Képes 7, 1987. július-szeptember (2. évfolyam, 30-39. szám)

1987-08-01 / 31. szám

s­ irág a kertben CICKAFARK, sárga- vagy jó­­szagú cickafark (Achillea fili­­pendulina), 80—100 cm magas évelő növény. Apró, aranysárga virágai 10—15 cm átmérőjű la­pos virágzatban június, július hónapokban nyílnak. A virág­zás hosszan tartó. A levágott vi­rágokat csokorba kötve, fejjel lefelé felakasztva, szellős he­lyen szárítsuk meg. Sárga szí­nét megtartja s egész télen szép vázadísz. Virágokat először inkább a hasznuk, mint a szépségük mi­att ültettek. A városfalon, vár­falon belül szűk volt a terület, fölösleges luxusra nem maradt hely. A középkor kertjeiben a gyógy- és a fűszernövények uralkodtak. A nagy, díszítő cé­lú virágfelületek csak később, a gazdag és pompás barokk ker­tekben jelentek meg. Kisebb méretben megmaradtak az an­gol kertekben is, majd kiszivá­rogtak a polgári és a paraszt­­kertekbe. Az élőkert lett a virá­goké, a telek többi részében in­kább zöldséget és gyümölcsöt termesztettek. A mai lakókertben, ahol a kert a ház, illetve a lakás szer­ves része, a virágnak csupán mértékkel alkalmazott díszítő szerep jut. A virág olyan a kert­ben, mint az ékszer a ruhán, úgy is bánjunk tehát vele. A virágágy legyen mindig ápolt, s ne több a kelleténél. A virág­felületeket olyan helyre kell ter­vezni, ahol indokolt: bejáratok közelébe, előkertekbe, pihenő­hely mellé. A növények kiválasztását a kert használata dönti el. Lajkó-ház kertjébe úgy telepítsük a virágokat, hogy tavasztól késő őszig mindig nyíljon valami! A nyaraló kertjébe nyáron virág­zó növényeket válasszunk! Ez­úttal ez utóbbihoz nyújtunk se­gítséget : nyáron virágzókból válogattunk. Köztük olyanokat is, amelyek vágott virágként, sőt esetenként szárazvirágként is használhatók. Így nemcsak a kertet, hanem lakásunkat is dí­szíthetjük kertünk virágaival, s egy-egy szép csokorral meg­lephetjük barátainkat is. A nyáron virágzók között vannak évelő és egynyári virá­gok. Az évelők valamilyen föld alatti vagy föld feletti résszel áttelelnek, évről évre kihajta­nak és virágoznak. Tavasszal magról is vethetjük őket, de tő­osztással (30-40 cm távolságban ültetve) nemcsak tavasszal, ősz­szel is szaporíthatók. Aki kez­dőként szánja rá magát környe­zete szépítésére, az — kalauzo­lásunk nyomán — most a nyá­ron teljes pompájukban csodál­hatja meg leendő virágait, s augusztus végén, szeptember elején elültetheti a kedvére va­lókat, így tavasszal nem kell olyan sokáig várni, míg a mag­ból növény lesz. Az évelők há­rom-négy évig maradhatnak egy helyben, akkor kora ősszel vagy tavasszal szedjük föl a töveket, földjüket ássuk föl, trágyázzuk meg, s telepítsük újra. Az egynyári virágok, mint nevük is mutatja, az őszi fa­gyokkal elpusztulnak. Magve­téssel évente kell újra szaporí­tani őket. Ezekről télen szólunk majd, hogy legyen idő felké­szülni a tavaszi vetésre. Az évelők megválogatására érdemes nagy gondot fordítani, mert az a jó, ha ők adják meg a kert alaphangulatát. Zömében évelőket ültessünk a virágágy­ba, s majd az egynyáriakkal te­gyük még változatosabbá! (Zárójelben közöljük a virá­gok latin nevét is, mert a ma­gyar név nem mindig megbíz­ható, vidékenként változó, s nemcsak többféle magyar neve van egy-egy virágnak, hanem gyakran más-más virágot illet­nek ugyanazzal a névvel.) 1­­s: CSILLAGFÜRT (Lupinus po­­lyphyllus). A nyárelő szép évelő virága. Pillangós virágokból ál­ló fürtvirágzata fehér, valamint kék, lila, világos- és sötétrózsa­szín színekben pompázik. 50— 70 cm magas. Levágott virágza­tát azonnal tegyük vízbe, mert könnyen meglankad. KÚPVIRÁG: Évelő (Rudbeckia speciosa) és egynyári (Rudbec­kia h­irta) fajtái is kedveltek. Az előbbi rendkívül hosszan tartó virágzásával, utóbbi tenyérnyi aranysárga, aranybarna színek­ben pompázó virágzatával tűnik ki. Jellegzetességük, mint ma­gyar nevük is mutatja, a fészek­­virágzat, amely kúp alakba ren­dezett mélybarna csöves és sár­ga nyelves virágokból áll. Mind­kettő igénytelen, szárazságtűrő. NŐSZIROM (Iris germanica). A nyárelő változatos színű virága, amely szépségében az orchide­ákkal vetekszik. Egyes orszá­gokban külön k­is­ egyesületek működnek. A fajták száma ma már sok száz. Ha vázába szán­juk, teljes kinyílás előtt kell le­szedni. Augusztus végén tőosz­tással szaporíthatjuk. LIÁTRISZ (Liatris spicata): Az utóbbi évek évelő újdonsága, 40—50 cm magas. Lila virágai 30—40 cm-es fürtben nyílnak. Virágzata szárítva is megtartja élénk színét. Lapos gumóit a vetőmagboltokban árusítják.

Next