Képes 7, 1987. április-július (2. évfolyam, 14-29. szám)

1987-07-11 / 28. szám

Az élmény Önre vár... / Valamennyi IBUSZ-irodában biztosíthatja he­lyét az augusztus 7-8-9-én megrendezésre kerü­lő FORMA-1 versenyen! I. Starttribün (1-3 szektor) ülőhely 3 napos bérlet: 2800,- Ft Vasárnap 1600,- Ft Szombat 1000,-Ft Péntek 500,- Ft II. Starttribün (4-6 szektor) ülőhely 3 napos bérlet 4000,- Ft Vasárnap 2500,- Ft Szombat 1200,- Ft Péntek 800,- Ft Oldaltribün 1-2. ülőhely 3 napos bérlet 1800,- Ft Vasárnap 1100,- Ft Szombat 600,- Ft Péntek 300,- Ft Oldaltribün 3. ülőhely 3 napos bérlet 2200,- Ft Vasárnap 1300,- Ft Szombat 800,- Ft Péntek 400,- Ft Állóhelyek: 3 napos bérlet 1100,- Ft Vasárnap 600,- Ft Szombat 400,- Ft Péntek 200,- Ft Részletes felvilágosítással készséggel állnak ren­delkezésére irodáink! s­zinusz' —^..1, ||||M|||'|?S HUNGARIAN GRAVH COMPANY \ ' ~ * ,1 ' INKOGNITÓBAN a Sziget cukrászdában 1987. 06. 22. Nem tudom, miért van az, de mások is igazolják véleménye­met: a cukrászdákhoz — a vaníliás illaton túl — mindig hozzá tartozik a halk zsongás és a tisztaság. Igen, a tiszta­ság, ami nemcsak a helyisé­gek takarítottságára vonatko­zik, hanem az asztalokra, a terítékre és természetesen a felszolgálók ruházatára is. A cukrászdában természetesnek tűnik (vagy tűnne) a felszol­gálónő fején a csipkés bóbita, esetleg a fodros kötény. Ez az esztétikum — ugye egyetérte­nek? — elengedhetetlen felté­tele a „cukrászdázásnak”. Cukrászdázás? Igen, azok a kellemes hétköznapi nyári es­ték vagy ünnepi délutánok, amelyek arra késztetik az em­bert, hogy a séta vagy korzó­zás után betérjen valami fi­nom édességre. Megvannak ezek a kedvenc cukrászdáink, így őrzi emlé­kezetem a Szent István kör­úton a Sziget cukrászdát. Változott-e valami? Kis te­raszán talán semmi. A nádfo­­natú székek ugyanúgy kínál­ják kényelmüket, mint régen, talán csak a körút lett zajo­­sabb-hangosabb. S ahogy a teraszhoz közelítek, érlelődik meg bennem a döntés (eszem­be jut a körúton éjszakázó ko­csim koromtakarója), hogy sü­teményt, krémet, fagylaltot bizony nem hoznék ki e kör­nyezetszennyezett világba. Marad hát a belső tér. A benti asztalok is régiek, a székek is, s mintha a közönség se változott volna. Ugyanúgy a drága „kávés nénikék’’, a gyerekek a nagymamával és a kis gimnazista szerelmesek. A falban most is ott van még a régi kemence maradványa, ha­talmas kapcsolóival, s egye­bekkel. A meghittség, a zsú­foltság is a régi. Ha jól em­lékszem, valamikor rég nem volt szokás abroszt tenni e kis asztalokra. Itt most mégis tesznek, s ezt talán még meg­bocsátanám, ha nem lenne fol­tos, piszkos, gusztustalan. Már-már szóvá tenném a fol­tokat a felszolgálónőnek, ami­kor elképedve látom, hogy tri­kóján csakúgy mint az abro­szon, csokoládé- és fagylalt­foltok. Óhatatlanul a kezére nézek, s nem vagyok meg­nyugodva. Amúgy az űrlap szép, han­gulatos és ajánlata is szimpa­tikusnak tűnik. Krémek, fagy­laltok, torták, szárazsütemé­nyek, üdítőitalok bő választé­ka. De csak az árlapon, mert kérdésünkre — igaz, a közeli zárórára hivatkozva — csu­pán ennyi a válasz: „Ami ma­radt, az ott van a pult tetején. Tessék választani!” El ne felejtsem, a Sziget cukrászda másodosztályú hely, s így a legdrágább sütemény sem kerül húsz forintba. A fel­szolgálás amúgy rendben len­ne. Bár furcsának találjuk, hogy az automatából kért egy­forma ital, a kristálykeserű, kettőnk poharában különböző mennyiségű. A meglehetősen egyéni re­cept alapján készült somlói galuskát (rettentő szűken mér­ték a csokoládéöntetet), s (az igencsak langyos) csokoládé­­vanília-eper pudingkrémet íz­lelgetve megfigyelhettük a cukrászda pultjának forgal­mát. Ijesztő látványban része­sültünk: a pultnál dolgozók egyszerre töltötték be a fel­szolgáló és a pénztáros szere­pét. A Sziget az első másodosz­tályú cukrászda az eddig tesz­teltek közül. Itt halomra dőlt minden ábrándunk a cukrász­dák gyönyörűségéről. Bosz­­szankodhattunk, mert ez a cukrászda nem kellemes ven­déglátó helynek tűnt, inkább üzletnek, a szó legkeményebb értelmében. A cukrászda küllemét na­gyon lerontja a piszkos ab­rosz és a piszkos trikó, így az adható 33 pontból kétszer 8 pontot le kellett vonnunk. A saját cukrászattal rendelkező boltokban általában nem lehet gond a sütemények minőségé­vel és frissességével. Itt azon­ban más a helyzet, pedig az „egyéni” somlói galuska re­cept, a „kicentizett” ajánlat és készlet még egy másodosztályú helyen sem bocsánatos bűn. Az előbbi 5 pontjába, az utób­bi 3 pontjába kerül a Sziget­nek. A felszolgálás 33 pontjá­ból a pulton látott munkáért 4 pontot, s a felemás kristály­keserűért 5 pontot kell levon­nunk. összesítve: a Sziget cukrászda rovatunktól mind­össze 66 pontot, s így rossz minősítést kapott. Adható maximális pontszám: 99. — A vendéglátó egység külső­belső megjelenéséért, a hangulatért adható maxi­mális 33 pont. — Az ételek minőségéért, mennyiségéért, a tálalás módjáért adható maximá­lis 33 pont. — A felszolgálásért, az ára­kért, a számlázásért ad­ható maximális 33 pont. 45

Next