Képes 7, 1986. április-augusztus (1. évfolyam, 1-18. szám)
1986-07-05 / 13. szám
f| i | r Címszavak. 15 év. Szá-N*brittal és kis- és nagylemez UULLI1 Fellépések, turnék sora a négy fiú mögött. Voltak évek, mikor semmit nem hallottunk róluk, ma azonban csak felsőfokban lehet az együttesről beszélni. A nyolcvanas évek közepének sztárjai ők. Július 27-én a Népstadion vendégei. Nem elrettentő számukra a várható 70 ezer néző: tavaly Rio de Janeiróban 250 ezren voltak egyetlen koncertjükön. Brian May, az együttes gitárosa április végén járt Budapesten. Az 1986-os nyári turnéjukat úgy hirdetik, hogy ez lesz az együttes legnagyobb koncertkörútja. A Queent mindig is a nagy show, a különleges látványosság jellemezte. Hogyan lehet még nagyobbat dobni? — Most még nagyobb számú közönség előtt lépünk fel, hiszen úgy szerveztük a turnét, hogy szinte mindenütt nagy, nyitott stadionokban legyen a koncert. Korábban, a fedett sportcsarnokokban is szerettünk játszani, mert ott jók az adottságok, könnyű volt megteremteni az atmoszférát. De kötelezettségünk volt néhány szabadtéri koncertre is, és úgy tapasztaltuk, hogy az sem rossz. Kiismertük a lehetőségeket, és ma már tudunk is élni velük. Olyat nyújtunk, ami ilyen helyekre való. — Ezekben a hatalmas arénákban hogyan lehet kapcsolatot találni a közönséggel? — Minden koncertünkön történik valami. Olyan az egész, mint egy kémiai folyamat... Különleges energiák szabadulnak fel belőlünk, és ezt megérzi a közönség is. Természetesen az is igaz, hogy az ilyen koncerteknek több a rizikója. Ezt csak nagyon profin lehet csinálni, de a végeredmény megéri. Olyasmi születik, ami ritkán látható. — A Queen a hetvenes évek elején kezdett. Ám hamarosan más stílusok jelentkeztek: a kemény rock háttérbe szorult. De a „királynő” többé-kevésbé ragaszkodott a megkezdett úthoz ... — Nemcsak egy stílusban dolgozunk. Talán mindaz, amit csinálunk ugyan besorolható a hard rock stílusába — ez igaz — de sokszor építünk a melódiára, a zeneiségre. Az évek során talán volt idő, amikor nem mi voltunk a legdivatosabbak, de lám „a kerék forog” és minden újból jól alakult. — Olyannyira jól, hogy az elmúlt 2—3 évben még nagyobbak voltak a sikerek, mint azelőtt. Ez pedig szokatlan a rockszakmában ... — Ez így igaz. Talán az segített, hogy nálunk nem voltak cserék, kezdettől fogva ugyanaz a felállásunk. Mind a négyen írunk dalokat, tehát nemcsak egy akarat, egy stílus érvényesül. Néha négyen négy irányba húzunk, nem könynyű tehát a helyzet, kompromiszszumot is kötünk, de végül a sok harcból, vitából jó dolgok születnek. Azt hiszem, szerencsések vagyunk. — A közelmúltban az énekes, Freddie Mercury alaposan megváltoztatta külsejét. A reklámhoz kellett a frontember új arca? — Egyszerűen megunta a régi fazonját. Különben is, — néha jó változtatni. Nem akart már hoszszú hajat többé. Én egyébként helyesnek tartottam ezt a váltást, hiszen így Freddie férfiasabb jelenséggé vált, nem igaz? e rendkívül érdekes egyéniség. Mindent kipróbált már életében, mindig más arca van, soha nem tudható, mit talál ki holnapra. Hogy őszinte legyek, az amerikaiak soha nem fogják szeretni sem őt, sem az együttest, nem is értik, kik, mik vagyunk. Furcsának tartanak minket. Európában más, itt jobban értenek. Itt volt például a „We want to break free” című videoclipünk, ahol női ruhában játszunk. Mulatságos volt a felvétel maga, sokat hülyéskedtünk. Amerikában azt mondták, nem, ezt a