Képes 7, 1987. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1987-01-31 / 5. szám

Majd ha süt Megszólított egy lány. Látásból régóta isme­rem. Együtt szoktunk utazni reggelente az autóbuszon. Szép, sudár, barna lány. Mindig sze­rettem volna szóba ele­gyedni vele, valamit mondani neki, amitől el­mosolyodik, amire vála­szol, amitől ismerősök le­szünk, hogy másnap kö­szönhessek, megkérdez­hessem, mit álmodott, merre megy, elkísérhe­tem-e, meg ami jöhet még. Én mindig gyáva voltam, a lány pedig hű­vös, elutasító. És most 6 szólított meg. Álltunk a hátsó peronon, amikor rám nézett és meleg, si­mogató hangon azt mond­ta, hogy szerinte a gödöl­lői HÉV nem működik. Ugye említenem sem kell, hogy mindez azon a hétfőn, kora reggel tör­tént, amikor ránk szakadt a tél. Tudom, hogy a köz­lekedésiek küzdelméhez, az egészségügyi dolgozók helytállásához, a katonák hősiességéhez, a szolgál­tatók fáradhatatlanságá­hoz képest mindez sem­miség. Másnap láttam a tévében, olvastam az új­ságokban, hogy honvédek kenyeret vittek egy hótol elzárt faluba, másutt szü­lő nővel sietett kórházba egy traktor, mentettek hóba fulladt gépkocsikat, idegenek adtak meleg teát, fűtött szállást rászo­rulóknak, azt is mondta a riporter, hogy mindez az emberi szolidaritás szívet melengető, nagy példája, maga az emberiesség­Mit akarok én hát az­zal a suta mondattal, hogy egy barna lány sze­rint a gödöllői HÉV nem működik? Hogyan is emelkedhetne ez a szürke alany és csúnya állít­mány azokba a magasla­tokba, amelyeket meg­énekelnek szorgos, lelkes krónikások. Tudom, azt sem fogják feljegyezni a koordináló bizottság főhadiszállásán, hogy amikor beérkeztem a munkahelyemre, kezet fogtam a portással. Sza­vamra, egymásra is mo­solyogtunk. Pedig nem lehetett hálás nekem, hisz nem tettem kenyeret a kosarába, nem vettem fel a kocsimba, de ő sem mentett ki a hóból és nem állt meg a villamossal, hogy két megálló között feiszállhassak. Látszatra minden Ok nélkül ''áz­tunk kezet. Bevallom, én sokszor megyek el reggelente ott­honról azzal a szándék­kal, hogy ma igazán tisz­tességes állampolgár le­szek : nem tolakszom, nem tartok be, nem csat­tanok fel, nem dühöngök, nem leszek udvariatlan, mogorva, szőrös szívű, hanem ellenkezőleg: ked­ves, udvarias, nyitott, to­leráns, együttérző, meg­értő ; közvetlen leszek mindenkivel, aki az utamba kerül. Aztán ki­süt a Nap, tavaszi, vagy nyári szél lengedez, fi­nom őszi eső hull, üzen a tél, indul egy egészen normális, hétköznapi nap és már a buszmegállóban megváltozom. Ott áll a lány (emlékeznek rá: bar­na és sudár), de nem ta­lálok olyan mondatot, ami ne tűnnék tolakodásnak, ott ül a portás, de ke­resztülnézek rajta, jön a kollégám, de nem gratu­lálok legutóbbi cikkéhez, nem kérdezem a szom­szédot, hogy gyógyul-e a gyereke, a szabadságos kiskatonától, hogy jól te­lik-e a szolgálat. Nem vi­szek virágot annak, akit pedig szeretek, nem írok üdvözlőlapot annak, aki várja. Nyilván csak és ki­zárólag azért, mert süt a Nap, mert szárazak az utak, mert közlékednek a vonatok. Hószakádás kell ahhoz, hogy leszakadjon rólunk valami. Izgatottan várom az el­ső mindennapi napot. Va­jon, tudjuk-e folytatni ott, ahol a hóviharban ab­bahagytuk : a gödöllői HÉV-menetrendnél, és fő­leg üdvözöljük-e maid egymást a portás bácsi­val? LEVÉLVÁLTÁS HOZZÁSZÓLÁS. „Közeli és tá­voli ismerősök és ismeretlenek részére a nevetség és a gúnyoló­dás célpontjaivá váltunk egy meg nem alapozott cikkük miatt (86/38-as szám, Családi tragédia) — írja levelében DEÁK FERENC- NÉ, Budapestről. — Kérem, hogy tisztázzák ezt az igen kellemet­len helyzetet. A valóságban az történt, hogy az egyik délelőtt telefonon jelent­kezett nálunk a Népsport újság­írója, s jelezte, hogy egy hölgy érdeklődik férjem. Deák Ferenc felől, hogy van, mit csinál nap jainkban az egykori Deák „Bam­ba”. Én válaszoltam, majd az in­terjú végén megköszöntem az ér­deklődést. Ám amikor a Nép­sportban olvastam az elkészült cikket, majd elhűltünk, abból ugyanis az derült ki, hogy az ér­deklődő hölgy nem más, mint — édesanyám, méghozzá pontos címmel. A következő hidegzuhany az Önök lapjának megjelenése után ért bennünket, amelyben szóvá tették, hogy a Népsport sze­rint nem vettem észre: édesanyám érdeklődik saját veje felől .. . A történteket kétféleképpen le­het értelmezni: 1) édesanyámat elhanyagoljuk, ezért újságíróhoz fordul bánatá­ban. Ez valótlanság, hiszen édes­anyámnak rajtam kívül nincs gyermeke, mi gyámolítjuk, nem beszélve arról, hogy abszolút nem ért a labdarúgáshoz . .. 2) önreklám. Nevetséges, nem hiszem, hogy családom tagjai kö­zött lenne olyan gyengeelméjű, aki pont Deák Bamba anyósának nevét használta fel, amikor 10 millió más név is van ..” Reméljük, hogy a szűk családi körön túl minden más olvasónk pontosan értette, hogy kis glosz- szánkban nem annyira Deák Bamba rokoni viszonyairól el- ménckedtünk, mint inkább a sportláp cikkén. Hogy ki követte el e tréfát, nem tudjuk, de azt igen, hogy a sportlappal ellentét­ben az interjú nem készülhetett el úgy, ahogyan olvasható. Mert az — elnézést érte —, bamba- ság... ^ Karácsonyi játék-kaleidoszkó­punk („nagyító alatt”, 1986/37. szám) egyik hozzászólását, ponto­sabban válaszát a FORMA—ART kisszövetkezettől kaptuk. A ,,Le­het egy kérdéssel több” nevű já­tékhoz ugyanis mi is fűztünk egy kérdést: lehet-e majd kiegészítő­kérdés-kártyákat is kapni? Nos. erre kaptunk választ a játékot gyártó kisszövetkezettől. Lehet, és már négy kiegészítökérdés-cso- mag forgalomban is van. Levelük szerint 100 darab kártya 600 kér­déssel (és felelettel) 66,— Ft-ba ÍC6TWl. A másik levél a „Memico” nevű játék kitalálójától: WÉBER PE­REN CTÖL érkezett. „Sajnálattal kell megállapíta­nom, hogy a gyártó által is fél­reértett és az eredetihez képest „leegyszerűsített” változatban előállított, de még így is tényle­gesen logikus rendszert alkotó já­tékom lényegét a „címzettek”, azaz, akik játszanak vele, sem mindannyian értették meg. (Per­sze, készséggel elismerem, hogy ha túl sok magyarázatra szorul egy játék, az már nem lehet ér­dekes.) A tárgyilagos megítélés­hez kérem, ismerjék meg az előz­ményeket. A Konsumex 1981 tavaszára (Folytatás a 63. oldalon) A Hazafias Népfront képes családi magazinja Megjelenik minden héten 1987. JANUÁR 31. II. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM Főszerkesztő: GYAPAY DÉNES Főszerkesztő-helyettesek: SZŰCS GÁBOR FÉNER TAMÁS Olvasószerkesztők: HÁRS GYÖRGY SÓS PÉTER JÁNOS Szerkesztöségvezetök: DOLEZSÁL MÁRIA (szabadidő - szolgáltatás) FELLEGI TAMÁS (kultúra) SOMFAI PÉTER (aktuális) Művészeti szerkesztő: MÁTÉ TÓTH IMRE Főmunkatársak: BENKŐ IMRE MISKOLCZI MIKLÓS SZILÁGYI JÁNOS VÉGH-ALPÁR SÁNDOR Rovatvezetők: HÁMORI JUDIT (divat) DR. LÁSZLÓ ÁGNES (belpolitika) PETHES SÁNDOR (sport) PÓLYA ZOLTÁN (fotó) SZÖLLÖSIFERENC (társadalompolitika) SZŰCS ISTVÁN (fogyasztói érdekvédelem) Tervezőszerkesztők: HAVASI MÁRIA MOLNÁR ISTVÁN MÜLLER ÉVA Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin krt. 9-11. 1073 Levélcím: 1906 Budapest Pf. 223 Telefon: 221 285, 429 350, 222-408 Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért szerkesztőségünk felelősséget nem vállal. Kiadja a Lapkiadó Vállalat Budapest VII., Lenin körút 9-11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója HU ISSN 0237-5516 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bár­mely hírlapkézbesítö postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzletei­ben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR) Budapest V., József ná­dor tér 1. - 1900 -, közvetlenül vagy posta- utalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizetési díj: egy hónapra: 112 forint, ne­gyedévre: 336 forint, fél évre: 672 forint, egy évre: 1344 forint. @ 87.0086 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: SZLÁVIK ANDRÁS vezérigazgató Készült a Szolnoki Papírgyár „Szolpress" papírjának felhasználásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék