Képes Európa, 1995. április-június (4. évfolyam, 14-26. szám)
1995-04-05 / 14. szám
MINDENRE KÉPES EURÓPA VACZY ANDRÁS Az egész vircsaft két gyökérből eredezik: pro primo, hogy többedszer is betörtek a házba, pro secundo, hogy már nincs olyan kapualja az utcának, mitöbb, az egész környéknek, amelyikbe csak úgy abstart be lehetne menni, előbb kell nyomogatni a gombokat, az aztán vagy reagál vagy nem, más lapra tartozik, de ha rendszerszerűen működik, hát a jövevény beleszól, a lakó pedig, ha akarja, távnyitja a kaput; na, most helyzet állott elő, lévén nem volt összhang, mondhatni, kakofónia, de totál, jól kiviláglott ez a lakógyűlésen, ahol is némelyek szerint nem a káefté által ajánlott készülékfajtát kéne beszerelteni, van már modernebb is, teszem azt digitális, ugye oda nem kell kulcs, kész anakronizmus az ma már, hanem van kódja neki, azt az ember bepöntyögi, és zárul a szezám, igen ám, de ha mondjuk valamelyik rendszeresen Cavintonra beállított lakótárs amnéziás rohamában elfelejti, akkor kinn marad a mínusz húsz fokban, a besurrogó csibész pedig naná, lenyúlja valahogy a kódot, és akkor az egész semmit sem ér, nem beszélve, mennyire drágítaná az ügyletet; mások szerint a civilizált Napnyugaton, ahová mi araszolunk, már monitoros ketyere van, mire persze odavágták neki, hogy hova menjen, de ez semmi, volt olyan scifiben nevelődött lakótárs is, aki egyenesen a huszonegyedik századból szállt alá a lépcsőházba, mert tenyérrátételes ketyeréről pöntyögött, amit központi komputer elemez és úgy nyitja ki a kaput, nahát ennek is jól elmondták, hová tegye a mancsát, de úgy ám, hogy az vissza is szállt csendesen a jövőbe, és kussolt, de volt, aki az egészet nagy baromságnak mondta, mivelhogy a betörőnek, ha az nagyon be akar törni, és naná, hogy akar, akkor annak a kapuhetyere ebenguba, mert így is, úgy is begyün; mindazonáltal megegyeződött a t. lakóközösség, hogy überhaupt legyen nekünk, és elég nekünk a legegyszerűbb típus, jöjjenek a káeftések, oszt szereljék, mi meg majd részletben törlesztjük, ziher, ami ziher, és aztán lett nagy kalapálás, fúrás födémen, ajtókereten, kábelsínezés és üszögelés, mindenhová jutott egy kis kagyló tartóstul, és minden rendben folya, és a rendszerbe leend üzemelve, mikoris kimutatta az ő fogának fehérjét, például az enyém azt csinálta, hogy hiába nyomta valaki a gombomat, az bizony füle botját sem, ám, ha valaki mást hívtak, hát magától bekapcsolt, éjnek idején volt különösen bájos, és ordított nekem a szokolnyi hangszóróban az egész ház, és amikor senki senkit nem hívott és unta magát, hát csakúgy felvillantott, mint kutya, midőn farkára hágnak, és ez addig ment, amíg a szerelők megint nem szereltek, és az egész ketyerét le nem cserélték, merthogy az selejt, na már most eddig eljutottunk, csupán a zár volt a régi, talán itt érezte beindulni magát még nosztalgiából egy betörő, és úgy felnyomta fényes nappal a szomszéd srác kéglijét, mintha ajtó ott sem lett volna: zár lötyög, kilincs himbál, ajtótok reped, zárva és nyitva, jön a jard, helyszínel, hümmög, ez van, miért nem elővigyáz jobban az állampolgár, aztán zár vissza, pecsét rá, el van kapálva, hát kérem szépen, most már nincs kecmec, van kapuketyere, zár is, öszvérfajta, félúton a tradicionális és az elektronizált között, és csak a váltig borúlátó szomszéd úr mondogatja kaján nevetéssel, hogy akkor mi van, ha valami beszelélek odateszi az ő mocskos lábát a kapu közibe, netán kavicsot gurít a zárónyiladékba, sőt, egy darab éket slichtol nagy finoman a kapu aljába?, akkor ez az egész kapuhetyére mehet a büdös sunyiba; hát igen, van ebben az okfejtésben ráció, hogyne lenne, védelem meg alig maradt, noha egy azért lenne, hagyományos fajta az ősidőkből, mert emlékszem én kora gyermekkoromra, abból is a házra, ahol felnőttem, az jó nagy ház volt, körbegangos, és kétszárnyastul nyitva volt az iszonyú méretű kovácsoltvas kapuzat, mégis úgy éreztük magunkat, ott lakók, mint aranyrudak a svájci trezorban, ugyanis, ha betévedt egy rosszarcú forma, hát előrömült, mint harci elefánt, Mészáros néni, a házmesterné, a maga egy mázsa húsz kilójával, békésen elpihentette méretes balbicepszét a porción (ettől lógott szegény Mészáros bácsi állkapcsa), jobbjában amúgy mellékesen lóbálta a csöpögő felmosórongyot, és alsó pótvonalas céhangon, határozottan érdeklődött: Maga mi a büdös francot keres itt? És summa summárum, és tudom, nincs az a kapuketyere, ami felérne akár fél deka Mészáros nénivel is. MOTTÓ „Száám, nyílj meg!” - ismételgette Ali baba, de a videorendszerrel védett sziklafal nem mozdult, s a monitoron negyven rabló kajánul vigyorgott.