Keleti Ujság, 1944. január (27. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

S­zombat 1944. január 1 ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 13.40, FÉL ÉVRE 34.80, EGÉSZ­­ÉVRE 19.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 73148. HUSZON­HETEDIK ÉVFOLYAM L­­­Z­A­M. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉ­TA­T­A­R­S­A­S­A­G Ára 30 fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-I­. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA NAGY EREDMÉNYEKET ÉRT EL ZSITOMIRNÁL A NÉMET CSAPATOK KEZDEMÉNYEZÉSE A német tengeralattjárók ismét sikeresen tevékenykednek a világtengereken germidi dr. követ, Jl Szovjet katonai helyzete kényszeríti az angolszászokat a nyugati támadás megindítására Hét angol romboló el­veszett Benes Moszkvából vitt kommunista minisztert kormányába FEGYVERBEN ÁLL AZ EGÉSZ VI­LÁG— ez a kijelentés sohasem volt any­­nyira szószerinti értelmében igaz, mint most 1944 kezdetén. Még azok az államok is, amelyeknek eddig sikerült távol ma­­radniok a harctól, napról-napra fokoz­zák katonai felkészültségüket, amint mondani szokták, készen állanak min­den eshetőségre, mert sohasem tudhat­ják, hogy az események alakulása mikor kényszeríti rájuk nemzeti létük védel­mének szükségességét. A gazdasági te­vékenység minden ága szerte a világon a háborús célokért dolgozik, roppant nagyságú munkás hadseregek állanak munkában azért, hogy a harcoló erők szükségleteit előteremtsék. A világtörté­nelem legnagyobb erőfeszítése folyik azért, hogy megteremtsék a döntés elő­feltételeit. A szembenálló hadviselő felek egyet­értenek abban, hogy 1944-ben meg akar­ják valósítani a katonai döntést. A szö­vetségesek részéről elhangzott kijelen­tések az európai háborúnak ebben az év­ben való befejezését jósolják . G­ö­b­­bels dr....a Német Birodalom tájékoz­tató minisztere, ha nem is ment ennyire, de ő is úgy véli, hogy 1944 már világo­san megmutatja, ki lesz a győztes a nagy mérkőzésben. 1944-et tehát mindkét ol­dalról a háborús döntések évének tekin­tik s mivel ebben a háborúban a világ jövendőjének sorsa dől el, érthető az a szorongás és várakozás, amellyel a világ népei átlépik az újév küszöbét , KÜLÖNÖSEN ÁLL EZ KIS NEMZE­TEKRE. A mai technikai fejlődésben kétségtelenül nem rendelkezhetnek olyan hadi felkészültséggel, amely megtámad­­tatásuk esetén mérkőzni tudna egy vi­lághatalom erejével s így főként igaz­ságukban és nemzeti létük egyed­ül való­ságának értékében, a történelem látható menete felett álló s azt kormányzó erők valóságában bízhatnak. Az évfordulón a nagy mérkőzés veszé­lyes pontjain álló kis nemzetek sajtója aggodalommal figyeli a jövőt. A „Tas­­vili Eskiar“ című török lap azt ír­ja, hogy a legutóbbi események arra vol­tak alkalmasak, hogy a kis nemzetek elkedvetlenedjenek. Az angolszász poli­tika határozott változást árul el a kis nemzetek irányában s úgy látszik, min­dent hajlandó megtenni, hogy kivívja a bolsevisták tetszését. Ilyen körülmé­nyek között még a lengyeleket is a leg­nagyobb nyugtalanság tölti el jövőjük iránt, noha Anglia éppen az ő meg­mentésükért indított háborút. De a jövő iránti aggodalom — írja a török lap — egész Európára­ kiterjed s egyre mé­lyebb gyökeret ver az a meggyőződés, hogy a szövetséges nagyhatalmak fel­áldozzák a kis népeket a maguk érdeké­ben. A dolgok, az eszmék piai zűrzavara mellett a világ mindinkább a bolondok házához kezd hasonlítani. Az angolszászoknak a kérdésről alko­tott véleményét világosan megmondja a „New Statesman and Nation“ című an­gol folyóirat, amikor egyik legutóbbi cikkében a kis államok szuverenitásuk megtartására irányuló igényét „regé­nyes képzelődésnek“ nevezi. A­ technikai háború — írja — főként a régi bábom, olyan hatalmas anyagi eszközöket igé­nyel, hogy a kis államoknak semmi ki­látásuk sincs arra, hogy eredményesen megvédhessék magukat. Ezt a valóságot a kis államok is na­gyon jól tudják s a jövőbe vetett re­ménységeik nem is azon alapulnak, hogy csekély katonai eszközeikkel szem­beszáll­hatnak a nagyhatalmak elsöprő erejével, hanem azon a feltevésen, hogy a nagyok a kis­­államok szerepe és érde­mei fontosságának belátása alapján le­mondanak ezeknek az eszközöknek az alkalmazásáról. A „nagyok”1 részéről eddig elhangzott nyilatkozatok azt mutatják, hogy Né­metország a jövő terveit a kisnemzetek szuverenitásának elismerésére alapítja. Ezzel szemben az angolszász s meg­­inkább szovjet részről az Atlanti-ok­mány máris megtagadott elvein túl brutális őszinteséggel nyilatkoztak szán­dékaikról, amelyek, amint az idézett török sajtóhang is megállapítja, csupán aggodalommal töltheti el a kisnemze­­teket. * AZ EURÓPA ELLENI TÁMADÁS lesz alig­hanem az új év nagy katonai eseménye. A szövetségesek propagandagépezete már hetek óta erre készíti elő a világ közvéleményét, de katonai jelek is mutatják — állapítja meg Sertorius, az ismert német katonai szakíró, hogy ellenséges oldalon valóban komolyan készülnek erre a hadműveletre. A Szovjet nagy téli támadása már folyamatban is van s könnyen lehetséges, hogy a szövetségesek ter­vei szerint a nyugati támadás csak akkor indul maj­d meg, amikor — amint ők gondol­ják — a szovjet seregeknek már sikerül ki­­kényszeríteniök nyomásuk erejével annak a német tartalékerőnek bevetését, amelyet állí­tólag Németország készenlétben tart arra az esetre, ha valamely hadszíntéren az ott mű­ködő erők nem volnának elegendők az ellen­ség feltartására. Az azonban nem valószínű, hogy a keleti támadás és a nyugati nagy had­művelet időpontja között különösen nagyobb hézagot hagytak volna az ellenséges tervek, mert ezzel a németeknek megadták volna azt az előnyt, hogy előbb az egyik, majd a másik ellenfél ellen fordulhasson teljes erővel. A német hadigépezet mindenesetre készen áll. Schmidt dr. követ a keddi német sajtó­­fogadáson kijelentette, hogy a német had­­vezető­ségnek biztos tudomása szerint a Szov­jetunió katonai helyzete olyan természetű, hogy Sztálin számára feltétlen szükségesség az angolszász második arcvonal megteremtése , német részről ennek a ténynek tudatában cselekszenek mind a keleti hadszíntéren, mind a várható nyugati eseményekkel szemben. * A ZSITOMIRI ÉS VITEBSZKI NAGY CSATÁBAN a német hadvezetés fölénye megváltoztatta a helyzetet. Noha a szovjet erők túlszágban vannak, a németek kezükbe kerítették a kezdeményezést- és amint a pénteki hivatalos jelentés közli, az ellenség támadásait német ellentámadások váltották fel és ezek máris sok helység és uralkodó magas­­r­atwí■ feltolására vezettek. A né­met hadvezetésnek tehát ismét sikerült a hadi művészet legnehezebb játszmája: a csa­ta közepén az ellenség támadását visszájára fordítani és a kezdetben kedvezőtlenebbül alakuló helyzetet a maga javára változ­tatni. Al­evgrádtól északra is újabb sikereket értek el a német ellenintézkedések. A bolse­visták ember- és anyagveszteségei mindenütt rendkívül nagyok. Német katonai körök a katonai helyzetet teljes bizakodással ítélik meg. Megállapít­ják, hogy az orosz támadás első hullámát sikerült visszaverni. Kétségtelenül lehet szá­mítani arra, hogy az oroszok továbbra is folytatni fogják erőfeszítéseiket s még je­lentős tartalékokkal rendelkeznek, mert egyre újabb és újabb hadosztályokat vetnek be. Ezekre a németek is megfelelő ellenin­tézkedésekkel vála­szolnak. Az olaszországi angolszász erőknek nem sikerült megvalósítaniok céljaikat. Nemcsak a karácsonyt nem ünnepelhették Rómában, de 1944 elején is még mindig átlagosan 120 kilométerre állanak az örök Várostól. A rendkívül nehéz és védekezésre alkalmas te­repen a német csapatok a kétségtelenül túl­erőben lévő ellenfelükkel szemben a legke­ményebb elhatározottsággal küzdenek s cél-­­­jukat, az ellenség minél hatásosabb felmor­zsolását eredményesen valósítják meg. A tengereken is újabb sikereket arattak a német fegyverek. A tengeralattjárók 30­ 00­ tonna ellenséges h­ajóteret semmisí­­­t­ettek meg a Földközi-tengeren és az­ At­lanti-óceánon. A biscayai öbölben lezajlott tengeri csaták is a német fegyverek győzel­mét hozták. A német­ hajók súlyosan meg­rongálták a Glasgow és az Enterprise nevű cirkálókat és öt rombolót süllyesztettek el. A német városok elleni terrortámadások tovább tartanak. Péntekre virradó éjjel Mannheimet és Ludwigshafent támadták, vállalkozásukat azonban 39 repülőgép el­vesztésével fizették meg. •* S&JUTS TÁBORNAGY — amint a Na­zi­onalzeitung londoni tudósítója megállapít­ja — egy legutóbbi beszédében félreismer­­hetetlenül eltávolodott néhány nézetétől, amelyet nem is régen Londonban vallott. A délafrikai miniszterelnök ezúttal elkerü­l­­te,­hogy a kisnemzeteknek a fejére vágjon. Simíts beszédének tengelyébe az Oroszország fenyegető európai egyeduralmi állása miatt érzett gondját állította. Beszéde abban az európai demokráciákhoz intézett, felhívás­ban csúcsosodott ki, hogy csatlakozzanak a brit hatalomhoz. Legutóbbi beszédében azonban, amelyet honfitársai előtt mondott Smuts tábornagy, a békekérdés legalábbis átmeneti megoldásaként azt ajánlotta, hogy az egyesült nemzetek harci közösségét ok­­kítsák át békes­zervezetté, amelyhez csatla­kozhatnának a semlegesek is, sőt hosszabb próbaidő után a mostani ellenségek is. Sok­kal jobb — véli Smuts — a most meglévő alapfalakon építeni tovább, mint a sietve egy, talán csak elképzelésben, jobb világot, kialakítani. A második világháború okainak vizsgálatában be kell látni, hogy az egész világ egy oszthatatlan, együvé tartozó egészet alkot, amelynek békeérdekei nem forgácsol­hatók szét. Kirovgrádnál nagy sikserre vezetett a német támad«*«« BnKu, december 31. (MTI.) A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: Kirovgrádtól északra négynapos támadó harcok után lezártunk egy fronthézagot, noha az ellenség szívós ellenállást tanúsí­tott és a terep is erősen el volt aknásítva. Számos foglyon kívül bő zsákmányt szállí­tottunk hátra. Zsitomir és Vitebszk harci térségéb­en a súlyos harcok nem csökkenő erővel folynak tovább. A túlsúly­ban lévő szovjet erők tá­madásait saját ellentámadásaink váltották fel és ezek során számos helységet és ural­kodó magaslatot foglaltunk vissza. A keleti arcvonalon az elmúlt két nap alatt 240 ellenséges páncélost semmisítet­tünk meg. A zsitomiri térségben folyt súlyos elhá­­rítók­arcokban mintaszerű harci szellemével különösen kitüntette magát a „Hitler Adolf SS testőrség SS páncélos hadosztálya Wisch SS főparancsnok vezetése alatt. Berlin, december 31. (MTI.) Kirovgrad­­tól északra a négy nap óta tartó német tá­madó harcok decemb­er 30-án — mint a Német Távirati Iroda értesül — rendkívüli sikerekre vezettek. A harc folyamán igen sok foglyot ejtettek, ezenkívül 193 minden­­fajtájú löveget, 297 géppuskát és igen sok egyéb fegyvert és hadianyagot zsákmá­nyoltak. Zsitomir térségében a bolsevisták decem­ber 31-én nagyobb gyalogsági és páncélos­kötelékekkel továbbfolytatták támadásai­kat. Kemény­ és elkeseredett harcokban az ellenséges rohamokat visszavertük, vagy felfogtuk. A német ellentámadások ered­ményesek voltak. A bolsevisták ezen a sza­kaszon ismét 73 páncélos harckocsit vesz­tettek. A súlyos viaskodás még tart. Vitebszk térségében december 30-án­ a szívós védelem meghiúsította a Szovjet va­lamennyi áttörési kísérletét. A harcok nem csökkenő hevességgel az esti órákig húzód­tak el. A német csapatok eredményes ellen­támadásokkal több helységet és egy fontos magaslati terepet foglaltak el. December 29-én és 30-án az egész keleti arcvonalon összesen 240 szovjet páncélos pusztult el.

Next