Képes 7, 1988. május-július (3. évfolyam, 19-31. szám)

1988-05-07 / 19. szám

MIT ÉRDEMES LETILTANI"? „Az Önök lapja interjút készített velünk. Mivel az interjúkészítő Végh-Alpár Sándor magnó­ra vett mondatainkat úgy rövidítette meg, hogy az el­torzította az általunk mondottakat s egyéb mozzana­taiban is a valóságnak nem megfelelő módon adta vissza a tényeket, kértük az interjú közlésének mellő­zését. Mindezt azért is kértük, mert előzetes megálla­podásunkkal ellentétben az elkészült anyagot már csak akkor kaptuk meg mikor az a nyomdában volt, így azon javítani vagy változtatni már nem lehetett. Végh­ Alpár számára pontosan megvilágítottuk hosszú személyes találkozásunk során, hogy mint ahogy az interjúban fehérnek feltüntetett kutya a va­lóságban fekete, úgy az általa szánkba adott monda­tok is hamisak - összességükben álláspontunk ellen­kezőjét tükrözik. Udvarias levélben - anélkül, hogy Végh-Alpár Sán­dort riporteri „melléfogásának" kihangsúlyozásával főnökei előtt le kívántuk volna járatni, kértük a Képes 7-et: álljon el az anyag közlésétől. Ezt telefonon a fő­szerkesztő-helyettes tudomásul vette és elfogadta. Nagyon sok elfoglaltságunk miatt nem foglalkoz­nánk az üggyel, ha nem tartanánk döntő fontosságú­nak: 1. Ha valaki a tömegtájékoztatásban dolgozik, a fe­ketét semmiképpen sem festheti fehérre; 2. Az az újságíró, aki ezt megteszi, visszaél a rábí­zott felelősséggel; 3. Ha valaki nem járul hozzá egy interjú közléséhez, s azt vagy annak egy jelentős részét a szerkesztőség mégis nyilvánosságra hozza, visszaélés az állampol­gár alapvető jogával. (Ez alól még az sem ad felmen­­tést,ha egy sértett újságíró rosszul elvégzett munkája érdekében a szerkesztőséget félrevezeti stb.) Kérjük levelünk hangsúlyos közlését; sajtópert nem kívánunk indítani,bár megtehetnénk - az illetékeseket azonban a történtekről tájékoztatni fogjuk, mert köz­érdekűnek tartjuk, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő. Gondolatainkat hűen tolmácsoló újságíróknak to­vábbra is szívesen nyilatkozunk, mert titkaink nincse­nek - gondolataink vannak. Etikátlan eljárások korrigálása után maradunk tisz­telettel. DÁRDAY ISTVÁN és SZALAI GYÖRGYI" Az említett magnószalagok megvannak. Teljes - há­romórás - terjedelemben meghallgathatók. Nem szeretem a fenyegetődző leveleket. Főleg az olyanokat nem, melyekben megnevezetten „illetéke­sekkel'' az ajkukon rontanak felém. Ez egy másik, egy korábbi korszak módszere volt. Olyané, mely ellen Dárdayék több filmjükben is kardot rántottak. Szeret­tem azokat a filmeket... Nem szeretem viszont, ha valakiben a művész és az ember ennyire szembekerül egymással, mint e levél alapján Dárdayékról feltéte­lezhető. VÉGH-ALPÁR SÁNDOR A fenti levélváltásban a Képes 7 szerkesztősége olyan tendenciákat fedez fel, amik már messze túl­mutatnak egy visszavont riport „hatókörén". Mi, akik olvashattuk a 6 nyomtatott oldalra tervezett vi­tatott írást, úgy ítéljük meg: Végh-Alpár Sándor tisztességes szándékú, korrekt és irodalmi színvo­nalú riportot írt a Dárday-Szalay filmrendező páros­sal folytatott beszélgetés alapján. S éppen ezért mélyen sajnáltuk az általunk tudomásul vett és el­fogadott, de szerintünk indokolatlan visszavonást. A filmrendezők újabb levelükben meg nem hatá­rozott „eltorzításokkal", „melléfogásokkal", fele­lősséggel való „visszaéléssel" vádolják meg a ripor­tert, s megfenyegetik: az „illetékeseket" fogják tá­jékoztatni. Véleményünk szerint a legfőbb illetékes: az Olva­só. Elsősorban az Olvasónak van joga véleményt al­kotni az írásműről, a szereplők és a riporter közös munkájának minőségéről. (Nem véletlenül rendel­kezik úgy a sajtótörvény, hogy egy esetleges téve­dés esetén elsősorban az olvasó számára kell he­lyesbítést közölni.) A vitában a riport szereplői vi­szont éppen e legfőbb illetékes elől vették el a tájé­kozódás s a véleményformálás lehetőségét. Úgy véljük, újságírásunk megújulásához elenged­hetetlenül szükséges, hogy a riportert a nyilatkozók ne csupán „gyorsírónak", „mikrofonállványnak", gondolat nélküli közvetítő közegnek tekintsék, ha­nem partnernek - akinek gondolatai, stílusa és sze­mélyisége át kell hogy süssön a sorokon. Változatlanul sajnáljuk, hogy a riport „dobozban maradt".

Next