Keleti Ujság, 1944. május (27. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-02 / 98. szám

/ K­e­d 0 17 / 1m 0­­­U 8 Ára­m fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ — POSTATAKARÉK­­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. HUSZON­HETEDIK ÉVFOLYAM 98. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁGI SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7, TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Harc az új szociális rendért Rövid hír adja tudtul, hogy Budapesten, az egyik fegyverkezési üzem munkatermé­ben gyűlt össze vasárnap a fő­városban tar­tózkodó birodalmi ném­etek közössége május elsejének megünneplésére. Az ünnepségen Sztójay Döme miniszterelnök és a kormány több tagja is részt vett, de megjelentek­ ott a szövetséges és baráti országok követei, a honvédség tiszti kiküldöttei, a magyaror­szági német népi szövetség képviselői, vala­mint a német nemzeti szocialista párt ma­gyarországi kiküldöttei és a magyar köz­élet kiválóságai is. Békeévekben is fokozomt figyelmet kell tulajdonítani olyan összejövetelnek, amelyen a magyar miniszterelnök a nagy szövetsé­ges képviselőinek kíséretében jelenik meg, de az ünnepség fontossága és jelentősége most, háború idején, a magyar történet ta­lán legsúlyosabb háborúja idején, kettőzött. Május elsejét ünnepeljük és talán ez a mos­tani május,­­ez az idei tavasz mindenben is különbözik az azelőttiektől. Európa népei egy új szocializmusért harcolnak, Magyar­­ország most a magyar szocialzmusért har­col. Európa az összes világrészek közül a legszegényebb, de nagy népsűrűsége miatt, elsőrendű vásárlóerőt képvisel. Nyugatról az amerikai és angol pénzvilág döngeti a nagy­tőke bilincseiből megszabadulni akaró Eu­rópát, le akarja igázni, az európai ipart meg akarja semmisíteni, hogy így az angolszász nagytőke bilincseibe kerüljön. Keletről a szláv bolsevizmus irányítja gyilkos fegyve­reit ereg földrészünk felé, célja a leigázás, 3 fi:­*prov»nfioritá», a munkanélküliségbe való súly észt­és, az életűivé az egyszeri szia.­ír pék életszínvonalra való leszállítása, hogy aztán a levert és szétzüllesztett Európából m­unkásmilliókat szerezhessen, dolgozó és termelő tömegeket további imperialisztiku­s célok érdekében. Szabadságot csak igazi összefogás adhat. Európa egyetlen zárt földrajzi egység, a központi Németország szétporlása és porbahullása drámai módon földrészünk minden népének kontinensen kí­vüli erők érdekszférájába való esését jelen­tené. Keleteurópa népei a puszta létért, a meg­maradásért, a független államiságért, a munkáért és kenyérért küzdenek. Harcol­nak a szocializmusért. A szocializmus va­lamikor belső bomlasztást, osztályharcot je­lentett. Ma a távlatok megnövekedtek, a feladatok megsokszorozódtak. Bizonyos, hogy szükség van belső átállításra is, bizo­nyos, hogy a földkérdésnek, munkáskérdés­nek olyan sürgető feladatai vannak, ame­lyek ma már nem tűrnek semmiféle halasz­tást. Minden nap, amely úgy telik el, hogy ezekben a magyar erőkifejtést érintő kérdé­sekben még mindig nem történt semmi, csak újabb veszteséget jelent az egész nemzet­közösség számára. De a belső szocializmu­son túl szegény és kisemmizett európai ál­lamok igazi szocialista háborút folytatnak­ nemzetközi viszonylatban is. Ebben a küz­delemben, ebben a háborús és fegyveres for­radalomban nem szabad alulmaradnunk és nem szabad gyengéknek bizonyulnunk. Ha most, talán a legdöntőbb órákban gyengéi és erőtlenek vagyunk, hogy egyebet most ne említsünk, hadisarcot és jóvátételeket kell fizetnünk azoknak a hatalmaknak amelyek sátáni mosollyal arra lesnek, mikor hullunk pénzsóvár karjaikba. Biztos, hogy volt széthúzás közöttünk, voltak nézeteltérések és a helyzet megítélé­sében helytelen elképzelések. De abban a kérdésben, hogy megmaradá­sünkért vívott küzdelmünkben ma egyedül a szövetséges német haderő önfeláldozására támaszkod­hatunk, semilyen különvélemény nem le­het közöttünk. Hadiüzemeink és fegyverke­zésünket szolgáló katonai berendezéseink az ellenség kísérletei ellenére is töretlenül éjjel­nappal dolgoznak és hogy most miniszter­­elnökünk éppen az egyik fegyverkezési üzemünkben ünnepelte meg május első nap­ját, jelzője annak a minden vonatkozásban lendületes és nagyméretű termelő munká­nak, amely mind mezőgazdasági üzemeink­ben, mind ipari és háborús f­ontossá­gú 11­e­­meinkben egyetlen hatalmas cél érdeken­e­ folyik: a magyar államiság katonai vonalon való sikeres védelméért, a magyar föld sza­badságának megtartásáért, a magyar munka becsületének biztosításáért az elő­lünk fel­sorakozó pokoli erők minden cselszövése ellen. Ebben a küzdelemben nem állunk egyedül s az igazság is velünk van. És velünk van a sok megpróbáltatás­ látott magyar né­pünk hite és bizonyossága: csak küzdelem­mel és harccal verekedhetjük ki a függet­len, a szabad, a veszélyektől mentes új élet feltételeit, m- j. Köveinél és a Dnyeszter ■■wawwB^awBm­iwrfi­ liiiitrtmw««mwwmbt mssaamtmt nMWMKWM'aBgM«»iiil­mi rumul« felső folyásánál további teret nyertek a német csapatok Az áprilisi mérleg: 330,000 tonna ellenséges hajótér és 1126 angolszász repülőerőd elpusztítása Vizsinszk­y I*e*í»?t**r hogy Bene­­tierdem­ényfüzésére jött létre »z «i szovjet'CSeh­szlovák­ szerződés A Wilhelmslrasse nyilatkozol! Sleiilnius londoni tárgyalásairól VIZSINSZKY HELYETTES SZOVJET KÜLÜGYI NÉPBIZTOS az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkoztatja a világ­sajtót — állapítja meg a Carpathopress. Emlékezetes még­ az a szerep, amelyet ez a tevékeny szovjet diplomata Olaszországban „o: '.m 'ho' • IV'log­o-kormány elisme­résére vonatkozó tárgyalásokat Juni­­si Lil­ian bolsevista szövetségi hűséggel egyene­sen az angolszászok feje felett vezette és eredményesen be is fejezte. Emlékezetest továbbá, hogy ezutáni feladataként a szov­jet kormány szócsöve volt a finn kérdésben és most alig néhány nappal ezután egy­szerre, mint cseh szakértő lépett a nyilvá­nosság elé. Az új csehszlovák-szovjetorosz szerző­dés, amelynek megkötését Vizsinszky az elmúlt hónap utolsó napján Moszkvában a sajtóértekezleten ismertette, már első pil­lanatra elárulja értelmi szerzőjét, Benes dr.-t. Hiszen csak ez az emigrációjában annyira tevékeny „államférfi", aki már annyi jóvátehetetlen kárt okozott Európá­nak, volt képes arra, hogy szerződést kös­sön olyan események bekövetkezésére, amely események egyelőre csak az ő fantá­ziájában léteznek. Az új csehszlovák-szov­jet szerződés alapgondolata ugyanis az, hogy most, amikor szovjet csapatok már behatoltak a volt csehszlovák területre, az ezzel és a további felszabadítással kapcso­latos kérdések sima és súrlódásmentes el­intézése céljából a két állam között egyez­ménynek kell létrejönnie. Benes Eduard ideái, gondolatmenete fe­lett már nem csodálkozik senki, csodálatos azonban, hogy a máskülönben elég óvatos és megfelelő , reálpolitikai érzékkel bíró szovjet kormány belül ennek a politikai üzérkedőnek és hivatalos szerződésekkel és nyilatkozatokkal olyan tényekre hivatko­zik, amelyeket azután, amint Vizsinszky példája mutatja, a következő percekben vissza kell vonnia. A sajtóértekezleten je­lenlevő külföldi újságírók egyike ugyanis a hangzatos 9 pont udvarias meghallgatása után feltette a merész kérdést, hogy a „Casus foederis“, már­mint a volt cseh­szlovák területek elérése és annak felsza­badítása tulajdonképpen bekövetkezett-e? Vizsinszky erre a meglehetősen bátor kér­désre diplomatikusan azt felelte, hogy pozitív választ nem adhat és nem lehet biztos afelől, hogy mi következhet be a kö­zeljövőben. Ez bizonyos. Még egy olyan „sokoldalú és jól tájékozott“ politikus, mint Vizsinszky sem rendelkezik prófétai adott­ságokkal és nem tudja, hogy mit hoz a jövő. Ennek ellenére aláírta a szovjet kormány ezt az egyezményt, csak­ éppen szükséges­nek tartotta, hogy virágnyelven ismételten is éreztesse, hogy az egész a Benes kezde­ményezésére jött létre. Mi, magyarok, bár a szerződés a szó szo­ros értelmében rólunk nem beszél, mégis bizonyos értelemben érdekeltek vagyunk. Hiszen elvégre ezeréves magyar földről­­ van szó, amelynek tulajdonjogát, közigaz-­­ gatását és „felszabadítását“ a szovjet kor-­­ mány egymás közt most felosztja. Mi sem látunk a jövőbe, nem is állítjuk ezt soha, de annyit azért tudunk, hogy a szovjet had­sereg még nagyon is messze van attól, hogy felszabadítsa a csehszlovák területet. A német és a magyar katonák elszánt harci szelleme párosulva a természet adta lehetőségekkel, meggyőződésünk szerint továbbra is elég erős lesz ahhoz, hogy meg­akadályozza a szovjet hadsereg beszivár­gását a magyar földre, ahogy a közelmúlt­ban is elég erős volt ahhoz, hogy még a Kárpátok előterében is nemcsak feltartóz­­t­­ssa és megállítsa a szovjet támadókat, h­anem, hogy sok helyen az csataraju MU 19.'a menjen át, ahol egyenlő feltételek mellett került sor a harcra, megmutassa abszolút fölényét a szovjet katonasággal szemben. Ilyen körülmények között a cseh-szlovák szerződés megkötését, amelynek lényege egyébként abban az egy mondatban foglal­ható össze, hogy a Szovjet az úr és a csehszlovák kormány az ő hit vazallusa, alapjában véve éppen olyan jelentéktelen eseménynek tekintjük, mint Benes összes más hasonló szerződéseit a szabad Európa ellen. * 2300 BOMBÁZÓT VESZTETTEK AZ AN­GOLSZÁSZOK európai terület fölött 1944 első negyedében és ezeknek roncsaiból 16.000 tonna könnyű­fém került német kézre, — állapítja meg a Nemzetközi Sajtótudósító. Ilyen módon az angolszászok jelentősen hoz­zájárulnak a német és szövetséges erők könnyűfém szükségletének kielégítéséhez, hiszen a zsákmányolt 16.000 tonnából 15.000 új vadászrepülőgépet lehet előállítani. A le­zuhant bombázókat a legalaposabban fel­kutatták és maradványaikat teljes mérték­ben értékesítik. Karl Zeppelin, az „Europa­press" légügyi tudósítója állapítja meg ez­zel kapcsolatban, hogy Anglia és az Egye­sült Államok Németország golyóscsapá­l­y­­szállítóvá léptek elő ilyen módon. A várható Invázió fogadásának egyik fontos német elő­készülete az, hogy az európai part mentén mindenütt gyűjtőhelyeket létesítettek a le­lövendő repülőgépek roncsai részére, mert kétségtelen, hogy az elözönlési terv megva­lósítása a légi tevékenység fokozását fogja jelenteni. A lelőtt repülőgépek roncsa ugyanis rendkívül értékes és a német tech­nika különleges átolvasztó eljárással abból a maga számára nagyon hasznos anyago­kat állít elő, nem beszélve arról, hogy je­lentékeny elektromos energiát is megtakarí­tanak ilyen módon. Az 1944 első három hó­napjában lelőtt 2300 négymotoros bombázó anyagának feldolgozása 350 millió kilowatt­óra elektromos energia megtakarítását je­lenti. Az invaziió megindítását egyébként újból sürgeti a szovjet. A vasárnapi bolsevista la­pok — jelenti a Német Távirati Iroda Stockholmból — a teheráni értekezlet óta először ismét felszólítást intéztek a nyugati hatalmakhoz, hogy ne várjanak tovább a megígért invázió megindításával. Emlékez­tetik arra Angliát és az Egyesült Államo­kat, hogy a „Szovjetunió mindig beváltotta ígéreteit." A szovjet lapok egyébként meg­lehetősen bizalmatlanok nyugati szövetsé­geseikkel szemben és azt írják, felmerül a kérdés: vájjon azok nem akarják-e újra el­halasztani a döntő hadműveletek megindí­tását. Av STETTIN Ilis, az Egyesült Államok kül­ügyi helyettes államtitkára londoni tárgya­sainak befejezése után Marokkóba utazott és itt tárgyal Harrymann amerikai nagykö- t vette­ és Robert Murphyval, az Egyesült Al­­l­­antoknak a szövetségesek földközi-tengeri főparancsnoksága mellett működő kiküldött­jével. A kiadott amerikai hivatalos közle­mény nem emlékezik meg a megbeszélések tárgyáról a arról sem, hogy vájjon Stetti­­nius találkozik-e De Ga­ulle-lal. A londoni megbeszélésekről kiadott hiva­tal,* hí./lösvény * a német külügyminiszté­riumban „rendkívül szegénynek" jellemez­ték. A Wilhelmstrasse kijelentései szerint végső tényként állapítható meg az, hogy az angolszász táborban ma még távolabb van­nak a megegyezéstől, mint valaha és hogy Stettinius megbeszélései végeredményben teljesen eredménytelenül végződtek. Az angol—amerikai kapcsolatokra jellem­ző a következő kis esemény: Bernhard Shaw és Lady Astor látogatást tett egy Angliá­ban táborozó amerikai csapattestnél. Az egyik tiszt megkérdezte Shaw-t: „mit gon­dol Anglia az amerikaiakról?“ — Anglia nem gondol semmit — mon­dotta Bernhard Shaw. — Önt is óvnom kell attól, hogy arra számítson, hogy valaha is meg fog érteni bennünket Lady Astor fele­lete pedig ez volt: — Valahogy ezzel is úgy van az ember, mint a rokonokkal: szeretem a rokonaimat, de kedvelni nem mindig kedvelem őket. * A BRIT BIRODALOM MINISZTEREL­NÖKEINEK ÉRTEKEZLETE­­ hétfőn meg­kezdődött. Az első tanácskozáson Churchill elnökölt. Az értekezlet zárt jellegű és lefo­lyásáról időnként fognak kiadni hivatalos közleményeket. A brit hírszolgálat hangsú­lyozza, rendkívül fontos kérdéssel foglalkoz­nak s ezek a háború továbbfolytatására és a birodalom vezetésére vonatkoznak. Londonban tehát most nagy buzgalommal igyekeznek megerősíteni a málladozó brit birodalom épületét. Nagy szükség is volna erre. Tekintélye a domíniumoknál is­ rendkí­vüli értékben gyengült és közismert, hogy Kanada, Délafrika és Ausztrália nyíltan az Egyesült Államok felé kacsingat, India népe pedig várva várja a felszabadulást. * A KELETI ARCVONALON viszonyla­gos csend uralkodik. Sem Szebasztopolnál, sem a Dnyeszter alsó folyásánál nem vol­tak nagyobb harcok. A Dnyeszter felső­­folyása vidékén és a koveli térségben a né­meteké a kezdeményezés és támadásuk to­vábbi teret nyert. A vasárnapi német hivatalos jelentés kö­zölte, hogy a magyar kötelékek heves el­lenséges támadásokat vertek vissza. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda össze­foglalása szerint a most folyó harcok az arcvonalak kiegyenesítésére, megfelelő fel­vonulási keret megszerzésére, az utánpót­lás megszervezésére és általában az új nagy harcok előkészítésére szolgálnak. A német és szövetséges támadások a szovjet hadvezetőséget máris tartaimival idő előtti és egyre nagyobb arányú bevetésére kény­­szerí­tették. Olaszországban továbbra is eredményes német roham csapa­tvállalkozások uralják a helyzetet. A német légierő állandóan és egyre fokozódó erővel támadja az ellensé­ges készülődéseket, raktárakat, partraszál­lási műveleteket a nettunói hídfőben.

Next