Képes 7, 1988. augusztus-október (3. évfolyam, 32-44. szám)
1988-08-06 / 32. szám
ni a I Pro és kontra benzinügyben Megéri a 2 forint? Megint emelkedett a benzin ára. Azelőtt lehetett hivatkozni az olaj világpiaci árának emelkedésére, de újabban ez - mivelhogy az elmúlt években az olaj ára jó 40 százalékkal csökkent, nálunk a benzin árát viszont egy év alatt másodszor emelik - nem igazán jó érv. Akkor sem, ha Vallus Pál, az árhivatal elnökhelyettese a kormány lapjában azt tartotta egyebek mellett kézenfekvő magyarázatnak, hogy például az NSZK-ban a 98 oktános szuperbenzin forintban számítva 28,67 forintba kerül. (Csak zárójelben jegyzem meg: márkában már nem mutatott volna ilyen jól az érv, ugyanis a napi 29 forintos árfolyamot véve alapul egészen más arányt érezhetett volna ki az az olvasó, aki járt már az NSZK határain belül. Mert Münchenben - ha jól emlékszem - 4 márkába kerül egy kis pohár sör is, és a bajorok szerint nem a sör a drága...) Tavaly nyilvánosságra hozták, hogy minden liter benzinen több mint 15 forint haszna van a költségvetésnek. Ha jól számolok, most több mint 17 forint ezen a bevétel. S a miniszterelnökhelyettes slágfertig magyarázatát hallgatva a rádióban, nyilvánvalóan ez az igazi érv. Igaz ugyan, hogy alig néhány hónappal ezelőtt ő is nyilatkozott a kormány önmegtartóztató árpolitikájáról, arról, hogy nem terveznek újabb inflációgerjesztő intézkedéseket, s ezzel is jó példát mutatnak az elvesztett nyereségüket a lakosságon behozni szándékozó vállalatoknak. Füstölgök és örömmel hallom, füstölögnek a szakszervezetek is, főként mert ők is az esetleges folytatástól félnek. Velem együtt. Sokan úgy érezzük, olyankor és olyan árhoz nyúltak hozzá, amit a kétségkívül meglévő gazdasági szükség nem eléggé indokolhat. Meg merem kockáztatni, hogy ha például az italok, a cigaretták, az élvezeti cikkek árát emelték volna jobban, kisebb lenne a közberzenkedés. Most mindenki arra gondolhat, vajon a jövő héttől mennyivel emelkedik majd a taxi ára, mennyit tesznek rá az építők fuvarköltségére, s ez mennyivel dobja majd meg a hónapról hónapra növekvő lakásárakat. Aggodalmam másik fele - és erről most példás nyíltsággal beszélnek a szakszervezetek hogy nem kell-e számolni további központi áremelésekkel is? Hiszen a napilapok már előrejelzett áremelése is kihat inflációs lázgörbéinkre... S mindezt most kaptuk egy rakásra, amikor még alig csitultak el a személyi kölcsön kamatemelésének és a forint leértékelésének hullámai. Félek, hogy ez a két forint sokkal többe kerül majd a kormánynak, mint amenynyit a költségvetés gondjain enyhíthet, s amennyire segítheti a gazdaság vitathatatlanul létfontosságú „váltóállítását”. Félek, sokkal többet veszítünk a réven, mint amit nyerünk a vámon, mert az emberekben meginoghat az éppen csak erősödő hit a kormány valóban stabilizációra törekvő politikája iránt. A szavahihetősége iránt. Megéri? Somfai Péter Megkérdeztük a kormányt... A múlt heti benzináremelés érzékelhető felháborodást keltett a közvéleményben. A legtöbben az év elején tett ígéreteket kérték számon a kormányon. Az inflációról, az ígéretekről és a tényekről - más szóval: arról, mennyit ér a kormány ígérete - kérdeztük dr. Szikszay Bélát, az Országos Árhivatal elnökét. - Ön személy szerint az egyik áprilisi nyilatkozatában megvalósíthatónak nevezte a 15 százalékon megállítható inflációt. Azóta leértékelték a forintot és az ígéretek ellenére fölemelték a benzin és a gázolaj árát. Végeredményben mennyi lesz az idei áremelkedés? A benzin és a gázolaj áremelése 0,2 százalékkal növeli a fogyasztói színvonalat. A leértékelés hatása egy az egyben csak az import fogyasztási cikkeknél érezhető, hiszen a termeléshez szükséges anyagok drágulása most még kisebb mértékben hat az árakra. Véleményünk szerint további 2,4 százalékkal emelkedik majd emiatt az árszínvonal. Öszszességében, de fokozatosan, nem egyik napról a másikra, hanem körülbelül fél, egy év alatt. Idén várhatóan tehát 17 százalékkal emelkednek az árak.A 17 százalékot már a parlament nyári ülésén jelezték, félek, ezek a mostani százalékok ezt toldják meg. Az ön válaszából nekem úgy tűnik, igencsak megalapozatlanok voltak az év eleji ígéretek. Nem értek egyet önnel. Az akkori gazdasági folyamatok reálisnak mutatták ezt a számítást. Most viszont joggal kérik rajtunk számon, miért nem teljesítettük ígéretünket. Erre csak azt tudom mondani, tavasz végén a gazdasági folyamatok nem a terveinknek megfelelően alakultak. Lehet, hogy nem jól mértük föl a hatásokat, de ez a tényen nem változtat. Például a világútlevelet sokkal többen használták föl, mint amennyire számítottunk. A kiutazások száma háromszorosára nőtt, így az idegenforgalom számított többlete közel 100 millió dollárral csökkent. Az adósságállomány törlesztési kötelezettsége a kamatok miatt magasabb a vártnál. Ám a fizetési mérleg hiánya nem lehet több 500 millió dollárnál, és ezt a követelményt nem adhatjuk föl, tehát az exportot tovább kell növelni, ösztönözni. Ezt a célt szolgálta az újabb leértékelés. De miért éppen e két intézkedés mellett döntöttek? Hiszen konkrét ígéretek hangzottak el, hogy éppen az árfolyamhoz és az energiahordozók árához nem nyúlnak hozzá.A legkisebb rosszat választottuk. Az ígéret nem úri becsületszó, amit tűzön-vízen át be lehet tartani. Kényszerpályán vagyunk, a döntési szabadságunk korlátozott. Az ígéreteket kötelessége a kormánynak betartani, de ha rákényszerülünk a változtatásra, azt meg kell tudnunk magyarázni. Talán ezt nem sikerült megtennünk. Pedig legalább akkora a bizonytalanság a költségvetés tervezésekor, mint amikor a vállalatok vagy a családok a saját ügyeikről döntenek. A költségvetés kiadásai állandóak, a bevételeket viszont - például a személyi jövedelemadóból származót is - túlbecsültük. A hibát korrigálni kell, mert a külső és a belső pénzügyi egyensúly nem bomolhat meg - még ilyen áron sem. - De talán csökkenthették volna a vállalatok támogatását ... - Hoztunk ilyen intézkedéseket is, de azért egy illúziótól meg kell szabadulni: ha csökkentjük a támogatást, akkor a vállalatok előbb-utóbb árat emelnek és a drágulás ilyen formája is népszerűtlen. Hosszabb távon értelemszerűen a támogatásokat akarjuk lefaragni De még egyszer hangsúlyozom: a kényszerű döntések elől nem tudunk kitérni. Lakatos Mária ... és a szakszervezetet A kormány múlt heti döntése nagy vihart kavart szakszervezeti körökben is. A SZOT levélben értesítette a külföldi útja miatt a kormányfőt helyettesítő Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettest: több ok miatt sem értenek egyet az