazát, de nem vettük el senkitől, mert szervezett ál­lam akkor itt nem volt. Az elsőt a magyar­ság alapította. Amikor ez megtörtént, a magyarság­ belátta hivatását, hogy neki Európában kell élnie. Hozzáidomult Európá­­hoz s Róma felé vetette tekintetét. Mihelyt felvette a kereszténységet, a nyugati civili­záció önfeláldozó harcosává, lett. A Kárpá­tok gerincén álltunk mi­ért. Amíg a ma­gyar ott állt, természetesnek tartottuk, és Európa is természetesnek tartotta, azért, va­gyunk ott, hogy védjük Európát. Amikor a trianoni időben 20 esztendeig mások álltak a Kárpátok gerincén, akkor viszont természe­­tesnek tartották azt, hogy Európának meg kell védeni őket. Bajtársak! Mi a Ny­ugatot védtü­k. Mivel fizetett a Nyugat? Elnyomás­sal, üldözéssel, lenézéssel. A magyarság, amely Nyugat-Európát védte kelet­ellett, a szabadság és a függetlenség, előharcosává vált. A magyar soha sem nyomott el senkit. Szabadságharcot a magyar senki ellen sem folytatott, szabadságharcot csak a magyar folytatott az őt elnyomók ellen. Mi akkor is, amikor a trianoni gyásznapok fenn­álltak, megőriztük gerincünket. Nem kellett volna más, mint egy kis lemondás és az európai helyzethez való alkalmazkodás és minde­n anyagi előnyünk meg lett volna, amit a nagy, hatalmas államok nyújthattak. A magyar azonban minden számításra egy mondattal felelt, amely három szóból állt: „Nem! Nem! Soha!“ Nincsen nemzet Euró­pában, amely ezt a „Nem! Nem! Soha“-t magából ki tudta volna termelni amely fenn­tarthatta volna az ellenállásnak ezt a nyakas ősi szellemét, amelyet mi fennt­ar­tottunk. Ne azon gondolkozzunk, mit az a holnap, milyen lehetőségei vannak a szeren­csének, vagy balsorsnak. Azon gondolkoz­zunk, hogy olyanok legyünk, mint :A múlt­ban voltunk és akkor bármit hoz a holnap, megálljuk helyünket, amint megálltuk a múltban. A beszédet a közönség hosszantartó lelkes tapssal fogadta. A dísztáborozás után baj­társi ebéd volt. Ullein-Reviczky Antal sajtó­főnök a délutáni gyorsvonattal visszautazott Budapestre. Külön műsor a bolgár rádióban Szófia, május 31. (MTI) Szombaton este a magyar Hősök Napja alkalmából a bolgár rádió különműsort közvetített. A műsor ele­jén Szm­eonov tartalékos ezredes, a bolgár tartalékos tisztek egyesületének és a kato­nai érdemrendek tulajdonosai legfelsőbb ta­kácsának elnöke ismertette a magyar nem­zeti ünnep­­jelentőségét. A beszéd elhangzá­sa után a szófiai rádió a Rákóczi-indulóval fejezte be különműsorát. Battacsony, Balatonfüred, Csopak és Balatonmelléki BOROKAT ajánl, közvetít és megbízásból vásárol, szül mustot is. DÖME LAJOS t BORBÍZOMÁNYOS, BALATONFÜRED Wawab­­it 15. A kolozsvári ünnepségek­ Kolozsvár, május 31. A város lakossága bensőséges lélekkel, de nemes egyszerűség­gel ünnepelte meg a Hősök napját. A város az ünnepi alkalomra zászlódíszt öltött. Dél­előtt a felekezetek templomaiban ünnepi is­tentiszteletet tartottak, amelyen a hatósá­gok fejei is megjelentek. A hagyományos emlékünnepélyt a Hősök temetőjében tar­tották meg, ahol már jóval az ünnepség megkezdése előtt megjelentek a különböző hatóságok, intézmények, testületek, egyesü­letek és iskolák küldöttségei- A város felett egyre tornyosuló esőfellegek nem rettentet­ték el a közönséget, hogy lerójja kegyeletét a hősök emléke előtt. A Hősök emlékműve körül gyönyörű látványt nyújtott a magyar nemzeti lobogók erdejében a szövetséges nemzetek, finn, német és olasz nemzet szí­nei. Pontosan 11 órakor érkezett meg az ün­nepség színhelyére vitéz lefő dalnoki Veress Lajos altábornagy, hadtestparancsnok. A Himnusz hangjai mellett ellépett a kivezé­nyelt díszszázad előtt, majd megkezdődött az ünnepség. A katonazenekar újból elját­szotta a Himnuszt s a többezer főnyi közön­ség a közben megeredt esőben feszes vi­­gyázban, kalapl­évévé hallgatta a nemzeti imádságot. Ezután Nagy Zoltán unitárius főlelkész mondotta el ünnepi beszédét. Ha­gyomány, hogy minden évben más felekezet lelkésze mondja az ünnepi beszédet a Hősök ünnepén s ezzel jelképezi, hogy amikor a nemzetről van szó, nincs felekezeti megosz­lás, csak magyar és csak magyar van . .. Az unitárius főlelkész emelkedett szellemű be­szédében hangsúlyozta, hogy a kolozsvári temetőben nyugvó 1630 hősi halott példát adott a jövő nemzedéknek az áldozatkészség és a vitézség erényére. A ritai­ nemzedéknek meg kell erősítenie a dicső hősök példáját, mert csak így lehet biztosítani a jövendőt és valóra váltva a magyarság nemzeti eszméit. A beszéd után egy levente drámai hatás­sal szavalta el a „Feltámadunk“ című meg­­indítóan szép költeményt, ezután követke­zett a hősi emlékmű megkoszorúzása. Az első koszorút, a honvédség koszorúját vitéz lefő dálnoki Veress Lajos altábornagy he­lyezte el az emlékműre, majd utána a német és olasz konzul, az olasz-német tisztibizott­ság koszorúját helyezték el. A Kolozsváron üdülő finn sebesült tisztek gyönyörű babér­koszorút helyeztek az emlékműre. A város koszorúját Inczédy-Joksman Ödön dr. főis­pán és Vásárhelyi László dr. polgármester­­helyettes, a vármegye koszorúját Inczédy- Joksman Ödön dr. főispán és Szász Ferenc dr. alispán helyezték el. Ezután sorban a Vitézi Szék koszorúját helyezték el, majd a rendő­rtanosz­tály koszorúját Boross An­dor főfelügyelő tette le az emlékműre A to­vábbiak során a hadirokkantak, tűzharcosok, leventék, Székely Hadosztály, cserkészek, Ipartestület, Baross Szövetség koszorúzták meg a hősi emlékművet. A kolozsvári közép­iskolák koszorúját két leány- és két fiútanuló helyezte el. Ezután a MÁV, a Györgyfalvi menekültek, Székely Alkalmazottak Egyesü­letének, Házfelügyelők stb. koszorúit helyez­ték el. Az ünnepségre egybegyűlt közönség a szakadó eső ellenére végignézte a kegye­­letes, néma aktust s csak akkor oszlott szét, amikor a Hiszekegy áhitatos hangjai után di­szmenetel befejeződött az ünnepély. A diszmenetben előbb a honvéd diszszázad. 1943. JÚNI­US 1 Június elején NYÁRI gyors- és gépírótanfolyam kezdődik kezdőknek és ha adóknak Volberth Éva gyors*, gépíró, és szép- s író szakiskolájiban . Beirafkozdsok mindennap d. e. 9—11, d. u. B 3—8-ig. Kossuth bajos-u. 5. Telefon : 18-| majd a rendőrtanosztály puskás díszszáza­­da, végül a leventék vonultak el a hatósá­gok fejei előtt. A hősök temetőjében lejátszódott kegye­­letes ünnepség előtt a kolozsvári leventék áldoztak a hősök emlékének. A Kolozsvári Leventeegyesület irányítása mellett kegye­leti váltófutóversenyt rendeztek, amelyen 14 leventecsapat vett részt 168 versenyzővel. A versenyre jelentkezett leventék reggel nyolc órakor a református kollégium udvarán gyü­lekeztek, ahonnan teherautókon vitték ki őket a szamosfalvi 1848—1849-es szabadság­harci emlékműhöz. Az emlékmű megkoszo­rúzása után elindult a verseny. A verseny­zők 15-szörös váltás után érkeztek meg a Mátyás király­ térre, ahol a befutó leventék megkoszorúzták Mátyás király szobrát, majd Domby Imre levente szavalata után vitéz Borsi­czky Imre őrnagy átadta az első hat helyezett csapatnak az érmeket. A Kor­mányzó Ur fából faragott lovasszobrát, a Horthy Miklós-vándordíjat, az Unitárius kol­légium csapata nyerte. A díjkiosztás után a leventecsapatok díszmenetben vonultak el elöljáróik előtt. J^a/mp^T&mSr­ ­ 300—2000 KISGAZDA gyűl össze Désen az Erdélyi Magyar Gaz­dasági Egyesület június 19-én és 20-án le­zajló közgyűlésére, amelynek előkészületei serényen folynak. Eredetileg tíz-tizenöt­­ezer résztvevőre számítottak, de a mai közlekedési, élelmezési és elszállásolási vi­szonyok mellett erre a rendezőbizottság nyugodt lélekkel nem mert vállalkozni. A közgyűlés így is nagyszabásúnak és ma­gyar szempontból rendkívül fontosnak ígérkezik. * SZÉK NAGYKÖZSÉG ma már országos hirű ősi magyar nép­énekeit viaszlemezre vették, népi táncait pedig országosan megcsodálták. Ez az el­szigetelt nagyközség a magyar hagyomá­nyok biztos őrzőjének bizonyult. Most terv merült fel egy album kiadására, amely képben és írásban ismertetné Szék nagyközséget s igy népi értékeit átmen­tené a jövőbe. A „TÖREKVÉS" a dési magyar közművelődési egyesület a megszállás éveiben áldozatos munkával szolgálta a magyar kultúrát. Id. Sztojka László elnök irányításával voltaképen ez az egyesület indította el Désen a román bevonulás után a dermedtségbe ájult ma­gyar életet, amikor a legkétségbeesettebb napokban a vármegyei színház deszkáin magyarul szólalt meg a műkedvelő előadá­sokon. Felszabadulásunk után az egyesü­let új vezetőséget kapott, amely néhány nagysikerű rendezvényével folytatta a múlt hagyományait. Miután azonban tag­jai szétszóródtak és anyagi alapja nem volt az egyesületnek, a lendületes munka alábbhagyott. Most a kultuszkormányzat érdeklődött az egyesület iránt és remény van arra, hogy az egyesület olyan anyagi támogatást kap majd, hogy megvalósít­hatja terveit. — A „Magyar Katonaújság“ legújabb száma a Hősök Napja alkalmával hosszabb vezér­cikkben emlékezik meg nemzetünk sokszáz­ezer hőséről, akik esküjükhöz híven a leg­nagyobb áldozatot hozták hazánkért és éret­tünk — az életüket adták azért, hogy meg­váltsák egy új, boldog életre Szent István országát. Ezenkívül érdekes riportok, gazdag képanyag teszi a tizenkétoldalas, színes ké­pes mellékletet „Magyar Katonaujság” leg­újabb számát legtartalmasabb hetilapjaink egyikévé. Ára változatlanul 10 fillér. FERENC JÓZSEF | KESERŰVÍZ

Next