Képes Európa, 1996. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)

1996-03-06 / 10. szám

- Hogyan kerültél ide, er­re a bemutatóra? - Ugyanúgy, mint bár­hová a világban - az ügy­nökségemen keresztül ki­választottak. Csak ide na­gyobb örömmel és izga­lommal jöttem, hiszen ha­zajöttem. Nagy Gábor vá­lasztott ki. - Úgy hallottam, a „hazai pálya” mégsem volt előnyös számodra, mert a Magyar Televízió­val volt egy kis afférod.­­ Nem a Magyar Tele­vízióval volt gondom, ha­nem az egyik kis neve­­sincs riporterével, aki azért nem csinált velem interjút, mert „milyen ciki, hogy te nem is Mosolygó fiatal lány ül előttem kislányosan ragyogó szemekkel. Aki valaha is foglalkozott divattal, ismeri arcát, nevét. Büszkén mutatja modellkönyvét, amelyben újságcímlapok, divat- és kozmetikai reklámfotók sorakoznak. Szinte minden képen más. Ő BLU, eredeti nevén Tóth Rita, a New Yorkban élő magyar fotómodell. Legutóbb az eseményszámba menő, divatünnepnek is beillő „LUCIA" divatbemutató egyik sztármanökenje volt, vagy külföldi”. De erről ne beszéljünk, olyan szá­nalmas, hogy nem is érde­mes rá szót vesztegetni, - így igaz. Kezdjük ak­kor talán az elején. Hogy kerültél New Yorkba?­­ Még az első magyar szépségverseny előtt a fo­tóim alapján kivittek Né­metországba, a Miss Eu­rópa szépségversenyre, és ott harmadik lettem. Hála istennek, ez nagyon sok munkát hozott, és így Né­metországban és Francia­­országban éltem pár évig. Csak ezután költöztünk a barátommal először Los Angelesbe, majd onnan már egyedül mentem New Yorkba. - Az új neved? - Amikor Amerikába értünk, választanom kel­lett valamilyen nem túl gyakori nevet, így lettem BLU. Azóta így ismernek a szakmában. - A legtöbb lánynak az az álma, amit te elértél. Hogyan sikerült? Segíte­nél nekik? - Az adottság csak az egyik tényező. Ráadásul szerencse dolga, hogy kit milyen külsővel áldott meg a sors. De a szeren­csés külső még nagyon kevés. Rengeteg kitartás­ra, szorgalomra, és főleg önbizalomra van szükség ezen a pályán. Én még so­ha, sehol nem láttam

Next