Képes 7, 1986. augusztus-december (1. évfolyam, 19-36. szám)

1986-10-25 / 29. szám

DR. CZEIZEL ENDRE AZ OPTIMÁLIS CSALÁDTERVEZÉS Szülés­­ a XX. század végén A magyar nyelvben korábban a család a gyermeket jelentette. Eszerint a családtervezés tulaj­donképpen a gyermek megterve­zését jelentené. S ez nem ellenté­tes céljain­k­kal, hiszen a család­­tervezés az egészséges újszülött elérését célzó magatartásunkat jelenti. Mindezek elérése érdeké­ben elsősorban a fogamzásra kell felkészülni, hiszen a startnál sok minden eldől. Persze ez nem je­lenti azt, mintha a szülés jelentő­ségét alábecsülnénk. Semmiesetre sem, hiszen a szülés egyik legfon­tosabb állomása életünknek. En­nek megfelelően a családtervezők gyakorta kérnek tanácsot a szü­léssel kapcsolatban is. Itt most három általános érdeklődésre számot tartót emelek ki. A CSÁSZÁRMETSZÉS A jó dolgokat természetesnek tartjuk, így ma már kevesen tud­ják, hogy Semmelweis Ignác fel­lépése előtt minden tizedik szülés az anya halálával végződött. A gyermekek világrahozatala azon­ban nemcsak megtizedelte a nő­ket, hiszen akkortájt még sok gyermekre vállalkoztak. A tíz szülés sem volt ritkaság. S ha a tíz szülés mindegyikében érvé­nyesült a szokásos 10%-os kocká­zat, akkor a gyermekvállalás — a nagy számok törvényének meg­felelően — ki is oltotta az anyák életét, ez is magyarázza a koráb­bi századok számottevő férfi túl­súlyát. Nagyon sok mindennek köszön­hető a szülészet haladása, többek között a császármetszésnek is. A magzatnak az anya hasfalán, majd méhen vágott nyílásán át történő kiemelését kezdetben csak a terhesség vagy szülés alatti el­halálozáskor végezték. Később, a műtéti technika javulásakor, olyankor is, amikor a szülés köz­ben kiderült, hogy a magzat ter­mészetes úton történő világra jö­vetele kockázatos, vagy lehetet­len. Tipikus példa a harántfek­vés, vagy az anya csípőficama, vagy gyermekbénulás okozta me­dence deformitása. A nagy előre­lépést az ártalmak megelőzését célzó császármetszés bevezetése jelentette. Ilyenkor nem várják meg a szülés megindulását, ha­nem megfelelő időben és megfe­lelő körülmények között végzik el a császármetszést. Sok ilyen indokot említhet­nénk. Egyik fontos javallat volt az anya—magzat Rh-vércsoport összeférhetetlensége. (A múlt idő használata azért indokolt, mivel az Rh negatív nők minden szülé­szeti eseményekor kötelező „anti- D” injekció kivédi az ilyen össze­férhetetlenség kialakulását.) Má­sik, kevéssé ismert példa, a nők nemi szervi herpesze. A vírus okozta herpeszek gyógyításában még nem értünk el kellő haté­konyságot, így a hólyagocskák gyakorta kiújulnak, mivel a ví­rusok bizonyos sejtekben meg­bújnak és a szervezet legyengülé­­sekor újra felütik a fejüket, így a szüléskor közvetlenül fertőzhe­tik az e vírussal szemben védte­len magzatot. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek (agyve­­lőgyulladás, az egész bőrtakaróra kiterjedő gyulladásos megbetege­dés stb.) A harmadik példa az értelmi fogyatékosságnak azzal a típusá­val kapcsolatos, amely a szülés körüli időszakban történő agyká­rosodás következménye. A mag­zat agya a szülőcsatornán történő áthaladás során kevesebb vért, így oxigént kap. Többek között azért is, mivel a köldökzsinór a szülőcsatorna és a magzat kopo­nyája közé préselődhet. Szeren­csére ennek ritkán van kimutat­ható következménye. Mégis, a hazai adatok is arra utalnak, hogy bizonyos nők szülésekor ezzel gyakrabban kell számolni. Ezt bizonyítja az is, hogy az ilyen eredetű értelmi fogyatékos gyere­kek testvéreinek is több mint 10%-a szenved hasonló ártalom­ban. A születés körüli időszakban elszenvedett agyi ártalom után, az anya következő szülése előtt, megfontolást érdemel a megelőző császármetszés lehetősége. Jelenleg a császármetszést olyan­­műtéti körülmények között vég­zik, amelyben fájdalommal nem kell számolni. A hasfalon át ki­emelt magzaton valóban nem lát­szanak meg a szülőcsatornán tör­ténő áthaladás után gyakorta észlelt megpróbáltatás jelei. Hadd tegyem mindehhez hozzá: azok­ban az országokban, ahol az or­vosi magángyakorlat miatt a pá­ciensek jobban beleszólhatnak a szülés megválasztásának módjá­ba, a császármetszés aránya ijesz­tően megemelkedett. (Tudomásom szerint ilyen motivációk álltak a néhai Robert R. Kennedy felesé­gének hét császármetszéses szülé­sének a hátterében is.) Az elmúlt években az Egyesült Államok bizonyos kórházaiban már minden negyedik szülés csá­szármetszéssel történt. Ez azon­ban amolyan vadhajtása a kor­szerű szülészeti elátásnak. Egy­értelműen bizonyított tény, hogy­ha az anya és a magzat esetében minden rendben van, akkor a ter­mészetes úton történő szülés te­kinthető az optimálisnak. Nálunk a császármetszés kimondása orvosi feladat, amit a terhes kívánsága nemigen befolyásolhat. A császármetszéssel kapcsolatos másik félreértésre is érdemes ki­térni. Sokan azt hiszik, hogy a császármetszés után minden to­vábbi szülés már csak császár­­metszéssel történhet, illetve, hogy legfeljebb két császármetszéses szülésre lehet vállalkozni. Ma már nem tekinthető szabálynak, hogy a császármetszés után már csak császármetszés következhet. Más kérdés, hogy a császármet­szés korábbi indoka a következő terhességben is fennállhat (pl. a szülőcsatorna téraránytalansága) és ilyenkor természetesen ajánla­tos megint császármetszést vé­gezni. Ha azonban a korábbi ja­vallat nem áll fenn, amikor a szü­lész szakorvosnak kell eldöntenie a szülésvezetés legmegfelelőbb módját. SZÜLŐSZÉK ÉS AZ APÁK RÉSZVÉTELE Újabban többen érdeklődtek a szülőszékes szülés lehetőségéről is. Napjainkban a szülés hanyatt fekvő helyzetben, a kitolás fázi­sában a fájások alatt kézzel se­gített felhúzott és terpesztett tér­dek mellett történik. Ez nem min­dig volt így, amit Homérosz so­rai is igazolnak. Létó szülését a következőképpen írta le: „. . .ra­gyogót hoztál világra ... míg tá­maszkodtál a hatalmas küntoszi hegynek, a pálmafa törzsét fog­tad.” Korábban tehát az álló vagy ülő helyzet volt az általános. Az elmúlt századokban azonban ez kiment a divatból. Újabban azon­ban egyes országokban, pl. Ja­pánban, vagy Dél-Amer­ikában bizonyos esetekben ezt előnyö­sebbnek tartják és ezért egyre gyakrabban alkalmazzák, így a szülőszék újra visszakerült sok kórházba. Előnyei a következők: az ülés a medenceizomzat számára ked­vezőbb összehúzódási viszonyokat teremt, ezért a szülés gyorsabban és könnyebben zajlik le. Ennek köszönhetően kevesebb gyógysze­res fájdalomcsillapításra van szükség (ez előnyös a magzat szempontjából is) és kisebb az anyai vérveszteség. A szülés után az anya azonnal magához veheti kisbabáját és ez mindkettőjüknek jó. Hazánkban a Szentesi Kórház szülészeti osztályán dr. Wesze­­lovszky Iván főorvos kandidátus vezetése mellett alkalmazzák rendszeresen a szülésnek ezt a módját. Az apa részvétele a szülésben. Ennek érdekes történeti előzmé­nye is van. A zsidó—keresztény kultúra a szaporodás kérdését az „illetlen” dolgok közé sorolta és ez nemcsak a nemiség, de még a szülés megítélésére is rányomta a bélyegét, így a középkorban csakis nők, a bábák segíthettek a szülés levezetésében. 1521-ben Hamburgban egy férfit azért éget­tek meg, mert bábának álcázva közreműködött egy nő szülésében. Később az uralkodó házakban (ha jól tudom, ezt a szokást a francia Napkirály, XIV. Lajos vezette be) nyilvánossá tették a szülést, mert annyira fontosnak tartották a trónörökös világrajöttének tudato­sítását. Aztán az orvosok vették át a szülések levezetését is és mivel az orvosok kezdetben csak férfiak voltak, a szülészet, legalábbis ná­lunk, amolyan férfi szakmává vált. Ezzel párhuzamosan, a fertőzési veszély kizárása miatt, meg sze­­mérmességi okokból, a sok terhes számára készült szülőszobákból a férjek, a leendő apák kiszorultak. Nagy öröm számunkra, hogy az Optimális Családtervezési Modell­be jelentkezők több mint 70%­­ában a családtervező férfi is meg­jelenik és részt vesz a program­ban. Természetesen sokan a szülés­nél is ott akarnak lenni. Külföldön ennek már régi ha­gyománya és jó tapasztalatai van­nak. A férj nemcsak segíti, erősí­ti, babusgatja, nyugtatja vajúdó feleségét, hanem részvétele a szü­lés katarktikus folyamatában nagyban hozzájárul apasága meg­éléséhez és elmélyüléséhez. A ko­rábbi tapasztalatok szerint sok apa csak a gyermek értelmének kinyí­lása után volt képes a kapcsolatte­remtésre. Egyes tudományos vizs­gálatok szerint az apákban a szü­lés látványakor olyan agyalapi hor­monok termelődnek, amelyek bio­lógiailag segítik apává érésüket. Az apa igényelt részvételét tehát segíteni kellene. A feltételes móddal kívánom ér­zékeltetni a nehézségeket. Amikor ez a kérdés hazánkban is napi­rendre került, kezdetben — mint általában az újat — ellenezték, vagy legalábbis feleslegesnek tar­tották. A MÁV Kórház Szülészeti Osztályán szerzett jó tapasztalatok azután megváltoztatták a véle­ményt. Jelenleg a férj szülésen tör­ténő részvételének elvi akadálya nincs. Gyakorlati, sajnos, igen. A régi típusú szülőszobákban több szülőágy van, azt pedig nem lehet elvárni a vajúdóktól, hogy más asszonyok férjének jelenlétét is el­fogadják. A szülés, biológiai halhatatlan­ságunk csodás jelensége, amikor „új élet gyúl az idők végtelenjén” az emberi élet talán legfelemelőbb pillanata. Mégis, kultúránk furcsa és jellemző gátlása, hogy idáig e szép és természetes emberi tett képi megjelenítésére senki sem mert vállalkozni. 45

Next