Képes 7, 1986. augusztus-december (1. évfolyam, 19-36. szám)
1986-10-25 / 29. szám
DR. CZEIZEL ENDRE AZ OPTIMÁLIS CSALÁDTERVEZÉS Szülés a XX. század végén A magyar nyelvben korábban a család a gyermeket jelentette. Eszerint a családtervezés tulajdonképpen a gyermek megtervezését jelentené. S ez nem ellentétes céljainkkal, hiszen a családtervezés az egészséges újszülött elérését célzó magatartásunkat jelenti. Mindezek elérése érdekében elsősorban a fogamzásra kell felkészülni, hiszen a startnál sok minden eldől. Persze ez nem jelenti azt, mintha a szülés jelentőségét alábecsülnénk. Semmiesetre sem, hiszen a szülés egyik legfontosabb állomása életünknek. Ennek megfelelően a családtervezők gyakorta kérnek tanácsot a szüléssel kapcsolatban is. Itt most három általános érdeklődésre számot tartót emelek ki. A CSÁSZÁRMETSZÉS A jó dolgokat természetesnek tartjuk, így ma már kevesen tudják, hogy Semmelweis Ignác fellépése előtt minden tizedik szülés az anya halálával végződött. A gyermekek világrahozatala azonban nemcsak megtizedelte a nőket, hiszen akkortájt még sok gyermekre vállalkoztak. A tíz szülés sem volt ritkaság. S ha a tíz szülés mindegyikében érvényesült a szokásos 10%-os kockázat, akkor a gyermekvállalás — a nagy számok törvényének megfelelően — ki is oltotta az anyák életét, ez is magyarázza a korábbi századok számottevő férfi túlsúlyát. Nagyon sok mindennek köszönhető a szülészet haladása, többek között a császármetszésnek is. A magzatnak az anya hasfalán, majd méhen vágott nyílásán át történő kiemelését kezdetben csak a terhesség vagy szülés alatti elhalálozáskor végezték. Később, a műtéti technika javulásakor, olyankor is, amikor a szülés közben kiderült, hogy a magzat természetes úton történő világra jövetele kockázatos, vagy lehetetlen. Tipikus példa a harántfekvés, vagy az anya csípőficama, vagy gyermekbénulás okozta medence deformitása. A nagy előrelépést az ártalmak megelőzését célzó császármetszés bevezetése jelentette. Ilyenkor nem várják meg a szülés megindulását, hanem megfelelő időben és megfelelő körülmények között végzik el a császármetszést. Sok ilyen indokot említhetnénk. Egyik fontos javallat volt az anya—magzat Rh-vércsoport összeférhetetlensége. (A múlt idő használata azért indokolt, mivel az Rh negatív nők minden szülészeti eseményekor kötelező „anti- D” injekció kivédi az ilyen összeférhetetlenség kialakulását.) Másik, kevéssé ismert példa, a nők nemi szervi herpesze. A vírus okozta herpeszek gyógyításában még nem értünk el kellő hatékonyságot, így a hólyagocskák gyakorta kiújulnak, mivel a vírusok bizonyos sejtekben megbújnak és a szervezet legyengülésekor újra felütik a fejüket, így a szüléskor közvetlenül fertőzhetik az e vírussal szemben védtelen magzatot. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek (agyvelőgyulladás, az egész bőrtakaróra kiterjedő gyulladásos megbetegedés stb.) A harmadik példa az értelmi fogyatékosságnak azzal a típusával kapcsolatos, amely a szülés körüli időszakban történő agykárosodás következménye. A magzat agya a szülőcsatornán történő áthaladás során kevesebb vért, így oxigént kap. Többek között azért is, mivel a köldökzsinór a szülőcsatorna és a magzat koponyája közé préselődhet. Szerencsére ennek ritkán van kimutatható következménye. Mégis, a hazai adatok is arra utalnak, hogy bizonyos nők szülésekor ezzel gyakrabban kell számolni. Ezt bizonyítja az is, hogy az ilyen eredetű értelmi fogyatékos gyerekek testvéreinek is több mint 10%-a szenved hasonló ártalomban. A születés körüli időszakban elszenvedett agyi ártalom után, az anya következő szülése előtt, megfontolást érdemel a megelőző császármetszés lehetősége. Jelenleg a császármetszést olyanműtéti körülmények között végzik, amelyben fájdalommal nem kell számolni. A hasfalon át kiemelt magzaton valóban nem látszanak meg a szülőcsatornán történő áthaladás után gyakorta észlelt megpróbáltatás jelei. Hadd tegyem mindehhez hozzá: azokban az országokban, ahol az orvosi magángyakorlat miatt a páciensek jobban beleszólhatnak a szülés megválasztásának módjába, a császármetszés aránya ijesztően megemelkedett. (Tudomásom szerint ilyen motivációk álltak a néhai Robert R. Kennedy feleségének hét császármetszéses szülésének a hátterében is.) Az elmúlt években az Egyesült Államok bizonyos kórházaiban már minden negyedik szülés császármetszéssel történt. Ez azonban amolyan vadhajtása a korszerű szülészeti elátásnak. Egyértelműen bizonyított tény, hogyha az anya és a magzat esetében minden rendben van, akkor a természetes úton történő szülés tekinthető az optimálisnak. Nálunk a császármetszés kimondása orvosi feladat, amit a terhes kívánsága nemigen befolyásolhat. A császármetszéssel kapcsolatos másik félreértésre is érdemes kitérni. Sokan azt hiszik, hogy a császármetszés után minden további szülés már csak császármetszéssel történhet, illetve, hogy legfeljebb két császármetszéses szülésre lehet vállalkozni. Ma már nem tekinthető szabálynak, hogy a császármetszés után már csak császármetszés következhet. Más kérdés, hogy a császármetszés korábbi indoka a következő terhességben is fennállhat (pl. a szülőcsatorna téraránytalansága) és ilyenkor természetesen ajánlatos megint császármetszést végezni. Ha azonban a korábbi javallat nem áll fenn, amikor a szülész szakorvosnak kell eldöntenie a szülésvezetés legmegfelelőbb módját. SZÜLŐSZÉK ÉS AZ APÁK RÉSZVÉTELE Újabban többen érdeklődtek a szülőszékes szülés lehetőségéről is. Napjainkban a szülés hanyatt fekvő helyzetben, a kitolás fázisában a fájások alatt kézzel segített felhúzott és terpesztett térdek mellett történik. Ez nem mindig volt így, amit Homérosz sorai is igazolnak. Létó szülését a következőképpen írta le: „. . .ragyogót hoztál világra ... míg támaszkodtál a hatalmas küntoszi hegynek, a pálmafa törzsét fogtad.” Korábban tehát az álló vagy ülő helyzet volt az általános. Az elmúlt századokban azonban ez kiment a divatból. Újabban azonban egyes országokban, pl. Japánban, vagy Dél-Amerikában bizonyos esetekben ezt előnyösebbnek tartják és ezért egyre gyakrabban alkalmazzák, így a szülőszék újra visszakerült sok kórházba. Előnyei a következők: az ülés a medenceizomzat számára kedvezőbb összehúzódási viszonyokat teremt, ezért a szülés gyorsabban és könnyebben zajlik le. Ennek köszönhetően kevesebb gyógyszeres fájdalomcsillapításra van szükség (ez előnyös a magzat szempontjából is) és kisebb az anyai vérveszteség. A szülés után az anya azonnal magához veheti kisbabáját és ez mindkettőjüknek jó. Hazánkban a Szentesi Kórház szülészeti osztályán dr. Weszelovszky Iván főorvos kandidátus vezetése mellett alkalmazzák rendszeresen a szülésnek ezt a módját. Az apa részvétele a szülésben. Ennek érdekes történeti előzménye is van. A zsidó—keresztény kultúra a szaporodás kérdését az „illetlen” dolgok közé sorolta és ez nemcsak a nemiség, de még a szülés megítélésére is rányomta a bélyegét, így a középkorban csakis nők, a bábák segíthettek a szülés levezetésében. 1521-ben Hamburgban egy férfit azért égettek meg, mert bábának álcázva közreműködött egy nő szülésében. Később az uralkodó házakban (ha jól tudom, ezt a szokást a francia Napkirály, XIV. Lajos vezette be) nyilvánossá tették a szülést, mert annyira fontosnak tartották a trónörökös világrajöttének tudatosítását. Aztán az orvosok vették át a szülések levezetését is és mivel az orvosok kezdetben csak férfiak voltak, a szülészet, legalábbis nálunk, amolyan férfi szakmává vált. Ezzel párhuzamosan, a fertőzési veszély kizárása miatt, meg szemérmességi okokból, a sok terhes számára készült szülőszobákból a férjek, a leendő apák kiszorultak. Nagy öröm számunkra, hogy az Optimális Családtervezési Modellbe jelentkezők több mint 70%ában a családtervező férfi is megjelenik és részt vesz a programban. Természetesen sokan a szülésnél is ott akarnak lenni. Külföldön ennek már régi hagyománya és jó tapasztalatai vannak. A férj nemcsak segíti, erősíti, babusgatja, nyugtatja vajúdó feleségét, hanem részvétele a szülés katarktikus folyamatában nagyban hozzájárul apasága megéléséhez és elmélyüléséhez. A korábbi tapasztalatok szerint sok apa csak a gyermek értelmének kinyílása után volt képes a kapcsolatteremtésre. Egyes tudományos vizsgálatok szerint az apákban a szülés látványakor olyan agyalapi hormonok termelődnek, amelyek biológiailag segítik apává érésüket. Az apa igényelt részvételét tehát segíteni kellene. A feltételes móddal kívánom érzékeltetni a nehézségeket. Amikor ez a kérdés hazánkban is napirendre került, kezdetben — mint általában az újat — ellenezték, vagy legalábbis feleslegesnek tartották. A MÁV Kórház Szülészeti Osztályán szerzett jó tapasztalatok azután megváltoztatták a véleményt. Jelenleg a férj szülésen történő részvételének elvi akadálya nincs. Gyakorlati, sajnos, igen. A régi típusú szülőszobákban több szülőágy van, azt pedig nem lehet elvárni a vajúdóktól, hogy más asszonyok férjének jelenlétét is elfogadják. A szülés, biológiai halhatatlanságunk csodás jelensége, amikor „új élet gyúl az idők végtelenjén” az emberi élet talán legfelemelőbb pillanata. Mégis, kultúránk furcsa és jellemző gátlása, hogy idáig e szép és természetes emberi tett képi megjelenítésére senki sem mert vállalkozni. 45