Képes 7, 1987. július-szeptember (2. évfolyam, 30-39. szám)
1987-08-01 / 31. szám
s irág a kertben CICKAFARK, sárga- vagy jószagú cickafark (Achillea filipendulina), 80—100 cm magas évelő növény. Apró, aranysárga virágai 10—15 cm átmérőjű lapos virágzatban június, július hónapokban nyílnak. A virágzás hosszan tartó. A levágott virágokat csokorba kötve, fejjel lefelé felakasztva, szellős helyen szárítsuk meg. Sárga színét megtartja s egész télen szép vázadísz. Virágokat először inkább a hasznuk, mint a szépségük miatt ültettek. A városfalon, várfalon belül szűk volt a terület, fölösleges luxusra nem maradt hely. A középkor kertjeiben a gyógy- és a fűszernövények uralkodtak. A nagy, díszítő célú virágfelületek csak később, a gazdag és pompás barokk kertekben jelentek meg. Kisebb méretben megmaradtak az angol kertekben is, majd kiszivárogtak a polgári és a parasztkertekbe. Az élőkert lett a virágoké, a telek többi részében inkább zöldséget és gyümölcsöt termesztettek. A mai lakókertben, ahol a kert a ház, illetve a lakás szerves része, a virágnak csupán mértékkel alkalmazott díszítő szerep jut. A virág olyan a kertben, mint az ékszer a ruhán, úgy is bánjunk tehát vele. A virágágy legyen mindig ápolt, s ne több a kelleténél. A virágfelületeket olyan helyre kell tervezni, ahol indokolt: bejáratok közelébe, előkertekbe, pihenőhely mellé. A növények kiválasztását a kert használata dönti el. Lajkó-ház kertjébe úgy telepítsük a virágokat, hogy tavasztól késő őszig mindig nyíljon valami! A nyaraló kertjébe nyáron virágzó növényeket válasszunk! Ezúttal ez utóbbihoz nyújtunk segítséget : nyáron virágzókból válogattunk. Köztük olyanokat is, amelyek vágott virágként, sőt esetenként szárazvirágként is használhatók. Így nemcsak a kertet, hanem lakásunkat is díszíthetjük kertünk virágaival, s egy-egy szép csokorral meglephetjük barátainkat is. A nyáron virágzók között vannak évelő és egynyári virágok. Az évelők valamilyen föld alatti vagy föld feletti résszel áttelelnek, évről évre kihajtanak és virágoznak. Tavasszal magról is vethetjük őket, de tőosztással (30-40 cm távolságban ültetve) nemcsak tavasszal, őszszel is szaporíthatók. Aki kezdőként szánja rá magát környezete szépítésére, az — kalauzolásunk nyomán — most a nyáron teljes pompájukban csodálhatja meg leendő virágait, s augusztus végén, szeptember elején elültetheti a kedvére valókat, így tavasszal nem kell olyan sokáig várni, míg a magból növény lesz. Az évelők három-négy évig maradhatnak egy helyben, akkor kora ősszel vagy tavasszal szedjük föl a töveket, földjüket ássuk föl, trágyázzuk meg, s telepítsük újra. Az egynyári virágok, mint nevük is mutatja, az őszi fagyokkal elpusztulnak. Magvetéssel évente kell újra szaporítani őket. Ezekről télen szólunk majd, hogy legyen idő felkészülni a tavaszi vetésre. Az évelők megválogatására érdemes nagy gondot fordítani, mert az a jó, ha ők adják meg a kert alaphangulatát. Zömében évelőket ültessünk a virágágyba, s majd az egynyáriakkal tegyük még változatosabbá! (Zárójelben közöljük a virágok latin nevét is, mert a magyar név nem mindig megbízható, vidékenként változó, s nemcsak többféle magyar neve van egy-egy virágnak, hanem gyakran más-más virágot illetnek ugyanazzal a névvel.) 1s: CSILLAGFÜRT (Lupinus polyphyllus). A nyárelő szép évelő virága. Pillangós virágokból álló fürtvirágzata fehér, valamint kék, lila, világos- és sötétrózsaszín színekben pompázik. 50— 70 cm magas. Levágott virágzatát azonnal tegyük vízbe, mert könnyen meglankad. KÚPVIRÁG: Évelő (Rudbeckia speciosa) és egynyári (Rudbeckia hirta) fajtái is kedveltek. Az előbbi rendkívül hosszan tartó virágzásával, utóbbi tenyérnyi aranysárga, aranybarna színekben pompázó virágzatával tűnik ki. Jellegzetességük, mint magyar nevük is mutatja, a fészekvirágzat, amely kúp alakba rendezett mélybarna csöves és sárga nyelves virágokból áll. Mindkettő igénytelen, szárazságtűrő. NŐSZIROM (Iris germanica). A nyárelő változatos színű virága, amely szépségében az orchideákkal vetekszik. Egyes országokban külön kis egyesületek működnek. A fajták száma ma már sok száz. Ha vázába szánjuk, teljes kinyílás előtt kell leszedni. Augusztus végén tőosztással szaporíthatjuk. LIÁTRISZ (Liatris spicata): Az utóbbi évek évelő újdonsága, 40—50 cm magas. Lila virágai 30—40 cm-es fürtben nyílnak. Virágzata szárítva is megtartja élénk színét. Lapos gumóit a vetőmagboltokban árusítják.