Keleti Ujság, 1943. december (26. évfolyam, 272-295. szám)

1943-12-01 / 272. szám

1943. december 1• ÍVRE 49.60 PENGŐ. — PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA T. OH 37.400 YUL2C !' ö ?ÎY Tl /képviselöhdz ·0:iyvtá I S x er d a ■ • . ·1 , -V / ^ J‚U JJ ^ D t› PASI»JL MEUT BXTSRtf i­a W fillér SZERKESZTŐSÉG, KTADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS­AI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA CHURCHILL, ROOSEVELT ÉS CSANGKA CSEK KAIRÓBAN TÁRGYALT .­­ • •­­ Perzsiában lesz a négyes értekezlet • Berlin bombázása Sztálin követelésére történt A német óvárosban nevetségesnek minősítik a béketapigatizásokról terjesztett híreket Kievtől Vitebszkig iszeptenger akadályozza a hadműveleteket — A Sangra folyónál az angolszászok megkezdték nagy támadásukat A szövetségesek biztosítékot adtak a Szentszéknek, hogy nem bombázzák a Vatikánt TEHERÁNT EMLEGETIK legújabban , a Churchill—Roosevelt—Sztálin találkozó színhelyéül. A különböző hírforrásokból származó hírek megegyeznek abban, hogy Roosevelt és Churchill már néhány napja Kairóban tartózkodik. Lisszabonból Züri­ch­on át érkezett értesülés valószínűnek tartja, hogy Sztálin is útban van a hár­mas­­értekezletre és Teheránban tartózkodik. Ankarában úgy tudják, hogy a két angol­szász államférfi is ugyanide utazott s le­hetséges, hogy már meg is érkezett. Stein­hardt, ankarai amerikai nagykövet repülő­gépen Kairóba utazott, hogy ott állítólag Roosevelttel tanácskozásokat folytasson, de már vissza is tért a török fővárosba. Ebből arra következtetnek, hogy­ Roosevelt és Churchill tovább utazott Egyiptomból. Más hírek szerint az összejövetel színhe­lye nem Teherán lesz, hanem Alexandria, vagy éppen Kairó. Az utóbbi lehetőséget nem nagyon tartják valószínűnek. Híte jár annak is, hogy Csangkaj sek és felesége is útban van az érteke­zletre és jelenleg Irán­ban tartózkodik. Amint, ,Zürichből" jelentik, feltűnő, hogy az orosz sajtó két nap óta, semmit sem ír Sztálin személyéről és tevékenységéről. Stockholmban Úgy tudják, hogy Sztálinnal együtt Benes is elutazott az angolszász­­szovjet megbeszélésekre. Érdekes összefüggést látnak a német kül­ügyminisztériumban a hármasértek­ender és Berlin bombázása között. Utaltak arra­ a hírre, hogy a német főváros elleni bomba­­támadás Sztálin egyik feltétele volt és ehhez kötötte az értekezleten való megjele­nését. Sztálinnak politikai okai voltak arra, — mondották a Wilhelmstrassen, — hogy ezt a feltételt állítsa fel. Lehet, hogy azt gondolja, hogy Berlin szétrombolásával egy­­szers mindenkorra lehetetlenné teszi a né­­met-angol megegyezést, másrészt pedig azt reméli, hogy minél több városát rombolják össze Középeurópának, annál könnyebb lesz számára Európa bolsevizálása. * A NÉMETORSZÁG ELLENI BOMBA­­TÁMADÁSOK céljáról és hatásáról elmél­kedik a „Times“ cir­ű­i angol lap egyik leg­utóbbi számában. A cél szerinte a német hadiipar halálos megsebzése és a háborúnak német területre való helyezése. Az angolok és amerikaiak most ki akarják próbálni, hogy mennyiben helytálló a légi­erővel való győzelem elmélete. Churchill annak idején ki is jelentette, hogy a szövetségesek hajlandók az elmélet kipróbálására, de nem­ tételezhető fel, hogy a próbaidőt végtelenül meghosz­­szabbítják. Londoni vélemény szerint az el­következendő téli hónapok nyújtják az utolsó alkalmat arra­, hogy kizárólagos légi háborúval a döntést kikényszerítsék. Ha ez a­ tavaszig nem sikerül, akkor a második arcvonal nyugaton elkerülhetetlen és ez két­ségtelenül új feladatok elé állítja a nyugati hatalmak légi erőit a földi csapatokkal való szoros együttműködésben. A berni uBund“ jelentése szerint Német­országból érkező hírek bizonyítják, hogy Berlin lakosságának véleménye szerint a Berlinért folyó csata csak most kezdődik meg és hogy a légitámadások valóban csu­pán az időjárási viszonyok miatt szünetel­nek. A berliniek véleménye szerint a RAF a birodalmi fővárost egyszerűen el akarja pusztítani. A német hatóságok megtesznek mindent, hogy enyhítsék a főváros lakos­ságának helyzetét. A hatalmas feladat meg­oldását három szervezetre bízták éspedig a hadseregre, a nemzeti szocialista párt úgy­nevezett Katastropheinsatz-jára és a berlini rendőrségre. A főváros minden közlekedő­­eszközét igénybe vették a hajléktalanok el­­szállítására. Az utcákon állandóan teher­autók cirkálnak, amelyek minden hajlékta­lant megmentett, ingóságával együtt azonnal felvesznek és elszállítanak a város terüle­téről. Eddig a hajléktalanok százezreit szállítot­ták el Berlinből. Ami a rendőrséget­ illeti, neld az a különös feladat jutott, hogy a haj­léktalanokat úgynevezett, zöld jegyekkel lássa­ el. Aki­ben zöld jeggyel rendelkezik, az igényt tartha­tó támogatásra, élelmezésre és a városból való elszállításra. * az állítólagos béketapogato­ZÁSOKRÓL SZÓLÓ HÍREKET a német külügyminiszt­érium­ban elhangzott kijelen­tés szerint — amint a „Transcontinent Press“ közli — angolszász oldalról terjesz­tik. Londonban nagyon kellemetlen benyo­mást­ keltett, az a tény, hogy a berlini la­kosság ellenálló erejét a bombatámadások nem törték meg és ezért ezeknek a hírek­nek terjesztésével nyilvánvalóan azt a lát­szatot akarják kelteni, hogy azért a táma­dásoknak mégis volt politikai hatása. Hogy a hírek nevetségesek — mondották a Wil­helmstrassen — azt nem kell külön hang­súlyozni. Angolszász hivatalos körökben viszont a németek számlájára írják a hírek elindítá­sát. Cordell Hull amerikai külügyminiszter a hétfői sajtóértekezleten azt mondotta, hogy a jelenleg terjesztett békehíresztesése­­ket hamisaknak kell minősíteni s szerinte azokat ellenséges oldalról terjesztik azzal a szándékkal, hogy a szövetséges országok­ban nagy bizakodást idézzenek elő s a túl­zott derűlátás azután gyengítse a szövetsé­gesek háborús erőfeszítéseit. Kijelentette még Hull, hogy a Vatikánban kezdett meg­beszélések csupán azzal a szövetséges biz­tosítékkal állnak összefüggésben, hogy a Vatikánvárost nem fogják bombázni. A legcsekélyebb indok sem forog fenn — mondotta — amely ilyen bombázást meg­okolna. A „Neue Zürcher Zeitung“ londoni tudó­sítója jelenti, hogy londoni mértékadó kö­rök semmiképpen sem erősítik meg az állí­tólagos béketapogatózásokról szóló híreket, a vezető lapok azonban továbbra is foglal­koznak velük. A „Sunday Times“ például arról ír, hogy a semleges államokban elő­készületek folynak béketárgyalásra. Sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani azonban annak a ténynek, hogy London fe­lelős körei kizárólag a harmadik birodalom poétikai és katonai realitásával számolnak. Ezekben a körökben rámutatnak arra, hogy mindeddig semmi sem történt, ami valami-­lrisp változásra engedne következtetni Né­metország , hatalmi politikai viszonyában. Erre való­­tekintettel Angliában egyáltalán nem számolnak politikai változás lehetősé­gével és rámutatnak arra, hogy a szövetsé­geseknek a jövő évben saját áldozatai ká­rán kell kicsikarniuk a döntést. A RENF­S MOSZKVÁBAN, amint az vár­ható volt, elérte célját s a szovjetorosz-cseh­­szlovák szövetségi egyezmény elkészült — jelenti az „Exchange. Telegraph“. Az egyez­ményt még a hét folyamán aláírja Molo­tov külügyi népbiztos és Fiertinger mosz­kvai cseh követ. Azt hiszik, hogy Benes is jelen lesz az egyezmény aláírásakor. Az egyezmény öt cikkelyből áll és húsz évre szól. Lényegében megegyezik a szovjet­­orosz­-angol szövetségi szerződéssel. Az egyik cikkely kimondja, hogy harmadik ál­lamok is csatlakozhatnak az egyezményhez. Az egyezmény lengyel záradéka feltételezi, hogy hamarosan lehetővé válik a Szovjet­unió és Lengyelország közti súlyos konflik­tus elsimítása. Figyelemreméltó az egyez­mény harmadik cikkelye, amely világosan kimondja, hogy az egyezmény célja a kelet felé irányuló német terjeszkedés megaka­dályozása. * A KELETI HARCTÉREN kemény, válta­kozó jellegű harcok folynak. A szovjet az arcvonal több pontján támadásokkal kísérle­tezett, így Krivosrognál, Kremjencsugnál és Cserkasszi környékén. A német csapatok azonban visszaverték őket. A Kievtől nyu­gatra folyó német támadó vállalkozás to­vábbi eredményeket ért el. Gomelnél is fel­tartóztatták a szovjet kísérletezéseket s az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. Nyeveljtől délnyugatra további területek el­foglalását jelenti a német hivatalos közlés. Délolaszországban az angolszászok hétfőn megkezdték már rég óta várt támadásukat s a német hivatalos jelentés heves harcokról ad hírt. A Magyar Távirati Iroda azt közli Berlinből, hogy a brit-újzélandi és kanadai csapatok széles a­rcvonalon előre vitt táma­­­dását, a német kötelékek szives ellenállással megállították. A harcok a Szangro altefo­­lyásánál tombolnak s az angolok itt nagyon ki vannak téve a német hegyiállásokból le­zúduló tüzelésnek. ■ A légi bábom tovább tart. Az amerikai repülők ismét Brémát bombázták. Az angol­szászok 39 gép elvesztésével fizették meg támadásaikat. Olaszországban Rimittit érte súlyos légitámadás. A város legszebb tem­plomát, a San Nicola székesegyházat telje­sen elpusztították a bombák. A német búvárhajók az utóbbi napokban eredményesen tevékenykedtek: 8 szállító ha­jót és több hadihajót süllyesztettek el. A távolkeleti harctéren is súlyos harcok folynak. A japán légierő a Gilbert-szigetek vidékén újra elsüllyesztett egy nagy­ ellensé­ges cirkálót, egy másikat pedig megrongált. A Makin-sziget egyik öblében több szállító­­hajót lángba borítottak a japán bombák. Tarava, szigetén heves harcok folynak, Bougainville körül a­ harcok — tokiói véle­mény szerint — még nem fejeződtek be és az ellenség veszteségei olyan nagyok, hogy kétségtelenül hatással lesznek többi hadi­terveire, íg­y a Burma ellen terv­ezett táma­dásra is. Ezzel kapcsolatban a „Nagybritan­­nia és a Kelet“ című hetilap azt írja, hogy­ az Egyesült Államokban és Csungkingkíná­­ban gyakran felvetik azt a kérdést, miért nem tesz Anglia komoly kísérletet Burma visszafoglalására. Anglia tevékenysége bom­bázásokra szorítkozik. Nagybritannia szövet­ségeseinek nézete szerint ez azonban nem elegendő. Burmát, nagyszabású vállalkozás­ban kellene visszafoglalni. Elegendő erők felállítására bizonyos halasztásra szükség lehet ugyan, de ugyanakkor tisztában van­nak azzal, hogy a japánok minden heti ha­lasztással módot kapnak ellenállásuk erősí­tésére. Minden héten megrövidül az az idő­szak is, amikor Anglia hadjáratot folytat­hatna. Közben az indiai független hadsereg ké­szülődik az ország felszabadítására. Bose. SZ ideiglenes indiai kormány feje Szenanban pénteken újságírók előtt kijelentette, hogy az Indiai nemzeti hadsereg egy része .Bár megkezdte a támadást India határán s a terv szerint rövidesen sor kerül az Indiába való benyomulásra. Gomel vidékén a németek feltartóztatták a szovjet támadást ! Berlin, november 30. A Führer főhadiszál­lásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: A perekopi földszorosban lévő állásaink ellen irányuló ellenséges előretörések nem jártak sikerrel. A nikopoll hídfőnél és a Dnyeper nagy kanyarulatában hétfőn az el­lenség támadó tevékenysége általában véve valamelyest lanyhább volt. Erősebb támadá­sok** intézett a szovjet Krivairágtól észak­keletre és északra, valamint a Kremencing­­tól délre lévő betörési helyen. Egy sikeres ellentámadásban 30 löveget pusztítottunk el, illetve zsákmányoltunk. Gserkaszi körül nőtt az ádáz és váltakozó sikerű harcok he­vessége. Kievtől nyugatra, támadó vállalko­zásunk újabb helyi sikerrel járt. A Kiev és Zsitomir környéki támadó és védő harcokban a hadsereg és az SS csapatai Hofft, vezér­­ezredes vezetése alatt mezgg harcmodorral

Next