Képes Európa, 1995. július-szeptember (4. évfolyam, 27-36. szám)
1995-07-05 / 27. szám
KRESZ LÁSZLÓ Czekkerfalvy hirtelen rátaposott a fékre és félrekapta a kormányt. A szürkületben, az alig derengő fényben inkább csak sejtette, mint látta azt a valamit, ami lassan sodródott-vánszorgott át előtte az úton. Kiszállt az autóból. A felezővonalnál egy sündisznó szuszogott. Összegömbölyödve, tüskéit fenyegetően az égnek meresztve várta támadóját. - Ó te, boldogtalan! Hát azt hiszed, hogy megvédenék az apró tüskéid...? - Biztos a bokrosból mászott ki - mondta egy kocogó, aki visszafordult, amikor meghallotta a fékcsikorgást. - Errefelé naponta elütnek néhányat a száguldó csatahajóikkal. Nem állnak ám meg. Csak törtetnek előre, átgázolnak mindenen. Ezeknek a szerencsétlen süniknek meg nincs ám szociális védőhálójuk... Semmilyenük sincsen! - Miért, nekünk van? - kérdezett vissza Czekkerfalvy. - A nagyfejűeknek, azoknak van... -... meg a nagybajuszúaknak! - Igaz, ez a legutóbbi is amikor átült az egyik fotelből a másikba, rögtön adatott magának kis végkielégítést. - Tizenhatmilliót. Különben nem tudta volna elviselni a traumát, amit a helyváltoztatás okozott neki. - Rosszul tudja: jutalmul kapta, mert úgy felvirágoztatta a bankját, hogy azóta senkinek sem kell. Pedig a svájciak nagyon meg akarták venni. - Most mit csináljunk ezzel a szerencsétlennel? - vakargatta az állát Czekkerfalvy. - Hát, ez másoknak is fejtörést okoz. -... egy lapát kellene... - A nagybajuszúnak? - Nem, a sündisznónak! Szépen rátennénk és visszavinnénk a helyére. - Gondolja, hogy a többiek befogadnák még? - Egy bokor aljából valók. - Most maga kiről beszél? - Hát, a sünikről! Valamit tenni kéne. - Ezt mondták a nagybajuszúnak is, amikor kitört a botrány. Erre kikérte magának az erkölcsi kioktatást. Sőt, farizeusoknak nevezte az őt támadó koalíciós politikusokat. - Azért az előfordulhat, hogy... - Hogy farizeusok? ■ ■■■ „Barátaim, ez egy szegény ország, mindenkinek a kétezer forintjára szükség van. ” (BOKROS LAJOS) MINDENRE KÉPES EURÓPA y“~ % - j ^ 4) ~ J ' j 3 ^ 1 izmnatmiliio - ... hogy a sünik nem fogadják vissza, ha úgy érzik, bajt hoz rájuk. Olvastam, hogy amúgy a világ legnehezebb dolga rábukkanni a sündisznó fészkére. Persze a végén - sértegetés ide, sértegetés oda — megegyeztek. A nagybajuszú „önként” felajánlotta jótékony célra a tizenhatmilliót. - Csak tudja, mit nem értek? - fordult a férfi felé a beszélgetés során először Czekkerfalvy. - Hogyha már kitalálta a betegeket is sújtó intézkedéseket, akkor miért nem mondjuk, egy gyerekkórháznak ajánlotta fel a pénzt? Látja, azoknak is kellene a védőháló. Állítólag valamikor Panamában tanult. Biztos kevés volt akkoriban az ösztöndíja, azért támogatja most a külföldi diákokat. Persze, az is lehet, hogy cserébe majd magyar bankárok mehetnek New Yorkba, Párizsba, Brüsszelbe, Londonba — tapasztalatcserére. - Lehet... Azért most már csinálni kéne vele valamit. A nagy baj az, hogyha segíteni akarunk neki, akkor megszúr a tüskéivel... Hallja, hogy fújtat, biztos a pokolba kíván... - Miért, maga is újságíró? - Most hogy kerülnek ide az újságírók? - A nagybajuszú alvilági bértollnokoknak nevezte azokat, akik leírták, elmesélték a tizenhatmillió történetét. De nem volt következetes, mert utána meg kijelentette, hogy őt mérvadó körök támogatják, a többiek meg nem számítanak. Lehet, hogy annyira tart bennünket, mint ezt a kis sündisznót? - Látja, ezért kéne már tenni valamit. Jöhet egy nagy behemót és szétlapítja. - Jó, de mit? - Talán ha mi összefognánk, s két faággal finoman arrébb gurítanánk, akkor elmúlna a veszély... Hirtelen egy autó fénycsóvája vágott az arcukba. Óriási sebességgel, vészjóslóan közeledett feléjük. Csak annyi idejük volt, hogy az árokba vetődjenek, a kocsi néhány centiméternyire suhant el mellettük. A süni hiába lökte tüskéit a széles gumik felé, hiába próbálta a legkisebbre összehúzni magát, csak egy élénk piszokfolt maradt belőle az aszfalton. Czekkerfalvyék a kocsi után néztek. Egy nagy csatahajó volt. Úgy tizenhatmillióba kerülhetett... EURÓPA L31