Képes Európa, 1996. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)

1996-01-03 / 1. szám

CÉLKERESZTBEN Is A VADGAZDÁLKODÁS A vadászati jog földtu­lajdonhoz kötésével összeomolhat a magyar vadgazdálkodás - állítja sok vadász a közeljövő­ben parlament elé kerülő, a vad védelméről, a vad­­gazdálkodásról, valamint a vadászatról rendelkező új törvényjavaslat kap­csán. Abban viszont minden érintett egyetért, hogy az 1961 óta hatá­lyos mai törvény igen­csak elavult, és mielőbb szükség van új és korsze­rű szabályozásra. Olyan­ra, amely egyaránt bizto­sítja a természet védel­mét és a vadállomány ésszerű hasznosítását.­­ Kritikus helyzetben van a hazai vadgazdálko­dás, főként ami a nagy­vadállományt illeti - mondja határozottan Nagy István, a Vadvédel­mi és Vadgazdálkodási Kamara elnöke. - Az el­múlt öt-hat évben jelen­tős állománycsökkenés történt. Olyan vadgaz­dálkodásra lenne szük­ség, amely valóban hosszú távú tervezés alapján működne. Ennek érdekében egyeztetni kellene a vadászok, erdő­gazdák és mezőgazdá­szok érdekeit, a termé­szetvédelem prioritását biztosítva. - Mennyiben felel meg e kívánalmaknak az új, többek között a vadgaz­dálkodásról is intézkedő törvényjavaslat? - Jó néhány, általunk helyesnek tartott pontot tartalmaz. Például támo­gatjuk, hogy a vad a jö­vőben is állami tulajdon­ban marad. Mint aho­gyan azt is, hogy erősíte­ni kívánják a vadászat felügyeleti rendszerét. Ugyanakkor a tervezet egy gazdálkodási szem­léletet tükröz, amivel már egyáltalán nem ért­hetünk egyet, hiszen je­len körülmények között, de a későbbi évtizedek­ben még inkább, a vad már nem alkalmas profit­­termelésre. A másik óriá­si hiányossága a törvény­­javaslatnak, hogy még egy mondat erejéig sem foglalkozik az érdekkép­viseletekkel. Mondhat­nánk: csak egy diktatúra engedheti meg magának, hogy olyan törvényt ter­jesszen a parlament elé, amelyben még csak lehe­tőséget sem biztosít az érdekképviseleteknek, hogy beleszólhassanak saját tevékenységükbe. Úgy ítéljük meg, hogy politikai döntés született, amikor a vadászati jogot a földtulajdonhoz kíván­ják kötni. Mi azzal érte­nénk egyet, ha a vadá­szati jog továbbra is az államé lenne. - És ha minden marad a „régiben” ? - Komoly gondjaink lesznek. Már az elmúlt években is jelentős bi­zonytalanság uralkodott vadászok és vadgazdálko­dók körében, aminek egy­értelműen a vad látta ká­rát. Az elkövetkezendő öt-tíz év - amire biztosan szükség lesz, hogy kiala­kuljon egy normális bir­tokrend vagy bérleti rend­szer - további káoszt eredményezhet. S ez a ko­rábban világhírű magyar vadgazdálkodást további válságok felé sodorja. Dobó Ist­ván, a Pilisi Parkerdő Részvénytársa­ság vezérigazgatója egé­szen más véleményen van. — Hosszú-hosszú gon­dolkodás és egyeztetések után egyértelműnek lát­szik, hogy a földtulaj­donhoz kell kötni a vadá­szati jogot. A földnek és a rajta lévő élővilágnak, ezen belül a vadnak, s a vele való gazdálkodás­nak egy kézben kell összpontosulnia, a föld­­tulajdonos kezében. A vita alapja tulajdonkép­pen a régi-régi er­dész-vadász ellentét, amit a mindkét „oldalon” megtalálható szélsősé­gek determinálnak. Va­lójában megoldható e probléma, ugyanis van egy olyan elfogadható vadlétszám és vadössze­tétel, amely mellett a va­dászat, vadgazdálkodás is gyakorolható, és az er­dészeti, természetvédel­mi érdekek is megőriz­hetők. Tudomásul kell venni, hogy a földtulaj­donos „nevesedésével” sokkal határozottabban jelentek meg az egyéb érdekek, amelyek a he­lyes megoldás felé tere­lik a régi vitát. A földtu­lajdon egy kézbe kerülé­se és a természeti értékek figyelembevétele azt eredményezheti, hogy a vad végre elfoglalhatja az életközösségben meg­határozott helyét.­­ Az 1883-as vadá­szatról rendelkező tör­vény már tartalmazott­­ természetvédelmi ren­delkezéseket - magyarázza dr. Kovács Mátyás, a Környezetvé­delmi és Terü­letfejlesztési Minisztérium Természetvé­delmi Hivata­lának főosz­tályvezetője.­­ Aztán a vadá­szat és a ter­mészetvéde­lem kapcsola­tát felhők ár­nyékolták be, a múltban mind több volt az egymásra mutogatás a két szakterület között. E viszony az elmúlt évti­zedben rendeződni lát­szik, a vitatkozó felek kezdenek egymásra ta­lálni. Megváltozott a va­dászok ökológiai tudata, természetvédelemhez való viszonya. Rájöttek, hogy a vad nem óvható meg a környezete nélkül, így az egész európai vadgazdálkodás a termé­szetvédelem felé fordult. E törvényjavaslat előké­szítése is példaértékű, a földművelésügyi tárca minden vonatkozásban figyelembe vette a ter­mészetvédelem elvárása­it. Olyan törvénytervezet kerülhet a parlament elé, amely természetvédelmi szempontból - és itt szi­gorúan csak erről a terü­letről beszélek - nem ki­fogásolható. HOLLÓS LÁSZLÓ AIA, A FÖLD ISTENNŐJE E „zöld" oldal a televízió 2-es csatornáján havonta jelentkező, Gaia című ökológiai filmújság mellékletének is tekinthető. A Föld istennőjéről elnevezett félórás műsor legizgalmasabb, legnagyobb érdeklődésre számot tartó témáiról számolunk be, a részletekkel is megismertetve az olvasót. Éhes szarvasok gyülekeznek a „szórás" körül I­n 1 EURÓPA „Hát velem most mi lesz?!"

Next