Képes 7, 1990. január-április (5. évfolyam, 1-17. szám)
1990-02-17 / 7. szám
az osztrákok de az állami fizetés, prémiummal se volt elég vágyai kielégítésére. Ezért barátaival együtt hidegvérrel dőzsöltek az állam pénzén. A Presse tudni véli azt is, ópiumcsempészés írható a kiváltságos kör számlájára. A Kronen Zeitung részleteket közöl arról a dáridóról, amit Onódy és barátai a Budapest Táncpalotában rendeztek, ahol „nem Lenin előírásai szerint pihenték ki hivatali fáradalmaikat... stewardessek csokoládéban, lányok aszpikban, amit Onódy faszakácsa óriási ezüsttálcán szolgált fel a játékos funkcionáriusoknak”. A bolse vita, amivel telerámolták a sajtót itthon meg külföldön?! - ettől ingerült lesz Onódy Lajos, negyedszázad után is. - Elmondom én, mi történt a Budapestben! Hagyománya volt már, hogy Kelemen Endre barátom, törvényszéki orvosszakértő, évente megrendezte az igazságszolgáltatás dolgozóinak szakszervezeti napját. A kaját, piát én szolgáltattam, a műsort a legjobb színészek adták, szívesen jöttek, mert mindegyiknek volt valamilyen peres ügye. A törvényszék épülete olyan koszos és elhanyagolt volt, hogy mondtam, gyerekek, hétfő szünnap a Moulin Rouge-ban, amit akkoriban Budapest Táncpalotájának kellett nevezni, odaadom nektek negyedosztályú áron. Beférnek hatszázan, harminchatért mérjük a pezsgőt, ahogy más politikai rendezvényeken, mulassatok egy jót. Addigra már Szénási Géza legfőbb ügyész és Kelemen Bandó úgy összeveszett, hogy nem is beszéltek egymással. Ebből lett a baj, mert Bandó az ügyészeket meg se hívta. Bolse vita! Onódy orgiája! Hisz ott se voltam, otthon aludtam! Gábricsnét, az áruforgalmist küldtem el: „Marikám, vigye végig a páholyokon Szalay Jóskát, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, hadd köszöntse egyszer a bíróit!" A guta ütött meg, amikor Gábricsné este tizenegykor telefonált, hogy mit mondjon a miniszternek, mert engem követel? „Mondja, hogy alszom!" És lecsaptam a kagylót. Fél kettőkor megint telefonált. „Képzelje, főnök, Markója miniszterhelyettes most tisztel Császár Jutkával, a legszebb táncosnőnkkel!" Elfogyott kétszáz üveg pezsgő. Másnap mindenki gratulált. A tisztelt igazságszolgáltatás multját is viszontláthattam a vádiratomban. Eredetileg 119 ezer forintos pezsgőfogyasztást számoltak ki. A bíróságon kiderült, hogy 19 ezer forint volt. Az ügyész annyival intézte el, hogy úgy látszik, tévedtek egy tizedest. Ilyenekből hozták össze ellenem a különösen nagy kárt okozó sikkasztást, hűtlen kezelést. A tárgyalást a bíróság nagytermében tartották, ahová bilincsbe verve vezettek be. Két hónapja gerjed már a hangulat, mikor 1965. február 2-án dr. Fábián Károly tanácsa a Fővárosi Bíróságon megnyitja az Onódy-pert. A Belügyminisztérium pletykaosztálya addigra kiszivárogtatta a részleteket az Onódy-orgiákról, a viccalosztály tisztjei elkészültek a poénokkal. Például: „Minek örülnek a pesti stewardessek? Ha Hűvös van a lábuk között." (Hűvös Sándor a Malév vezérigazgatója volt.) Decemberben még 400 ezer forintos kárról cikkezett a honi sajtó, a per kezdetére hogy, hogy nem, 613 ezerre gömbölyödött. Egyelőre azonban tényszerűen tudósítanak a tárgyalásról. Semmi több. Tíz nap múlva ülésezik az Országgyűlés. Nem volt még oly kiszámíthatatlan az államélet, mint manapság. Profi újságíró akár a napirendről megírhatta színtelenszagtalan beszámolóját a Tisztelt Házról. Még forradalmi munkás-paraszt kormány volt. Kádár János ezúttal kisebb részt párt-elsőtitkárként, javarészt miniszterelnökként lépett a mikrofonhoz: „Eredményeink bizonyítják a szocialista népgazdaság szilárdságát... minden területen javítani kell a gazdasági munkát... az életszínvonal további fejlesztésének reális feltétele, hogy... harcolunk a békéért, a népek szabadságáért, és nemzeti függetlenségéért. .. barátság és együttműködés a szocialista országokkal... igényeljük a dolgozók társadalmi és politikai aktivitását, de szólni kell a fejlődést gátló tűrhetetlen jelenségekről is." Így ment ez egy órán át, mikor a beszéd egy kis szárnyrezegtetés után váratlan fordulattal konkrétra váltott: „Folyik a régi és az új küzdelme az emberek gondolkodásában is, van előrehaladás, de az új, szocialista közgondolkodás és erkölcs érvényesülése még nem kielégítő. Még nem tűntek el a régi burzsoá rend maradványai sem teljesen nyomtalanul, s némileg beszivárognak a halódó imperializmus bomlási termékei is... Az utóbbi időben hatóságaink leleplezése nyomán nagy és jogos felháborodással értesült közvéleményünk Járai József operaénekes vámcsalásairól, Onódy Lajos éttermi vállalati igazgató, valamint Róna Ernő textilvállalati vezérigazgató és bűntársai különböző visszaéléseiről... Onódy is, Róna is vezető beosztású állami alkalmazottak voltak, akiknek visszaélései kapcsán felvetődik másfajta felelősség kérdése is. Hol volt az ellenőrzés ?" Tényleg: hol volt? Fejéhez kap a Népszabadság, megszalad a publicista tolla, s most már - a vezér után szabadon - bátran levonja az Onódy-ügy társadalmi tanulságait: „Az ellenőrzés hiánya valósággal bűnre csábítja az embereket, felbátorítja azokat, akik hajlamosak kisebb-nagyobb könnyelműségekre." A legfelső szintű prejudikálás, a bírósági ítéletet megelőző politikai ítélkezés nem zavarta a publicista erkölcsi érzékét. A Parlamentben tapsoltak Onódy Lajos elv- és asztaltársai. Ideje felnyitnunk a percsomót: kivel találkozunk közülük a bűnügyben is? (Folytatjuk) Fotó és reprodukció: GAÁL ZOLTÁN Somogyi Jenő az igazgatói irodában mindent ugyanúgy hagyott, mint az Onódy-időkben Hruscsov látogatásakor az MTK-s Kovács I. felesége szolgált fel Egy „elsőtitkári" vadászat (balról a harmadik Kádár János mellett dr. Kelemen Endre, testi-lelki jó barátja volt Onódynak)