Képes 7, 1990. augusztus-december (5. évfolyam, 31-52. szám)

1990-08-25 / 34. szám

TŐZSDE TANFOLYAM Néhány szó az érték­papírokról­ ­ Az értékpapírtőzsdén mint piacon értékpapírok képezik az adásvétel tár­gyát. Annak ellenére, hogy számtalan fajtája, formája létezik, abban minden értékpapír megegyezik, hogy valami­lyen jogot megtestesítő, forgalomké­pes okirat. Ezt a jogot a papír tulajdo­nosa gyakorolhatja, és ezen jogáról a papír átruházásával vagy eladásával mondhat le. Most tehát ígéretünkhöz híven az értékpapírok „királyával” és „király­nőjével”, a részvénnyel, illetve a köt­vénnyel foglalkozunk. Mindkét érték­papír célja az, hogy kibocsátóját pénz­hez juttassa. Ezzel lényegében be is fe­jeződnek a hasonlóságok. A kötvény mögött hitelviszony áll. A kötvény megvásárlásával hitelt nyújtok a kibo­csátónak, aki ezt a kölcsönt előre meg­határozott időpontban visszafizeti, és addig is kamatot számol nekem. Fon­tos megjegyezni, hogy a lejárat előtt pénzemhez csak a kötvény eladásával juthatok hozzá. Kötvényem tőzsdei ár­folyama - ha a részvényekéhez képest kis ingadozással is - lefelé és felfelé is eltérhet befektetésem értékétől. El­adáskor a hitelezői pozíció értelemsze­rűen átszáll az új tulajdonosra. A kötvény­vétel egyébiránt teljesen tiszta sor. Befektetőként tisztában va­gyok az üzlet minden részletével. A kibocsátóról nem is kell túl sokat tud­nom, mivel ígéretet tett arra, hogy a pénzt minden körülmények között ka­matostul visszafizeti. Arra persze vi­gyázni kell, hogy jó hozamot biztosító kötvényt válasszak befektetésem cél­pontjául, nehogy csőd szélén álló vál­lalat kötvényét vegyem meg. Nem így van ez a részvény esetében. A részvénytulajdonos pénzét örökbe és nem hitelbe adja a vállalkozásnak, így annak résztulajdonosává válik. Be­száll az üzletbe, annak minden lehet­séges előnyébe és kockázatába. A be­fektető üzleti tétje mindössze az a pénzösszeg, amellyel a vállalat vagyo­nához hozzájárult. A részvényest a tu­lajdonában levő részvények számával arányosan különféle (vagyoni-, tagsá­gi, mellék- és kisebbségi­) jogok ille­tik meg. Ezek közül az rt. profitjából való részesedés jogát említjük első­ként. Ezt hívják osztaléknak. Mértéke nem előre rögzített, az üzletmenet eredményességétől függ. Az osztalék­­fizetés akár hosszú éveken át is elma­radhat. Ide kapcsolódik egy másik lé­nyeges részvényesi jog, az rt. ügyei­ben való részvétel joga, amelynek alapján a közgyűlésen leadott szavaza­tával igazi tulajdonosként szólhat bele az rt. működésébe még a kisrészvé­nyes is. A gyakorlatban persze ez utóbbi lehetőségnek sokszor nincs iga­zán jelentősége. A legnagyobb kibocsátók az állam, a vállalatok, a bankok és biztosítók. Az állam általában a költségvetés defi­citjének finanszírozására bocsát ki kü­lönféle lejáratban kötvényeket. Ezek minden országban a legbiztosabb be­fektetéseknek számítanak. A vállalati értékpapírok sokkal kockázatosabbak, különösen a részvények, hiszen csőd esetén a részvényesek legfeljebb akkor kapnak vissza a pénzükből, ha a hite­lezőket már kielégítették. Mitől függ, hogy a vállalat milyen értékpapír kibocsátásával fedezi pénzszükségletét? A kötvény előnye az, hogy a kamatláb rögzített és levon­ható az adóalapból. A részvénytőke költsége, az osztalék általában jóval magasabb és állandóan változik. A kötvénytulajdonos nem szólhat bele a vállalat irányításába, tehát a vállalati vezető réteg külső függése kisebb. Vi­szont a kötvényt vissza kell fizetni, esedékes kamata mindenkor fix teher. Osztalékot ellenben nem kötelező fi­zetni. Ha a vállalat a túlzott mértékű kötvénykibocsátással aránytalan adós­­ságterhet vállal fel, ronthatja részvé­nyei árfolyamát, és eltántoríthatja be­fektetőit. Mindezek alapján tehát egy cég általában akkor folyamodik köt­vény kibocsátásához, ha jövedelmező­­dése állandóan vagy jelentősen nő, és a profitot nem akarja megosztani kis­részvényesekkel; akkor, ha az infláció miatt megéri adósnak lenni, vagy ha nem akarja már tovább aprózni a tulaj­donosok táborát. Természetesen nem­csak pénzügyi szempontok játszhatnak szerepet a döntésben. A vállalat hírne­vének is jót tehet, reklámfogásnak is beválthat, ha a széles külvilágnak is betekintést enged belső működésébe azzal, hogy minél tágabb körből igyekszik részvényeseket verbuválni. (folytatjuk) B '­ I

Next