Képes 7, 1988. május-július (3. évfolyam, 19-31. szám)

1988-05-28 / 22. szám

Koncepció és törvény Az Országgyűlés ez év márciusában jóváhagyta a közúti közlekedési tör­vényt. „A közlekedés fej­lesztési koncepciója az ezredfordulóig" című ta­nulmányból idézek: „Köz­­úthálózatunk mennyiség­ben, minőségben és szer­kezetben egyaránt elma­rad a nemzetközi színvo­naltól, átbocsátóképessé­ge a jelenlegi gépjárműál­lománnyal sincs össz­hangban. Autópálya-, au­­tóút-ellátottságunk ne­gyede az európai orszá­gok átlagának, és alig több mint fele a szocialis­ta országokénak. A lassú építési ütem miatt az el­maradás rohamosan fo­kozódik. " „A közlekedés a nyolc­vanas évek közepéig - időszakos zavarokkal, nagy élőmunka-ráfordí­tással és sokszor gazda­ságtalanul - az igényeket mennyiségileg még kielé­gítette, a népgazdaság fejlődését nem akadá­lyozta... A leépülési fo­lyamat az utóbbi 7-10 év­ben felgyorsult... az utak állapota fokozatosan romlik (emiatt csökken a tranzitforgalom!), terv­szerű karbantartás he­lyett gazdaságtalan kény­szermegoldásokhoz kell folyamodni." Nincs elkülönített „út­alap", egyfelől évi 30 mil­liárd forint nyereség szár­mazik a közlekedéssel kapcsolatos járművek el­adásából, üzemanyagból, adóból, illetékből, bírság­ból, másrészt ugyancsak legalább 30 milliárdnyi kárt okoznak a közleke­dési „veszteségténye­zők". „A VII. ötéves terv hát­ralevő időszakában a romló tendenciák lassítá­sát lehet célul tűzni, majd a Vili. ötéves tervidőszak­ban a romlás megállítá­sát, az évtized második felében pedig a színvonal szerény javítását kell megvalósítani." Fotó: LENGYEL GÁBOR 19

Next