Képes Európa, 1996. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
1996-03-06 / 10. szám
- Hogyan kerültél ide, erre a bemutatóra? - Ugyanúgy, mint bárhová a világban - az ügynökségemen keresztül kiválasztottak. Csak ide nagyobb örömmel és izgalommal jöttem, hiszen hazajöttem. Nagy Gábor választott ki. - Úgy hallottam, a „hazai pálya” mégsem volt előnyös számodra, mert a Magyar Televízióval volt egy kis afférod. Nem a Magyar Televízióval volt gondom, hanem az egyik kis nevesincs riporterével, aki azért nem csinált velem interjút, mert „milyen ciki, hogy te nem is Mosolygó fiatal lány ül előttem kislányosan ragyogó szemekkel. Aki valaha is foglalkozott divattal, ismeri arcát, nevét. Büszkén mutatja modellkönyvét, amelyben újságcímlapok, divat- és kozmetikai reklámfotók sorakoznak. Szinte minden képen más. Ő BLU, eredeti nevén Tóth Rita, a New Yorkban élő magyar fotómodell. Legutóbb az eseményszámba menő, divatünnepnek is beillő „LUCIA" divatbemutató egyik sztármanökenje volt, vagy külföldi”. De erről ne beszéljünk, olyan szánalmas, hogy nem is érdemes rá szót vesztegetni, - így igaz. Kezdjük akkor talán az elején. Hogy kerültél New Yorkba? Még az első magyar szépségverseny előtt a fotóim alapján kivittek Németországba, a Miss Európa szépségversenyre, és ott harmadik lettem. Hála istennek, ez nagyon sok munkát hozott, és így Németországban és Franciaországban éltem pár évig. Csak ezután költöztünk a barátommal először Los Angelesbe, majd onnan már egyedül mentem New Yorkba. - Az új neved? - Amikor Amerikába értünk, választanom kellett valamilyen nem túl gyakori nevet, így lettem BLU. Azóta így ismernek a szakmában. - A legtöbb lánynak az az álma, amit te elértél. Hogyan sikerült? Segítenél nekik? - Az adottság csak az egyik tényező. Ráadásul szerencse dolga, hogy kit milyen külsővel áldott meg a sors. De a szerencsés külső még nagyon kevés. Rengeteg kitartásra, szorgalomra, és főleg önbizalomra van szükség ezen a pályán. Én még soha, sehol nem láttam