Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-01 / 172. szám

1344. Gigaéralis ! ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HOR­A 5.20, NE­GYEDÉVRE 15.—, FÉL ÉVRE 30.—, EGÉSZ ÉVRE 20.— PENGŐ. — POSTATAKARÉK­­PÉNZTARI CSERSZAMLA SZAMA 72148. k­eleti HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 172. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTARSASAG Mr a20 millér 8ZEKKEL­.TOSEO, nuDom­TUiui m NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Erd­ályi lépésnél írta: OFajos Domokos Amióta a „Magyar Újság“ szünetel, il­letve a két testvérlap összevont formá­ban jelenik meg, szabadságon voltam. Ezalatt az idő alatt sokat tűnődtem azért, mi is az, ami az erdélyi magyar szellemet s nemzetpolitikát, a királyhágón túli lelki­ségtől és felfogástól megkülönbözteti. Van-e erdélyi szellem, amit odaát vi­tatnak s itt Erdélyben körömszakadtáig vallanak. Ha nem volna, nem is lehetne arról beszélni. Másfélhónapi szemlélődés, sokszáz emberrel való közvetlen érintke­zés, erdélyi falvak és városok életének, gondolkozásmódjának a tanulmányozása csak megerősített a régi hitemben, hogy az erdélyi szellem örökké élő, az egyete­mes magyar életre elevenen ható s ter­mékenyítő erővel bíró tényező, aminek a magyar történelmi és politikai élet kiala­kulására és fejlődésére a mai sorsdöntő időkben is nagy szükség­­ van. Ismételten meggyőződést szereztem arról, hogy az erdélyi ember a maga lokális életszük­ségletein túl inkább szeret világpolitikai viszonylatokban gondolkozni, mint bárki más a Kárpát-medencében. Nem szerény­telen ez a megállapítás, hiszen e helyen csak arra utalok, hogy a bécsi döntés óta valahány kormányelnök, miniszter, vágy­­vezető államférfi látogatta meg Erdély magyarságát, mindenik örömmel állapí­totta meg, hogy megerősödött lélekkel, telített bizalommal, megfrissült energiák­kal tér vissza a fővárosba. Mi ennek az oka? Véleményem szerint a természeti adott­ságok, a hosszú évszázadokon való elnyo­matás és súlyosabb életkörülmények az embereket Erdélyben mindig közelebb hozták egymáshoz. A szenvedések és megpróbáltatások tüzében a lélek, a szel­lem megtisztult és egységesebb megnyi­latkozási formákra talált. A szenvedé­lyek pedig a pártpolitika meredélyein sem csaptak olyan magasra, hogy az el­lentétek és viszálykodások pusztító tüze­ket gyújtottak volna fel a lelkekben. Most is sokkal egységesebb az erdélyi gondolat és a szellem. Még a pártpolitika viharai sem vetnek­­ szeszélyes hullámo­kat. Mintha az erdélyi bércek és sziklák tövében finomabb érzékekkel fognák fel az Európát és közvetlenül bennünket érintő veszedelmek nagyságát. *....„ . . * *1 • ! * t i ■ 1 1 ‡ ’ 1 ¡ ’? ’ * v i j t r t f ft» • r tfififfjr '±_ kA ' Itt mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzeti lét és nemlét ijesz­tő kérdései merednek elénk. Érthető te­hát, hogy nálunk kezd teljesen kialakul­ni az egy­séges politikai és nemzeti köz­vélemény s ilyen nehéz időkben érthető várakozással nézünk Budapest, az ország sávé felé, mikor ülnek el már ott is a pártpolitikai hullámok, mikor kovácso­­lódnak egybe a nemzeti erők, mikor jön létre a régóta várt nemzeti és népi egy­ség, az az egység, amely az egymás ellen harcoló energiákat felszabadítaná s a vi­lágtörténelmi katasztrófához alkalmaz­kodó és rugalmas erőket a nemzet szol­gálatába állítaná? Mikor tűnik el a párt­­politikai gyilok, mikor foglalja el a szél­sőséges párthazafiság helyét egy olyan egyetemes hazafiság, amely itt benn az összes nemzeti erőket egybefogja?! Mi­kor alakul ki már egységes belpolitikai légkör, amely a kormány nehéz és sú­lyos feladatokkal teljes programját a tel­jes megvalósulás útjára indíthatja? Mű­­sor szűnik meg a rágalomhadjárat az ország komoly és értékes vezető politi­kusai és államférfiai ellen, akik nem­csak vállalkoztak, hanem bizonyára meg is tudnák valósítani a nemzeti egységet? Meddig tart a szélsőséges licitáció és ve­rejtékező küzdelem a hatalomért, még P©dig egy olyan hatalomért, amely nem a nemzet, hanem a pá­rt politika s egye­sek magánérdekeit szolgálja? Soha ilyen várakozás nem feszült a le­vegőben az erdélyi közvélemény sokat megpróbált idegburjain. Mert való igaz, hogy az erdélyi ember nem tud beletö­rődni a korszerűtlen pártpolitikai harcok­ba s riadt tekintettel figyeli, hogy sors­döntő problémák megoldása helyett a csatabárdok politikai vezérek fején csat­tognak és semmi jelét sem látjuk annak, hogy a nemzeti erőket a végső küzdelem vonalába állítanák be. Vagy talán nem érzik odaát, hogy ma nagyobb tétre megy a játék és nem szabad egy tál lencséért a nemzeti élet folytonosságát kockáz­tatni ?. Mi erdélyiek idézzük a múltat. A ro­mán uralom idején, midőn az erdélyi ma­gyarság létéről vagy nemlétéről volt ugyancsak szó, az erdélyi ember mindig megtalálta egymást. Magyar kezét fogta a magyarnak s ebben a szellemben Er­dély magyar egyházainak három püspöke közös tárgyaló asztal m mellé ült­­(? s da­cára a vallási és dogmai ellentéteknek, a három egyházfő mégis megtalálta az egymáshoz vezető utat s az ellentétek fél­­reállításával egységes nemzeti vonalon harcoltak a kisebbségi sorsban szenvedő magyarság megmaradása érdekében. íme a követendő példa. Ma a magyar nemzet ugyanolyan katasztrofális helyzetben van. Ugyanúgy kísért a lét és nemlét kérdése. A Kárpátokat ostromolja az el­lenség is. Mi az akadálya tehát annak, hogy a különböző pártok vezérei, még a legszélsőségesebbek is, leüljenek a tár­gyaló­asztalhoz, a csatabárd helyett az építő s egységesítő munka szerszámait vegyék a kezükbe és egységesen dolgoz­zanak a magyar haza érdekében? Az er­délyi szellem és nemzetpolitikai szemlé­let azt vallja, hogy ne egymás ellen, ha­nem egymás mellett, kéz a kézben dol­gozzunk a magyar nemzet jövője érde­kében. A múltban mindig voltak ellenségeink s­em elbuktunk, mindig a belső viszályko­dások kényszerítettek térdre. Ha pedig felemelkedtünk, akkor is, mindig az egy­séges összefogás erői segítettek talpra. A megújhodás s az összes nemzeti erők öss­­­zefogása szellemében gondolkozik ma­­ is: az erdélyi magyarság, a keresztény .•*ster’rtzett gondolat és erkölcs alapján áll , és ennek a szellemnek az útjait járja a „Keleti Magyar Újság“ is. Hű marad to­vábbra is az erdélyi lelkiséghez és a ha­gyományokhoz. Nem az ellentéteket, ha­nem az összefogás és egységes munka útjait járja. A keresztény nemzeti szel­lem és lelkiség mécsese akar maradni to­vábbra is és vállalja azt az építő és meg­tartó munkát, amelyet a kormány is fel­adatául tűzött ki. Hű marad a magyar hagyományokhoz és ugyanakkor hirdetni fogja a szövetségesekhez való ragaszko­dást s a végső erőkifejtésben való osz­tatlan részvételt. Honvédeink a szövetsé­geseinkkel együtt hősi elszántsággal vé­dik az ezeréves magyar határokat, tehát itt belül is teremtsük meg az egységes arcvonalat. A mai időkben vigyáznunk kell arra, nehogy az áldatlan belső tusa­kodások következtében annyira egyedül maradjunk, hogy az ijesztő társtalanság­­ban önmagunkat is elveszítsük. Mindezt erdélyi szellemben, magyar lélekkel tesszük, mert tisztában vagyunk azzal, hogy keresztény nemzeti hagyo­mányaink megőrzése és a keresztény Európa megmaradása biztosítja csak szá­munkra nemzeti létünk folytonosságát. Ezt a szellemet hirdette a multban is a két testvérlap és ezt a szellemet fogja tovább is szolgálni áldozatosan a „Ke­leti Magyar Újság“. " Az olasz templomok felgyújtását követelik a római istentagadók Példátlan menekülési láz vett erőt London lakosságán Számos ellenséges ellentámadás hiúsult meg a Kárpátok előterében Fokozódott a harcok hevessége Normandiában — Firenze előtt megállt a nagy angolszász támadás Augusztus másodikán dönt Törökország a háború vagy béke kérdéséről A KELETI ARCVONAL Hősi harcainak állásáról a német véderő főparancsnokságá­nak vasárnapi és hétfői hivatalos jelentései a következő képet rajzolják: Brzeztlitovszk átmenetileg elvágott hely­őrsége átküzdötte magát a német harci vo­nalakig és magával vitte sebesültjeit is. Kovnó térségében a szovjet csapatok meg­kezdték várt nagy támadásukat. A német páncélos kötelékek itt több betörést elrete­szeltek. Amint a vezéri főhadiszállás hétfői jelentései közli, a bolsevisták folytatták tá­madásaikat s bár a védőcsapatok makacsul ellenálltak, a város a szovjet csapatok bir­tokába került. Nagy orosz támadás indult a natvai sza­kaszon is. A hadsereg kötelékei és az SS fegyveres germán önkéntesei szombaton és vasárnap teljes elhárító sikert értek el s nagy ember- és anyagveszteséget okoztak az ellenségnek. A Kárpátok előterében és a Finn-öböl kö­zött rendkívül heves harcok folynak. A Kárpátok előterében számos ellenséges tá­madás hiúsult meg az eredményre ellentá­madásokban.­­ A keleti arcvonal déli szakaszán Przemysl­­től nyugatra egy német csatarepülő század egy, a Kárpátok vidékén előretörő szovjet páncélos csoport ellen intézett­ meglepetés­­szerű támadás során öt T-34 mintájú szov­jet páncélost semmisített meg telitalálatok­kal. A Deblintől északra levő térségben va­­sárnap a kora délelőtti órákban a német csatarepülők 15 szovjet páncélost pusztítot­tak el és nyolc páncélkocsit súlyosan meg­rongáltak. Német csatarepülők bombái és mélyrepülők páncéltörő lövedékei körülbelül 40 járművet tettek harcképtelenné. Olita térségéből még nem érkezett részletes je­lentés a német páncélos csatarepülőgépek­­nek szovjet járműoszlopok és páncélos élek ellen történt harcbavetéséről. Eddig 35, csa­patokkal megrakott tehergépkocsit semmi­sítettek meg a légitámadásokban. * CSAK HELYI JELENTŐSÉGŰ HARCOK voltak vasárnap az olasz arcvonalon, — jelenti a Nemzetközi Tájékoztató Iroda. Amint a vezéri főhadiszállás vasárnapi je­lentése közli, a német csapatok szombaton is minden támadást szétvertek, amelyet az ellenség indiai, délafrikai, újzélandi és an­gol hadosztályokkal a Firenze felé való át­törés érdekében indított. A várostól délnyu­gatra lévő német állásokba betört ellensé­ges erőket heves harc után ellentámadással visszaverték. Mind a vezéri főhadiszállás, mind a Nemzetközi Tájékoztató Iroda hét­fői jelentése hangsúlyozza, hogy az elszen­vedett veszteségek miatt az ellenség vasár­nap nem folytathatta támadásait Firenze ellen. A várostól délre és délkeletre indított helyi támadások ismét nagy veszteségek mellett omlottak össze. * KÉT IZZÓ GYÚJTÓPONTJA VAN az inváziós arc­vonalnak: az egyik a nyugati szárnyon, a másik a caen­ i szakaszon. A nyugati szárnyon, Cerences—Coutances—­­St. Lo között az angolszász erők azzal az elgondolással indították meg nagy táma­dásukat, hogy a német védővonal balszár­nyát lerohanják és a németeket hátba ke­rüljék. Míg Caentől délre és az Ornetól keletre vasárnap az arcvonalom általában nyuga­lom volt. Caumont vidékén a­­britek több gyaloghadosztállyal és erős páncélos köte­lékekkel déli irányban keskeny arcvonalon­ támadásra indultak. A támadást folyamato­san harcbavetett erős vadászkötelékek tá­mogatták, amelyeknek elsősorban az volt a feladatuk, hogy leküzdjék a német tüzérségi ü­tegek és páncélosok elhárítását. Többórás elkeseredett küzdelemben a britek négy kilométer szélességben mintegy négy kilo­méternyire előrejutottak. A betörési helyen az éjszakai órákig tartottak a súlyos har­cok.. Sz. 1. térségében a német ellenálláson véresen megtörtek erős amerikai páncélos és gyalogos támadások. A Vizetől nyugatra különösen Percy és Normandia nyugati part­ja között fejtettek ki erős nyomást a tá­madó amerikai hadosztályok. Ott széles arcvonalon váltakozó harcokra került sor, amelyek egész éjszaka tartottak és hétfőn délelőtt megint teljes hevességgel fellángol­tak. Vasárnap az ottani arcvonalszakaszon a német elhárító fegyverek 43 ellenséges páncélost semmisítettek meg. Alex Schm­alfuss, a Német Távirati Iroda nyugati hadszíntéri haditudósítója a követ­kezőket jelenti:­­ A St. Lótól keletre nagy gyalogos és páncélos erőkkel megindított ellenséges tá­madás az elszánt német ellenintézkedések kövekeztében megrekedt. Az amerikaiaknak az a szándékuk, hogy a nyugati partok irá­nyában végrehajtott gyors előretöréssel el­vágják a­ Coutancre térségében, arró nan­te-

Next