Képes 7, 1988. augusztus-október (3. évfolyam, 32-44. szám)

1988-08-06 / 32. szám

ni­ a I Pro és kontra benzinügyben Megéri a 2 forint? Megint emelkedett a benzin ára. Azelőtt lehetett hivat­kozni az olaj világpiaci árá­nak emelkedésére, de újab­ban ez - mivelhogy az el­múlt években az olaj ára jó 40 százalékkal csökkent, ná­lunk a benzin árát viszont egy év alatt másodszor eme­lik - nem igazán jó érv. Ak­kor sem, ha Vallus Pál, az árhivatal elnökhelyettese a kormány lapjában azt tartot­ta egyebek mellett kézen­fekvő magyarázatnak, hogy például az NSZK-ban a 98 oktános szuperbenzin forint­ban számítva 28,67 forintba kerül. (Csak zárójelben jegyzem meg: márkában már nem mutatott volna ilyen jól az érv, ugyanis a napi 29 forintos árfolyamot véve alapul egészen más arányt érezhetett volna ki az az olvasó, aki járt már az NSZK határain belül. Mert Münchenben - ha jól emlék­szem - 4 márkába kerül egy kis pohár sör is, és a bajorok szerint nem a sör a drá­ga...) Tavaly nyilvánosságra hozták, hogy minden liter benzinen több mint 15 forint haszna van a költségvetés­nek. Ha jól számolok, most több mint 17 forint ezen a bevétel. S a miniszterelnök­helyettes slágfertig magya­rázatát hallgatva a rádióban, nyilvánvalóan ez az igazi érv. Igaz ugyan, hogy alig néhány hónappal ezelőtt ő is nyilatkozott a kormány ön­megtartóztató árpolitikájá­ról, arról, hogy nem tervez­nek újabb inflációgerjesztő intézkedéseket, s ezzel is jó példát mutatnak az elvesz­tett nyereségüket a lakossá­gon behozni szándékozó vál­lalatoknak. Füstölgök és örömmel hallom, füstölögnek a szak­­szervezetek is, főként mert ők is az esetleges folytatás­tól félnek. Velem együtt. So­kan úgy érezzük, olyankor és olyan árhoz nyúltak hoz­zá, amit a kétségkívül meg­lévő gazdasági szükség nem eléggé indokolhat. Meg me­rem kockáztatni, hogy ha például az italok, a cigaret­ták, az élvezeti cikkek árát emelték volna jobban, ki­sebb lenne a közberzenke­dés. Most mindenki arra gondolhat, vajon a jövő hét­től mennyivel emelkedik majd a taxi ára, mennyit tesznek rá az építők fuvar­­költségére, s ez mennyivel dobja majd meg a hónapról hónapra növekvő lakására­kat. Aggodalmam másik fele - és erről most példás nyíltsággal beszélnek a szakszervezetek hogy nem kell-e számolni további központi áremelésekkel is? Hiszen a napilapok már elő­­rejelzett áremelése is kihat inflációs lázgörbéinkre... S mindezt most kaptuk egy rakásra, amikor még alig csitultak el a személyi köl­csön kamatemelésének és a forint leértékelésének hullá­mai. Félek, hogy ez a két forint sokkal többe kerül majd a kormánynak, mint ameny­­nyit a költségvetés gondjain enyhíthet, s amennyire se­gítheti a gazdaság vitatha­tatlanul létfontosságú „vál­tóállítását”. Félek, sokkal többet veszítünk a réven, mint amit nyerünk a vámon, mert az emberekben meg­inoghat az éppen csak erő­södő hit a kormány valóban stabilizációra törekvő politi­kája iránt. A szavahihetősége iránt. Megéri? Somfai Péter Meg­kérdeztük a kormányt... A múlt heti benzináremelés érzékelhető felháborodást keltett a közvéleményben. A legtöbben az év elején tett ígéreteket kérték számon a kormányon. Az inflációról, az ígéretekről és a tényekről - más szóval: arról, mennyit ér a kormány ígérete - kér­deztük dr. Szikszay Bélát, az Országos Árhivatal elnö­két. - Ön személy szerint az egyik áprilisi nyilatkozatá­ban megvalósíthatónak ne­vezte a 15 százalékon meg­állítható inflációt. Azóta le­értékelték a forintot és az ígéretek ellenére fölemelték a benzin és a gázolaj árát. Végeredményben mennyi lesz az idei áremelkedés?­­ A benzin és a gázolaj ár­emelése 0,2 százalékkal nö­veli a fogyasztói színvonalat. A leértékelés hatása egy az egyben csak az import fo­gyasztási cikkeknél érezhe­tő, hiszen a termeléshez szükséges anyagok drágulá­sa most még kisebb mérték­ben hat az árakra. Vélemé­nyünk szerint további 2,4 százalékkal emelkedik majd emiatt az árszínvonal. Ösz­­szességében, de fokozato­san, nem egyik napról a má­sikra, hanem körülbelül fél, egy év alatt. Idén várhatóan tehát 17 százalékkal emel­kednek az árak.­­A 17 százalékot már a parlament nyári ülésén je­lezték, félek, ezek a mostani százalékok ezt toldják meg. Az ön válaszából nekem úgy tűnik, igencsak meg­alapozatlanok voltak az év eleji ígéretek.­­ Nem értek egyet önnel. Az akkori gazdasági folya­matok reálisnak mutatták ezt a számítást. Most viszont joggal kérik rajtunk szá­mon, miért nem teljesítettük ígéretünket. Erre csak azt tudom mondani, tavasz vé­gén a gazdasági folyamatok nem a terveinknek megfele­lően alakultak. Lehet, hogy nem jól mértük föl a hatáso­kat, de ez a tényen nem vál­toztat. Például a világútleve­let sokkal többen használták föl, mint amennyire számí­tottunk. A kiutazások száma háromszorosára nőtt, így az idegenforgalom számított többlete közel 100 millió dol­lárral csökkent. Az adósság­­állomány törlesztési kötele­zettsége a kamatok miatt magasabb a vártnál. Ám a fizetési mérleg hiánya nem lehet több 500 millió dollár­nál, és ezt a követelményt nem adhatjuk föl, tehát az exportot tovább kell növel­ni, ösztönözni. Ezt a célt szolgálta az újabb leértéke­lés.­­ De miért éppen e két in­tézkedés mellett döntöttek? Hiszen konkrét ígéretek hangzottak el, hogy éppen az árfolyamhoz és az ener­giahordozók árához nem nyúlnak hozzá.­­A legkisebb rosszat vá­lasztottuk. Az ígéret nem úri becsületszó, amit tűzön-ví­zen át be lehet tartani. Kényszerpályán vagyunk, a döntési szabadságunk korlá­tozott. Az ígéreteket köteles­sége a kormánynak betar­tani, de ha rákényszerülünk a változtatásra, azt meg kell tudnunk magyarázni. Talán ezt nem sikerült megten­nünk. Pedig legalább akko­ra a bizonytalanság a költ­ségvetés tervezésekor, mint amikor a vállalatok vagy a családok a saját ügyeikről döntenek. A költségvetés ki­adásai állandóak, a bevéte­leket viszont - például a sze­mélyi jövedelemadóból szár­mazót is - túlbecsültük. A hibát korrigálni kell, mert a külső és a belső pénzügyi egyensúly nem bomolha­t meg - még ilyen áron sem. - De talán csökkenthették volna a vállalatok támoga­tását ... - Hoztunk ilyen intézke­déseket is, de azért egy illú­ziótól meg kell szabadulni: ha csökkentjük a támoga­tást, akkor a vállalatok előbb-utóbb árat emelnek és a drágulás ilyen formája is népszerűtlen. Hosszabb tá­von értelemszerűen a támo­gatásokat akarjuk lefaragni De még egyszer hangsúlyo­zom: a kényszerű döntések elől nem tudunk kitérni. Lakatos Mária ... és a szakszer­vezetet A kormány múlt heti dön­tése nagy vihart kavart szakszervezeti körökben is. A SZOT levélben értesítette a külföldi útja miatt a kor­mányfőt helyettesítő Med­­gyessy Péter miniszterel­nök-helyettest: több ok miatt sem értenek egyet az

Next