Keleti Ujság, 1943. október (26. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-01 / 222. szám

4 A székelység és a felmémbeszolgáltatás Balázs András dr. prelátuskanonoknak az ,,Új Magyarság“ban megjelent fenti című cikkéből vettük át az alábbiakat: Az a készség, ahogy földművelő népünk nemzetiségi különbség nélkül teljesíti a terménybeszolgáltatást, egyik fokmérője az ország gazdasági erejének s egyben a belső arcvonal szilárdságának. A mai Magyarország mezőgazdasági élete egymástól annyira elütő életviszonyokból tevődik össze, hogy a lehetetlenséggel határos egyforma mértékkel mérni a termelési és beszolgáltatási lehetőségeket. Közhely volna rámutatni, mennyire különbözők egyfelől az Alföld, a Duna—Tisza köze és a Dunántúl, másfelől a felszabadult Kárpátalja és a hazatért Észak-Erdély tér emelési viszonyai. És ha Erdélyt veszem, mekkora a különbség a Körös-völgye és a Szamos-völgye között. Az egyik, a Szamosvölgye Gyalutól Désig, illetve a két Szamos összefolyásától északra Bethlen—Szeretfalváig, általában termékeny fekete humuszos síkterület. A másik, a Körös völgye, Körösfőtől le egészen Rév—Élesdig, Kalotaszeg nem túl terjedelmes Síkterületének kivételével, csupa hegy, a keskeny völgyek, szakadékok között, rohanó folyóval, a folyó két partján itt-ott miveit földpántlikákkal, szénafüves rétekkel, agyagos, kavicsos hegyoldalakkal és kopár legelőkkel, túlságosan kihasznált erdőségekkel. És a Székelyföd! Mennyire más a termést adó föld Háromszék-megye nagyszerű búzatermő rónáján, Alcsik elég termékeny medencéjében és más Udvarhely-megye túlnyomóan dombos, agyagos, a gyergyói fensik és Kászonszék. Felcsik és Észak-Marosszék főleg rozs- és zabtermő vidékén! Bár Háromszék és Alcsik a békevilágban tudott, termelni Gyergyó és Kászonszék számára is bizonyos fölösleget, a Székelyföld általában mégis gabonabevitelre szorult. Nyilvánvaló, hogy egészen más terménybeszolgáltatási elbírálás alá esik a Székelyföld önellátó, sőt némi kivitelre képes rész, és más kell, hogy legyen a kvótája a bevitelre szoruló, vagy legjobb esetben önmagát szűken ellátó résznek. Most meg 22 háromszéki község pusztító jégverése után éppen e termékeny rész jórészt kiesik a számításból. De hát a rétek szénatermése s az állattenyésztésre kiválóan alkalmas legelők révén nem egyenlíthető ki a gabona beszolgáltatási hányadból hiányzó termoésrész? Nézetem szerint téves és káros lenne a Székelyföldön s általában a szénatermelésre utalt hegyvidékeken széna- és takarmányfélékkel pótolni a terménybeszolgáltatás be- kívánt, de hiányzó mennyiségét. A takarmány aránytalan elvonása állattenyésztésük részben, esetleg egészben való abbahagyására kényszerítené, ami megfosztaná őket a létfenntartás forrásától. Ettől eltekintve, csak elismeréssel könyvelhető el kormányunk okos intézkedése a Jurcsek-féle rendelkezéssel, amely lehetővé tette, hogy a beszolgáltatás bármily terménnyel, takarmánnyal, élelmiszerrel történhetik. A székelység, bár — nem indokolatlanul — panaszok merültek is fel sok székely községben, a történelmi idők mély átélésével, példásan eleget tett beszlogáltatási, hazafias kötelességének. Tudom, nem lesz ez másképp most sem, habár a termés majdnem az egész Székelyföld területén gyenge volt. Mégse hangoztathatom eléggé, hogy éppen a mostoha termésviszonyok, a székelyföldi beszolgáltatást illetőleg, fokozott méltányosságot, óvatosságot parancsolnak az eljáró hatóságoknak. A kötelességteljesítés erkölcsét kímélni s kíméléssel fokozatosan nevelni kell népünkben. Nem alkalmas azonban a közmorál emelésére a túlbuzgóság sem. Éppen a terménybeszolgáltatás igen csábító terület a túlbuzgóság kilengéseire. Nagy szerencse, hogy a közellátás élén oly erőskezű szakember áll, aminő kitűnő közellátási miniszterünk, aki rendet tud tartani a közellátás egész mezején. Garanciát látok ebben arra is, hogy a közellátás egész vonalán — ideértve a terménybeszolgáltatásokat — ugyaníly megkülönböztetett figyelem és gondosság érvényesül székely népünk irányában, ugyanoly lelki megnyugvás felidézése, minővel a székelyföldi miniszteri látogatások járnak. Jogos a reményünk, hogy közellátásunk harmonikus beilleszkedése az ország gazdasági életének összhangjába, népünk minden rétegének zavartalan és kielégítő ellátásán keresztül, szintén megtermi üdvös eredményeit sorsdöntő időket élő nemzetünk boldogulására. JÓ A TVK ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A J3 ÜZLETMENETNEK Keleti Ujság Gsucsa és Rév között nem kisiklás, hanem csak forgalmi zavar történt Kolozsvár, szeptember 30. Aki Kolozsváron csütörtökön délelőtt a hajnali személyvonattal érkező déli, illetve délutáni fővárosi napilapok valamelyikét óhajtotta megvenni, csodálkozással Tapasztalhatta, hogy egyetlen fővárosi lap nem kapható. Hamarosan kiderült, hogy a lapok hiányát a 6 órakor érkező személyvonat elmaradása, illetőleg többórás késése okozza. A délelőtti órákban hire terjedt, hogy a Budapest— Erdély vonalon vasúti baleset történt és ez idézte elő a személyvonat késését. Érdeklődtünk a kolozsvári MÁV üzletvezetőség forgalmi osztályán, ahol azt a megnyugtató felvilágosítást kaptuk, hogy mindössze forgalmi zavar történt Csúcsa és 15 év között, kiküszöbölésére a munkálatok haladéktalanul megkezdődtek és az elmaradt személyvonat valamivel 2 óra előtt meg is érkezett Kolozsvárra. Ehhez viszonyítva 2 óra 58 perckor jövő gyorsvonat már jelentéktelen késéssel futott be. Kiirtják a burgonyarákot a fertőzött erdélyi területekről Máramaros és Bereg vármegyékben még az első világháború idején hurcolták be a veszedelmes burgonyarák betegséget. A megszállás két évtizede alatt e fertőzés megszüntetésére semmi sem történt. Ebben a két megyében ez a veszedelmes növénybetegség teljesen tönkretette a burgonyatermést. Az illetékes szakminisztériumok a helyszínen végzett vizsgálatok eredményeként elhatározták, hogy a legerélyesebb intézkedésekkel tüntetik el a megszállás idejéből visszamaradt veszedelmes fertőzést. Megállapították a burgonyarák klterjedésének határait, elrendelték a fertőzött burgonya tövek megsemmisítését és egyben intézkedtek, hogy a termelők a burgonyarák ellen ellenállóvá nevelt burgonyafajtákból kapjanak vetési célokra. A földmzűvelésügyi minisztérium intézkedésére a burgonyarák által fertőzött területek lakossága elegendő mennyiségű étkezési bárgonyát is kap, úgyhogy a burgonyaellátás tekintetében semmiféle fennakadás ne lejben. (Magyar Tud.) a hajdani bojtárlegény emlékezik a 30 éves Pintér Imre írása egykori kolozsvári színházi élményéről — A a közeljövőben Kolozsváron is megrendezik jubileumit Egykori kolozsvári színész tűnt fel Kolozsváron. Csak az idősebb évjáratú emberek ismerik személyesen, a fiatalabbak hírére emlékeznek. Az öreg színész Pintér Imre, a hajdani Farkas utcai színház tagja, aki 80 éves fejjel, pompás testi fürgeséggel és szellemi erőben még mindig Thália szolgája. Ha nem is játszik rendszeresen, a rádióban ma is szerepelget, s közelebbről Kolozsváron is fellép. Jubileumát készítik elő, amit Budapest szinivilágában is megültek. Pintér Imre azonban nemcsak arról nevezetes, hogy valamikor Blahánéval, Pálmay Ilkával, Hegyi Arankával játszott együtt, sőt ő maga, mint Blaháné partnere emlékeztet legszívesebben személyére, hanem érdemes feljegyezni róla, hogy mint tollforgató is derekasan megállja helyét. A közelmúltban színházi tárgyú visszaemlékező versei feltűnést keltettek a fővárosi sajtóban. Rimkészsége egyenesen meglepő, de a prózája is kedves, színes. Kolozsvári útja során megkértük, írjon a Keleti Újság olvasói részére egy régi színházi élményt. Pintér Imre az alábbi hangulatos kis írást küldte be, visszaemlékezve első kolozsvári fellépésére. Kerek negyvennyolc esztendeje, hogy Ditrói Mór leszerződtetett Krecsányitól a régi Farkas utcai színházhoz a népszínmű mellé, opera és operett baritonistának. Szigligeti „Csikós“, című népszínművében mutatkoztam be átütő sikerrel, mind a közönség, mind a napisajtó legnagyobb megelégedésére. Magyar színészeknek akkoriban Kolozsvár Budapestet jelentett. Sőt! Faust, Trubadur, Álarcosbál, Bajazzók, Parasztbecsület, Hoffman meséi váltakoztak Ripp-Ripp, Kornevillei harangok, üdvöske, Boszorkányvér, Koldusdiák vezető szerepeivel, az öreg Müller Ottó karnagy vezénylése mellett. Harmincegy évemmel, erőteljes, friss, csengő hangommal már az első felvonásban megfogtam a közönséget, úgy, hogy az „Elszegődtem Tarnócára bojtárnak“ című dalocskámat háromszor is meg kellett ismételnem. Az öreg csikós gazdát Szentgyörgyi István alakította (Istenem, de hogy!!), aki bizony nem szívesen látott maga mellett partnerül. Valósággal felnyársalt szúró szemeivel, mint betolakodó idegent. Nem csoda, hiszen nagynevű elődöm, Váradi Miklós utódául szemelt ki Ditrói Mór. Már az első próbán észrevettem, éreztem, hogy a régi patinás gárdával szemben — mint nem várt jövevénynek — nehéz helyzetem lesz. A darabot Pista bácsi rendezte s ahol csak lehetett, mindig talált kifogásokat, ezzel a megjegyzésekkel: „ez nálunk másképp ment“, „Miklós ezt így csinálta“ stb. stb. Egy darabig nyertem, némán tűrtem az akadékoskodásokat, de aztán belőlem is kitört a népszínműénekes, felágaskodott bennem is az önállóság tudata s élesen vágtam vissza: — Rendező úr, én sem jöttem Bugyiról. Én senkit sem utánzok, úgy csinálom, ahogy én akarom és ahogy eddig csináltam. Belepirult az öreg erre a szokatlan erős hangra. Nagyot köszörült a torkán, mondani akart valami nagyot, de aztán egy kézlegyintéssel napirendre tért az izcidens felett. Jött az előadás. A Csikós második felvonásátóm Andris bojtár ott iszik, busul a csárdáián, Rózsikáját siratja, mert azt hiszi, megcsalta őt a földesúr fiával, akit az éjszaka valaki fejszével agyonvert. Az öreg csikós gazdái (Szentgyörgyi) szintén bevetődik a csárdába, mertazt hiszi, hogy a bojtár gyerek a gyilkos , aki vad féltékenységében verte agyon az urfit. Kerülgeti, tapogatja, faggatja kérdéseivel a gyereket, de az minden kérdése nemmel felel. Szó szót követ, összekaptak. .. Az öreg lekanyaritja magáról a szűrt, Rézfokosát megforgatja feje fölött s ugy ordít a félig ittas gyerekre: — Rinnye, aki.. . Úgy elverte, hogy. .. Ennél a jelenésnél az összes cskóst ábrázoló szereplők (köztük Váradis) szintén a fokosukhoz kapnak s legénykedve ordítanak az öregre, égő daccal szemükben: „Hát üssön meg...“ Az én felfogásaim nem ez volt. Én a gazdámat, nevelő apámat láttam magam előtt még részeg fővel is. Megtán■torodtam, hangom elcsuklott a sirístól, nem nyúltam a fokoshoz, hanem kit írtam két karomat s elfúló lángon, csaknem lehelve ejtettem ki: „Hát üssön meg kend ..“ Szentgyörgyi egy pillanatra csaknem kiesett szerepéből, rajtam felejtette könnyező szemét s valami csodás kitöréssel, fokását az asztalra dobva kiáltotta el: „Korcsmáros! Két iccét abból a légy krajcárosból.“ Felvonás végén zúgott a taps. Pista bátyánk, önmagát megelőzve, valósággal kilökött a függöny elé. Másnap csoda történt. Szentgyörgyi, a méhész kopogtatott be lakásunkba, a Mátyás király-tér 1 sz. alá, egy nagy literes üveg mézet szorongatva hóna alatt: „Adja a feleségének, a Szép Olgának... . Csatát nyertem, meleg barátságába fogadott az öreg, amire halálomig büszke vagyok. $zí»Í»c*>4?s »«!*'»*e el« fi* vi>»x:oei rolrbifaiPKl STOCKHOLM, szept. 30. (MTI) Mint a Svenska Dagbladed közli, tüzetes vizsgálatot rendeltek el a Vaexjoe melletti lőszergyárban történt robbanás felderítésére. Egy gyakorlótéren robbantást végeztek a szerencsétlenség lefolyásának rekonstruálása céljából. Mint a lap írja, ezek szerint a kísérletek szerint csak szabotázs idézhette elő a szerencsétlenséget. A robbanást egy 37 mra-es páncéltörő gránát okozta. Az az érdekes, hogy nem a gránát robbant fel, hanem csak a töltény a tölténytartóban. Miként okozhatott ez a töltény akkora robbanást? Nagy rejtély és több kísérlet sem vezetett más magyarázatra, minthogy szabotázs volt a robbanás oka. 1943. OKTÓBER 1. Alcélszőnyeggel terítik le a modern repülőtereket A repülőtereknek problémája a mostani háborúban egyre fontosabb és egyre bonyolultabb lett. A repülőgépek súlya állandóan emelkedik és ez az emelkedés az elmúlt néhány év alatt igen tekintélyes. Már egy közepes vadászgép is 5—6 tonnát nyom, a nehéz távbombázó pedig eléri a 30 tornát, sőt egyes típusok még ennél is többet. Márpedig az ilyen súlynak a fel- és leszállásnál az a veszedelme, hogy még a legjobban berendezett repülőtereken is a gép kerekei „behomokosodnak“, ami különösen a leszállásnál jelentős veszélyt rejt magában. Ez ellen már régóta azzal védekeztek, hogy a repülőtér felszállási és leszállási helyét cementtel öntötték ki, ami kétségtelenül kiküszöböli az elhomokosodást, a polgári repülésnél ez teljesen megfelel, de a hadirepülésnél óriási hátránya van: a világos cemeritsáv nagyon messziről látható és jó célpontot nyújt az ellenséges repülőknek, amelyek bombatámadással hamarosan használhatatlanná teszik az ilyen repülőteret. A modern technika azonban mindenre talál megoldást. Legújabban a betonalapot acélhálóval helyettesítik. Ezek a hálók sokezer meg tízezer fémkarikából készülnek. A karikácskák olyan szorosan tapadnak össze, hogy teljesen sík területet alkotnak, amely a gép kerekeinek semmiféle ellenállást nem nyújt. A háló teljesen simán fekszik a terepen és még az az előnye is van, hogy az apró szemecskék teljesen eltűnnek a földben és felülről gyakorlatilag láthatatlanokká válnak. De még egy sokkal nagyobb előnyük is van ezeknek az acélhálsó-repülőtereknek, és ez az, hogy a háló szükség esetén akármikor felgöngyölhető, könnyen elszállítható és más megfelelő sík helyen alig néhány órai munkával ismét leteríthető, úgyhogy a mozgó harcokban a repülőterek helyét tetszés szerint változtatni lehet. Az erdélyi művészapot további műsora Budapest, szept. 30. (MTI) A Székelyföldi Művészeti Év megnyitása napján megnyílt „Mai magyar festészet és szobrászat“ kiállítás Marosvásárhelyen egész hónapban nyitva marad, valamint az erdélyi könyvkötészeti kiállítás is. Sepsiszentgyörgyön november 10-ig marad nyitva a nagy magyar festők kiállítása, Székelyudvarhelyen pedig október 20-án bezárul a „Magyar műemlékkiállítás". Október 17-én itt nyílik meg a népművészeti kiállítás. Csíkszeredán október 3-án kerül sor a szépművészeti kiállítás megnyitására A Székelyföldi Művészeti Év keretében az irodalmi estéket a pécsi Janus Pannonius Társaság rendezi, amely először október 4-én, hétfőn Marosvásárhelyen szerepel, majd irodalmi estet rendez a másik három székely városban is. A magyar művészek közül Pataky Kálmán operaénekes, Marczy Johanna hegedűművésznő és Gémes Irén hárfaművésznő együttesen hangversenyeznek, amelynek során a külföldi művészi alkotások mellett magyar szerzők legkiválóbb művei is szerepelnek a műsoron. A marosvásárhelyi hangverseny október 14-én, a sepsiszentgyörgyi pedig október 15-én lesz. A Művészeti Év októberi programját városonként még két-két előadó egészíti ki. Előadások hangzanak el az általános magyar művészetről, a magyar zene jelentőségéről az egyetemes zeneművészetben és más kulturális ismertetések. TUDDAE ÖN?... ... hogy I. Napóleon óriási mennyiségű fehérneműt használt el, évenként átlagban hat tucat ingért 5000 frakot fizetett. De talán a világ legnagyobb parfömfogyasztója is volt, negyedévenként ugyanis nem kevesebb, mint 162 nagyüveggel használt el. Ezenkívül szenvedélyes tubákos volt, úgy, hogy métermázsánként renedelte meg a dohányport. . . . hogy az az általánosan elterjedt nézet, amely szerint a nyári időjárás évtizedekről évtizedekre rosszabbodik, nem egészen felel meg a valóságnak. Ezzel a nézettel szemben ugyanis a tudósok megállapították, hogy a föld éghajlata nem rosszabbodik. Az egyes kutatások összesített eredménye szerint az utolsó 2000 esztendőre nézve nem mutatható ki fokozatosan rosszabbodó éghajlatváltozás sem a jó, sem pedig a rossz időjárás felé, jól lehet átmeneti, illetőleg, periodikus időjárások megfigyelhetők voltak. Az a nézet, hogy a nyár fokozatosan rosszabbodik, amiatt terjedhetett el, miszerint az utolsó száz esztendő alatt valóban feltűnően gyakoriak voltak a klimatikus cirkulációk, azonban csaknem mindenütt éppen a hőmérséklet emelkedett, másrészt pedig a gleccserek visszafejlődtek.