Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-10 / 129. szám

& & & ml* est 1944. j­unius 19 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁR! CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. HUSZO­IHETEDIK ÉVFOLYAM 129. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Éra m fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. 87. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ÖTVENEZER EMBERT VESZÍTETTEK IDÁIG A NYUGATI INVÁZIÓS CSATÁKBAN AZ ANGOLSZÁSZ CSAPATOK Huszonhárom brit hajó süllyedt el a francia partok előtt 120.000 tonna tartalommal Churchill és Slimson óva inti az angolszász világot a túlzó derű­látástól Az igazi küzdelem csak a szárazföldi német tartalékok bevetésekor kezdődik Portugália beszüntette a wolframszállítási Szocialista miniszterelnököt nevezett ki Umberto trónörökös A NYUGATI CSATA FEJLEMÉNYEIT a német fővárosban bizakodással ítélik meg, állapítja meg a „Stockholms Tidningen“. A legnagyobb érdeklődéssel várják, hogy a né­met főparancsnok, Rommel vezértábornagy hol fogja bevetni harcedzett csapatai zömét, azokat a csapatokat, amelyek készek arra, hogy megtorolják Hamburg, Köln, Berlin és a többi német város bombázását. Az inváziós csapatok veszteségei minden várakozást felülmúlnak — ezzel a megálla­pítással vezeti be Hallensleben, a Német Távirati Iroda katonai munkatársa csütör­töki helyzetjelentését. Az inflázió elhárítá­sára szolgáló német gépezet teljes mozgás­ban van. Az Atlanti-óceáni német partvéde­lem további szakaszait is készenlétbe helyez­ték- Nagyon­­ valószínű, hogy Eisenhower eddig csak tizedrészét vetette harcba a ren­delkezésre álló erőnek, úgy, hogy világosan következtetni lehet a műveletek további ki­szélesítésére. Rundstädt vezé­rtábornagy en­nek megfelelően eddig szintén csak bizonyos főrészeket vetett harcba az eddigi inváziós támadásokkal szemben. Mindaz, ami eddig történt — írja Hallen­sleben — csak nyitány, a felvonulás kezdete, az erők összemérése, az első erőtapogatózás. Mindenesetre az ellenségre nézve nagyon siralmas képet mutat a partraszállási sáv és az előtte lévő terep. A halottak tízezrei hevernek a parti sziklákon és a hullámve­résben megszámlálhatatlan hajóroncs hányó­dik. Az „Aftonbladed" című svéd lap a szövet­ségeseknek az első támadó hullámban el­szenvedett veszteségeit mintegy 50.000 főre becslítik. Berlinben megállapítják, hogy éppen ez a nagy veszteség az a mozzanat, amire az el­lenség ebben az arányban nem számított. Egyébként az inváziós csata eddigi első nap­jai úgy folytak le, ahogyan azt a katonai szakemberek mindkét oldalon elképzelték. Angolszász katonai helyen már történtek is célzások a veszteségek nagyságára s a „Stockholms Tidningen“ szerint igyekeznek előkészíteni az angol és amerikai közvéle­ményt azokra a rendkívüli áldozatokra, ami­ket az angolszász haderőtől az invázió nyi­tánya követelt. A „Newyork Times“ katonai munkatársa például megállapítja, hogy a partraszállásokat példátlanul heves kereszt­tűz közepette hajtották végre. Egy amerikai rádiótávírász szintén kiemeli, hogy az észak­­amerikai csapatok veszteségei a normandiai hídfőnél rendkívül nagyok. A sziklacsúcsok­­nak látszó vasbeton géppuska-fészekből, írja egy másik amerikai tudósító, valamint a sziklák közé rejtett ütegekből a németek pusztító tüzet zúdítottak a hajókra és az amerikai hajókat újból és újból visszaker­­gették a tengerre. Az angol közvéleményt maga Churchill is előkészíti a rendkívüli veszteségekre. Az al­sóház csütörtöki ü­lésén nem volt hajlandó részleteket közölni az inváziós hadművele­tekről, de komolyan figyelmeztette az angol népet, hogy ne vegye a dolgot túl könnyen. Noha nagy veszélyeket küzdöttek le, mon­dotta, a szövetségesek még rettentő erőfe­szítések előtt állanak. Arra kérte a képvise­lőket, hogy a hétvégi szünet alatt óvják vá­lasztókerületeik közönségét az úgynevezett derűlátástól. Hasonlóképpen nyilatkozott az újságírók előtt R Umson amerikai hadügyminiszter is. A viszonyok — mondotta — napról-napra változnak. Jó lesz, ha elkerülik mind a túl­zott derűlátást, mind pedig a túlzott ború­látást. A harc mind a két normandiai hídfőnél a legnagyobb elkeseredettséggel tart. Az Orne folyó torkolatánál kialakított harci terüle­ten az angolszászok minden erejüket latba­­vetik a hídfő kiszélesítésére. A péntek kora reggeli jelentések szerint a folyó torkolatá­tól nyugatra újabb erősítéseket vittek a szö­vetségesek, úgy, hogy most már 15—16 an­golszász hadosztály van itt. Ezek rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek, úgy, hogy harci erejük jelentősen csökkent. Különösen nagy veszteségeket okoztak a német repülőst és a hadihajók könnyű tengerészeti erői Az első részletjelentések szerint legalább 28 teljesen megrakott csapatszállító és harc­­kocsiszállító hajót süllyesztettek el, összesen 120.000 tonnát, sok hajó pedig olyan súlyo­san megrongálódott, hogy pusztulásukra biz­tosan számítani lehet. Az angolszász csapatoknak sikerült átnyo­­mulniuk Bayeux városán. Ez a régi, szép francia város romhalmazzá vált. A rohamot a német csapatok a várostól mintegy 10 ki­lométerre nyugatra fogták fel. Caen városá­nak birtokáért heves harcok folynak. A vá­­ros lángokban áll és ég a hódító Vilmos sír­ját őrző templom is. Caen térségéből egyéb­ként német ellentámadás indult s ezek a páncélosok jelenleg Bayeuxtól délkeletre ál­lanak heves harcban. A másik angolszász hídfő St. Mere Eglise-nél van. Az itt előretörő ellenség a német hivatalos közlés szerint csak kevés terepet tudott nyerni. Az angolszászok min­den törekvése arra irányul, hogy a két hídfő között összeköttetést teremtsenek. Ezeknek a próbálkozásoknak során a támadók bele­kerültek a német parti erődművek kereszt­tüzébe, s ezek a minden irányból tüzelő erő­dök újból és újból visszaverték a támadó rohamokat. Az egyik helyen az erődök meg­sznvarottó tüze egy kanadai zászlóaljat vete­­kezgetett az aláaknázott árkokba. A robba­nások az egész harccsoportot­­darabokra szaggatták Egy másik ellenséges zászlóalj újabb rohamokat intézett az elesettek holt­testein keresztül. Amikor át akartak jutni az egyik drótakadálymezőn, a géppuskák tüze elkapta és néhány ember kivételével szintén felmo­rzsolta őket. Általában megállapítható, hogy a német csapatok töretlenül fenntartották reteszállá­saikat. Arromanche és Porte en Desin né­met támaszpontok, noha minden oldalról rohamozzák őket, épségben vannak és to­vább folytatják tűzharcukat. Az újabban leszabott ejtőernyős csopor­toknak is ugyanaz lett a sorsa, mint a meg­előzőknek. A német rohamcsapatok egy­­csapásra körülvették és teljesen elszigetelték őket. Azok a kétségbeesett kísérleteik, hogy kitörjenek és más ejtőernyős csoportokkal érintkezésbe jussanak, mind meghiúsultak. Berlinben megállapítják, hogy a meg­lepetések szakasza minden esetre már elmúlt az inváziós hadszíntéren. Mindkét fél új erőket vonultatott fel, a már világosan ki­alakult súlypontokra. Az angolszászok újabb csapatokat szállítottak partra hídfőállásaik megerősítésére, ez alkalommal azonban csu­pán tengeri úton. A német vonalak mögött légiúton szállított egységek harcba vetésére most nem kerül sor. A németek ellenintéz­kedéseiket szintén folytatják és főképpen Caen­től északra, valamint Bayeuxtól dél­keletre fejtenek ki erős nyomást. Az angol­szászok 15 kilométeres mélységben Trivie­­renél, illetve ennek irányában jutottak leg­távolabb a partraszállás helyétől. Az eddig elért csekély angolszász térnyerést német katonai körökben nyugodtan ítélik meg és ismételten hangsúlyozzák, hogy a megindí­tott ellenintézkedések nem jelentik minden rendelkezésre álló erő harcbavetését, hiszen a németek érdekükben állónak tartják az Invázió kibontakozását. A német külügyminisztériumban megemlé­keznek arról, hogy az ellenség a legnagyobb politikai tőkét szeretnék kovácsolni a nor­­­­mandiai part keskeny szakaszának megszál­lásából és azt a benyomást szeretné kelteni a világ közvéleményében, mintha a francia lakosság felszabadítóként üdvözölné a partraszálló csapatokat. Az egyik angol hír­szolgálati Iroda tudósítója azt írta, hogy Bayeux városának lakosai az angolszászo­kat örömkitöréssel fogadták. A Wülstelm­­strassén megállapítják, hogy ezt a jelentést nyugodtan lehet a mesék honába sorolni. Éppen Normandia lakossága rendkívül jó viszonyban van a német csapatokkal. A franc­­­ia­peség önkártából támogatja a német hatóságokat. Azonnal jelentette AZ ellenséges gépek közeledését s adatokkal szolgált a légi után szállított csapatokról. Nem volt semmi hatása azoknak a röpcédu­láknak sem, amelyeken a lakosságot rom­bolásra és kémkedésre szólították fel. A normandiai lakosság a talált tárgyakat bs­zol­gáltatta a német véderő szerveinek. A zavaró hírek sorába tartozik a „Daily Mail“­­nek az a cikke is, amely szerint Páriában 500 partizánt végeztek volna ki. A finn lapok, amint az MTI fe­­­süljeiből jelenti, foglalkoznak a francia nép maga­tartásával s megállapítják, hogy a sokat emlegetett „titkos francia hadsereg“ Eisen­hower felhívása ellenére sem mutat fel olyan eredményeket, amelyek azt bizonyíta­nák, hogy valóban fontos tényezője a Fran­ciaországért folyó harcnak. Finn politikai körökben tartózkodnak a találgatásoktól, csupán azt állapítják meg, hogy a normandiai harcok rendkívül elkese­redettek lesznek, mert mindkét fél tisztában van azzal, hogy ennél nagyobb tét még nem forgott kockán a jelenlegi háborúban. Egy­felől a német nemzet szívós győzelmi aka­rata, valamint a komoly veszély tudata a sarkalló tényező, másfelől az angolszászokat bizonyosn az a meggondolás hatja át, hogy a beözönlés kudarca esetén a legnagyobb csalódás érzése válna úrrá Oroszországban,­­ valamint a kisebb szövetségesek táboráé, egyaránt. Marcel Déat munkaügyi miniszter szerdán délután Crammerrel, a Német Távirati Iro­da párisi tudósítójával folytatott beszélge­tése során az angol—amerikai partraszállás első benyomásáról nyilatkozva hangsúlyozta, véleménye szerint Franciaország nem néz­heti tovább közömbösen a dolgok fejlődését. Nem arról van szó, hogy Franciaország, mint Németország szövetségese lépjen fel, mivel erre nincs módja, ellenben Franciaor­szágnak saját érdekében fel kell lépnie a francia asszonyok és gyermekek legyilkolása ellen és a francia gyarmatbirodalom elrab­lói ellen. A miniszter hangsúlyozta, hogy Churchill és Roosevelt a partraszállási ka­landba Moszkva nyomására bocsátkoztak bele. Véleménye szerint fel kell hagyni az­zal a gondolattal, hogy Washingtonban és Londonban még önálló politikát folytatnak. Churchill és Roosevelt foglya az őket körül­vevő zsidó klikknek és egyikük sem tudja saját elhatározását dűlőre vinni. Mind a ketten a katonák millióit kergetik kalandba és mind a két ország százezreit vetik pré­dául, csak azért, mert Moszkva így kivan­ja. A távolkeleti fegyvertárs, a japán nemzet a legnagyobb figyelemmel kiséri a norman­diai csatát. Tozuo japán miniszterelnök Hit­ter vezérhez, Sigherttza külügyminiszter

Next