Képes 7, 1989. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám)
1989-10-21 / 42. szám
Paust á la Alan Parker Ebből a filmből mindenki jóllakhat. Az is, aki a krimik izgalmát keresi, az is, aki a nagy műgonddal megkomponált filmeket szereti és az is, aki a kultikus, misztikus világot érti, kedveli. Az első sík krimi. Valahol cseng egy telefon, egy magánnyomozó felveszi. Megbízásról van szó, meg kell keresnie Josef Lieblinget vagy ha úgy tetszik, Johnny Favoritot. A hős útra kel. Azután célba ér. A második sík vagy inkább burok igazi parkeri világ. Akinek kedve és előzéke van hozzá, élvezheti a metaforákat, megfejtheti a szimbólumokat, a lassan forgó, meg-megakadó, csikorgó, levegőt alig mozdító ventilátorkerék jelentését, a menynyezetről mindig csepegő vízét, ami egyszer csak vérré változik. És ott a tükör. ..amibe bármilyen sunyin is nézel bele, mindig visszanéz a saját képed". Össze lehet ugyan törni, de hiába minden. Sokszor láthatók életünk lefel járható lépcsői, majd ennek komfortosabb mai változata, a szörnyű teherlift. Ennek ajtaját, ha kinyitjuk - szorongva, meggyötörve -, nem is tudjuk, hova lépünk. Paradicsomba vagy pokolba? És közte ott a nagy rejtély, kik voltunk, kinek a szíve dobogott bennünk. A harmadik bugyor a varázslások, a mágiák világa. A fehéreké és a színeseké. Alan Parkernek négy helyes gyermeke van. Londonban él és szörnyűséges dolgokról csinál filmeket. Berendezései, tárgyi világa nem viselhetők el nyugodt lélekkel. No és a figurák! A hideg, kimért, elegáns, ápolt körmű Lucifer hollófekete haját varkocsba köti - mint valami rocksztár -, amely csak akkor bomlik ki, mikor a titok megoldódik. Ijesztő, hátborzongató figura. Figyelemre méltó a nyomozó is. Slampos ruháját egy másik krimiből adták rá: nadrágja sok számmal nagyobb, van rajta valamilyen cipő, hatalmas, lebegő szárnyú, gyűrött kabát, alatta ing. Lobot, hogy piszkos. Arca egy angyalé. Félszeg mosolya, gesztusa Gérard Philipe-ére emlékeztet. Kedves, helyes, aranyos. Szeretjük őt. Rágyújt egy Camelre. A gyufáját egy frissen megölt öregember cipőtalpán gyújtja meg. Kegyetlen, hideg, cinikus. Nem szeretném, ha saját életemet Alan Parker rendezné meg, ha vele kellene kinyomoztatni, megfejteni. Nem szeretném, ha az ő tükrébe kellene belenéznem. Nem szeretném, ha telezsúfolná az én ,,filmemet" a szimbólumaival, szorongásaimat kibányászná, kinagyítaná. És Mickey Rourkét sem szeretném. Mert az ő szép arca mögött ott van a sátán, ott van Lucifer. Mert nem tudom, hogy az ismeretlen katona szívén kívül nem ette-e meg az ördögét is. Ezt a filmet senki ne nézze meg a vasárnapi háromfogásos ebéd után. Elrontja vele a gyomrát meg a vasárnapját. De feltétlenül nézze meg. Máskor. Sokszor. Jó reggelt, Vietnam Ez a film Robin Williams magánszáma. Csakis miatta érdemes megnézni, mert rajta kívül nem sok jó van benne. Ő az ismeretlen ismerős. Tán tíz éve, hogy mint űrből érkezett, nanmanuzott a magyar képernyőn, ő volt a földön kívüli, hózentrógeres figura, aki semmit sem értett, mindenbe beleütötte az orrát, csetlett-botlott. Megszerettük, azután elfelejtettük. Ez idő alatt meghízott, megemberesedett, és még jobb lett. Most is egy kicsit földön kívüli - időn kívüli figura: 6-tól 8-ig övé a Saigoni Katonai Rádióadó. Azt mond, amit akar, azt a lemezt teszi fel, amelyiket akarja, azt a hírt olvassa be, amelyiket akarja, feltéve, hogy a főnökei is ezt akarják. Bizony elég gyakran rosszallják, amit csinál. Hiába tetszik a kiskatonáknak, a tiszt felettesei legszívesebben kirúgnák. Ennyi az alapkonfliktus, amit a rendező azzal fejel meg, hogy ez a jópofa fiú barátságot köt egy vietnami fiúval, akiről a végén kiderül, hogy ellenálló. Ezt ugye egyetlen hadviselő fél sem szereti. Ez az igazi konfliktus, mert ezért már repülnie kell a pergő nyelvű szpíkernek. Nekem ez a film túl körmönfont. Ha arról akar szólni, hogy milyen mulatságos ez a fickó, akkor minek belekeverni a szörnyűséges vietnami háborút. Ha arról akar szólni, hogy volt egy olyan szakasza ennek a borzalomnak, amikor még mindenki csak egy kirándulásnak vélte az egészet, azt érteném. Egyszer csak a festett egekből igazi bombák kezdtek záporozni, emberek tízezrei tényleg elestek, s ennek híradószerű felidézése már alkalmatlan erre a méretű bohóckodásra. Ilyenkor jelentkezik az emberben a kívánság, legyen vagy kemény, vagy puha. Mert itt ami közte van, az szivacs. Biztos van, aki azt szereti, én nem. (Bemutató: október 19-én) BAGOTA EDIT Puccini első operája - koncertpódiumon A budapesti zenei hetek keretében Puccini első operáját. ..A villik"-et koncertszerű előadásban mutatja be Tündérbosszú címmel október 27-én és 28-án a Zeneakadémián, illetve a pesti Vigadóban a MÁV Szimfonikusok Zenekara Gál Tamás vezényletével. Közreműködnek: Felber Gabriella, Bándi János, Kálmándi Mihály - dalszínházunk szólistái, valamint a Talentum egyetemi kórus. A Magyar Állami Operaház műsorán még sohasem szerepelt egyfelvonásos ősbemutatója 1884-ben volt Milánóban, a Teatro Dal Vermében. Még ugyanebben az évben Puccini kétfelvonásossá bővítette operáját, mely a kezdeti sikerek után már Itáliában is váltakozó fogadtatásban részesült, s hamarosan teljesen eltűnt a repertoárról, hogy átadja a helyét a mester érett alkotásainak. ..A vikika esetében a mostani hangversenytermi forma vélhetően az eszményi megoldás, lévén a kusza cselekményű,színpadszerűnek csak jóindulattal nevezhető mű legfőbb erénye egyértelműen maga a muzsika. Puccini az operát az akkoriban alakult Sonzogno zeneműkiadó pályázatára írta. A kiadó úgy igyekezett felvenni a harcot a tekintélyes Ricordi-céggel, hogy olyan tehetséges fiatalok után kutatott, akiket Ricordiék még nem kötöttek le. Ezt szolgálta a pályázat is, amelynek határideje 1883. december 31-én járt le. Az ifjú Puccini azonban csak ugyanezen év nyarának végén kapta meg a szövegkönyvet, így elképzelhetjük, milyen gyors tempóban dolgozott. A komponista „normál" körülmények közt is kifejezetten csúnyán írt kottát, a kapkodás pedig végképp olvashatatlanná tette a partitúrát. Alighanem ez lehetett az oka, hogy a bíráló testület az eredményhirdetéskor még csak nem is említette meg az operát, pedig a tagok közt volt Puccini konzervatóriumi zeneszerzés tanára, Ponchielli, aki nyilván mindent megtett a siker érdekében. A kudarc nem törte le az érintetteket: addig mesterkedtekbuzgólkodtak, több fontos személyiséget is megnyerve az ügynek, akik szintén igazságtalannak érezték a döntést, míg a muzsika a következő évben eljutott a nagyközönséghez, s a fogadtatás immár teljes mértékben a szerzőket igazolta. „Úgy hisszük, Pucciniben rátaláltunk arra a zeneszerzőre, akit oly régen vártunk" - lelkesedett a kritika. A bemutató egy csapásra ismertté tette Puccini nevét, s nagy lendületet adott pályafutásának. Az elismerés titka, hogy már ebben az egyfelvonásos verzióban is megmutatkoztak a fiatal komponista „oroszlánkörmei", a későbbi műveiben oly jellegzetes „Puccini-hang" már itt tetten érhető. Elsősorban a korabeli olasz népi éneklésből fakadó dallamteremtő erő és a komponista egyik legjellegzetesebb vonása, a szimfonikus hajlam. Mindezek az erények sem tudták azonban kiküszöbölni a bizony harmatgyenge librettó hiányosságait. A szövegkönyv becsületes, ám kevés tehetséggel megáldott szerzője. Ferdinando Fontana ugyanis elkövette azt az operapublikum szemében megbocsáthatatlan vétket, hogy épp a cselekmény lényegét száműzte a színpadról: a vőlegény hűtlensége és az elhagyott menyaszszony halálba „fonnyadása" az opera két képe közt történik. (A sztori lényegében azonos Adam Giselle című, nálunk is népszerű balettjének meséjével.) Puccini a dramaturgiai sutaságot egy kétrészes zenekari közjátékkal hidalta át. A megoldás már előre vetíti azt az egészen kivételes színpadi érzéket, melyről a későbbi remekek majd oly egyértelműen tanúskodnak. Ám az intermezzo, s vele a nyitány meg az opera több része másról is szemléletesen árulkodik, nevezetesen arról, hogy Puccini hat évvel a Paraszt becsület előtt (!) megteremtette a verista opera jellegzetes nyelvezetét. „A vikik"-kel olyan operatípust indított el, amelyet ma egyértelműen Mascagni és Leoncavallo neve fémjelez, holott a felfedező Puccini volt. És ez „A vilik" igazi operatörténeti jelentősége! (dal-bor) .