Képes 7, 1988. május-július (3. évfolyam, 19-31. szám)
1988-05-07 / 19. szám
MIT ÉRDEMES LETILTANI"? „Az Önök lapja interjút készített velünk. Mivel az interjúkészítő Végh-Alpár Sándor magnóra vett mondatainkat úgy rövidítette meg, hogy az eltorzította az általunk mondottakat s egyéb mozzanataiban is a valóságnak nem megfelelő módon adta vissza a tényeket, kértük az interjú közlésének mellőzését. Mindezt azért is kértük, mert előzetes megállapodásunkkal ellentétben az elkészült anyagot már csak akkor kaptuk meg mikor az a nyomdában volt, így azon javítani vagy változtatni már nem lehetett. Végh Alpár számára pontosan megvilágítottuk hosszú személyes találkozásunk során, hogy mint ahogy az interjúban fehérnek feltüntetett kutya a valóságban fekete, úgy az általa szánkba adott mondatok is hamisak - összességükben álláspontunk ellenkezőjét tükrözik. Udvarias levélben - anélkül, hogy Végh-Alpár Sándort riporteri „melléfogásának" kihangsúlyozásával főnökei előtt le kívántuk volna járatni, kértük a Képes 7-et: álljon el az anyag közlésétől. Ezt telefonon a főszerkesztő-helyettes tudomásul vette és elfogadta. Nagyon sok elfoglaltságunk miatt nem foglalkoznánk az üggyel, ha nem tartanánk döntő fontosságúnak: 1. Ha valaki a tömegtájékoztatásban dolgozik, a feketét semmiképpen sem festheti fehérre; 2. Az az újságíró, aki ezt megteszi, visszaél a rábízott felelősséggel; 3. Ha valaki nem járul hozzá egy interjú közléséhez, s azt vagy annak egy jelentős részét a szerkesztőség mégis nyilvánosságra hozza, visszaélés az állampolgár alapvető jogával. (Ez alól még az sem ad felmentést,ha egy sértett újságíró rosszul elvégzett munkája érdekében a szerkesztőséget félrevezeti stb.) Kérjük levelünk hangsúlyos közlését; sajtópert nem kívánunk indítani,bár megtehetnénk - az illetékeseket azonban a történtekről tájékoztatni fogjuk, mert közérdekűnek tartjuk, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő. Gondolatainkat hűen tolmácsoló újságíróknak továbbra is szívesen nyilatkozunk, mert titkaink nincsenek - gondolataink vannak. Etikátlan eljárások korrigálása után maradunk tisztelettel. DÁRDAY ISTVÁN és SZALAI GYÖRGYI" Az említett magnószalagok megvannak. Teljes - háromórás - terjedelemben meghallgathatók. Nem szeretem a fenyegetődző leveleket. Főleg az olyanokat nem, melyekben megnevezetten „illetékesekkel'' az ajkukon rontanak felém. Ez egy másik, egy korábbi korszak módszere volt. Olyané, mely ellen Dárdayék több filmjükben is kardot rántottak. Szerettem azokat a filmeket... Nem szeretem viszont, ha valakiben a művész és az ember ennyire szembekerül egymással, mint e levél alapján Dárdayékról feltételezhető. VÉGH-ALPÁR SÁNDOR A fenti levélváltásban a Képes 7 szerkesztősége olyan tendenciákat fedez fel, amik már messze túlmutatnak egy visszavont riport „hatókörén". Mi, akik olvashattuk a 6 nyomtatott oldalra tervezett vitatott írást, úgy ítéljük meg: Végh-Alpár Sándor tisztességes szándékú, korrekt és irodalmi színvonalú riportot írt a Dárday-Szalay filmrendező párossal folytatott beszélgetés alapján. S éppen ezért mélyen sajnáltuk az általunk tudomásul vett és elfogadott, de szerintünk indokolatlan visszavonást. A filmrendezők újabb levelükben meg nem határozott „eltorzításokkal", „melléfogásokkal", felelősséggel való „visszaéléssel" vádolják meg a riportert, s megfenyegetik: az „illetékeseket" fogják tájékoztatni. Véleményünk szerint a legfőbb illetékes: az Olvasó. Elsősorban az Olvasónak van joga véleményt alkotni az írásműről, a szereplők és a riporter közös munkájának minőségéről. (Nem véletlenül rendelkezik úgy a sajtótörvény, hogy egy esetleges tévedés esetén elsősorban az olvasó számára kell helyesbítést közölni.) A vitában a riport szereplői viszont éppen e legfőbb illetékes elől vették el a tájékozódás s a véleményformálás lehetőségét. Úgy véljük, újságírásunk megújulásához elengedhetetlenül szükséges, hogy a riportert a nyilatkozók ne csupán „gyorsírónak", „mikrofonállványnak", gondolat nélküli közvetítő közegnek tekintsék, hanem partnernek - akinek gondolatai, stílusa és személyisége át kell hogy süssön a sorokon. Változatlanul sajnáljuk, hogy a riport „dobozban maradt".