Képes 7, 1990. augusztus-december (5. évfolyam, 31-52. szám)
1990-08-25 / 34. szám
TŐZSDE TANFOLYAM Néhány szó az értékpapírokról Az értékpapírtőzsdén mint piacon értékpapírok képezik az adásvétel tárgyát. Annak ellenére, hogy számtalan fajtája, formája létezik, abban minden értékpapír megegyezik, hogy valamilyen jogot megtestesítő, forgalomképes okirat. Ezt a jogot a papír tulajdonosa gyakorolhatja, és ezen jogáról a papír átruházásával vagy eladásával mondhat le. Most tehát ígéretünkhöz híven az értékpapírok „királyával” és „királynőjével”, a részvénnyel, illetve a kötvénnyel foglalkozunk. Mindkét értékpapír célja az, hogy kibocsátóját pénzhez juttassa. Ezzel lényegében be is fejeződnek a hasonlóságok. A kötvény mögött hitelviszony áll. A kötvény megvásárlásával hitelt nyújtok a kibocsátónak, aki ezt a kölcsönt előre meghatározott időpontban visszafizeti, és addig is kamatot számol nekem. Fontos megjegyezni, hogy a lejárat előtt pénzemhez csak a kötvény eladásával juthatok hozzá. Kötvényem tőzsdei árfolyama - ha a részvényekéhez képest kis ingadozással is - lefelé és felfelé is eltérhet befektetésem értékétől. Eladáskor a hitelezői pozíció értelemszerűen átszáll az új tulajdonosra. A kötvényvétel egyébiránt teljesen tiszta sor. Befektetőként tisztában vagyok az üzlet minden részletével. A kibocsátóról nem is kell túl sokat tudnom, mivel ígéretet tett arra, hogy a pénzt minden körülmények között kamatostul visszafizeti. Arra persze vigyázni kell, hogy jó hozamot biztosító kötvényt válasszak befektetésem célpontjául, nehogy csőd szélén álló vállalat kötvényét vegyem meg. Nem így van ez a részvény esetében. A részvénytulajdonos pénzét örökbe és nem hitelbe adja a vállalkozásnak, így annak résztulajdonosává válik. Beszáll az üzletbe, annak minden lehetséges előnyébe és kockázatába. A befektető üzleti tétje mindössze az a pénzösszeg, amellyel a vállalat vagyonához hozzájárult. A részvényest a tulajdonában levő részvények számával arányosan különféle (vagyoni-, tagsági, mellék- és kisebbségi) jogok illetik meg. Ezek közül az rt. profitjából való részesedés jogát említjük elsőként. Ezt hívják osztaléknak. Mértéke nem előre rögzített, az üzletmenet eredményességétől függ. Az osztalékfizetés akár hosszú éveken át is elmaradhat. Ide kapcsolódik egy másik lényeges részvényesi jog, az rt. ügyeiben való részvétel joga, amelynek alapján a közgyűlésen leadott szavazatával igazi tulajdonosként szólhat bele az rt. működésébe még a kisrészvényes is. A gyakorlatban persze ez utóbbi lehetőségnek sokszor nincs igazán jelentősége. A legnagyobb kibocsátók az állam, a vállalatok, a bankok és biztosítók. Az állam általában a költségvetés deficitjének finanszírozására bocsát ki különféle lejáratban kötvényeket. Ezek minden országban a legbiztosabb befektetéseknek számítanak. A vállalati értékpapírok sokkal kockázatosabbak, különösen a részvények, hiszen csőd esetén a részvényesek legfeljebb akkor kapnak vissza a pénzükből, ha a hitelezőket már kielégítették. Mitől függ, hogy a vállalat milyen értékpapír kibocsátásával fedezi pénzszükségletét? A kötvény előnye az, hogy a kamatláb rögzített és levonható az adóalapból. A részvénytőke költsége, az osztalék általában jóval magasabb és állandóan változik. A kötvénytulajdonos nem szólhat bele a vállalat irányításába, tehát a vállalati vezető réteg külső függése kisebb. Viszont a kötvényt vissza kell fizetni, esedékes kamata mindenkor fix teher. Osztalékot ellenben nem kötelező fizetni. Ha a vállalat a túlzott mértékű kötvénykibocsátással aránytalan adósságterhet vállal fel, ronthatja részvényei árfolyamát, és eltántoríthatja befektetőit. Mindezek alapján tehát egy cég általában akkor folyamodik kötvény kibocsátásához, ha jövedelmeződése állandóan vagy jelentősen nő, és a profitot nem akarja megosztani kisrészvényesekkel; akkor, ha az infláció miatt megéri adósnak lenni, vagy ha nem akarja már tovább aprózni a tulajdonosok táborát. Természetesen nemcsak pénzügyi szempontok játszhatnak szerepet a döntésben. A vállalat hírnevének is jót tehet, reklámfogásnak is beválthat, ha a széles külvilágnak is betekintést enged belső működésébe azzal, hogy minél tágabb körből igyekszik részvényeseket verbuválni. (folytatjuk) B ' I