Keleti Ujság, 1944. szeptember (27. évfolyam, 198-218. szám)

1944-09-01 / 198. szám

4 „A népvándorlás folyosója“ Besszarábia A romániai eseményekkel kapcsolatban érkező legutóbbi hírek Besszarábiáról tesz­nek említést, amelynek földjén most elkese­redett csaták folynak. A történetírók Besszarábiát sokszor a „népvándorlás európai folyosójának“ neve­zik. Valóban, ha megnézzük Európa térké­pét, szembetűnik, hogy a nagy Szarmata síkság déli része és Kelet-Európa, illetve Balkán között a szabad út csak Besszará­­bián át vezet, mert a Kárpátok keleti nyúl­ványai hullámtörőként ékelődnek bele a Fe­kete-tenger északnyugati partot körülövező lapályába. Besszarábia földrajzi fekvése ősidők óta megszabta a történelmét. A nagy népván­dorlás idején a dél orosz steppéken át nyu­gat felé vonuló népek útja mindenkor Bessz­­arábián keresztül vezetett. Ezután a Kárpá­tok gerincei mentén kétfelé vált el az útjuk: északnyugat felé Nyugat-Európába, vagy dél felé a Balkánra. Csak a legritkább ese­tekben — mint ezt a honkereső ősmagyarok tették — keltek át a néptörzsek a hegyeken, hogy a nagy alföldre jussanak. Egyébként az ősmagyarok, minden valószínűség szerint, hosszabb ideig tanyáztak Besszarábia föld­jén, mert több helyiség neve magyar erede­tű. Feltevések vannak arról is, hogy a ma­gyar törzsek egy töredéke véglegesen ott rekedt a Dnyeszter—Pruth folyók közelében és összevegyült az ottani lakossággal, mely­nek faji összetétele az átvonuló népek ma­radványai folytán igen tarka volt. A nagy­ római birodalom uralmának kor­szakában Besszarábia Róma uralma alá tar­tozott, azonban távoli fekvése miatt nem alakulhatott ki semmiféle határozott állam­forma. Később ugyanilyen laza kapcsolatok fűzték ezt a vidéket a Bizánchoz, melynek hagyatékaként lakossága ma is a görögke­leti egyházhoz tartozik. A mohamedán fél­hold európai diadala idején Besszarábia a törökök kezébe jutott, de távol esett az ural­kodó Ozmán birodalom központjától. A XVIII. század elejétől Besszarábiában egyre jobban éreztette hatását a dél felé terjesz­kedő Oroszország politikája, amely a mu­zulmán iga alól való felszabadítást tűzte ki zászlóira. Hosszabb ideig tartott háborúsko­dás után 1812-ben aláírt békeszerződés értel­mében Törökország átengedte Besszarábiát a cárnak. Amikor 1918-ban Oroszország ha­talma megingott, a közben megalakult Ro­mánia birtokába vette Besszarábiát. 1940 nyarán a Szovjet visszafoglalta, de egy esz­tendővel később a megindult német—szov­jet háború során a románok újra megszerez­hették. Most egyéb célok mellett megint csak Besszarábia birtokáért is folyik a szov­jet támadás. őslakossága szláv eredetű lehetett ugyan, de történelmének viszontagságait csak ke­vés őslakos élte át. Besszarábiának kitűnő a termőföldje és kedvező az éghajlata, lakosságának főfog­lalkozása a földművelés. Gabonatermése két millió méll .mázsa évi átfog­ó tesz ki, ami a területéhez mérten jelentős sto­ri. Nagy­­mennyiségben terem finom fajtájú dohány és a szőlő, amelyből jellegzetes ízű, kissé száraz és savanykás könnyű „besszarábiai“ bor készül. A lakosság nagy­on kedveli is az italt és a vizet helyettesítő boroskancsó ott áll minden ház asztalán. Besszarábia déli részében sok­ tó és a ten­ger felől messze a szárazföldbe ny­uló lagu­na, úgynevezett „Urnán“ van. Ezért itt erő­sen fejlett a halászat. A legjobb kaviár nagy része Besszarábiából származik. Északi részében fejlett az állattenyésztés. Besszarábia igen szegény ásványi kincsek­ben. Jelentéktelen mennyiségű són és barna­szénen kívül földje nem rejteget semmi, ipari szempontból fontos ásványt. Ezért ipara is alig szám­bavehető. Energia­­források híján a besszarábiaiak még ma is gyakran ősi módszerekkel dolgoznak. Ezt bizonyítják például a lépten-nyomon talál­ható szélmalmok, melyeknek szárnyas tor­nyai festőivé és hangulatossá teszik a vi­déket. Legnagyobb városa Kisenev, körülbelül 200 ezer lakossal. Itt futnak össze a vidék vasútjai és útjai és itt van Besszarábia köz­­igazgatási és kereskedelmi központja. Többi városai közül fontos még a feketetengeri ki­kötője, Akkerman, a Duna melett fekvő Reni és Izmlail. Nagyon szépek és hangulatosak Besszará­biában az aratási és a szüreti ünnepségek. Ez évben azonban nincs arató és szüreti ün­nepély, a véres csaták zaja zavarja meg Besszarábia földjén az életet. KELETI _ magyar ujsxa 1944. SZEFTEMBER 1 Hogyan kell jelenteni az ellenséges repülőgépről származó, esetleg mérgező hatású anyagok felfedezését? KOLOZŞVAR, augusztus 31. A polgármesteri hivatal közli: Az utóbbi időben több izben előfordult, hogy magáno­sak az illetékes hatóságok megkerülésével ál­tólagos ellenséges repülőgépekről ledo­bott anyagokat terjesztettek fel vizsgálat­ra. Minden esetben mérgező, iletőleg bak­tériumos fertőző hatást tulajdonítottak a beküldött anyagnak. Tekintettel arra, hogy sokszor túlfűtött fantáziájú emberek — esetleg tisztán szereplési vágyból — feles­leges munkatöbbletet okoznak a vizsgálat­ra hivatott intézeteknek, az alábbiakat rendelem el: A gyanúsnak talált és beküldött­ anya­gokhoz minden esetben jelentést kel mel­lékelni, mely tartalmazza: 1. Ki, mikor, hol, milyen körülmények között találta meg a gyanús anyagot? 2. A megtalálás idejét megelőzőleg volt-e, ha igen, mikor ellensé­ges berepülés a kérdéses vidéken? 3. Amennyiben az átrepült vidéken az átrepü­­­lés után gyanús körülmények között több állat hullana el, vagy ugyanilyen körülmé­nyek között emberen, vagy állaton sérülé­sek jönnének létre, abban az esetben a je­lentéshez melékelni kel az elhullott álla­toknak hatósági állatorvosi boncolási jegyző­könyv másolatát, illetőleg a gyanús sérülé­sekről állatorvosi, vagy — amennyiben em­bersérülésről van szó — orvosi lelet. 4. Min­den­lyen jelentést el kell látni hatósági (tisztiorvosi, hatósági álatorvosi, csendőrsé­gi, stb.) záradékkal, annak jeléül, hogy a kérdéses hatóság a jelentésben foglaltakkal egyetért. 5. Amennyiben már a körülmé­nyekből is kétséget kizáróan vegyi ható­anyag okozta sérülésre, mérgezésre, vagy baktériumos fertőzésre van alapos gyanú, abban az esetben az illetékes hatóság táv­irati uton tegyen jelentést a m. kir. hon­védelmi minisztérium 36. oszályának. A vizsgálandó anyagot és a felsorolt adatokat tartalmazó jelentést is a m. kir. honvédelmi minisztérium 36. osztályának (Budapes, XI. Karolina­ út 23.) kell megküldeni. Véres szerelmi dráma Nyárádremetén Marosvásárhely, augusztus 31. Nyárádremetéről értesítették a mentő­ket, hogy a községben véresen, bicskával összeszurkáltan fekszik Siklódi Imre 25 éves nyárádremei legény. Siklódi Imre hosszabb idő óta haragos viszonyban volt Fogarasi Antal 21 éves legénytársával. Állítólag valami leány­ügy felett különböztek össze. Siklódinak el kellett utaznia és vasárnap este éppen búcsúzni indult barátaitól, mikor a ka­puban Fogarasi megleste s ahogy a le­gény a kapun kilépett, bicskájával rá­rontott és addig szurkolta a meglepetéstől moz­dulni sem biró Siklódit, amig a szó szoros értelmében bele nem fáradt. Siklódit elborította a vér és az út szélén összeesett. Támadója az utolsó döfés után kirántotta testéből a kést és még mielőtt az odasereglő falusiak megaka­dályozták volna, elmenekült a sötétben. Siklódit összesen hét mély szúrás érte, kettő a nyakán, egy a jobb karján, egy a bal vállán, egy a tüdején, egy igen súlyos pedig a koponyáján, míg egyik hátulról a gerincoszlop mentén hatolt le a testé­be. A kiáltozásra kisiettek a szerencsét­len legény szülei is és úgy ahogy, kimos­ni próbálták a sebeket, ez azonban lehe­tetlen volt, mert Siklódi testéből pata­kokban ömlött a vér. A helyszínre érkező mentőknek nehéz munkájuk volt, mert a legtöbb szúrás úgy érte a testet, hogy a kötözés körülményes volt. Sietni kellett, mert attól lehetett tartani, hogy a bor­zalmasan összefaragott legény rövid idő alatt elvérzik. A mentők másfélórás kö­tözés után a borzalmasan összeszurkált legényt beszállították az állami kórház sebészeti osztályára. Az orvosok azonnali műtétet alkalmaztak, de a fiatalember állapota így is reménytelen. A csendőrség még vasárnap éjszaka a gyilkos Fogarasi Antal keresésére indult. Szeptember 1-től a „zéne“ alatt zenét közvetít a rádió Miért szüntették meg a házi riasztóügyeletet? A honvédelmi minisztérium légoltalmi csoportfőnöksége legutóbbi előadásában a többek között a következőkre hívta fel a figyelmet: — Többen vannak, akik örülnek a riasztóügyeleti szolgálat megszüntetésé­nek, de vannak olyanok is, akik vissza­állítását kérik. Jelen esetben két körül­mény is feleslegessé tette a riasztóügye­leti szolgálatot. Az egyik, hogy nemcsak a riadót, de a légi veszélyt is már jelzik a szirénák, a másik, hogy éjszaka néhány perccel korábban riasztanak. Természe­tesen erre csak akkor kerülhet sor, ha arra még idő és mód van, mert mint azt már több alkalommal hangsúlyoztuk, az ország határán kívül eső területről nem minden esetben kapunk jelentést az el­lenséges gépek közeledéséről, amint azt eddig több esetben tapasztaltuk. El ne felejtsük azonban, hogy ilyen esetben a riasztóügyeletesnek sem lett volna mód­jában bennünket korábban felébresztenie. Mi volt ugyanis a szolgálat célja? Éj­szaka a szirénák jelzésétől a tényleges támadásig terjedő idő nem volt elegendő a nagyobb családokban vagy idősebb em­bereknél ahhoz, hogy elkészüljenek az óvóhelyre való levonulásba­ és leérjenek az óvóhelyre. Időnyerésre volt tehát szükség és ezt biztosította a riasztóügye­letes. Ma azonban a szirénák jelzik a lé­giveszélyt, így mire az esetleges riadóra kerül sor, mert hiszen nem minden légi­­veszély-jelzést követ riasztás is, már mindenki felkelhet. A felsőre­t két körülményen kívül vol­tak más okok is, amelyek a szolgálat megszüntetése mellett szóltak. Voltak ugyanis egyes lakók és őrségparancsno­kok vegyesen, akiknek hiába adott a rá­dió, a napisajtó állandó felvilágosító köz­leményeket, képtelenek voltak helyesen felfogni a riasztóügyeletet és így állan­dó veszekedések okozója volt a szolgálat. Itt kell rámutatnunk arra, hogy a hiva­talos közlemény, mely szerint egyes őr­ségparancsnokok visszaéltek a hatalom­mal, senkit bántani nem akart, csak az igazságra mutatott rá. Valóban voltak egyes őrségparancsnokok, aránylag ke­vesen, akik önkényeskedésre használták fel a kapott hatalmat és így többet ár­tottak a légoltalom ügyének, mint hasz­náltak. Ha szükség lesz erre, akkor újból el fogják rendelni a riasztóügyeleti szol­gálatot. Több kérdésre válaszolva azonban rá kell mutatnunk arra, semmi akadálya nincsen annak, hogy ott, ahol a lakók ezt kívánják, önkéntes vállalkozással a riasz­tóügyeleti szolgálatot továbbra is fenn­tartsák. Erre azonban — mint hangsú­lyoztuk — csak azokat lehet beosztani, akik önként vállalkoznak. A községházán vagy a városházán nem lakóházi riasztóügyeleti szolgálatot kell teljesíteni, hanem hatósági szolgálatot, aminek célja szükség esetén a hatósági légoltalom szervezetének készenlétbehe­lyezése és aminek semmi köze nincsen a lakóházakhoz. Mindig több és több olyan irányú kére­lem érkezett hivatalos helyre, hogy bere­pülés, vagyis ellenséges légi tevékenység idején a rádió ne szüntesse be adását, hanem folytassa továbbra is műsorát. Ennek a múltban az az akadálya volt, hogy az ellenséges gépek a rádióhullá­mok után igazodtak. Ma ez már csak ki­sebb mértékben áll fenn. Figyelemmel kell azonban arra is lennünk, hogy pl. egy felolvasás nagy mértékben zavarná a közben elhangzó riasztásokat és egyéb légoltalmi közleményeket, sőt ez utób­biak, amelyek ma már elég sűrűn kerül­nek közlésre, élvezhetetlenné tennék a felolvasást, színdarabot vagy éneket. Bár a városok és községek riasztása más mó­don is biztosítva van, azonban mint első­rendű eszközt erre a célra a műsorszóró rádiót is fenn kell tartani, így bármeny­nyire is sokan kívánják, a napi műsort folytatni nem lehet. Azonban méltányolva az ország lakos­ságának szinte egyhangú kérelmét, a hon­védelmi miniszter úgy rendelkezett, hogy szeptember elsejétől kezdve a napi mű­sor ideje alatt, amennyiben a műsort be­repülési veszély és ellenséges légitevé­kenység miatt meg kell szakítani, a rá­dió zenét fog adni, úgy mint eddig is tör­tént, ha ellenséges zavaróadás volt. Ezt a zenei műsort minden esetben, ha lég­oltalmi bemondásra szükség van, arra a néhány másodpercre megszakítják, majd utána folytatják. Még egyszer ismételjük, a napi rendes műsort sajnos nem lehet folytatni, mert ennek prózai műsorszá­­mai a légoltalmi közleményeket zavar­nák. Sokan kifogásolták, hogy miért kell egy-két ellenséges zavarógép miatt be­mondani a zavaró­ repülést és miért nem ad tovább a rádió műsort. Erre nappal is különböző okokból, de főleg éjszaka fel­tétlenül szükség van, mert éjszaka a közvilágítást zavaró repülés jelzésére megszüntetik, hogy az ellenséges gépek tájékozódását megnehezítsék. (MTI.) A közönség panasza Kedves Szerkesztő Úr! A legújabb rádióriasztási rendszer mind­nyájunkban megelégedést keltett. Különösen megnyugtatók a negyedóránkénti helyzetje­lentések. Az ember pontosan tájékozva van az ellenséges berepülés irányáról, a berepülő kötelékek, illetve gépek számáról s a tőlük várható tevékenységről. Azt is megnyugvás­sal vettük tudomásul, hogy jó előre riasz­tanak, ha a kötelékek irányába esünk s igy nincsen ok a fölösleges aggodalomra, kapko­dásra. Annak idején, az uj riasztási rendszer be­vezetése előtt behatóan ismertették az új kifejezéseket, illetve jelzéseket, figyelmesen hallgatva mindenkinek módjában volt meg­ismerni annak mibenállását. Aki ezeket az előadásokat meghallgatta, tisztában van az­zal, hogy mit jelent ez vagy az a bemondás, ez vagy az a jel. Ugyanakkor azonban hang­súlyozottan figyelmeztettek arra i­s, hogy különösen a határvidékeken nem szabad csupán a rádióriasztás jelentéseihez alkal­mazkodni. Határvidéken könnyen megtör­ténhetik, hogy a budapesti központ minden ébersége dacára is ellenséges kötelék repül be, amiről csak a helyi megfigyelők szerez­nek tudomást s ebben az esetben a rádió bemondása nélkül is a helyi riasztó közegek azonnal riasztanak. Ilyenkor egészen termé­szetes, hogy eszerint kell cselekedni s nem a rádiót figyelni. Mármost Kolozsvár is határsávon fekszik s így nálunk is előállhat az a helyzet, mint ahogy mostanáig többször is előállott, hogy a rádió nem riasztott, ellenben a szirénáik veszélyt vagy riadót jelentettek. A közönség nagy­ része helyesen is járt el, amikor azon­nal óvóhelyre vonult, viszont akadtak Ta­másék, akik a rádióra támaszkodva fecseg­tek s akarva-akaratlanul is félrevezettek a irtásokat. Nem is kell talán hangsúlyozni, hogy komoly veszély esetén ebből esetleg mérhetetlen bajok származhatnak. Jó volna ezért a közönség figyelmét erre az eshető­ségre újólag felhívni. Van azonban egy másik baj is. Újabban mindnyájan tudjuk, hogy légiveszély esetén is megszólalnak a szirénák. Csupán a jel­zés hangja különbözik a rendes riasztástól, amennyiben nem szaggatottan és üvöltőn, hanem egyenletes hangon szólanak. Ez ed­dig rendben is volna. Csak az a baj például a mi körzetünkben, a Méhes­ utca vidékén, hogy az ott elhelyezett sziréna nem mű­kö­­­ik rendesen. Egyáltalán nem tud egyenle­tes hangot adni. Ha légiveszélyt, ha lefújást kell jeleznie, mindenképpen szaggatottan üvölt, épp úgy, mint riadó alkalmával. En­nek aztán az az eredménye, hogy jóformán soha sem tudjuk, hogy mi a helyzet. Különö­sen akkor, ha Budapest nem jelez semmit a­ kolozsvári körzetre. Tanúja voltunk most néhány napon keresztül, hogy egyesek, kü­lönösen akik közel foknak a szirénához, a így a többit annak hangjától nem hallhat­ják, egyszerű légiveszély esetén is azonnal óvóhelyre, vagy ami még rosszabb, a szom­szédos mezőkre szaladtak. Tisztelettel arra kérnék Szerkesztő Urat, hogy lenne szíves ezt az észrevételünket a lapjában leközölni, hogy a helyi hatóságok is tudomást szerezzenek róla s valahogy se­gítsenek a bajon. Szívességét előre is köszönjük. Több Méhes-utca környéki lakos nevében. Aláírás. JÁTÉKVERSENY. Nem játékverseny- ről van szó tulajdonképen, hanem arról, hogy egy nagy nyugatnémet üzem vezető­sége versenyt írt ki munkásai és alkalma­zottai között játéktárgyaknak készítésére. Ezeket a játékokat mindenkinek magától kell elkészítenie, hogy ez év karácsonyakor a harctéren küzdő katonák gyermekeinek juttassák. Minden egyes üzembeli munkás vagy alkalmazott vagy maga készít, vagy pedig másoknál szerez be egy játékdara­bot. A nyersanyagot egymás között cserélik ki, vagy pedig az üzem maga szolgáltatja ma­radék nyersanyagrészeiből. Az a játék­gyártó sejt, amely a legszebb is legtöbb játéktárgyakat szolgáltatja, külön díjat fog kapni. A díj nem pénzben, hanem színházi látogatás vagy kirándulás formájában lean juttatva.

Next